Vásárhelyi Hiradó, 1903. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)

1903-09-01 / 208. szám

IV. évfolyam, 1908. szám. Hun­vásárhely, 1908. kedd szeptember 1. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidéki« postán küldve Mgcas, évre 11 korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos : Dr. KENÉZ SÁNDOR. füss újsás* Feleség szerkeszti : ESPERSIT JÁNOS. I­kr. (2 fillér.) Szerkesztőség: IV., Andrássy­ u. 34. TELEFON­SZÁM 27. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.­­ Hirdetés díjszabás szerint közöltetik A béke felé. — aug. 31. (én.) A király elutazott, de vissza jön már a héten. Bécsbe megy, hogy a Hofburgban az an­gol királyt vendégül lássa s az­után hazajön, hogy hozzálásson a válság megoldásához. Erről a nagyon természetes dologról azt akarják a nemzettel elhitetni, hogy legendába való valami. A miniszterelnök tegnap meghatóban magyarázta a sza­badelvű pártkörben, hogy még olyan csoda sohasem történt, hogy a király a hadgyakorlatnál különbnek tartja az ország dol­gait. A király félreteszi a legfelsőbb haduri szerepet, hogy még a jövő héten is a legelső magyar em­ber lehessen. Akiért minden honfi karja készen áll s aki felé most minden honfi aggódva tekint. Mert az ő elhatározásán múlik, hogy béke jusson-e a nemzet­nek. A miniszterelnöknek ez a meghatottsága és mindazoké, akik osztoznak benne, jellemző vilá­got vet a helyzetre. És érthetővé teszi azt, hogy miért kellett a helyzetnek ennyire összegaba­lyodnia. Hiszen ebben a meghatottság­ban kikristályosodik minden té­vedés, félreértés és balhit, amely a nemzeti követelményeknek ed­dig útjában állt. A meghatottak tudják, hogy az ország nyomasztó bajban van, hogy az államnak keserves válságot kell sínylenie, hogy a nemzet lelkülete kétségbe­esés és elszántság közt hányko­lódik és tudják azt is, hogy ma­holnap megkezdődik a katonai hadgyakorlatok parádéja. A kettőt tudván, mégis azt tar­tották természetesnek, hogy a ki­rály elcsapja magától az ország gondjait és elmegy a manőverre. Mert az ország gondja-baja sze­rintük csak civil-ügy, míg a had­gyakorlat katonai szükségesség. Már pedig a király legalább is katona s csak azután, nagysokára civil-ország királya is. Hát ez bolond felfogás, de jel­lemző felfogás s a király alapo­san rácáfolt azokra, akik azt hir­dették róla hogy a válság a leg­kisebb gondja, a nagyobb gondja pedig az, hogy a markírozott el­lenségek kint a gyakorlótéren jól játszanak-e háborúsdit ? A királyi kötelességtudáson könyüket hullátoknak ez a föl­fogása végzetesen uralkodott a magyar politikán, valahányszor arról volt szó, hogy rendezni kell a magyar állam erőinek dinami­kai összetételeit. Sohase értették meg, hogy va­lamennyi uralkodó szükségesség közt a nemzet szükségessége a legelső. És sohasem értették meg azt, hogy a magyar nemzetnek mennyire életbevágó érdeke az, hogy egyetlenegy olyan szem­pont se legyen lehetséges, a­melyből a hadsereget a nemzeten felül­, az országon kívülállónak lehessen tekinteni. Azok a meghatottak és könyü­ket hullatók harmincöt esztendőn keresztül magától értetődőnek tar­tották azt, hogy a korona a had­sereghez közelebb áll, mint a nemzethez s hogy a hadsereg távol állhason a nemzettől. Bizonyosra veszszük azt, hogy ezeknek a reszketve lojálisoknak aggodalmas fölfogása formálta a hatalmi fölfogást olyanná, hogy idegenül tekint a nemzeti akaratra nem pedig a hatalmi fölfogás puhította reszketegen körültekin­tőkké a mi kormányzó politiku­sainkat,­­ aztán nyomban visszatér a ma­­­­gyar fővárosba és itt is marad, míg a válságot a teljes kibonta­kozás terére nem viszi. Most már megdön­hetet­len pozitívum az, hogy a felség a magyarországi nagygyakorlatokra ez évben nem utazik le. Mindjárt megérkezése napján több politikai tényezővel folytatja a napok előtt megkezdett tanács­kozást és több mint valószínű, hogy még aznap megbíz valakit az új kabinet megalakításával. Hogy kit szemel ki a felség, azt teljes határozottsággal a leg­­beavatottabbak sem tudják. Az általános nézet