Vásárhelyi Hiradó, 1904. október (5. évfolyam, 237-262. szám)

1904-10-01 / 237. szám

Pillangó kisasszony művészi elját­szásával. Persze a nagy sikerhez hozzájárult az ő szépsége, mely nélkül is Pillangó kisasszony ha­tást nem kelthet. De ezt is mel­lőzve, a játéka olyan mély drámai talentumról tanúskodott, hogy csak csodálni tudtuk fényes sikerét. Közönségünk kedvencét színre­­ lépte­kor hatalmas virágcsokorral és percekig tartó ovációval üdvö­zölte, a darab végén pedig vége­­hossza nem volt a ki­hívásnak. Szívből gratulálunk a kisasszony ezen fényes diadalához. A pillangó kisasszony előadásában részt vet­tek A Nagy Vilma, Farkas­­Béla, Fekete Mihály, Rákosy, Katona E. és Ráció. Mindannyian jól játszták meg kis szerepeiket. Különös dicséretet érdemel Szi­­lassy Juliska, aki a szép prológust értelmes­séggel és nagy hatással szavalta el. A rendezés, különösen a vi­lágítás igen tetszetős volt. Lenkei Zoltán Csele­ patájáról sem jót sem rosszat nem írhatunk. Az előadása jó volt, Homokai és Jeskó jeles­kedtek benne. Részt vettek a Játékban : Fekete, Szilassy és Kemény, akik midnyájan nagy igyekezettel, játszták. Közönség szép számban volt jelen. — a közönség kedvencére megindított szavazás vasárnap, október hó 2-án este 6 órakor bezárul. Amikor erre már most felhívjuk­­. olvasóink és az ér­deklődök figyelmét, egyszersmind kérjük, hogy egy becsomagolt 50— 100 drb. szavazólapos borítékot egyenesen a szerkesztőségbe mél­­tóztassanak beküldeni ! A kintlevő és gyűjtögetett szavazó­lapokat legkésőbb a jelzett időre, va­sárnap este 6 óráig kérjük ok­­vetetlenül le­küldeni, mivel a ké­sőbb beküldöttek figyelembe nem vehetők. A szerkesztők: Az eddig beküldött szavazatok aránya : Új népszínmű. Mielő­t a szín­­idényt bezárnék a színtársulat igen érdekes premierre készül. Október 5 én bemutatásra kerül A farkasverem című­ új énekes népszínmű, melynek szerzője Arany János városunk ismert ze­neszerzője s lapunk egyik szer­kesztője. Arany János kiváló ze­neszerző, akinek sok szép dala, — köztük a „Hej cigányok“ kez­detű — országszerte híres, nem csak közönségünk előtt, hanem Falu végén“ című férfi kara révén országszerte ismert, most pedig, mint dráma iró — egyelőre csak a mi közönségünk előtt — fog bemutatkozni. A­kik ismerik a darabját, elismeréssel vannak an­nak érdekes meséje s erősen népies magyaros nyelvezete iránt,­­de különösen szépek a benne előforduló nóták s biztosra vesz­­szük, hogy a bemutató előadást siker fogja koronázni s közsze­retetben álló szerzőnknek újabb babért fog teremni. A darabban a nők közül Ra­gányi Iza és Szilasy Juliska jut nagyobb szerephez, a férfi sze­replők közül pedig a társulat összes tagjai részt vesz a darab­ban. A próbák már legközelebb megkezdődnek. Nagy várakozás­sal nézünk az érdekes premier elé. Jeskó Ariadne 567 Hajós Elza 489 Angyal Ilka 337 Ragányi Sza 302 Föl­­di Boriska­­ 183 Szegedi Zelma 140 Szitassy Juliska 113 Hidvéginé 55 Bokor Katica 78 A. Nagy Vilma 27 Nádasyné 27 Utassy Böske 22 Homokay G. 15 Bodroghy M. 7 Kovács Hermin 1 Baranyai Szidi 1 Rónainé 1 Katona E. 1 Kovács H. 1 1904. szombat, október 30. Közgazdaság. Budapesti gabonatőzsde. Budapest, szept. 29. Kész búza Változatlan, csendes. Eladatott: Tiszavidéki búza, 78 kilós 10.23 Rozs..................................7.37 Zab..................................7.18 Kukorica, júliusra. . . . — Kukorica, májusra . . .