Vásárhelyi Hiradó, 1903. szeptember (4. évfolyam, 208-233. szám)
1903-09-01 / 208. szám
IV. évfolyam, 1908. szám. Hunvásárhely, 1908. kedd szeptember 1. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidéki« postán küldve Mgcas, évre 11 korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos : Dr. KENÉZ SÁNDOR. füss újsás* Feleség szerkeszti : ESPERSIT JÁNOS. Ikr. (2 fillér.) Szerkesztőség: IV., Andrássy u. 34. TELEFONSZÁM 27. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik A béke felé. — aug. 31. (én.) A király elutazott, de vissza jön már a héten. Bécsbe megy, hogy a Hofburgban az angol királyt vendégül lássa s azután hazajön, hogy hozzálásson a válság megoldásához. Erről a nagyon természetes dologról azt akarják a nemzettel elhitetni, hogy legendába való valami. A miniszterelnök tegnap meghatóban magyarázta a szabadelvű pártkörben, hogy még olyan csoda sohasem történt, hogy a király a hadgyakorlatnál különbnek tartja az ország dolgait. A király félreteszi a legfelsőbb haduri szerepet, hogy még a jövő héten is a legelső magyar ember lehessen. Akiért minden honfi karja készen áll s aki felé most minden honfi aggódva tekint. Mert az ő elhatározásán múlik, hogy béke jusson-e a nemzetnek. A miniszterelnöknek ez a meghatottsága és mindazoké, akik osztoznak benne, jellemző világot vet a helyzetre. És érthetővé teszi azt, hogy miért kellett a helyzetnek ennyire összegabalyodnia. Hiszen ebben a meghatottságban kikristályosodik minden tévedés, félreértés és balhit, amely a nemzeti követelményeknek eddig útjában állt. A meghatottak tudják, hogy az ország nyomasztó bajban van, hogy az államnak keserves válságot kell sínylenie, hogy a nemzet lelkülete kétségbeesés és elszántság közt hánykolódik és tudják azt is, hogy maholnap megkezdődik a katonai hadgyakorlatok parádéja. A kettőt tudván, mégis azt tartották természetesnek, hogy a király elcsapja magától az ország gondjait és elmegy a manőverre. Mert az ország gondja-baja szerintük csak civil-ügy, míg a hadgyakorlat katonai szükségesség. Már pedig a király legalább is katona s csak azután, nagysokára civil-ország királya is. Hát ez bolond felfogás, de jellemző felfogás s a király alaposan rácáfolt azokra, akik azt hirdették róla hogy a válság a legkisebb gondja, a nagyobb gondja pedig az, hogy a markírozott ellenségek kint a gyakorlótéren jól játszanak-e háborúsdit ? A királyi kötelességtudáson könyüket hullátoknak ez a fölfogása végzetesen uralkodott a magyar politikán, valahányszor arról volt szó, hogy rendezni kell a magyar állam erőinek dinamikai összetételeit. Sohase értették meg, hogy valamennyi uralkodó szükségesség közt a nemzet szükségessége a legelső. És sohasem értették meg azt, hogy a magyar nemzetnek mennyire életbevágó érdeke az, hogy egyetlenegy olyan szempont se legyen lehetséges, amelyből a hadsereget a nemzeten felül, az országon kívülállónak lehessen tekinteni. Azok a meghatottak és könyüket hullatók harmincöt esztendőn keresztül magától értetődőnek tartották azt, hogy a korona a hadsereghez közelebb áll, mint a nemzethez s hogy a hadsereg távol állhason a nemzettől. Bizonyosra veszszük azt, hogy ezeknek a reszketve lojálisoknak aggodalmas fölfogása formálta a hatalmi fölfogást olyanná, hogy idegenül tekint a nemzeti akaratra nem pedig a hatalmi fölfogás puhította reszketegen körültekintőkké a mi kormányzó politikusainkat, aztán nyomban visszatér a magyar fővárosba és itt is marad, míg a válságot a teljes kibontakozás terére nem viszi. Most már megdönhetetlen pozitívum az, hogy a felség a magyarországi nagygyakorlatokra ez évben nem utazik le. Mindjárt megérkezése napján több politikai tényezővel folytatja a napok előtt megkezdett tanácskozást és több mint valószínű, hogy még aznap megbíz valakit az új kabinet megalakításával. Hogy kit szemel ki a felség, azt teljes határozottsággal a legbeavatottabbak sem tudják. Az általános nézet azonban az, hogy