azonban az, hogy Wekerle Sándor áll a kormány élére. Azt is tudják, hogy Wekerle máskép nem vállalkozik a bonyo­dalom megoldására, csakis, ha a korona az ellenzék összes katonai követeléseit megadja. Magas árban veszek polgári fiú, polgári leány iskolai Rákóczi napja. — Az ünnepély lefolyása. — — aug. 31. A tegnapi nap a szabadság­szerető, hősi nagy fejedelem em­lékezetének, II. Rákóczi Ferenc­nek volt szentelve. Az ünnepélyt rendező bizottság minden lehetőt megtett, hogy városunk Rákóczi ünnepélye im­­pozáns és fényes legyen. Már napokkal azelőtt élénk volt a hangulat. Bercsényi Miklós hajdani váro­sának hazafias lakossága ünnepi lelkesedéssel várta az ünnepély napját. Az összes testületek, közintéz­mények, olvasó és népkörök moz­golódtak és készülődtek már he­tekkel azelőtt az ünneplésre, mert Rákóczi emlékének dicsőítéséből ki akarta venni mindenki a maga részét. Vasárnapon azonban esős időre virradtunk. A Kossuth­ téren meg­tartatni szándékolt nyilvános ün­nepet a rendezőség kénytelen volt a kellemetlen időjárás miatt el­halasztani a jövő vasárnapra. Az istentiszteleteket és a tör­vényhatósági díszközgyűlést, va­lamint a színházi díszelőadást óriási lelkesedés mellett meg­tartottuk. Az ünnepély lefolyásáról rész­letes tudósításunk a következő: használt tankönyveket Hungária könyv­­keresk., Neumann ház. A v­á­l­s­á­g. — Wekerle megbízatása. — — aug. 31. A politikai válságból való ki­bontakozás érdekében semmi je­lentősebb eredmény nem történt. Mint előre jelezték az összes lapok a király elutazott Bécsbe és kétségtelen, hogy még Edvárd angol király odaérkezése előtt a korona tájékozódni fog az adandó engedmények mértéke felől. Meg­szerzi az információkat a legfel­sőbb hadvezetőségtől, hogy mit, mennyit engedhet a magyar nem­zet követelményeiből. Tanácsko­zik e mellett még az osztrák kor­mánynyal is és megvitatja a hely­zetet Az angol király látogatása után A fáklyás menet. Már szombaton zászlódíszben pompázott a város és nem volt ház, a­melyen a nemzeti szinti trikolór ne lobogott volna. — A városi székház lobogókkal, dra­périákkal és szőnyegekkel volt feldíszítve. Este hat és fél órakor kezdő­dött a színházban Kuruc Feja Dávid előadása félhelyárakkal. A szabadsághoz és magyar alkot­mányhoz ragaszkodó és életét feláldozó kuruc vitéz szomorú tragédiáját hazafias lelkesedéssel nézte végig a szép számú kö­zönség. Már hét óra után ezrekre menő tömeg lepte el a Kossuth-teret várva a fáklyás menet elindulását. Nyolc óra után jöttek a körök, testületek zászlók alatt. Nagyobb küldöttséget hozott az iparegylet és a kereskedő ifjak egylete. Fel­tűnt továbbá a Kalmár rostagyár alkalmazottainak felvonulása, akik egyenlő öltözetben zászló alatt a telep tulajdonos vezetése alatt vo­nultak fel mintegy harmincan. A rendőrség és a tűzoltóság a Kossuth-téren egy hosszú kor­dont vont fel, hogy a menet kel­lőképen elrendezkedhessék. A színházból a közönség zene­­kisérettel jött fel a Kossuth-térre s akkor a kétszáz fáklyát meg­­gyújtották és az egyetemi ifjak vezetése mellett megindult a menet. A menet elindulása előtt Béla zenekara a városi székház er­kélyén kuruc nótákat játszott. A sok ezernyi népáradat meg­mozdult és lassú menetben kí­gyózott végig az Andrássy­ utcán, betöltvén teljesen a széles utca mindkét oldalát, úgy, hogy mo­zogni is alig lehetett. A merre a menet elhaladt, a házak ablakai majd mindenütt ki voltak vilá­gítva. A lelkesedés óriási volt. A zenekar indulókat és hazafias dalokat játszott, az egyetemi if­júság pedig énekelt. A szabad­ságtéren a kivilágított óvónőké­­pezdét megkerülve és a szintén kivilágított polgári fiúiskola mel­lett elhaladva, a Wlassics-utcába fordult a menet s azután a Ki­nizsi-, Deák Ferenc- és Szentesi­utcákon keresztül visszatért a Kossuth-térre a Kossuth-szobor elé, a­hol a még égő fáklyákat máglyákba rakták. A Kossuth szobor talapzatánál Espersit János lapunk felelős szer­kesztője tartott lelkesítő és hatá­sos beszédet a néptömeghez. A zajos helyeslésekkel és éljenzéssel

Next