Vásárhelyi Hiradó, 1902. március (3. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-02 / 18. szám

Hód­-Mező-Vásárhely, 1902. Vasárnap, m­­ár ez ing 2. III. évfolyam, 18. szám. ELŐFIZETÉSI 1­ IJ: Egy évre 8 kor. Fél ívre 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyed­szám ára 8 fillér. Hirdetések jutányosan közöltétnek. POLITIKAI LAP. Főszerkesztő és kiadótulajdonos : * Dr. KENÉZ SÁpIDOR­Felelős szerkesztő: Dr. GopA JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Alndrássy Piteza 34. szám. Megjelenik csütörtök és vasárnap reggel. A nemzetiségek. Hínvasiűihely, márcz. 1. Szeretném látni azt az eleven embert, aki azért, hogy magyar, sze­mélyes előnyöket élvez hazánkban. És szeretném látni azt az eleven te­tőt, oláhot, németet, akit akár elő­menetelében, akár vállalatában az a körülmény gátolt meg, hogy nem magyar. Arra is ráállok, hogy ne csak az elevenek között keressünk példát, hanem a­­temetőkben is. Mert az üldözés a jogegyenlőség megszegésénél kezdődik. Ha valami az egyiknek szabad, a másiknak nem szabad; ha más az adókulcs az egyikre és más a másikra nézve ; ha más a hivatalba lépés feltétele az egyiknél, mint a másiknál ; ha más tarifát szed a vasút ugyanazon áru­nál az egyiktől, mint a másiktól; ha más büntetőtörvény sújtja az egyiket, mint a másikat; no, akkor a hátra­tolt, jogegyenlőségben nem részesülő fél méltán panaszkodik üldözésről és elnyomatásról. Adott-e Magyarország okot ilyen panaszra ? Adott — a magyar fajnak. Mert egészen hasonló értelmi és erkölcsi képesítés mellett, ha oláh, tót, német versenyzett a magyarral, tíz eset kö­zül kilenczszer mellőzték a­­ ma­gyart. Kinevezéseknél prémiumot él­vezett valamennyi nemzetiség. Ez a szélsőségbe vitt magyar nagylelkűség voltaképpen magyar él­hetetlenség. Nem tanultuk meg az élettől, hogy a politika mezején a gyöngédség gyöngeséget jelent. A politika az erőviszonyok küzdelme, győzelme, kiegyen­ítése. 34 év előtt összetévesztették a politikát a roman­tikával és a szentimentális okfejtés elemeit vegyítették a kérdésekbe. Költői lendületekben áradozik törvé­nyünknek az a megokolása, amelyb­en az osztrák államadóssági járulékot elvállaltuk. Erre a romantikus időre esik a horvát kiegyezés is. A nemze­tiségek egyenjogúságáról szóló tör-' vény szintén a szentimentális fel­fogás bizonyítéka. Ha másként kezdték volna, most írásként nézne ki hazánk. Teszem föl, ha zárszámadást csináltak volna és megállapították volna annak mérle­gét. Oláh, tót, szász polgártársaimtól kérdezem, mit szóltak volna ahhoz, ha a­ magyarok igy beszélnek 1867-ben: »Visszanyertük intézményeinket, jo­ga­i 11 kát, sza­k­bad­iságu­­nka­t, al­k­­­tm­á­nyunkat. Nagy űrt űzettünk ezekért a drágaságokért. Véreztü­nk a h­arczok­­ban, szenvedtünk a börtönökben, buj­dostunk a száműzetésben, jószágain­kat elkobozták, az úrbéri kárpótlással czudarul megcsaltak. Most már osz­tozkodjunk. Ki amiért küzdött, abban legyen neki része. A magyar faj har­­czolt, vérzett, szenvedett a parla­menti intézményért, a jobbágyság föl­szabadí­­t­ásáért, a saj­tószabad­ság­ért, a jogegyenle­­gért. Ez hát legyen a magyaroké. Azonban az oláh, tót szász is ha vezeti. Miért? Azért, hogy ne sikerüljön a­ magyarok törekvése. Tehát azért, hogy ne legyen parla­menti intézmény, ne legyen népkép­viselet, ne legyen sajtószabadság, se jogegyenlőség. Tót, oláh és szász miért harczolt tehát? —­ A szolga­ságért ! No hát, ez legyen az övék.