Vásárhelyi Hiradó, 1903. október (4. évfolyam, 234-260. szám)

1903-10-01 / 234. szám

IV. évfolyam­, 234. gyám. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidékre postán küldve egém évre 14 korona. Fél évre 7 korona. Neg­yed évre 8 korona 50 fillér. Iimvásárhely, 1903. csütörtök október 1. 1 ki*. (2 fillér) Szerkesztőség: IV., Andrássy­ u. 34. TELEFON-SZÁM 27. miss­iu­sÁr*. Főszerkesztő és laptulajd­onos . Felelős szerkesztő : Dr. KENÉZ SÁNDOR. ÉS PERSIT JÁNOS.­­ Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik­ a második bukás. — szept. 30. Gróf Khuen-Héderváry Károly, a korona szemében tiz év óta a legmegbízhatóbb és legrátermet­tebb államférfia, néhány hét alatt másodszor bukott meg. Első íz­ben egy skandalum és az ellen­zék támadása verte ki pozíciójá­ból, ezúttal a tulajdon pártja. A­mióta a világ világ és még hat nap óta, államférfia ekkora re­kordot a bukásban nem ért el. És félő, nem jön-e vissza harmad­szor is ? Mostani bukását szinte az első magyar alkotmányos bukásképen üdvözölnék, mert első eset, hogy a kormánypárt a miniszterelnök ellen fordult s egy kormány ment — a többség akaratából. Ám a szabadelvű párt ténykedéseit már nem is kritikával, hanem skep­­szissel is kell fogadnunk. Ma így cselekedett, Isten tudja miért, holnap másképp fog cselekedni, Isten tudja, hogyan? Ma lesza­vazta a miniszterelnököt a Körber I beszédéről való szánalmas, sőt szégyenletes és rosszhiszemű nyi­latkozata miatt. Ám tegnap a chlopy-i hadparancs dolgában el­foglalt szánalmas, sőt szégyenle­tes álláspontját fedezte. Lehet, hogy csak első fölindulásában volt a párt őszinte és holnap már megbánja, hogy megóvta Ausztria prepotenciájával szemben Ma­gyarország méltóságát. Lehet, hogy ami hazafias állásfoglalásnak lát­szik, orvul keresztülvitt pucscs volt, személyes érdekek használa­tában. De mindegy, a tény ör­vendetes, mert Ausztriában is lát­hatják, hogy még az olyan szer­vilis többség, mint a szabadelvű­párt, sem tűr el minden osztrák szemtelenséget. Hogy mit mondott Khuen ? Nem is érdemes ennek a nyilatkozat­nak a lehetetlen hamisságát ki­fejteni. Azt imputálja Körbernek, hogy bizonyára csak azokra az ügyekre vonatkoztatta nyilatko­zatát, melyek törvény szerint a két kormány által közösen inté­­zendők. Ez egyszerűen nem igaz Mert ezekről a közösen intézendő ügyekről Körber külön nyilatko­zott, mondván, hogy Magyaror­szág a törvény szerint köteles úgy cselekedni, mint Ausztria. Azután kimondottan megemléke­zik a vezényleti nyelvről, melybe soha beleegyezni nem fognak, azután ismétli, mint Ausztria jo­gának biztosítását, a chlopy-i pa­rancsot, mely a hadsereget min­den időkre közösnek és egysé­gesnek jelenti ki. Végül pedig az úgynevezett nemzeti vívmányo­kat is külön említi föl, mint olya­nokat, melyekről elvégre beszélni lehet. Szóval: Körber úr beszédét nem kell értelmezni, mert lehe­tetlen félreérteni. Azt mondja bi­zony, hogy az utolsó gombtól kezdve a legfelsőbb hadúri jogo­kig Ausztriának hozzászólása nél­kül katonai kérdésekben a király nem tárgyalhat Magyarországgal. Vagyis: a felségjogokat osztrák gondnokság alá helyezi s Ma­gyarország, mikor uralkodójával tárgyal katonai kérdésekben, vol­taképpen Körben úrral áll szem­ben. S ezzel a felfogással szemben, melyet nálunk nem lehet félreér­teni, minekutána Ausztriában any­­nyira megértették, a magyar mi­niszterelnöknek nincs határozott szava. Nem azt nézi, mit vár tőle az ő nemzete, csak azt, mit ve­het tőle zokon Ausztria. Ha ez a nyilatkozat is következmények nél­kül hangozhatott volna el a ma­gyar képviselőházban, akkor iga­zán nem értenők, mi kifogásunk lehet a Gessammt-Monarchie el­len ! # A sorozás Ausztriában. A Wiener Zeitung az 1903-ik sorozási és újoncainak besoro­­zására vonatkozólag a következő 1903. szeptember 28-iki törvényt teszi közzé: Birodalmi tanácsom mindkét házának hozzájárulásával elren­delem a következőket: 1. §. A kormány felhatalmaz­­tatik a hadsereg és a haditenge­részet ujjoncállományából, amely­nek megajánlása az 1903. feb­ruár 26 iki törvénynyel (biro­dalmi törvény 53. sz.) történt, szám szerint 59.024 újoncot be­­soroztatni. A hadsereg (haditen­­ gerészet) számára való felemelt újoncszám besorozásának enge­délyezése a törvényhozásnak ma­rad fenntartva. 