Vásárhelyi Hiradó, 1903. február (4. évfolyam, 32-51. szám)
1903-02-06 / 32. szám
IV. Árfolyam, 82. szám. ^ Fit»vásárhely, 1908. péntek február 6. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP FRISS ÚJSÁG. vi. j í■ 10 fc. T ÉLI ARAK 'rndókra poat-twci süidve : %££&& srre 14 fcoroc.au Kéd erre : suroni. Ssgyvd orré á toron* 10 ül Foszerkeszi^ rs tapeuiajriones : Dr. KENÉZ SÁNDOR. " -•jei-pc szerkesztő : E S P E R S I T JÁNOS. Szerkesztőség: IV., Andrássy u. 34. Telefonszám 27. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. rd-tó» 'MM-al-Ás szerint közötte tik Színészetünkről. — A v. tanár álláspontja. — — febr. 5. II. Hogy a színházi cenzúra veszedelmes, a művészet szabadságát, függetlenségét gyökerében sértő, hogy a célja semmi s hogy alkalmazása keresztül vihetetlen , alig szorul bizonyításra. Ugyanugyan ki volna az a vásárhelyi színügyi bizottság tagjai közül, aki fáradságot is venne ahhoz, hogy a műsorra tűzött újdonságokat előzetesen áttanulmányozza ? Végre is hogy képzeli a t. tanács a művészet ilyetén rendszabályozását? Hát nagy tekintetű tanács és nagyrabecsült színügyi bizottság, jegyezzék meg, hogy fentebb tisztelt határozatukkal úgy vannak, mint a sanda mészáros. Nem oda ütnek ahova akarnak. A frivolságot, a kokottériát, az arcpirító léhaságot ám száműzzük a színpadunkról és avassák légyen azt a tisztult ízlés, a nemes művészet és irodalmi tónus mindenkori Pamheonjává, de ne a cenzúra mirábeli gilotinjével. A frivolság, a művészeti perverzitás, a modern színészet levegőjében nem a szavakban és nem a szövegben jelentkezik. A sorok között rejtőzik el s csak a színpad fényes világításában, a szereplők játékában domborodik elő s ám mondjuk, botránkoztat meg. A zene, a dekoráció, az öltözék, a játék váltja ki a szöveg pikantériáját, távolságait s míg egy-egy operett szöveg, bár az erkölcs szempontjából egy jottával sem áll alább Hock János imakönyveinél, a színpad sajátszerű gőzkörében, a káprázatos csillogású dekorációk, klasszikus mezítelenségek és mámorítóan érzéki exotikus zene segédkezésével az mégis a frivolitás léha köpenyét ölti. ... És copfos tagjai ti a szinügyi erkölcsök operett-lovagjainak, álmélkodva konstatáljátok majdan, hogy a ti cenzúrátok együgyüségein micsoda rafinériával siklik keresztül — és váltjátok be: gyönyörűségetekre is — a trikó és a mezítelenség ? Jó Kanitzer Sanyóka és a nagy tekintetű tanács erkölcsökben tobzódó tisztes tagjai majd csapkolandják egybe tenyereiket az álmélkodástól a plasztikusan írt mellek, karok és trikók fogyatékos dekoráltságai mián és ha volna az operett lenge múzsájára esküdt trobadur nemes Vásárhely földjén, szerkesztene offenbachi librettót az erkölcsös tanácsról és a színügyi bizottság Sanyókájáról . . . Elvégre is a mi színpadunk nem egyes drámai műfajok favorizálására termett. A klasszikus tragédia kothornusától az operett trikójáig, bár mekkora legyen is a távolság, e távolságot be kell futnia az észszerű, modern és ambiciózus művezetésnek. Nekünk sem operaházunk, sem nemzeti színházunk nincsen, hanem van igenis sok pénzbe került népkerti arénánk. Nos hát mi ebben a mi népkerti arénánkban találkozni is óhajtunk a modern színmű és operett irodalom szenziós és tökéletes termékeivel. Hangsúlyozzuk és ezerszer aláhúzzuk azonban, hogy mi elvi és mindenkori ellenségei voltunk és most is vagyunk a színművészet orfetmizálásának. Rajongó lelkünk forró szeretetével imádjuk a művészet oltárát, a színpadot és ideális hevülettel és nemes ambícióval óhajtunk munkálni a színművészet erkölcsi színvonala érdekében. Ez a nemes harc heve sem fog azonban bennünket végletekre ragadhatni. És bármennyire óhajtjuk is, hogy a színpad kizárólag a nemzeti szellem, a nemzeti gondolat, a nemzeti művészet igéinek imádságos Pantheonja legyen, nem vagyunk képesek felfogni, hogy a gondolat és a művészeti szabadság szárnyainak esetien és vakmerő leszabdalása segélyével, nemzeti színművészetünk színvonala emelkedhessék, a nemzeti szellem