­­ .— Sertés-konzumvásári jelentés. Budapest, szept. 28. Felhajtás összege 666 darab sertés, — darab süldő. Előző napi eladatlan maradvány 394 darab sertés, — darab süldő, összesen 1005 darab sertés, — darab süldő. Eladatott 142 drb sertés, — darab süldő. Eladatlan maradvány 512 darab sertés, — drb süldő. A vásár irányzata lanyha, árak vál­tozatlanok. Következő árak jegyeztettek: zsír­­sertés: öreg I. rendű 350 kgron felül 91-----fillér, II. rendű 280—350 kgrig 88-----fillérig, II. r. selejtezett --------­fillérig, fiatal nehéz, 300 kgron felül 98—104 fillérig, fiatal közép 220—300 94—100 fillérig, fiatal könnyű 220 kgrig 84—92 fillérig. Piaci árak Hm.-Vásárhelyen. Az árak korona értékben kilo­grammonként értendők. — szept. 30. Búza . . . 10-------10 20 Árpa .... 760—770 Kukorica . . 8-------820 Sertés . . . 55-—56 — Szalonna . . 66'—68'— Zsir .... 78-—80-— Lucernamag . 75'—80' — Először a meglőtt lábú zsivány jelent meg csörtetéssel a szélen, kezében már akkor hatalmas mor­­dályt emelgetett. Tőle 10—15 lépésre látható lett a másik két subás alak is. Hatalmas törzsű­ fűzfa védte a két haramiát. Mindkettő kezében puska volt. — Adjátok meg magatokat! Kiálta reájuk Borotvás. Azok csak felröhögtek. S vá­laszképen az egyik a komiszárosra lőtt. A golyó a kocsiba vágódott. A két pandúr a kocsi mellé ugrott és visszatü­zelt. Most azután valóságos harc vette kezdetét. A haramiák foly­ton lövöldöztek, úgy látszik, vál­tod puskákat kezeltek És csakugyan, mintha meg­elevenedett volna a nádas renge­teg, itt is, ott is csörtetés hallat­szott s egy-egy újabb subás alak jelent meg a nád szélében. Egyik lövés a másikat érte. Vad szitkok hangjai zugtak a lövések közt támadt estek­ csönd­ben. A lőpor füstje felhőként ka­nyargott a nád felett s átható szaga messze terjengett a leve­gőben. Borotvás hatalmasan kezelte nagy flintáját. Nem pazarolta lö­véseit, hanem meggondoltan eresz­tett el a nád felé egy-egy golyót. Éppen újra lőtt, mikor a fa mellett nagyot bukfencezve esett ki a subából az egyik haramia. Talált a golyó. Az ember felorditva vágódott bele a nádasba s azután nagyon csendesen viselte magát ott. Az eset felvillanyozta a pan­dúrokat s az egyik nagyon is kiállt a kocsi mellől, hogy job­ban lőhessen. Alig hogy felemelé fegyverét, mellébe vágódott az egyik hara­mia golyója. A fegyver kiesett a pandúr ke­zéből, melléhez kapott s nyöszö­rögve sziszegte: — Meglőtt a bitang! Fellépte zubbonyát s ingát és előtűnt szive alatt a nagy tátongó seb. A vér erős sugárban ömlött a kocsira. A pandúr szeme elbo­rult s megtántorodva a kocsi ol­dalához dőlt. Úgy rogyott le ott. Egy per­cig még vonaglott, azután egy hörgéssel kiszaladt belőle az élet. (Folytatása következik.) REGÉNYCSARNOK. A nimete-király írta: „.. (Folytatási Csitt, csitt, intett neki a másik, már jön. A vadásztársaság csakhamar felállott. A kék barlang felől jött a ki­rály, karján vezetve a szép Mantua grófnőt. A vadásztársaság tisztel­gett, mit az uralkodó szívélyes mosolylyal fogadott. A grófnőt most Rimirii herceg vette át. Ali herceg, mondá a grófnő magasztalólag. Egész oda vagyok a csodálkozástól. Oly valami nagy­szerűt, mondhatni meseszerűt, mint a kék barlang, még képzelni is alig lehet. Én már csak sok min­denfélét