Vásárhelyi Hiradó, 1902. január (3. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-01 / 1. szám

1902. január 1. VASARELYI HÍRADÓ. 1. szám.­­ a legkitűnőbb és legszorgalmasabb férfiak­nak ismerjük, de azt meg már nem csak mi mondjuk, hogy a gazdasági egyesület élére egyik sem való. Az egyesületi elnökség szerencsés ellátásához kivántatik egy ép annyi agili­tással mint reprezentáló képességgel és szaktudással megáldott szakember. Bármily kiváló gazda legyen is például Vékony József, semmi esetre sem agilis ember, annál kevésbé hivatott reprezentálásra. A vezető elnökben pedig ezeknek a tulajdon­ságoknak meg kell lenniük. Mondottuk fentebb, hogy az egye­sület szervezetlen. Van ugyan elnöke, alelnöke, titkára, választmánya a gazdasági egyesületnek, csakhogy a nagy mezőgazdasági város, Hód­mezővásárhely gazdasági egyesülete ezzel a szervezettséggel nem elégedhet meg. Első­sorban is rendszeresíteni kellene az elnökség kebelében egy fizetéses titkári állást. Az e tisztet betöltő titkár, az egye­sület adminisztriv teendőinek ellátásán kí­vül, teljes munkásságát és minden idejét az egyesület ügyeinek szentelné. Szerkesz­tené az egyesület szakkiadmányait, ren­dezné az egyesület gazdasági versenyeit, munkásságra buzdítani az egyesületi tagokat, rendezné a szakfelolvasásokat, stb. szóval minden tekintetben az egyesületé lenne. A mostani titkári állás ugyanis, igen illu­­zórius természetű. Betöltője rendesen egy a saját ügyeivel jól elfoglalt gazdálkodó, ki hogy nem él kizárólag az egyesület ügyeinek, már csak azért is természetes, mert­ ily irányú tevékenysége még puszta elismeréssel is csak hébe-hóba találkozik. Szervezetlen továbbá a gazdasági egyesület, mert kebeléből hiányzanak az úgynevezett szakbizottságok, melyek pedig Nem önmagáért, óh mert rajta eddig A legparányibb mocsok sem esett . . . Vagy valamennyi bűnösért vezeklik, Vagy egy miatt, kit nagyon szeretett. Künn ezalatt a hajnali közönség Az ingyenes látványon jól mulat; S hogy valakin a kedvüket kitöltsék, Maguk közül kinéznek egy urat. Vihogva rámutat és szól az egyik : Bolond, miért sírsz — ez komédia! Papolhat az a jámbor pap napestig, Nem érti — Krisztus úgyse ! — Jehova. És ö — roskadtan áll ezernyi vádtól, S csak nézi azt a megtöl­t ősz papot ; Eszébe jut, hogy tőle messze, távol Valaki igy vezeklik, mint az ott. Nem önmagáért, óh mert rajta eddig A legparányibb mocsok sem esett, — Egy elkárhozott félékért vezeklik, Egy bűnösért, kit oly nagyon szeret . . . Kelet felől a nap emelkedőben, Egy fénysugár arczán végig szalad . . . Elszállingóznak társai, csak ő nem, Pillái ólmosak — de ott­ marad Megkönnyebbülne, nem érezne vádat, Velük ha egy zsolozsmát mondana . . . De elnyeli az ájtatos imákat Az ébredő főváros zsivaja, minden nagyobb gazdasági egyesület kebe­lében fenállanak s áldásos akciókat indí­tanak. Ily szakbizottságok például, az állat-­ tenyésztési, növény­termelési, mezőgaz­dasági, socziális , családügyi, gépkisérleti, versenyrendezési, vagyonkezelési és fej­lesztési, kirándulást rendező, bárrendező stb. szak- és albizottságok. E szak- és albizottságok feladatát megjelölik e bizottságok czímei. E bizottságok kebelében azután ér­vényesülhetnének a legkülönfélébb, leg­nemesebb és legpraktikusabb ambícziók. Mindenki megtalálná a maga körét, a maga helyét és mindenkinek meg volna adva a mód ahhoz, hogy oly téren és oly helyen kereskedjék, a­hol tehetségei és ambícziói után érvényesülhet is. A vázolt szervezettel szemben mit találunk a gazdasági egyesületnél? Egy tisztikart, mely a­­mién év elején egybe­hívja a közgyűlést s m­­lynek bizony sem ideje, sem kedve nincs a­­oz, hogy gaz­dasági akcziókat indítson, a tervekről és azok keresztülviteléről gondoskodjék s a modern gazdasági fejlődés jegyében és ne­vében igyekezzék felvirágoztatni a gazda­­sági egyesületet. Nemzeti ideál. — Mit akar a magyar ifjúság ? — I. Mik az álmok, amelyek lelkeinket he­vítik ? Mik a vágyiak, amelyek szerint akar­juk ifjú életünket irányítani s a törekvé­sek, amelyeknek munkálásától, majdan megépítésétől hazánk és nemzetünk boldo­gulását várjuk ? Mik a feladatok, amelyek ránk, a nemzet ifjúságára várnak, ha be­csületes, komoly akarattal meg akarjuk érdemelni a nevet, amely­ a haza és nem­zet jövőjének kifejezője: magyar ifjúság? A bajok ellenében az egyén akarata és munkája elenyésző