Vásárhelyi Hiradó, 1902. november (3. évfolyam, 209-234. szám)
1902-11-01 / 209. szám
III. évfolyam, 209. szám._____Harvasárhely, 1902. szombat november 1. ikr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP.FRISS ÚJSÁG. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve. Égése évre 14 korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 50 fil. Főszerkesztő és laptulajdonos : Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik. Szerkesztőség: IV., Andrássy-u 34. Telefonszám 27. Iparos-érdekek a parlamentben. — okt. 31. A nagyváradi országos ipari kongresszuson több okos beszéd közben fölhangzott Nagyvárad érdemes képviselőjéé, Barabás Béláé is, aki megígérte, hogy a jövőben a parlamentben hathatós támogatója lesz az iparos érdekeknek. Meg vagyunk győződve, hogy nem lesznek a képviselő úr szavai a latin közmondásnak megfelelők: verba volant. Azt is elismerjük, hogy Barabás Béla meg fogja szerezni a képességét arra, hogy az iparos kérdésekhez komolyan hozzászólhasson. De fájjon elegendő-e egy képviselő az érdekeknek? Ott ahol az agáriusoknak negyedszáz képviselőnk ül, nincs egyetlen honatya, aki az ipari érdekek hangoztaásával ment volna bele a válaszási küzdelembe. És míg végzett éldesurak és tiszteletbeli, meg valóságos szolgabirák szívesen ázott parlamenterek, addig egy Thék Endre, aki inás otthont tersit szülővárosának, nem tudja lérni azt, hogy ugyanott képvielővé válaszszák. Sőt emlékeünk egy fővárosi kerületre, ahol mikor egy nagynevű iparos fölépett, az ellenpárt éppen azzal érteskedett ellene, hogy iparosolát tette nevetségessé. Ezek a tények eléggé bizonyítik, hogy a magyar iparosság miren egyedül áll az ország partmentjében. Jól tudjuk, hogy azok fölszólalások, melyek időnként elhangzottak a kereskedelmi bódé tárgyalásakor az iparos kérésekben, mint a Zichy Jenő és erényi Béla grófokéi, tiszta, önkrén megnyilatkozások voltak, it Zichy Jenő gróf egy olyan et munkásságára tekinthet vissza,elynél mélyebb nyomokat kesjebb vágott az új magyar kukában. Ám mikor azt mondjuk, hogy iparos érdekek parlamenti megdlését kívánjuk, más szempont is vezetnek benünket, mint az, így valaki annak idején majdszólaljon nagy ékesszólással adzsé tárgyalásakor. A magyar azosságnak nagy sérelmei és eségtelenül nagy válságai vank. Egyrészt az agrár irányzat , túltengése ártott neki, másrészt a merkantil háborúszenet. De leg- s főbb baja, hogy nehezen tud lábra kapni az idegen versenynyel szemben. A kisipar panaszkodik, hogy nem tud versenyezni a gyáriparral, a magyar gyárosok meg panaszkodnak, hogy az idegen gyártmányokat jobban kedveli a magyar közönség a magyarnál. Régóta sürgetik a katonai iparczikkek szállításának reformját is, az ipari törvény revízióját, szóval mind olyan nyílt kérdéseket, melyeknek sorsa a parlamentben kell, hogy eldőljön. Az új parlament alakulásakor már megmondtuk véleményünket a belé került honatyák kvalifikáczióját illetőleg, már akkor aggódásunknak adtunk kifejezést, hogy nincs az ipari és kereskedelmi érdekeknek ott ma méltó képviseletük. Azért most, mikor már bajos segíteni az állapoton, jó lesz, ha a magyar iparosság a nagyváradi országos gyűléséhez hasonlóan ad kifejezést kívánságának. Az ilyen gyűlések bármennyire lokális jellegűeknek tessenek is, kétségtelenül összegyűjtik a kívánságokat és megnyilatkoztatják az érzéseket. Jól esett a nagyváradin is hallani például a kereskedelmi miniszter kiküldöttjének határozott kijelentését a miniszter ipari tervéről. Nagy teendők előtt állunk. A nemzet jövője dől el, olyan kérdés, mely megérdemlia teljes odaadást. Éppen ezért kívánatos, hogy a Barabás Bélák minél többen legyenek. Ha már nem sikerült iparosoknak bejutniuk a parlamentbe, legalább legyenek, akik érdekeiknek önzetlen szóvivői. Ezt köz- , gazdagsági jövőnk érdekében és egy fejlődő, de még mindig ki nem alakult osztály érdekében kívánatosnak véljük. Mert a parlament az ország érzületének képe. . Főleg nálunk az. Ha innen fog kiindulni a magyar iparosság megvédése, bizton lehet számítani helyzete javulására is. Munkások jutalmazása. A gazdasági munkások jutalmazásának igen üdvös formáját alkalmazza jövőre a földmivelésügyi miniszter. Ösztöndíj alapítványképpen a kiváló, jó munkások kitüntetésére és jutalmazására a miniszter ugyanis a gazdasági segélypénztárnál ezer tagsági helyet rendszeresített. Ezer kitűnő, szorgalmas munkásért maga az állam fogja lefizetni a tagsági díjat öt egymásután következő esztendőben. Öt év alatt összeszedheti magát az ilyen munkás és maga folytathatja tovább a befizetést. Ezek helyére aztán ismét ezer szorgalmas munkást részesíthet az állam ebben az ösztöndíjszerű kedvezményben. Szerencsés gondolatnak tartjuk ezt, különösen a fiatalabb, törekvő munkások buzdítását célzó jutalmazást, amely valószínűleg nagy mértékben hozzá fog járulni a gazdasági segélypénztár megkedveléséhez és népszerűsítéséhez.