Vásárhelyi Hiradó, 1902. március (3. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-02 / 18. szám

1902. márczius 2. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 18. szám. 3 teszi, hogy a nők elhagyják a mezei munkát, beszegődnek a városba da­dának, mindenesnek vagy szobalány­nak, ott divatot tanulnak és a nagy­­ságáékon és kisasszonyokon is túl akarnak tenni . . . Kevés gazda teheti azt, hogy egész éven át annyi cselédséget tart­son, hogy azzal a nyári szorgos mun­kát is elvégezhesse, azért alig van gazdaság, mely a mezőgazdasági munkásokra, napszámosokra nem szo­rul. Elmondhatjuk, hogy a bajt min­den gazda ismeri, akár azért, mert a munkásokban, a napszámosokban nagy a hiány, messze földről kell őket hozatni; vagy azért, mert a mun­kások, a napszámosok oly drágák, hogy a termés tetemes részét fel­emésztik, vagy pedig azért, mert a szegődött munkások gyengék és e miatt a legszorgosabb munka közben marad cserben a gazda. De mit mondanak a munkások, a napszámosok ? A napszámosok panaszkodnak, hogy a bánásmód rossz, a kereset kevés. Panaszkodnak, hogy télen nincs munka, nincs semmi kereset. A nyá­ron pedig nem képesek annyit keresni, hogy abból magukat és családjukat egész éven át eltartsák. — Hogy a mezőgazdaságnál a munkások, a nap­számosok sorsa nem lehet valami irigylésre méltó, már abból is követ­keztethető, hogy nagyon sok munkás, napszámos vízszabályozásokhoz, va­súti és más építkezesekh­ez szegődik. Ez is egyik oka, hogy a mezőgazda­ság a jó munkaerőben hiányt szenved. Mi munkáshiányról beszélünk. Hiszen ez mivel munka nélkül hever mindenfelé a mezőgazdasági munkás, tehát még a most levők is sokan van­nak ! Ez igaz. De az aratás idején nincsenek sokan, nem is az a baj, hogy kevés a munka, hanem az, hogy egész éven keresztül nincs. Mert a mezőgazdasági munka úgyszólván kizárólag az aratás egy hónapi idejére szorítkozik, de kora ősztől kezdve nyár derekáig egyálta­lában nem nyújt foglalkozást a mun­kásnak a föld. Ezért azután a munkaidőben rendkívül drága a jó munkás és ezt az utóbbi időben mind jobban érezi a földes gazda. —­ Drága, mert sok ugyan a munkás, de kevés a jó munkaerő. A katonák szabadságolása tehát nem fog a munkások soraiban zavart okozni, de sőt ez­által segítve lesz azon, hogy a szorgos nyári munka alatt a munkások, napszámosok ne legyenek drágák, így a gazdák is nagyobb munkaerőt használhatnak és a munkát gyorsíthatják.­­ Személyi hírek Meisinger Ferencz alezredes, cs. és kir. hadkiegészítő kerü­leti parancsnok, Rajnoga Ambruzs cs. és kir. főhadnagy, — mint a 46-ik hadk. kir. parancsnokság kiküldöttei, — továbbá Szilassy Ödön honvéd-őrnagy és Bárdoss Béla honvéd-főhadnagy, mint az 5­­k hon­véd-kerületi parancsnokság kiküldöttei, a sorozásra városunkba érkeztek. — Az aszfalt-ajánlatok módosítása. Ez ideig négy ajánlattevő kérte ajánlatá­nak módosítását, illetőleg a Magyar Aszfalt Részvénytársaság a 15 évi jótállási időt­­ kívánja 10-re leszállítani, 5000 korona kár­térítés ellenében. — Kruzslicz Péter szin­tén a jótállási időre­ nézve módosítja aján­latát, amennyiben kijelenti, hogy ajánlatá­ban nem tüntette ugyan ki, — de a pályá­zati feltételek értelmében kötelezőnek tartja magára a 10 évi jótállást. — Szirmay Antal bánatpénzének és okmányának vissza­küldését kéri, amennyiben magas ajánlata miatt úgy sem reméli, hogy kombináczióba jöhessen. — Melocco Péter nem aszfaltra, hanem bazalt műkőre tett ajánlatot, így nem jön számításba az ajánlattevők közt. Most arra kéri a tanácsot, hogy ajánlatát mindamellett is terjessze a közgyűlés elé,, egyszersmind az ő költségére tartson egy szemlét Orosházán, vagy Mezőtúron, hol is a Melocco-féle műkövet burkoltattak a járdák. Hivatkozik arra, hogy amellett, hogy a műkő burkolat tartósabb az aszfaltnál, városunkban mintegy 56 ezer korona meg-­­takarítás lenne az által elérhető. — Beteg tisztviselő. Mint részvéttel értesülünk, Vasváry Zoltán városi főpénz­­tárnok súlyosan megbetegedett. A főpénz­­tárnok már régebben erősen meghalt, de fon­tos állásának tudata s lelkiismeretes pontos­sága gyengélkedése daczára is hivatalba járni késztette, végre súlyosabb mérv­ben lepte meg a láz.