Vásárhelyi Hiradó, 1904. augusztus (5. évfolyam, 185-209. szám)

1904-08-02 / 185. szám

V. évfolyam, 185. szám. Hunvásárhely, 1904. kedd augusztus 2. 1 kr. (2 fillér) TELEFON­SZÁM 07. POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve évre 14 korona. Félévre 7 korona. Negyedévre 7 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.­­ Hirdetések dijszabás szerint közöltetnek A gyermekek védelméről. — augusztus 1. Amint az ország politikai és gazdasági vezérlő emberei elkezd­tek a kis emberek, a szegény em­berek dolgával foglalkozni s amint ezek érdekében megindult a tör­vényhozási alkotások sorozata is, a dolgok természetes rendje hozta magával, hogy rákerüljön a sor a támogatásra szoruló gyermekek ügyére is. Az államok hatalma, művelő­dése, gazdasági fölvirágzása a legnagyobb részben attól függ, hogy egyrészt mentes nagyobb legyen a lakosságuk száma, más­részt, hogy a lakosságnak lehető legnagyobb része tevékeny és hasznos polgára legyen az ország­nak. Ezért ma már minden ál­lamnak fő gondja, hogy felnőtt la­­kossait a gazdasági és egészség­­ügyi káros hatásoktól védje, őket munkálkodásukban állami és tár­sadalmi intézményekkel támogassa, de kiterjeszti a védő kezét a gyer­mekekre is, a­kik másként, szü­leik rossz sorsa miatt, elpusztul­nának. A gyermekek eltartása, becsüle­tes felnevelése a szülők természe­tes és szent kötelessége. Sem az állam, sem a társadalmi jótékony­ság, ezt a kötelességet át nem veheti, míg a szülők azt betöl­teni bírják. De mihelyt egy gyer­meknek szülei elnyomorodnak, el­­züllenek, elhalnak, mihelyt egy gyermeket kitesznek, egyszóval, mihelyt a gyermekek életben ma­radása és tisztességben való fel­nevelése veszélyben forog, akkor már az államnak és társadalom­nak a saját érdekében való köte­lessége, hogy ezeket a gyermeke­ket elpusztulni ne engedje, vagy ami majdnem egyforma baj, ne ne hagyja őket úgy felnőni, hogy csavargás iskolájában a föld tér­tieivé növekedjenek. Mi magyarok még olyan keve­sen vagyunk az európai nagy nemzetekhez képest,­­hogy minden ember, aki egy-egy elhagyott, árva, vagy elzüllött gyermeket se­gít, valóságos jótevője a saját nemzetének. Sajnos azonban, az újabb időkben a patriarchális élet­viszonyok megváltoztával annyira megnőtt a közsegélyre szoruló gyermekek száma, hogy azok segí­tésének dolgát már nem lehetett teljesen a magánosok jószívére bízni, hanem az államnak is elő­­kellett állam­ a maga pénzbeli ha­talmával, hogy olyan közintézmé­nyeket alkosson, amely­ek a cél érdekében jól fel tudják használni úgy a társadalmi jótékonyságot, mint az állami segélyt. Tudjuk, hogy az 1902. évi Vili. törvé­énycikk elrendelte az állami gyermekmenhelyek felállítását.­­ Ezek az intézetek a két éven aluli talált, vagy egyéb okból köz­segélyre szoruló gyermekek kö­zül a betegeket, gyengéket saját falaikon belül neveleik 7 éves korukig; az egészséges és külö­nös ápolást nem igénylő gyerme­keket pedig családoknál helyezik el s ha kell, megfelelő tartási költ­ségeket megfizetik. Az ilyen gyermekmenhelyek ott állítódnak fel, ahol már valamely jótékonysági egyesület is műkö­dik, mint aminő például a Fehér­kereszt egyesület. Vagyis az ál­lami intézeket a polgárok önkén­tes jótékonyságának is kell támo­gatni. A hét évet betöltött gyermeke­ket vagy a fenálló árvaházakban nevelik tovább, vagy pedig 15 éves korukig a gyermekmenhely viseli gondjukat, még pedig ak­­képen, hogy iparosoknál meg gaz­dáknál helyezik el őket, így az elhagyott gyermekek is élvezhetik a családi nevelés áldásos hatá­sait s munkában növekedve 15 éves korukon túl már képesek lesznek kenyerüket becsületesen megkeresni. A kiváló képességű gyermekeket az állami tanító-inté­zetek, szakiskolák tovább képe­zik. Ezek a rendelkezések az 1901. évi XXI. t.­cikkben vannak, amely törvénny a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondo­zásáról szól. A belügyminisztériumban a múlt napokban értekezletet tar­tottak a fent ismertetett törvények módozatairól. Rövid idő alatt meg fog indulni a nagy munka s a törvények üdvös intézkedései va­lóra fognak válni. Ez a munka azonban csak akkor lesz eredmé­nyes, ha a azok a családok akik­nek a Gondviselés jobb sorsot adott, adományok vagy gyerme­keknek nevelésre való elvállalása utján tevékeny részt vesznek benne.