semmi. Orvoslás csak százak és ezerek egyesített munkája által várható. „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen“, mondja Széchenyi. A legelső feladat tehát : a jobbaknak, a bajok veszélyeit átlátó, édes hazánk sze­­retetétől komolyan áthatott s a javulásra és javításra önmagukban erőt tudó jobb­jainknak egyesülése, tömörülése, akaratban és cselekvésekben a jelen és jövő közös, nagy és nemes föladataira. Munkálkodni együtt, folytonosan, a nehézségektől el nem bágyadva, a sikerektől el nem va­kulva, a káromlóktól meg nem rettenve, a gúny nyilaitól vissza nem tartva. Nem szavakkal és ékes beszéddel csupán, de cse­lekedetekkel, hasznos munkával. Nagy igaz­ság az angol bölcs mondás : „A példa sza­vaknál ékesebben szóló nyelv, tettek által oktat, munka által hirdet dicsőséget.“ S amikor czélunk, aminek kivívására egye­sültünk s hiszszük, egyesül velünk majd magyar hazánk minden jobb fia : czélunk a jelen, romlott viszonyok megváltoztatása, a jelszavak és zugó frázisok uralmának megtörése s a tisztességnek, a természetes­nek, az igaznak és eszményinek minden téren érvényre juttatása, hogy ezt a czélt megvalósíthassuk, lehet-e másként remény­­lenünk, mintha mindenekelőtt mi, önma­gunkat tépjük ki abból a levegőből, amely miazmákkal fertőzve lebeg körülöttünk s igy érzésben megtisztulva, akaratunkban a rossz hatásaitól függetlenül, sietünk azok mellé, akik, mint az evangéliumot hirdető apostolok, nagy lelkük erejével, romlatlan érzésük hevével dolgoznak a haza és nem­zet megmentésén, létének biztosításán. Nevelni akarjuk magunkat, hogy maj­dan erősek lehessünk. S mert a bajokat sajgó szívvel látjuk mindenfelé s azoknak okozója s előidézője gyanánt mindig és mindenütt egy, ami elénk tolakodik : a kó­ros, a megromlott közszellem, ezt a köz­­szellemet akarjuk megváltoztatni. Ezt, ami van, a legközönségesebb önzés, szeretetlen­ig) gyűlölködés, álhazafiság és tisztesség­telenség közszellemét kiirtani, mert meg­tisztítani alig lehet többé s helyébe egy­ más: tiszta, becsületes, valláserkölcsi és hazafias közszellemet teremteni, azt a szel­lemet, ami a legnagyobb magyarnak, Szé­chenyi Istvánnak lelkét bevitő, csodálato­san nagy­ dolgokra tüzelve őt: az altruiz­mus szellemét. Ez a szellem „az ösvény a tökély magaslatához“ és ez a szellem az út, „amely a közembernek is nyitva áll“, hogy — bár kicsiny körében és kis mére­tekben — a legnagyobbnak példáját kö­vethesse. ♦ Akarjuk mindenekelőtt, hogy a lel­kekben lobogjon újra az ősök mélységes haza- és nemzetszeretete. Ne a szájak öm­lengő szavaiban, de a szivek mélyébe zárva, úgy mint eddig lobogott ifjú elő­deink szivében, alig egy félszázada letűnt csodás korban, amikor előbb kifolyt a vér­­ a szívből s csak a szív örükre kihűlésével hamvadt ki abban a hazaszeretet zsa­rátnoka. Akarjuk, hogy hazaszeretetének ere­jével legy­en nagy és büszke a magyar nemzet. Meg nem hunyászkodó ellenségei és megromlásnak indult lelke rabszolgaság felé hajló ál-érzelmei előtt.­­ Szabadságról, magyar büszkeségről, magyar dicsőségről prédikáltok nekünk, fiaitoknak s amikor a szabadság lehelete végig zug a földön s névtelen vágytól da­gadó kebellel emlékezünk őseink dicsősé­géről , bizonyos határokon túl gyáván buj­káló magyarokat látunk, akiknek nem sza­bad, akik nem mernek érezni, nyomorati félelemmel tagadják meg magy­ar voltukat Ok, mikor idegen nemzetek ünnepén, azok fővárosában egy nemzeti érzésbe ol­vadva látjuk a legnagyobbtól, a legelsőtől a legutolsóig mind, aki magát németnek, francziának vallja s annak a más nemzet­nek pompázó zászlódíszét látjuk, hogy ne szorulna el a mi szivünk, mikor márczius 15-én, október 6-án s a többi vérrel szen­­telt, dicsőséggel teljes nagy­ ünnepeken hiába keressük az istenadta nép körén túl a lelkesedést. Vagy ott már szégyen a hazafiság ? Megfagyott a szivek forró he­­vü­lése ? ÚJDONSÁGOK. Boldog uj évet. — jan. 1. . . . És ahogy a tizenkettedik órát elkonditották Szilveszter éjszaká­ján a templomok harangjai, felharsant az ó-évet temető és az uj évre váró ezrek ajkán az örömtől rezgő üdv­kiáltás : Vivát 1902.­ Boldog uj évet! Seigner Géza Szegeden, Járász­ utcza 2. sz. PT Újévi ajándékok. IMT férfi és női divatczikkek, dísztárgyak nagy választékban! Legnagyobb szőnyegáru raktár! Christofie-Ide ezüstáru gyári raktára! Árjegyzék ingyen és bébillentve. JO­TH OT* CO Ol co

Next