­­ A polgármester még délelőtt intézkedett a pénztár átadása iránt, ami Szikszay Dénes tanácsnok előtt­­ meg is történt. A pénztár kezelését Simon­­ Jenő ellenőr, az ellenőri teendőket pedig­­ Lelik István tiszt vette át ideiglenesen. — Felhívás az öreg honvédekhez. A még életben levő 1848 — 49-es honvédek­nek az országos honvéd-egyesület buda-I pesti központi bizottsága által szükséges- I nek ítélt összeírásához — előleges választ-­­ mányi előterjesztés folytán — a február hó 16 án tartott honvédegyesületi közgyű­lés is hozzájárult és annak eszközlésével — önkéntes ajánlkozás alapján — Péch­y Albert honvéd-egyleti jegyző urat bízta meg. Felhivatnak a honvéd baj­társak, hogy" I e végből fent nevezett jegyző urnak I. ker.,­ Zsoldos­ utcza 17. szám alatti lakásán va­sárnap, kedd és pénteki napokon délelőtt ti —12, délidán 2—5 óráig terjedő időben­­ kezeikben levő okmányaik és honvédnyug­­díj - könyvecskéikkel elmaradhatatlanul je­lentkezzenek. Az elnökség. — A zárda. A katholikus egyház­tanács a czélba vett zárda építésére épí­tési engedélyt kért a tanácstól, amit meg is nyert. Most az egyháztanács azt kéri, hogy­ miután az építkezés folyamatba nem­­ vétetett s miután olyan értelemben, mint­­ az engedély megadatott, a zárda kiépít­tetni nem is fog, a terhére kirótt 86 kor. 80 fillér építési illetéket törölje a város. — Szűkkeblű tanács. Mint ahogy köz­tudomású dolog, a város a helybeli egy­házaknak bizonyos failletményt ad éven­­kint, melyből a papok s a kántorok része­sülnek. A hódmezővásárhelyi izraelita hit­község azonban csupán egy öt tűzifát kap minden évben, mely rendesen a rabbi illet­ménye volt. A hitközség már tavaly s az­előtt is a kántor részére külön egy öl fát kért, mit azonban még most sem nyerhe­tett meg. A tanács ugyanis kutatni kezdte azt az okmányt,­­mely ezt az eddigi egy öl fát is utalja a hitközség részére, keres­vén azt, vájjon hát kit is illet ez az egy ös tűzifa. A tanács megbízása folytán a levéltárnok a levéltárban kereste ez okira­tot, de nem találta. Most azután a hitköz­séget szólította fel a tanács, hogy az utaló végzést mutassa be. Ez különben mind csak azért van, hogy a város annak az eddigi egyi­ől fának a rendeltetését akarja megismerni, hogy azután esetleg új czi­­men utalja ki ugyanazt. — Az I. 150 forintos temetkezési tár­sulat. Vettük az alábbi értesítést: Az első 150 írtos (300 koronás) temetkezési társu­lat tagjait ez után értesíti Ratócs István elnök, hogy a társulat igazgatósága folyó hó 27-én tartott ülésében egyhangúlag ki­mondotta, hogy működését fel nem füg­geszti s úgy a befizetéseket, mint a kifi­zetéseket be nem szünteti, annyival is inkább, mert a társulat fennállhatóságára nézve a városi szak­közegek is elismerőleg nyilatkoztak. Ezen társulatoknál semmi ok nincs arra nézve, hogy­ a tagok idegenked­jenek a további fizetésektől, mindazáltal megbízta az igazgatóság az elnökséget, hogy annak idején a városi hatóság által elkészített alapszabály-tervezetet tárgyalás alapjául az igazgatóságnak — s esetleg egy összehívandó rendkívüli közgyűlésnek mu­tassa be esetleges további intézkedés végett. Egyébiránt értesittetnek a társulat­nak tagjai, hogy az egylet 26,986 korona alaptőkével rendelkezik,­­ amely további s minden veszély nélküli fennállását bizto­sítja. — Az Ujvilág-utcza kikövezése érdeké­ben. Az Ujvilág-utcza fontosságáról, élénk forgalmáról beszélni sem kell. Akinek arra vitt az útja valaha, tudja, hogy ez az utcza az újvárosi és ujutczai városrészt a tabáni és csúcsi városrészszel összekötő legfontosabb közlekedési út, épen azért kiköveztetése rendkívül fontos és kívána­tos, ami nem is késhet soká, annyival is inkább, mivel a város pénzügyi terveze­tében a 200.000 koronás kölcsönben fede­zetet talál ez is. Amint értesülünk, az utcza érdekeltsége szerdán értekezett ez ügyben Nagy Bálint gazdálkodónál. Meg­állapodásuk értelmében kérni fogják az utcza követését. — Szobrot Vásárhelyi Pálnak. A tu­dományok s a művészetek művelőinek jelesei közt a magyarok száma immár oly csekély s ép oly büszkeséggel tekintünk elhalt nagy­­fejedelmeink, hadverőink és államférfiaink hoszszu soraira a mily jól­eső megelégedés dagasztja kebleinket, a mikor a magyar szellem tollal, ónnal, ecsettel, vésővel küzdő jelesei vonulnak el szemeink előtt. — Ezen utóbbiak közé tartozik Vásárhelyi Pál mérnök is, ki a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István­nak volt méltó munkatársa a Vaskapu megnyitás, Tisza szabályozás és Széchenyi műut tervezésében. Mig élt a körzővel,.. szolgált a haza javára s mikor a haza védelme kardot adott kezében, vére ott folyt ki a többi hősökké között a szabad­­ságharcz csatamezején ... A magyar mérnök- és építész egyesület, kezet fogva a Tiszavölgyi társulat központi bizottsa­ "*"■7 " " ""“T", I legnagyobb szőnyegáru-raktár! | 0$ M B I! AMA | Kész és futósző­nyegekben, bútorszövetekben, csipke- és 1 II II ti UI l Z d szövetfüggönyökben, asztal- és ágyteritekben, lajtokró-W­o­w­ezokban, takarókban, valamint Szegeden, Járász­ utcza 2. sz. P­BS férfi divatcikkekben. Rövidárukban nagy választék. — Gácsi lótakarók kizárólagos főraktára. ...................

Next