Vásárhelyi Hiradó, 1902. október (3. évfolyam, 182-208. szám)

1902-10-01 / 182. szám

III. évfolyam, 182. szám. Hunvásárhely, 1902. szerda október 1. 1 kid. (2 fillér.) POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve. Egész évre 14 korona.Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 50 fil. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. KHIlÉZ SÁNDOR. Szerkesztőség: IV., Andrássy-u 34. Telefonszám 27. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik. fi mesterinasok. — szept. 30. A múlt héten az újságokban hosszú közleményt olvashattunk, mely a fővárosi inasiskolák újjászervezését jelentette. Azaz mondjuk a maga nevén: inkább új beosztását, amint újjászervezését. Mert akármennyire is sürgetjük évek óta immár a tanonczoktatás végleges rendezését és bármenynyire is meg vannak győződve az illetékes körök,ennek szükségességéről, alapos, a mai tarthatatlan állapotokat megjavítószervezés mind a mai napig késik. Nem az a fő,hogy aziskolákban ezentúl milyen fajtájú mesterinasok kerülnek össze, hanem az volna jelentős,hogy a különféle mesterségbelitanuló gyerekek milyen szakoktatásban részesülnek. Azt látjuk az új beosztásból, hogy az iskolák vezetői nagyrészt népiskola tanerők. Tehát a szervezésa népiskolai tanítás alapján történik. Ez elhibázott dolog. Mert jóllehet nem kívánhatják, hogy minden iskola élén teljesen jártas szakember legyen, de azt igenis megkívánhatjuk, hogy akinek a kezébe egy-egy csoport fiatal oktatása van letéve, értsen a dolgához. A nemrég elhalt kölni érsek helyébe a német kormány Leo tábornokot akarta meghívni, aki bár ma katona és pedig a legjelesebbek közül való katona, fiatal éveiben theologikus tanulmányokat folytatott. Ám a tábornok visszautasította a nagy tisztségre való meghívást, mondván , hogy az ő idős kora nem engedi meg a komoly stúdiumokat, aminőket oly díszes méltóság, mint a kölni érsekség megkövetel. Ez az eset nálunk aligha ismétlődnék meg. Nálunk mindenki ért mindenhez : a hajdú a harangöntéshez, a jogász a földmívelési miniszteri tanácsossághoz, a néptanító az inasszakoktatáshoz. Hát az is igaz, hogy ilyenek is az állapotok nálunk. Egyre abajgatjuk iparunk fejlődése érdekében tett intézkedéseket. Külföldi tanulmányútra küld ki a kormány évről-évre embereket, hogy ezt vagy azt a speciálisintézményt tanulmányozzák ,és itthon értékesítsék a szerzett tapasztalatokat. De úgy látszik, ezek a tanulmányutak olyanok, mint Boris Herczeg most sokatemlegetett amerikai tanulmányútja. Legalább nem látunk semmi eredményt, melyből konstatálhatnék, hogy ezek a tanulmámyutak ránk nézve hasznosak lettek volna. Maradjunk csak épen tárgyunknál , az inasképzésnél. Csak nem akarja velünk senki sem elhitetni, hogy külföldön a magunk módja szerint oktatják a mesterembert ? Honnan volna az a jól szituált, szellemileg is nálunk sokkal magasabban álló iparos osztály, hanem helyes neveléssel ? Miből akarjuk mi megteremteni azt az osztályt, amelyre társadalmi életünknek oly múlhatatlan szüksége van, melynél hiányát ma oly igen érezzük?Mi csak vezérczikkeznni tudunk a kor,szükségletekről, de a «megteremtésüket már másra bízzuk, egy «jobb korra, „mely után buzgó imádság epeéez százezrek ajakán." A «magyar «iparosság «fejlődéséneképpen ez osztály fejletlen volta áll útjában. Alig van iparosunk, «aki fölfogva a kor követelményeit, nem látná be, hogy a mai állapotok mellett «nem fejlődhetik a nemzetéletben «számottevő osztálya az iparosságnak. Az önképzés nem olyan tér, melyre annyian lépnének. Ehhez akaraterő és bizonyos magasabb fokú intelligencia szükséges, mely iparos osztályunkból, sajnos, hiányzik. Ha a szülő be fogja látni, hogy mesterségre adott gyermeke nem a legvégső menedéke ennek, ha az iparosság maga fog tudatára ébredni feladatainak a képzés tekintetében, akkor talán mások lesznek az állapotok és lehet reményünk a jövőre. Addig is azonban gondoskodni kell szakszerű, tudatos mesterinasképzésről. Ez a mai forma se meg nem felelő, se meg nem állható. És ha késnek azok, akiknek erről gondoskodniok kell, olyan mulasztást követnek el, melyet évtizedek pótlása sem fog helyre hozhatni. Pedagógus. fi székelység bajai. V. «Elhagyták a székelységet. A véghatáron föléje