Vásárhelyi Hiradó, 1902. január (3. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-01 / 1. szám
1902. január 1. VASARELYI HÍRADÓ. 1. szám. a legkitűnőbb és legszorgalmasabb férfiaknak ismerjük, de azt meg már nem csak mi mondjuk, hogy a gazdasági egyesület élére egyik sem való. Az egyesületi elnökség szerencsés ellátásához kivántatik egy ép annyi agilitással mint reprezentáló képességgel és szaktudással megáldott szakember. Bármily kiváló gazda legyen is például Vékony József, semmi esetre sem agilis ember, annál kevésbé hivatott reprezentálásra. A vezető elnökben pedig ezeknek a tulajdonságoknak meg kell lenniük. Mondottuk fentebb, hogy az egyesület szervezetlen. Van ugyan elnöke, alelnöke, titkára, választmánya a gazdasági egyesületnek, csakhogy a nagy mezőgazdasági város, Hódmezővásárhely gazdasági egyesülete ezzel a szervezettséggel nem elégedhet meg. Elsősorban is rendszeresíteni kellene az elnökség kebelében egy fizetéses titkári állást. Az e tisztet betöltő titkár, az egyesület adminisztriv teendőinek ellátásán kívül, teljes munkásságát és minden idejét az egyesület ügyeinek szentelné. Szerkesztené az egyesület szakkiadmányait, rendezné az egyesület gazdasági versenyeit, munkásságra buzdítani az egyesületi tagokat, rendezné a szakfelolvasásokat, stb. szóval minden tekintetben az egyesületé lenne. A mostani titkári állás ugyanis, igen illuzórius természetű. Betöltője rendesen egy a saját ügyeivel jól elfoglalt gazdálkodó, ki hogy nem él kizárólag az egyesület ügyeinek, már csak azért is természetes, mert ily irányú tevékenysége még puszta elismeréssel is csak hébe-hóba találkozik. Szervezetlen továbbá a gazdasági egyesület, mert kebeléből hiányzanak az úgynevezett szakbizottságok, melyek pedig Nem önmagáért, óh mert rajta eddig A legparányibb mocsok sem esett . . . Vagy valamennyi bűnösért vezeklik, Vagy egy miatt, kit nagyon szeretett. Künn ezalatt a hajnali közönség Az ingyenes látványon jól mulat; S hogy valakin a kedvüket kitöltsék, Maguk közül kinéznek egy urat. Vihogva rámutat és szól az egyik : Bolond, miért sírsz — ez komédia! Papolhat az a jámbor pap napestig, Nem érti — Krisztus úgyse ! — Jehova. És ö — roskadtan áll ezernyi vádtól, S csak nézi azt a megtölt ősz papot ; Eszébe jut, hogy tőle messze, távol Valaki igy vezeklik, mint az ott. Nem önmagáért, óh mert rajta eddig A legparányibb mocsok sem esett, — Egy elkárhozott félékért vezeklik, Egy bűnösért, kit oly nagyon szeret . . . Kelet felől a nap emelkedőben, Egy fénysugár arczán végig szalad . . . Elszállingóznak társai, csak ő nem, Pillái ólmosak — de ott marad Megkönnyebbülne, nem érezne vádat, Velük ha egy zsolozsmát mondana . . . De elnyeli az ájtatos imákat Az ébredő főváros zsivaja, minden nagyobb gazdasági egyesület kebelében fenállanak s áldásos akciókat indítanak. Ily szakbizottságok például, az állat- tenyésztési, növénytermelési, mezőgazdasági, socziális , családügyi, gépkisérleti, versenyrendezési, vagyonkezelési és fejlesztési, kirándulást rendező, bárrendező stb. szak- és albizottságok. E szak- és albizottságok feladatát megjelölik e bizottságok czímei. E bizottságok kebelében azután érvényesülhetnének a legkülönfélébb, legnemesebb és legpraktikusabb ambícziók. Mindenki megtalálná a maga körét, a maga helyét és mindenkinek meg volna adva a mód ahhoz, hogy oly téren és oly helyen kereskedjék, ahol tehetségei és ambícziói után érvényesülhet is. A vázolt szervezettel szemben mit találunk a gazdasági egyesületnél? Egy tisztikart, mely amién év elején egybehívja a közgyűlést s mlynek bizony sem ideje, sem kedve nincs aoz, hogy gazdasági akcziókat indítson, a tervekről és azok keresztülviteléről gondoskodjék s a modern gazdasági fejlődés jegyében és nevében igyekezzék felvirágoztatni a gazdasági egyesületet. Nemzeti ideál. — Mit akar a magyar ifjúság ? — I. Mik az álmok, amelyek lelkeinket hevítik ? Mik a vágyiak, amelyek szerint akarjuk ifjú életünket irányítani s a törekvések, amelyeknek munkálásától, majdan megépítésétől hazánk és nemzetünk boldogulását várjuk ? Mik a feladatok, amelyek ránk, a nemzet ifjúságára várnak, ha becsületes, komoly akarattal meg akarjuk érdemelni a nevet, amely a haza és nemzet jövőjének kifejezője: magyar ifjúság? A bajok ellenében az egyén akarata és munkája elenyésző