Vásárhelyi Hiradó, 1904. október (5. évfolyam, 237-262. szám)
1904-10-01 / 237. szám
V évfolyam* 237. mkm, Hunyágárhely, 1904 szombat október L 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP: FUSS II Jiáo, S^kesztőség UV, I^ássy utca 34. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Tidókr?» postás küldve 14 korona. Félévre 7 korona tfagysáé vro 8 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR, Felelős szerkesztő: KÖPOSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek új választások. Egy képviselő lemondásával merült fel az uj választások híre. Gróf Erdődy Gyula, a felsőeőri kerület képviselője lemondott mandátumáról.Választói kérésére azonban elállott szándékától, de egyúttal kijelentette, hogy megbízólevelét csak tavaszig tartja meg, mert akkor úgyis új választások lesznek. Gróf Erdődy a képviselőháznak egyik legrokonszenvesebb tagja. Kevés beszédű ember. Tehát amit mond, azt megrágja. Ez az oka, hogy szavának hiszünk. S miután hiszünk, kötelességünk foglalkozni meglepő, bár nem váratlan kijelentésével. Gróf Erdődy kijelentése nem jött váratlanul. Azok, akik a parlamenti életben régóta benn vannak, egész más előjelekből következtetnek arra, hogy előbb lesz e választás, avagy később ? A három-négy kapitulációt kiszolgáló képviselők olyanok, mint a praerie indiánusa, aki a bozótban és avarban lassan kúszó ellenségének közeledését megérzi már akkor, amidőn a fehér embernek még fogalma sincs arról, hogy veszély fenyegeti. A nemesek és bárók gyártása ilyen előjel. A főispánok megyeszerte lázasan érintkeznek a kerületek befolyásos embereivel, a választási oszlopokkal. Ez is ilyen előjel. Egyes kormánypárti képviselők beszámolnak s ezeket csapatosan kiséri le a „gárda.“ Ez is igen előjel. Tehát igaza van Erdődynek: közelegnek a választások. Már most az első kérdés az: van-e ok arra, hogy az ötéves ciklust megszakítva, új választásokat írjon ki a kormány ? Igenis van! Gazdasági kiegyezés előtt állunk. Minden jel arra mutat, hogy Ausztriában lehetetlen alkotmányos uton keresztülhajtani a gazdasági kiegyezést. Ott tehát a császárparagrafussal fogják az örökös tartományok népeire ráerőszakolni. Magyarországon azonban az áramlat olyan, hogy ez lehetetlen. Sőt a parlamentben egyáltalán nem is kaphat a kormány többséget az új gazdasági kiegyezésnek, mert ellene van annak a függetlenségi párt, a nemzeti párt roncsai, az Ugrón- és Bánffyfrakció. No meg azok a jóérzésű imamelukok, akik az 1901-iki választások alkalmával becsületszaívukra jelentették ki, hogy az önálló vámterület alapjára helyezkednek. Ezek is százon felül vannak. Ha tehát Tisza István csakugyan meg akarja csinálni a gazdasági kiegyezést a 14. § alapján, akkor a kormány hajójából ki kell dobnia a „ballaszot.“ Le kell számolnia azokkal a szabadelvű képviselőkkel, akik 1901-ben akár meggyőződésből, akár madátuméhségből az önálló vámterület alapjára állván, most adott szavak által kötve érzik magukat. Ezért hihető a legnagyobb valószínűséggel, hogy új választások előtt állunk. Szüksége van arra Tisza Istvánnak. De szüksége van a nemzetnek is! Hadd lássuk, kell e a nemzetnek továbbra is Tisza István kormánya és a mameluk többség! Orosz-ispán háború. Fort-Artur ostroma. Csifu. A japániak bevették a 4., 5. és 6. számú erődöket s elkeseredett támadást intéztek Port- Artur ellen. A csifui kikötő előtt álló Cincinnati és Frolik amerikai hadihajókról egész nap hallották az ágyúzást. Paris. Pétervári lapjelentések szerint a cár táviratot kapott Port-Arturból, melyben azzal magyarázzák a japáni csapatok hihetetlen harciasságát, hogy azok újabb megerősítéseket kaptak. Az orosz védőcsapat, mely eddig majdnem mindenütt fedezet alatt küzdhetett, most már sok ponton közvetetlenül ki van téve az ellenséges tűznek. A cár aggodalmai. Berlin. A Berliner Tageblatnak táviratozzák Szt.