láttam, de ehez a bar­­langhoz hasonlót még soha ! Em­beri ajk nem képes kifejezni azt a csodaszerű látványt, a­mi ott a halandó szeme előtt feltárul. Mintha nem is ezen a világon lenne az ember. A király lóra ült, a jelenvolt urak követték példáját. Rimini herceg nyeregbe segítette a gróf­nőt, ki ez alkalommal kék bár­sony amazon-öltönyt s ugyanily szinü barettet viselt. Lajos maga mellé intette a grófnőt s megnyitotta a menetet. A többiek tiszteletteljes távolban követték őket. Mondja csak grófnő, szólt a király, miért húzódott úgy félre. Hányszor kellett hívni, m­íg végre eljött? Meg kérdezi, mire? Mikép vi­gadhattam volna a vigadókkal, mikor szívem szerencsétlen ha­zám miatt vérzik? Oh felség, sokkal jobb honleány vagyok, hogy szórakozni én mulatni tud­jak akkor, midőn hazám láncok­­ban nyög. A király hallgatóit. A grófnő folytatá: Oh Sire, nem is képzeli, meny­nyit szenvedtem ama boldogta­lan időszakban. Maga a gondo­lat, hogy diasz császárunk, Na­póleon és a császárné számkive­tésben kénytelenek élni, minden nyugodt percemet megrontja. És ez mind meg lehetett volna gá­tolni, ha Felséged Franciaország­gal tart. A király arca hirtelen elkomor­dott. Grófnő mondá kelletlenül, mond­tam már, hogy nem szeretek más országok bajaival foglalkozni. — Hagyjuk a politikát! A grófnő ajakéba harapott. Bár ezen újabb kísérlete is dugába dőlt, mindannak dacára nem ha­­gyoott fel a reménynyel, hogy máskor talán szerencsésebb lesz. A nagy erdőbe érve elbocsátot­ták a falkát. Csakhamar felvertek egy szarvast, melyet a társaság űzőbe vett. Előbb elhatároztatott, hogy ű­zés befejezte után az egész társaság a királyi vadászkastély­ban fog találkozni. Az erdő csak úgy zengett a vadászok zajától. A hajtók hajrája, kürtharsogás, ebcsaholás óriási zűrzavarrá verődött össze. Két órával később a vadásztár­saság újra együtt volt a vadász­­kastélyban, mely előtt a vadász­zsákmány volt kiterítve. A király azonban m­ég nem volt itt s a grófnő tekintete türelmet­lenül járta be az utat, a melyen az uralkodónak jönnie kellett. Az urak is türelmetlenek voltak már, mert a kemény hajsza kö­vetkeztében erős étvágya kereke­dett mindegyiknek. Némelyek már azzal gyanúsí­tották a királyt, hogy bizonyosan valami kis eredei kaland tartja őt vissza. Végre az út végén feltűnt a király alakja s gyorsan közelített habzó paripáján. A grófnő elejbe lovagolt. Egy barátságos tekintet volt ezért a jutalom. A többi urakat katonásan kö­szöntve leszállt lováról s meghívta az egész társaságot villásregge­lire. Az ebédlő közepén állott a te- 3 Vásárhelyi kivárhiStériák írja: Fekete Jesse?, Folytatás: 103 Agyonlőtt komiszáros. Halálos csend állott be egy percre. Sem a nádasban, sem a tanya körül nem mozdult semmi, csak egy csapat veréb csapott fel napkelet felé. Vérvörös fényben utó­sat lob­bant a lemenő nap. Borotvás leugrott a kocsiról. Két pandúrja követte. A kocsis már az első lövés­nél kegyetlenül megrebbent. Va­lahogy oldalogni szeretett volna a csata színhelyéről. Mikor a komiszáros leszállt, mindjárt példálózni is kezdett: — Ihatnának a lovak! — Jól van! Mondá Borotvás. Menjen kend és itassa meg! Ez kellett a magyarnak. Soha oly fürgén még nem fogtak ki lovakat, mint a­mily gyorsan végzett most a kocsis. Csakhamar egyhelyen volt. A­mint eltépett, a nádasban elkezdődött a mozgás.

Next