Wekerle Sándor áll a kormány élére. Azt is tudják, hogy Wekerle máskép nem vállalkozik a bonyodalom megoldására, csakis, ha a korona az ellenzék összes katonai követeléseit megadja. Magas árban veszek polgári fiú, polgári leány iskolai Rákóczi napja. — Az ünnepély lefolyása. — — aug. 31. A tegnapi nap a szabadságszerető, hősi nagy fejedelem emlékezetének, II. Rákóczi Ferencnek volt szentelve. Az ünnepélyt rendező bizottság minden lehetőt megtett, hogy városunk Rákóczi ünnepélye impozáns és fényes legyen. Már napokkal azelőtt élénk volt a hangulat. Bercsényi Miklós hajdani városának hazafias lakossága ünnepi lelkesedéssel várta az ünnepély napját. Az összes testületek, közintézmények, olvasó és népkörök mozgolódtak és készülődtek már hetekkel azelőtt az ünneplésre, mert Rákóczi emlékének dicsőítéséből ki akarta venni mindenki a maga részét. Vasárnapon azonban esős időre virradtunk. A Kossuth téren megtartatni szándékolt nyilvános ünnepet a rendezőség kénytelen volt a kellemetlen időjárás miatt elhalasztani a jövő vasárnapra. Az istentiszteleteket és a törvényhatósági díszközgyűlést, valamint a színházi díszelőadást óriási lelkesedés mellett megtartottuk. Az ünnepély lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: használt tankönyveket Hungária könyvkeresk., Neumann ház. A válság. — Wekerle megbízatása. — — aug. 31. A politikai válságból való kibontakozás érdekében semmi jelentősebb eredmény nem történt. Mint előre jelezték az összes lapok a király elutazott Bécsbe és kétségtelen, hogy még Edvárd angol király odaérkezése előtt a korona tájékozódni fog az adandó engedmények mértéke felől. Megszerzi az információkat a legfelsőbb hadvezetőségtől, hogy mit, mennyit engedhet a magyar nemzet követelményeiből. Tanácskozik e mellett még az osztrák kormánynyal is és megvitatja a helyzetet Az angol király látogatása után A fáklyás menet. Már szombaton zászlódíszben pompázott a város és nem volt ház, amelyen a nemzeti szinti trikolór ne lobogott volna. — A városi székház lobogókkal, drapériákkal és szőnyegekkel volt feldíszítve. Este hat és fél órakor kezdődött a színházban Kuruc Feja Dávid előadása félhelyárakkal. A szabadsághoz és magyar alkotmányhoz ragaszkodó és életét feláldozó kuruc vitéz szomorú tragédiáját hazafias lelkesedéssel nézte végig a szép számú közönség. Már hét óra után ezrekre menő tömeg lepte el a Kossuth-teret várva a fáklyás menet elindulását. Nyolc óra után jöttek a körök, testületek zászlók alatt. Nagyobb küldöttséget hozott az iparegylet és a kereskedő ifjak egylete. Feltűnt továbbá a Kalmár rostagyár alkalmazottainak felvonulása, akik egyenlő öltözetben zászló alatt a telep tulajdonos vezetése alatt vonultak fel mintegy harmincan. A rendőrség és a tűzoltóság a Kossuth-téren egy hosszú kordont vont fel, hogy a menet kellőképen elrendezkedhessék. A színházból a közönség zenekisérettel jött fel a Kossuth-térre s akkor a kétszáz fáklyát meggyújtották és az egyetemi ifjak vezetése mellett megindult a menet. A menet elindulása előtt Béla zenekara a városi székház erkélyén kuruc nótákat játszott. A sok ezernyi népáradat megmozdult és lassú menetben kígyózott végig az Andrássy utcán, betöltvén teljesen a széles utca mindkét oldalát, úgy, hogy mozogni is alig lehetett. A merre a menet elhaladt, a házak ablakai majd mindenütt ki voltak világítva. A lelkesedés óriási volt. A zenekar indulókat és hazafias dalokat játszott, az egyetemi ifjúság pedig énekelt. A szabadságtéren a kivilágított óvónőképezdét megkerülve és a szintén kivilágított polgári fiúiskola mellett elhaladva, a Wlassics-utcába fordult a menet s azután a Kinizsi-, Deák Ferenc- és Szentesiutcákon keresztül visszatért a Kossuth-térre a Kossuth-szobor elé, ahol a még égő fáklyákat máglyákba rakták. A Kossuth szobor talapzatánál Espersit János lapunk felelős szerkesztője tartott lelkesítő és hatásos beszédet a néptömeghez. A zajos helyeslésekkel és éljenzéssel