- Pétervárról, hogy a cár nagyon aggódik a Port- Arturba zárt helyőrségért és a kikötőbe szorult hadihajókért s ez az oka főként, hogy vágyódik a békekötésre. Miklós cár mielőbb véget akar vetni a vérontásnak s csak az első kedvező alkalmat várja, amikor Oroszország becsüettel köthet békeszerződést, hofa hordásra használják fel a szegedi Csillagbörtönből ide át kisért rabot. A szökevény nem más, mint Brettner Henegád Kálmán, a legfurfangosabb csalók közt is kimagasló alak. A szegedi rendőrség külön fiókot tartott annak idejében azon akták számára, amelyek Brettner bűnügyeivel voltak tele. Nagy volt hát a diadal, amikor a huzamos ideig hiába keresett Brettnert a rendőrség átadhatta a Csillagbörtön magányának. Brettner azonban, — mint megírtuk, Hunvásárhelyről, ahova egy rabtranszporttal hozták, — hétfőn reggel megszökött. Keresik azóta, persze hiába. Ma aztán meglepetés érte Messer József börtönigazgatót. Levelet kapott attól, aki búcsú nélkül vált meg tőle: Brettnertől. Levelét szóról-szóra itt közöljük : Nagyságos Igazgató Úr! A legmélyebb alázattal kérem, bocsásson meg, hogy Hunvásárhelyről elszöktem ; nem azért szöktem, hogy, én a rabságtól megszökjem. Én ki akartam az időmet tölteni, de én nem birok Hm Vásárhelyen lenni, mert én nagyon sajnálom a feleségégemet, mert én szegedi vagyok és Szegeden minden vasárnap bejöhetett, de Hunvásárhelyre nem bir jönni, mert nagyon szegények vagyunk és nincs útiköltség. Nagyságos Igazgató Úr! Leborulok sírva és könyörgök a Nagyságos Igazgató Úr kegyes színe előtt: ha visszajövök, ne veresse rám a békavasat; én a legjobb viseletű rab leszek és én akarom rabságomat kitölteni, bármilyen nehéz is lesz. Csak ne veressen vasra és ne tiltsa meg, hogy a feleségem bejöhessen, úgy sem szököm én el többet, én itt, Szegeden akarom kitölteni rabságomat. Kiszökésem csak a családom iránt való szeretésből történt és hogy az időmet Szegeden a fog! ! házban és nem Vásárhelyen akarom kitölteni. Kérésemet könynyel, áztatva megújítom, alázatos tisztelettel: Brettner Kálmán. Hanem azért, hogy ilyen szépen vágyik vissza Brettner Szegedre, van ám esze és eddig hűségesen messze elkerüli Szegedet is, hanggal, a mozdulat és mozgás ritmusában és a szíveket megejtő, mámoros gyönyörűségbe ringató érzelemkeltésben elénk varázsolhatja. A tökéletes szépségű arc — az érzés fokai és hullámzása szerint változó, most derült ragyogással, majd az elborult lélek mély sötétségével beszédes, csillogó szemek, amelyekben a művészi ihlet ekzaltációjábanteremtő erejűvé izmosodott lélek sugároz felénk: ez ő. Ahányszor láthatom, szívig ható, színes, meleg árnyalatú hangját hallhatom: ünnep az nekem. A köznapiságon felül emelkedés, az érzésbeli tisztulás, nemesedés és a legtisztább gyönyörűség ünnepe. Engem hipnotizál a játéka. Mikor kilép a színpadra küzdők a szuggeráló erő ellen. Hiába. Finom, halvány, tiszta színekben játszó ködfátyol száll a szemeimre, ami eltakar előlem minden mást és a csillogó fátyolon át én csak egy arcot látok, azt sem tudomaz övé-e, — én a szépnek Múzsáját imádom ilyenkor, aki nem szán, nem hang, nem formák vonala és érzelmek szimbolizálója, de minden együtt: az örök szép, a mindig óhajtott, a vágyra sejteti, az elérhetetlen. Ábrándosan rajongó, fiatal szívek szerelmes álmaiban jelenhet meg ez a kép, amelyben én őt ilyenkor érzem. Nem látom, nem hallom , érzem. Egész lényemmel. Rátapadó szemem, s a köny, amely abból fakad, a halló érzékim, a mint minden zavaró hangnak süketen, azt a zenét hallgatják, a mely szivéből jő, ajkáról ömlik felénk. De ezt nem lehet és nem szabad boncolgatni, külön választani, ez érezni kell. Együtt, egyszerre, áhitatos lelkünk imádságos érzésével. Mert olyan igen ritkán engedi az Isten, hogy a boldogság ama fokáig juthassunk, ahol az ideálok ideálját, a szépet, a maga zavartalan, csodálatosan tökéletes harmóniájában élvezhessük . . . És a Jeskó Ariadne művészetében így élvezzük. Szinte bánt, mikor játéka közben itt ott, ellenállhatatlanul felszakad a nézőtéren a szívek nemes, szent, önzetlen fájdalma és hangos zokogás töri meg az áhítat csendjét. S alig veszem észre, hogy az én arcomon is gördülnek a könyek. A legtisztább és legnemesebb érzések megindultságának gyöngyei, mivel nem a bennünk rejtőző szenvedés, de a tökéletes művészet által elénk varázsolt, képzelt emberi szenve- a Vásárhelyről megszokott rail levele. — A ki visszavágyik a Csillagba. — Tegnap megírtuk, hogy hétfőn reggel egy rab megszökött a vásárhelyi járásbíróság udvaráról, a Jiskó Ariadne.* A művészi szép megtestesítője. Rendelkezésére áll minden eszköz, ami által a szépet színben. ________ * Női kézből vettük és szives örömmel közöljük a fenti szép sorokat.