2. §. Ezen azonnal életbelépő törvény végrehajtásával a honvé­delmi minisztérium bizatik meg, ki a hadügyminiszterrel egyetér­­tőleg tartozik eljárni. Bécs, 1903. szeptember 28. Ferencz József, s. k. Körber, s. k. Welsersheimb, s. k. ORSZÁGGYŰLÉS. — Expressa-tudósitás. — — szept. 30. Khuen-Héderváry akkorát bu­kott, amilyenre a magyar parla­ment históriájában nincs példa, a szabadelvüpárt szinte kétség­­beejtően bizonytalan jövő előtt áll, az ex-lexben való házfelosz­latás itt a küszöbön s a folyo­són valósággal családiasan kedé­lyes a hangulat. Szabadelvű párt, néppárt, függetlenségi képviselők állanak együtt apróbb csoportok­ban s a drámai hangulat helyett — akkora esemény után s való­színűleg nagy dolgok küszöbén — jókedvű évődés járta. Ez Khuen bukásának az igazi tragikuma. A pártjától sem, amit megbomlasztott, szétugrasztott, ki­séri részvét. Megkönnyebbüléssel gondol az egész parlament arra,­­ hogy végre szabadult tőle s a folyosón csak afölött vitáznak, hogyan parentálják el ma. — Az esett lovat nem kell még egyszer lebunkózni, — en­gesztelik a kormánypártról az el­lenzéki képviselőket. — De a patkóját leszedn­k róla ! — argumentál egyik népszerű tagja a függetlenségi pártnak. . . . Erre a szerepre Kossuth, Polónyi, Battha Ödön vállalkoz­tak. Ők fognak hozzászólni Khuen- Héderváry bucsúzójához. Ennek a halotti tornak aligha lesz kényes­­szemü résztvevője . . . A folyosó különben eleven, de a minisztereknek nyoma sincs. Csak Lukács László tárgyal nagy­­titkolózva Bartha Ödönnel a fo­lyosó egyik zugában. A pénzügy­miniszteren látszik meg leginkább, hogy valami bántja. Ideges, sáp­­padt s hevesen bizonyítgat vala­mit. A karzatokon meglepő módon lassan gyűl a publikum. De fél­tizenegy órakor a teremben is alig van képviselő. A parlament előtt azonban annál nagyobb tömeg verődött össze s lelkesen megél­jenezte a függetlenségi párt ve­zető embereit. Apponyi nem enged! Háromnegyed tizenegy felé nyi­tóba meg Apponyi Albert az ülést. Amint beszélik, heves vita volt az elnöki szobában a mai ülés miatt. A kormánypártiak arra akarták kapacitálni, hogy ne engedjen a korrmányelnök bejelentéséhez hoz­zászólni, de ő azzal érvelt, hogy Széll Kálmán bukása bejelentésé­hez is volt hozzászóló. Az ülés megnyitó szavaiban a király születése napjára küldendő üdvözlő távirat szövegét mutatja be az elnök. Tudomásul veszik, Molnár János hat heti szabadsá­got kér. Megadják. Kualesz Gott­fried besztercenaszódi újonnan megválasztott képviselő összefér­­hetlenséget jelent be maga ellen. Bizottsághoz utasítják. Zala vár­megye az országos Deák-ünnepre meghívja a Házat. A résztvevő képviselők a házmegyei hivatal­nál jelentkezzenek. Ezután a kér­vények bejelentése következett. Néhány hazafias kívánságot meg­éljenezett a Ház. Szatmár Németi kérvényének felolvasásánál kiszol­gált katonák szabadon bocsátása végett közbeszól az öreg Mada­rász József: — Helyes menjenek haza ma­guk, ha nem eresztik haza őket! Megéljenezték az öreg kurucot. Őszi és téli idényre megérkeztek a legszebb ruhaszövetek, melyekből vőlegény­, utcai séta ruhákat, kabátokat a legújabb divat szerint jutányos árban készít VARGA ANTAL, férfi-szabó. Petőfi­ utca 28. Egy fiú tanulónak felvétetik. A parlamenti bizottság jelentése. Az első szónok Polónyi Géza volt, aki a házszabályok 127. §-ához szólt. Várjon a parlamenti vizsgáló­bizottság jelentése miért nincs elintézve. Sürgősnek nyil­vánították a bizottság működé­sét. Megfoghatlan, hogy nem ér­kezik arról a jelentésről hír. — Kérdi: be van-e jelentve a bi­zottság jelentése az elnöknek s ha igen, miért nem tud erről a Ház? Gróf Apponyi Albert elnök szerint a bizottság előadója ép­pen ma akarja jelentését a Ház­nak beterjeszteni. Polónyi Géza a szerencsés vé­letlennek nagyon örül s meg­nyugszik az elnöki válaszban. Két apróbb ügy. Apponyi bejelenti, hogy Fejér Márton újpesti ügyvédjelölt ösz­­szeférhetetlenségi bejelentést tett Wolfner Tivadar ellen. Miután azonban a bejelentés hitelesítve nincs, a házszabályok 144 §-a alapján hivatalból visszautasítják. Ezután Szőcs Pál olvasta fel

Next