Ú ji kivándorlás és a nők. Irta: Geőcze Sarolta. I. A kivándorlás nyitott sebe e nemzetnek, mely legjobb életerejétől fosztja megy ; eg kongresszus azon tanácskozik, mi módon lehetne a vérzést elállítani; a seb azután magától begyógyul, ha a vér tiszta és ép; de megromlása gyógyíthatatlan bajokat idéz elő, melyek a szervezet életképességét pusztítják el. Sajnos, a vérmérgezés tünetei máris mutatkoznak: a kivándorlás népünk erkölcsét támadta meg. Engedjék meg, hogy én e tüneteket vizsgáljam s az orvosságot e bajra keressem, melyet fajomra végzetesnek tartok; mert a kivándorlás okozta gazdasági kárt idővel ki lehet heverni, de az erkölcsi rombolást nem lehet. Pedig ennek nyomai már észlelhetők. Itt van pl. a székely leányok romániai kivándorlása. Nem akarok köztudomású dolgokat ismételni ; nem részletezem újból, hogy e szerencsétlen leányokra nézve a kivándorlás egyértelmű a teljes elzülléssel ; csupán azt a kérdést teszem fel, hová fog fajulni a székely vér, az a nemes vér, mely annyi derék fiat adott a hazának, ha leányaiban a jövő nemzedékek anyái romlanak meg testileg-lelkileg ? E kérdésre a feleletet megtalálhatja ki-ki maga. A felvidéken hála Istennek a baj még nem vert oly mély gyökeret, de kezdődő jelenségeit már a gyakorlatlan szem is észreveszi. Ezen országrész különböző vidékeinek lelkipásztoraihoz küldött kérdőívekre beérkezett válaszok csaknem kivétel nélkül konstatálják, hogy a kivándorlás következtében 1. a szülői tekintély csökkent ; a kivándorlásra kész fiú nem fél apjától, nem becsüli meg ; nem tiszteli az öregeket sem ; 2. hogy a családi kötelékek meglazultak; testvér testvért, atyafi atyafit magára hagy, a mi előbb kivétel volt — a gyöngébb családtagok magukra hagyása — az most mindennapi dolog; 3. hogy a hitvesi hűség csorbulása egyre gyakoribb; Szabolcsban a szalmaözvegy-menyecskék legény-ipart tartanak s a sihedereket teával, rummal és nyakravalós szivarral vendégelik; az újvilágban pedig nem egy házas ember nősül újra, itthon hagyott feleségével, gyermekeivel nem gondolva; 4. hogy a fényűzés és élvezeti czikkek fogyasztása rohamosan terjed; a napernyő, esernyő, czifra kalap, de a cognac, sőt a tengeri rák is kelendő czikk lett a falusi boltokban; 5. hogy az alkoholizmus nem csökken, sőt többnyire növekszik; s a mi legszomorubb, ma már sokhelyt az asszonyok is isznak — eleinte bujokban, azután megszokásból ; 7. hogy az Amerikát járt nép az itthoni viszonyokkal elégedetlen, polgári és egyházi kötelességeit elhanyagolja, szivéből a hazaszeretet kivesző félben van; 7. hogy a viszony az uriosztály és a nép közt teljesen elvesztette egykori patriarkális jellegét, sőt sok helyt ellenségessé fajult; a cselédmizériák köztudomásúak, a gazdálkodás némely vidéken e miatt majdnem lehetetlen; 8. végre hogy a nép, főkép a magyar falvakban, sok helyt hagyogatja el régi hagyományos szokásait, dalait, meséit, élete ezzel ridegebbé válik s szakadoznak azok a gyökérszálak, melyek a nép fiát a honi röghöz kötik; nincs legény a faluban, tehát nincs lakodalom, se táncz; s a leányok sóvárogva gondolnak Amerikára, mígnem fölkerekednek és szomorú, csöndes falusokat csapatostul hagyják el, mint a málezaiak, honnan a minap egyszerre 35 leány indult el Amerikába; ezek közöl ott hány zallik el, arról nincs statisztika; 9. de csökken a felelősségérzet is, mert aki rossz fát tett a tűzre, vagy bármily kötelezettsége alól ki akarja magát vonni, egyszerűen elmegy Amerikába, ott aztán üthetik bottal nyomát. A szökevény katonakötelesekről pontos statisztika szól : de ki tartja számon az erkölcsi vagy anyagi kötelezettség alól megszökötteket ? Azonban, ha nem is veszszük mindjárt a legrosszabb esetet, maga az a tény, hogy az erős, munkabíró ember, ki a kivándorlásra elszánja magát, elaggott szüleit, tehetetlen nagyszüleit, gyámoltalan nejét s kis gyermekeit, sokszor családja beteg tagjait, kikről gondoskodnia neki kell, minden lelkifurdalás