glarifikáltathassék! Ami már most a színköri páholyok kiadására vonatkozó tanácsi rendelkezést illeti, biz az szintén operett-szerű. Tehát egy tanácstag és a színügyi bizottság elnök úi döntik el, hogy kicsoda formálhat jogszerű igényt a páholyokra! Amíg a teljes társulatra és a cenzúrára vonatkozó tanácsi rendelkezés tájékozatlan és operetszerű, addig ez a rendelkezés e város adófizető közönségére nézve sértő és brutálisan negligáló! Kérdjük elsősorban is micsoda címen bátorkodik a 1. tanács privilégiummá avatni fel a színkör páholyainak bérleti jogát? Micsoda erények kívántainak váljon ahhoz, hogy valaki páholyképes személyiséggé avanzsírozzék ? A konventionális fogalmak száma tehát újból szaporodik egygyel: a páholyképesség fogalmával. Ad kaptafám: udvarképes, falonképes, párbajképes, kaszinóképes, most ime itt van a páholyképesség. Vagyis a közönség pénze nem egyforma. A páholy kiváltságos személyiségek esti enyhelye. A páholy misztikus, olympusi régió, hova oldott sarukkal toppanhat be pusztán a társadalmi krém ! Az adófizető közönség filléreiből emelt színkörünkben rezervált pozíciók statuáljainak, melyek elfoglalhatásához nem belépőjegy, hanem valami egyéb kívántatik. Teringettél! Hát ugyan mi legyen az a valami egyéb ? Aristokrata, födesúr, bankigazgató, állami hónév, néptanító, lottó- és dohányjövedéki főtiszt, vasúti kalauz, vagy mi a csoda legyen hát az a ki a páholy képesség mértékét megüti ? Engedelmet kérünk, de e határozat cudarul sértő tendenciája nyilvánvaló ? Hogyan ? Hát ha én, te, vagy ő páholyt óhajtunk bérelni, előzőleg két-három gentleman erkölcsi kritikája állapítsa meg, hogy én, te vágya illünk-e a páholy elegáns régiójába , és ha ezek az urak diskvalifikálnak ? Ha a páholyképesség mértékét nem ütjük meg, szabad kérdeznünk, ki mossa le rólunk ez idióta határozat tendenciája révén reánk sütött bélyeget? Hogy én a pénzemért még erkölcsi szekatúrák alá is vessem magamat? Spirituszba való logika. A közönség pénzéből emelt színkör falai közül, a vidéki felfuvalkodottság és pózoló gőg kiszoríthassa a közönséget? Színügyi bizottság! Szíveskedjék kérem a sarkára hágni és a törvényhatóság plénuma előtt méltóztassék felkérdezni a nagytekintetű tanácstól, hogy várjon tréfálni méltóztattak a toronyalji urak ezzel a farsangi határozattal ? A következő cikkben leendő viszontlátásra! Rip-Rip. %# 99 %% könyv- és papirkereskedés .Egyedül itt kapható eerv doboz íitnyvnyoldék —— cigaretta hüvely (100 db) 2£G fiBBéff*« Hunvásárhely, Neumann vaskei » • • • • . •ereskedő ur házában. Lraneia vagy Egyiptomi papírból. Jedyi iparkiállitás. Nagy érdeklődéssel olvastam a főkapitány ur fejtegetéseit, a kiállítást illetőleg és mondhatom nagy hálára vagyunk mi iparosok kötelezve, hogy oly szeretettel karolja fel az eszmét és latba veti tudását annak megtestesülése érdekében. Én részemről minden pontjait magamévá teszem fejtegetéseinek, mert csakis az általa vázolt keretben lehetséges egy minden tekintetben sikerültnek mondható kiállítás rendezése. És remélem, hogy a kivitelnél épp oly ügyszeretettel fogja érvényesíteni "intelligens tudását, amint cselekedte jelen cikksorozatában az irányítást. Csak az időre nézve leszek bátor, szerény nézetemet elmondani, hogy az érdeklődés ebben az irányban is fel legyen keltve, mert ha a helyiségre nézve mindegy is, akár május 17—jan. 4. avagy szept. 5—20 napokon lesz is megtartva a kiállítás, más tekintetekből nem egészen mindegy. És pedig két szent pont is a mellett bizonyít, nagy a szeptember havi kiállításon nagyobb erkölcsi és anyagi eredmény érhető el, mint ha május hóban lenne megtartva , mert: 1. rövidnek tartom az időt májusig. Igaz, hogy a lelkesedés már nagyon sok esetben csudákat művelt és azt megengedem, hogy a lelkesedés különösen most senkiből sem hiányzik, hanem minden iparos egy szívvel-lélekkel óhajtja, hogy egy kiállítás keretében magáról életjelt adhasson, de azért nem tartom célravezetőnek egészen erre az alapra építeni, hanem megszivlelendő