“ Mit szóltak volna, ha 67-ben így beszél a magyar ? A szolgaság czélját különben el­érték. Nem ők győzték le a magyart. Nem is az osztrák győzte le. Muszka segítséggel értek ezért. De czélt ér­tek. Osztrák szolgaságba jutottak és panasz nélkül szolgáltak. Azt a sza­badságot­ pedig, mit nekik is meg­szerzett a­ magyar faj : ime arra használják, hogy fölrobbantsák a ma­gyar államot. ■ Hol volnának az izgatók, ha a magyar faj két mértékkel mérte volna az igazságot? Minek nektek alkotmány, mikor nem a. védelmére, hanom a. megsemmisítésére fogtok fegyvert?! Minek nektek a. szabad­ság, mikor azért harczoltok, hogy osztrák szolgákká, lehessetek? Hol volnának az izgatók, a hajtogatók, a­­ hazugok, ha érdemük szerint bánt volna, velük a magyar ? És most is, ha éreznék az erősebb hatalmat, ha, nem dikcziókkal és hírlapi czikkekkel állanának szemközt, hanem törvény­hozási alkotásokkal és kormányzási tényekkel : ugyan mivé lennének az olyan elnyomott­aj­ok, amelyek arra képezték ki magukat, hogy áskálód­janak és szemtelenkedjenek a kül­földi sajtóban, de a szabadság-eszmé­ért soha a fülük dobját sem mozdí­tották meg? Mivé lennének ? Hát összezsugorodnának! Hason csúszná­nak hatóságaink előtt. Kegyelemért­­ rimánkodnának. Befognák szájukat parancsszóra. Ha pedig kinyitnák,­­ magyarul hízelegnének a magyar hatalomnak. Amit k­ék, föltevés. Komoly em­ber nem óhajt lelépni a jogegyenlő­ség teréről. E hazának minden pol­gára egyenlően érezze a törvények­­ oltalmát. Azonban államellenes tö­rekvéseknek tért engedni öngyilkos­ság. A történelmi erők ezen a helyen, ahol élünk, egy magyar országot hoztak létre. Ez az ország magyar bélyeget kapott a magyar fajnak sok százados szellemétől, országfentartó képességeitől, számbeli, vagyonbeli, értelem­beli tu­lsúly­ától. Apró népcsoportok, amelyek nem hivatkozhatnak sem a hódítás, sem a fentartás jogára, ezen ország politikai egységét föl akarják darabolni. Ha ez a­ törekvés sikerülne, Magyar­ország elveszítené történelmi jellegét­­és politikai állását. Prédaleső birodal­mak zsákmány­ává lenne, miként a­­ szerencsétlen Lengyelor­szág. Ilyen­formán a magyar faj uralma, a ma­gyar állam nemzeti konszolidácziója, politikai, gazdasági és kulturális egy­sége, ennek az országnak létkérdése. A nemzetiségi törekvés gyökerében támadja meg az ország­­ létkérdését. Éppen ezért a papír-vita ideje immár lejárt. Törvényhozásnak és kormánynak át kell menni a cselek­vés terére. Harmincz év óta vitatko­­ ziL i­­g­efín9°l női mha-készités. Már fi n. é. Hölgyközönség figyelmét felhívom legújabb vállalatomra. kabát és aljakat készíttetek férfi (Hvatkdmékbő­l, ti ., amelyek e czélra kizárólag ezegem részére készültek. Tisztelt vevőim szives pártfogását kérve I/) % 1 3 307-52-29v Kiváló tisztelettel SÁTOR PÁLI, SZEGEDÉŐL

Next