­­A falusi­­gazdaszövetségeknek rendeltetésével nagyon összhangzó dolog a szóban levő nagy célo­kat a tagokkal megismertetni s őket a megfelelő irányban buzdí­tani. Sőt, amelyiknek módja van rá, jól teszi, ha külön adományo­kat is tesz, vagy egy-egy gyer­mek tartási költségeit elvállalja. Mentői élénkebb részt vesznek a szövetségek és szövetkezetek a többi közhasznú intézmények tá­mogatásában, annál jobban nö­vekszik tekintélyük, társadalmi be­folyásuk, annál hamarább lesz­nek erős váraivá a magyar nép gazdasági és kulturális fejlődésé­nek. (hf. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház ülése — — aug. 1. A napirendhez első szónok : Eötvös Károly. A közoktatás­ügyi miniszter programmja nem sokat ér. Nem is értette meg az egészet, amit pedig megértett, abból nem sok jót vár a nem­zetre. Legelőször az elemi isko­lákkal foglalkozott, amelyet min­denkinek joga van állítani. Elemi iskolát állíthat egy község, egy vallásfelekezet, sőt magánember is. Az államnak kötelessége ott állami iskolát állítani, ahol valami ok miatt nem tanulhatják meg a tanulók a magyar nyelvet. Adóm visszariadni, hogy az állam nyel­vét, a magyar nyelvet a tanulók megtanulják, az gyávaság és haza­árulás. (Zajos helyeslés a bal­oldalon.) Nem viselünk irtóhábo­­rút a nemzetiségek ellen, de meg kell követelni, hogy a magyar nyelv mindenütt érvényesüljön. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Hazánknak még nem volt tiszta magyar érzésű kultuszminisztere. Hol német, hol francia volt, de egész magyar soha. Nem tudja, a jelenlegi miniszter milyen lesz, de ha tudná sem mondaná meg. (Derültség.) Valószínűleg olasz lesz, mert mindig olasz dolgok­kal foglalkozik. Az 1848: XX. törvénycikkről beszél ezután. Majd kijelenti, hogy az egyházak államosítása sok bajjal járt Franciaországban is, válság­válságot ér, de ez azért az államot bajjal nem fenyegethette, mert akár köztársaság, akár na­­cionalista, akár a kormány mel­lett élő, akár ellenzékiek a pár­tok, de mindig franciák is. Nálunk egészen máskép van. S ezért ba­jos nálunk az 1848: XX. t. c. végrehajtásáról beszélni, itt a mi politikai és nemzetiségi viszo­nyaink között az egyházi kérdé­sek darázsfészkek. Az egyházak­nak tömérdek és gazdag alapít­ványaik vannak, de ezek mellett nyomorog a sok lelkész és se­gédlelkész. Mária Terézia elron­tott állapotát akarják áttelepíteni, megörökíteni a jelenben. Az egy­házi javak államosítását azonban mégsem helyeselné ezer és egy okból. Köztük talán a legfonto­sabb az, hogy az ország nyugal­mát a felekezetek villongásai tel­jesen megrontanák. Az 1848. évi XX. törvényszakasznak csak kissé tapasztalatlan kezű végrehajtása beláthatlan bonyodalmaknak volna az eredő oka. A kérdést külön­ben 1894 ben báró Bánffy Dezső tette aktuálissá. Tisza november 6-án itt kimondta, hogy rajta lesz az 1848: XX. t.-c. végrehajtásán. Olay Lajos: Ámított! Eötvös Károly [ De most jú­liusban aztán kijelentette, hogy az 1848: XX. t.-c. végrehajtásá­ról szó sem lehet. Nem az 1848. évi XX., hanem a magyarság joga alapján kéri a protestáns egyházak sorsa javítását. Ha együtt akarják a többi egyházzal csinálni, akkor a horvátok, tótok­nak nem lesz sürgősebb dolga, mint vágtatni fel Bécsbe! — A magyaroknak minden jót odaadtak, nekünk szegény haza­árulóknak pedig semmi sem jut? (Derültség.) Nem fogadja el a költséget. Után Bedőházi J­nos beszél. Orosz-japán háború. A Reuter-ügynökség jelenti Csi­­fuból. Egy idevaló japáni keres­kedő egy szavahihető kínaitól azt az értesítést kapta, hogy a japá­nok Port-Arthur előtt, az Arany Szarv kivételével az összes állá­sokat elfoglalták, miközben mind­két fél óriási veszteséget szenve­dett. Bár az orosz hírszerző iroda tagadja, hogy Port-Arthur elesett volna, mégis hiszi, hogy a japá­nok erőse­g előre nyomultak. Más­részről kínaiak, akik Port­ Arthurt pénteken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a japá­nok a várost bevették. A bombá­zás, amely kedden kezdődött, csak pénteki­g csökkent, amikor a ja­pánok az utolsó erődítményeket is megrohanták. Pétervár, júl. 31. A hivatalos lapnak Daojangból jelentik, hogy Haicsengnél tegnap komoly ese­ményeket vártak. Kopenhága, júl. 31. Ma délelőtt két torpedónaszád és két nagy gőzhajó vonult át a Nagy-Belten orosz hadilobogó alatt, észak felé hajózva.

Next