tornyosult bajok közepett szívós ereje, fogékonysága, munkakedve, alkotó képessége — melynek legfőbb erényei valának —fogyott, hazaszeretete meglazult; szegény az anyagi és erkölcsi bukás szélére jutott. Sokáig állott vészt, vihart tűzvea keleti határon. Keblünkön nevelt, de tőlük ma is idegen népek között. Ő viselte a kardot, ő védte a magyarságot, harczolt a hányszor csak kellett s mindig a hazáért . . . Szomorú, nagyon szomorú, hogy éppen csak neki kezd szűk lenni e a föld, éppencsak neki kell a hontalanság keserű kenyerére szorulni. Ősi foglalkozásában megcsontosodott, de a világ rohamos haladásával «elszigeteltsége miatt lépést nem tarthatott; apáról fiúra «szállt birtokán elég jó gazda volt, «de terményeit «nem szánhatta «piaczra, mivel neki is kevés volt, «iskolai és vallásos «nevelésére mindig sokat adott,de közpályára «kevesen mehettek fiai, mert ehez különösen újabb időben nem volt elegendő anyagi ereje; iparát, háziiparát a legújabb időkig magának és magáért tartotta fenn, de tovább a nehéz közlekedési viszonyok miatt ezzel sem boldogulhatott; mező és erdőgazdaságából, állattenyésztéséből eredő nyersterményei, napról-napra értéktelenebbek lettek, minthogy primitív eszközeivel azokat fel nem dolgozhatta, nyersen való értékesítését pedig ismét csak a szállítási nehézségek korlátolták. A parczella, mely eddig egykét testvér osztatlan tulajdonát képezte, ma sokfelé van szakítva, nem elég — a különben nem nagy igényű székely kenyeret biztosítani; az ősi ház, melyben megfért az apa fiával, ma az unokákat nem fogadhatja magába. Hiában van tehát ősereje, természetes, szinte páratlan tehetsége, szorgalma, kitartása. Tartós nyomor megingatja a legerősebb hitet, a legbizóbb reménységet . . . Senki sem jött segítségére a népnek, pedig a lassú esés alatt volt elég idő rá. Csak ellenségei szaporodtak meg. Ezért nő évenként a kivándorlók száma. Ezért keresik a munkát idegen országban és hagyják el sokan az édes szülőföldet. Öregek, ifjak, fiuk és leányok idegenbe futnak inkább, minthogy itthon szégyenletes szegénységben tengődjenek. Az erdő, legelő sem szabad többé; állatokat nem nevelhet. Ezek voltak utolsó biztosítékai. Kiarányositották, kitagositották belőle. Mig azok megvoltak, lehetett élni. Az erdőt jogok szerint birtokolták. Volt 1—2—20 sőt 100 erdőjogos székely gazda. De a féljogos is megtalálta az erdőben biztosítékát. Ez volt alapja a házi iparnak, az állattenyésztésnek, mindennek. Hozhatott onnan szerszám, épület- és tűzifát. Felhajthatta az erdei legelőkre valamennyi marháját; ott lakhatott. Készített zsindelyt, szenet égetett, követ fejtett. Borjaiban, csikóiban évről-évre nőtt a pénze; a juhok után gyapjút, túrót kapott. Még a makkot is értékesítette, jó kövér disznókat hizlalván. Szóval minden kincse az erdőről került. Egy-két holdacska szántója, megtermette kenyerét, puliszkáját. Len és kender is került a házhoz, mit a gyapjúval egyetemben, a szővés-fonás művészetéről hires székely asszony értékesített. Ezekből kerültek ki szőtesei, kicsinyek és a nagyok fehérneműi, téli és nyári ruhái, pokróczai. Piaczra is jutott belőle. A család férfi és nő tagjainak készítményeit szekérszámra hordták vásárra. Pénz is csöppent a házhoz, melyből az udvarhelyi, csiksomlyói, vásárhelyi és sepsiszegyörgyi kollégiumban tanuló diákfiú szükségleteit is fedezték. Abból az időből maradt fenn hite a székely vendégszeretetnek. Ma szegény, rongyos, gazdából napszámossá vedlett a székely. Erdeit összevásárolták, tagosították. A spekulánsok igy önálló szabadon gazdálkodó erdőbirtokosokká lettek. Az ősbirtokos rendesen kicsiny területet kapott, mely az erdőtörvény alapján állami kezelés alá került, melyet tehát §-ok szerint használhat. Sajátságos, hogy közgazdáink a tagosítástól a nép megváltását várták és éppen ellenkezőjét érték el. Rengeteg pénzbe kerültek. A hatalmasok kizsákmányolták a helyzetet. Némely falu tagosítása egy-egy adóforint után 30, 200 400 koronába került. Tagosítás, arányosítás miatt esett el a szabad legeltetéstől, a miatt nem kap szerszám, épület és tűzifát. Marhát is csak annyit hajthat legelőre, mennyiért jól megfizet. Csak annyi fája van, mennyit jó drágán megvehet. Mindennek az elzártságban.