Vásárhelyi Hiradó, 1902. december (3. évfolyam, 235-259. szám)

1902-12-02 / 235. szám

111. évfolyam, 235. szám. Hun­vásárhely, 1902. kedd deczember 2. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP FRISS ÚJSÁG. ELŐHZKlfcSl a K A K . Főszerkesztő és laptulajdonos , vidékre postán küldve: , , Egész évre 14 korona. Fél évre ? korona.. Dr. KENÉZ SÁNDOR. 1 n­egyed évre 3 korona 50 fil. Szerkesztőség: IV., Andrássy-u 34. Telefon­szám 27. Főszerkesztő és laptulajdonos . Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik: Josef Krupp. — decz. 1. Meghalt a legnagyobb német iparos és az egész német nemzet gyászában siratja. Micsoda meg­ható dolog, ahol a koporsónál összekerül a császár a munkás­sal, aki urát, kenyéradóját bú­csúztatja el. Hogy Krupp mi volt a német nemzetnek, azt ma job­ban tudjuk, mint a nagy ember életében. Mert ez az ember, aki a maga keze munkáján nőtt óriássá, halálában láttatja legjob­ban az ő nagyságát. Iparos volt, egyszerű munkás ember. Kezdettől óta, mikor az első kézimunkát készítette akko­­rig, mikor mint az eszeni óriás gyártelep tulajdonosa a német urak házának tagja lett. Nagysága, szerencséje perezre sem kábította el. Ismerte kötelességeit nemze­tével szemben, teljesítette azokkal szemben is, akiknek révén nőtt gazdagsága, jóléte. Munkásai ra­jongtak Krupp Manfrédért. És hogy micsoda familiáris viszony volt köztük, mi sem bizonyítja jobban, mint az a gyászjelentés, melyet munkásai halála alkalmá­ból kiadtak. Ebben közlik a fáj­dalmas hírt, hogy az ő Kruppjuk elköltözött egy jobb világba. Csak úgy egyszerűen Herr Krupp. Semmi más. Ne csodál­kozz, én jámbor magyarom, Krupp Alfréd német iparos volt, nem magyar, mert ha véletlenül magyarnak születik, bizonyára még halálában sem merték volna munkásai máskép titulálni, mint „méltóságos“. Mert oly szép a czím és oly igen áhítoznak érte nálunk. Ez az ország a nagysá­gos és méltóságok urak hazája. És ne mosolyogj jámbor olvasóm, ha azt mondom, hogy azok a gyerekek, akik a lóversenytérről kijövet elhasznált tikettjeidet ké­rik, kitűnő pszichológusok, mert megexelertcziásoznak érte. Oly jól esik a magyar fülnek a czím­­mel való hízelgés! Tekintetes úr itt nincs. Az kicsiny dolog. És jaj neked, ha egy fokkal lejebb becsülsz valakit, mint ami meg­illeti ! Ha nálunk az iparosság révén valaki valamivé lesz, az szeretné kitörölni múltjából azokat a la­pokat, ahol ő róla az van írva, hogy iparos volt. Mert ha a gyá­ros vagy nagyiparos képviselővé lett, vagy főrendiházi tag, vagy valamely érdemrend tulajdonosa, akkor nyomban az ezekkel járó tisztességet igényli és nem azt a becsülést, mely egy élet fáradsá­gos munkájáért jár ki neki. És a munkás, az alkalmazott remegve figyel szavaira, nehogy elvétse urával szemben a köteles meg­szólítást. A magyar gőg a ma­gyar plutokráczia elfajulása ez, kórság. Mernéd csak leveledet egyszerűen igy czimezni : Királyfi Endre miniszteri tanácsos úrnak Budapesten. Hogy hozná vissza a posta azt a levelet, melyről hiányzik a méltóságos czim! De ha a hiva­tali élet úgy kívánja ezt, az élet legalább arra taníthatna, hogy a polgári elem meg van kímérve ettől a járványtól. Dehogy is van úgy! És ezért nem akadna ná­lunk munkásság, mely urát egy­szerűen úgy merné czimezni N. N. ur. Megnagyságolás még ha­todaiban is : ez a módi. Ezért hatott meg engem az a gyászjelentés, melyet az esseni munkások közre adtak. Látom benne a hatodaiban is nagy pol­gárembert, aki meg tudta mun­kásaival értetni, hogy csak úr, pusztán úr volt, semmivel sem több. Mert nem is akart többnek látszani. Micsoda viszony lehetett az, e között a kenyéradó között és munkásai közt. Csak a klasz­­szikus kor mutathatja föl példáit, a mai hiúságos világ alig. Ha eljönne hozzánk ennek az egy­szerű munkásnak nagy szelleme Ha megértenék itt, hogy az em­ber az embernél és nem a neki járó titulusánál kezdődik! Ha megértenék, hogy miért nagy dolog az, ha valaki csak Herr Krupp és semmi más! De hát meg fogják-e ezt valaha nálunk érteni? Karácsonyi­ is #j­ó ajándéknak SzÁSaS árban bocsátjuk a t. ez. vevőközönség