semmi. Orvoslás csak százak és ezerek egyesített munkája által várható. „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen“, mondja Széchenyi. A legelső feladat tehát : a jobbaknak, a bajok veszélyeit átlátó, édes hazánk szeretetétől komolyan áthatott s a javulásra és javításra önmagukban erőt tudó jobbjainknak egyesülése, tömörülése, akaratban és cselekvésekben a jelen és jövő közös, nagy és nemes föladataira. Munkálkodni együtt, folytonosan, a nehézségektől el nem bágyadva, a sikerektől el nem vakulva, a káromlóktól meg nem rettenve, a gúny nyilaitól vissza nem tartva. Nem szavakkal és ékes beszéddel csupán, de cselekedetekkel, hasznos munkával. Nagy igazság az angol bölcs mondás : „A példa szavaknál ékesebben szóló nyelv, tettek által oktat, munka által hirdet dicsőséget.“ S amikor czélunk, aminek kivívására egyesültünk s hiszszük, egyesül velünk majd magyar hazánk minden jobb fia : czélunk a jelen, romlott viszonyok megváltoztatása, a jelszavak és zugó frázisok uralmának megtörése s a tisztességnek, a természetesnek, az igaznak és eszményinek minden téren érvényre juttatása, hogy ezt a czélt megvalósíthassuk, lehet-e másként reménylenünk, mintha mindenekelőtt mi, önmagunkat tépjük ki abból a levegőből, amely miazmákkal fertőzve lebeg körülöttünk s igy érzésben megtisztulva, akaratunkban a rossz hatásaitól függetlenül, sietünk azok mellé, akik, mint az evangéliumot hirdető apostolok, nagy lelkük erejével, romlatlan érzésük hevével dolgoznak a haza és nemzet megmentésén, létének biztosításán. Nevelni akarjuk magunkat, hogy majdan erősek lehessünk. S mert a bajokat sajgó szívvel látjuk mindenfelé s azoknak okozója s előidézője gyanánt mindig és mindenütt egy, ami elénk tolakodik : a kóros, a megromlott közszellem, ezt a közszellemet akarjuk megváltoztatni. Ezt, ami van, a legközönségesebb önzés, szeretetlenig) gyűlölködés, álhazafiság és tisztességtelenség közszellemét kiirtani, mert megtisztítani alig lehet többé s helyébe egy más: tiszta, becsületes, valláserkölcsi és hazafias közszellemet teremteni, azt a szellemet, ami a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak lelkét bevitő, csodálatosan nagy dolgokra tüzelve őt: az altruizmus szellemét. Ez a szellem „az ösvény a tökély magaslatához“ és ez a szellem az út, „amely a közembernek is nyitva áll“, hogy — bár kicsiny körében és kis méretekben — a legnagyobbnak példáját követhesse. ♦ Akarjuk mindenekelőtt, hogy a lelkekben lobogjon újra az ősök mélységes haza- és nemzetszeretete. Ne a szájak ömlengő szavaiban, de a szivek mélyébe zárva, úgy mint eddig lobogott ifjú elődeink szivében, alig egy félszázada letűnt csodás korban, amikor előbb kifolyt a vér a szívből s csak a szív örükre kihűlésével hamvadt ki abban a hazaszeretet zsarátnoka. Akarjuk, hogy hazaszeretetének erejével legyen nagy és büszke a magyar nemzet. Meg nem hunyászkodó ellenségei és megromlásnak indult lelke rabszolgaság felé hajló ál-érzelmei előtt. Szabadságról, magyar büszkeségről, magyar dicsőségről prédikáltok nekünk, fiaitoknak s amikor a szabadság lehelete végig zug a földön s névtelen vágytól dagadó kebellel emlékezünk őseink dicsőségéről , bizonyos határokon túl gyáván bujkáló magyarokat látunk, akiknek nem szabad, akik nem mernek érezni, nyomorati félelemmel tagadják meg magyar voltukat Ok, mikor idegen nemzetek ünnepén, azok fővárosában egy nemzeti érzésbe olvadva látjuk a legnagyobbtól, a legelsőtől a legutolsóig mind, aki magát németnek, francziának vallja s annak a más nemzetnek pompázó zászlódíszét látjuk, hogy ne szorulna el a mi szivünk, mikor márczius 15-én, október 6-án s a többi vérrel szentelt, dicsőséggel teljes nagy ünnepeken hiába keressük az istenadta nép körén túl a lelkesedést. Vagy ott már szégyen a hazafiság ? Megfagyott a szivek forró hevülése ? ÚJDONSÁGOK. Boldog uj évet. — jan. 1. . . . És ahogy a tizenkettedik órát elkonditották Szilveszter éjszakáján a templomok harangjai, felharsant az ó-évet temető és az uj évre váró ezrek ajkán az örömtől rezgő üdvkiáltás : Vivát 1902. Boldog uj évet! Seigner Géza Szegeden, Járász utcza 2. sz. PT Újévi ajándékok. IMT férfi és női divatczikkek, dísztárgyak nagy választékban! Legnagyobb szőnyegáru raktár! Christofie-Ide ezüstáru gyári raktára! Árjegyzék ingyen és bébillentve. JOTH OT* CO Ol co