rendelkezésére. Tisztelettel Konstantin Testvérek. M­­odern társadalmi feladatok. Irta: Gieccze Sarolta I. Az emberiség rövid száz év leforgása alatt nagyobb evolúción nem ment át soha, mint a most letűnt XIX. században. Óriási volt a haladás minden téren. A jog­­egyenlőség fölszabadította az előbb elnyomott néprétegekben szuny­­nyadó erőket; a versenyre kelt erők csodás eredményeket értek el az emberi munka minden te­rén : tudományban, művészetben, kézimesterségben. A természet­­tudomány alkalmazott vívmányai átalakították a gazdasági életet: a gépek által a gazdasági s ipari termelés megsokszorozódott; a forgalom a posta, vasút, gőzhajó telegráf, telefon útján szédítően megnövekedett;a távolságok szinte elenyésztek, a brünni posztós ausztráliai juh gyapját szövi, a lyoni takács kínai gubó selymét motelálja, az olasz szőlész ame­rikai gánczczal permetezi szőlejét s a londoni gazdasszony szabad­kai tojást sírt beefsteakje mellé. A könnyűvé vált munka s a meggyorsult forgalom ,a gazda­godásnak ezernyi uj forrását nyi­totta meg, a nemzetek vagyona megsokszorozódott. A fejlődő jó­lét révén fejlődött a műveltség is: a kötelező népoktatás által a tu­domány s azzal az emelkedés kulcsa hozzáférhetővé vált min­denkire nézve, a fölvilágosodás terjedt, a közegészségügy javult, a társadalom nivellálódása roha­mosan haladt, a boldogulás s az élvezetek forrása megnyitott min­denki előtt. Ám a nagy fénynek nagy az árnya. A szabaddá vált gazdasági verseny csak az erősebbnek ked­vezett: egyesek kezében milliók és milliárdok halmozódtak össze s a­kik a versenyt nem bírták ezren meg ezren jutottak egye­sektől függésbe. A gyárak fölvi­rágoztak, de a kisipar s azzal millió család tönkre ment; az egykor független mester beáll napszámosnak, mert családjának élnie kell; a gyáros zsebeli a hasznot, a munkás pedig testi-er­kölcsi nyomorban sínylődik. A hajdani patriarkális viszony meg­bomlott, a gazda önzése a mun­kásban gyűlölséget szül: az áldat­lan, sivár viszony mérges gyü­mölcse a sztrájk s az anarkia. Mert a nyomor most terhesebb, mint egykor, mióta a kötelező népoktatás a nép fiában is ki­fejlesztette azokat az igényeket, melyekről nem tudva, előbb egy­szerű sorsával megelégedett. S mivel az igények kielégítésének eszköze a pénz, annak hatalma oly nagyra nőtt, mint előbb soha. Az arany borjú imádása soha olyan általános nem volt, mint a hanyatló század végén. A pénz­szerzés szenvedélye elfogta még a gyermeket is: az iskolás fiú totalizatőrős az egyházfő szeren­csejáték által akarja gyarapítani egyháza vagyonát. A pénz beto­lakodott mindenüvé: a családi szentélybe, a biró zsebébe, a tör­vényhozásba. S a Mammon kul­tusza kiszorította a szívekből a régi ideátokat: az ifjú parthiet és protekcziót keres; a meggyőződés eladóvá vált, a közélet elposvá­­­nyosodott. Panamák és panami­­nők mindenfelé. Hová süllyesztette a materializmus kultusza a köz­erkölcs­iséget az utolsó negyed­század alatt? Arra a lesújtó fele­letet a bűnügyi és erkölcsi statisz­tika adja meg. Ez a tegnap képe. A ma más,­ k csomszávmgyei óvónők öt év óta ii nem számolt pénzek. Hun­vásárhely, 1602. decz. 1. Ismét egy nagyon különös és sajátságos, a városunkbeli viszo­nyokat élénken feltüntető dolog jutott tudomásunkra. Bár kompromittálók e tények, melyeket elmondandók vagyunk, de éppen lapunk czélja és iránya követeli,­ hogy a tudomásunkra jutott visszaéléseket és viszásságo­­kat bárkiről szóljanak is, feltárjuk. Hét évvel ezelőtt keletkezett városunkban egy egyesület, mely­nek elnöke , Fodor Lajos, az óvó­­nőképezde óvója. A kör czime: a csongrádmegyei óvónők köre. Tagjai lehetnek a csongrádmegyei óvónők és óvók. Mindannak da­czára ma sincs ez egyesületnek több tagja, mint talán tizenkettő s azok is csupán városunkbe­­liek. Bár hét évvel ezelőtt keletkezett ez a kör, mint értesültünk, belügy­­miniszterileg megerősített alap­szabályai még ma sincsenek. E kör munkálkodása is teljesen meddő, mert eddig egyáltalában semmit nem csinált s még talán tagjai sincsenek tisztában tulaj­­donképeni czéljával. A köre.

Next