Vásárhelyi Hiradó, 1904. december (5. évfolyam, 289-314. szám)

1904-12-01 / 289. szám

l tatni; ideje, hogy az tettekben is nyilvánuljon. Kereskedelmünk gyengeségének az az oka, hogy egy idegen iparnak a meghódoltja. A magyar gyáros, aki vagyonát, életét áldozza a nemzeti munka szolgálatába, honfitársai közönye miatt nem képes magát fentartani. Kereskedőink önként meghódolnak a fogyasztók ama ferde felfogása előtt, hogy csak a külföldi gyártmány képes a finomabb ízlést kielégíteni, nemcsak, hanem sok kereskedő egyenesen közreműködik az idegen iparcikkek nagyobb kelendőségének előmozdításában, mintha szoros rokoni kötelék fűzné őket az osztrák iparhoz, annak ama gyártmányait is előszeretettel veszik, amelyekhez hasonlót úgy az ár, valamint minőség tekintetében hazai iparunk is produkál. HÍREK. — nov. 30. — B. u. é. k. Még csak egy hónap múlva lesz aktuális ez a négy betű, de azért semmi kétség, már egy hónappal ezelőtt is sok felebarátunk gondolt borzongva a B. u. é. k.-ra. Mert fordul mindig egyet az év, s újra meg újra kiderül, hogy ez a négy betű, amely annyi példányban röpköd hozzánk Szilveszter éjszakájára virradóra, nagyon kevéssel járul hozzá a mi éveinknek boldoggá avatásához. Hovatovább annyira üres és kiállhatatlan formasággá és merev udvariassággá jegesedett ez a szokás, hogy csak a fejfájásunkat növeli. A harc már jó ideje megindult a B. u. é. k. ellen, de csak változó szerencsével folyik a küzdelem. És kétségtelenül sok is a reménytelenség ezekben a csatározásokban, mert elvégre, melyik legyen az a hatalmas fórum, amely eldöntse a hosszasan vajúdó kérdést, hogy aztán elmondhassuk : a B. u. é. k.nak örökre vége, ősz hajszálainkat nem fogja szaporítani! Ennek a boldog állapotnak nem ütött meg az órája, de a B. u. é. k.-ellenes pártnak örömet szerezhet az a hír, hogy nagyon előkelő elvtárshoz jutott, mégpedig senki másban, mint Loubetban, a francia köztársaság elnökében. Az ő helyzete természetesen még keservesebb, mint más egyszerűbb halandor, mert légió azoknak a száma, akik neki ezer jót kívánnak az új esztendőre. Ő azonban nem kíván többé ebből, a jókívánság özönből és egyszerűen be akarja szüntetni az Elysée-palotában azt a szekrényt, amelybe a boldog újévet kívánó névjegyeket szokták seregestül elhelyezni a francia polgárok. A francia udvariasság mintaképe, az elnök, a legelső francia. Ha ő is szakítani akar ezzel a terhes illendőséggel, lehet bátran követni. — András napja. Tegnap volt a napja, amikor a kiváncsi kisleányok önként koplalásra fogták magukat, hogy ezért a kis áldozatért éjszaka megjelenjék álmukban a jövendőbelijük. András napja volt ma s András napnak éjszakáján jelenik meg a kis leányok álmában a vőlegény. Persze, a régi babona nem elégszik meg a koplalással, hanem kíván különböző más segítő eszközöket is, így csak este szabad pár falat kenyeret enni, de az első falat kenyér nem az éhes gyomrocskába, hanem a párna alá vándorol. Mielőtt a kiváncsi kisasszonykák lefeküsznek, meg kell mosdaniok (de türölközniök nem szabad), meg kell fésülködniök szépen s azután törülközőt, kefét, fésűt a falat kenyérrel együtt a párna alá rejteni s ugyanoda kell tenni még valamit, amit rendes körülmények között férfiú visel, ellenben a franciák ezt a ruhadarabot kimondhatatlannak jelzik. Ezután nem szükséges más, mint elaludni s akkor biztos a hatás — ha pedig nem jelentkeznék, az sem olyan nagy baj, hiszen egy hónapig sem kell várnia a kis kiváncsinak, karácsony éjszakáján gombócot főzhet, ólmot önthet s az bizonyos, hogy akkor megtud mindent. — A honvédség köréből. A hivatalos lap jelenti, hogy decemberével a szolgálati, illetve védkötelezettség teljesítése után, tiszti rangfokozata megtartása nélkül, saját kérelmére, Darvassy Gyula szegedi 5. honvédgyalogezredbeli tartalékos hadnagy a honvédség köréből elbocsáttatott. — A becsület védelme. A bécsi urak házának néhány előkelő tagja törvényjavaslatot dolgozott ki az egyéni becsület megvédésének érdekében. A javaslat kiszélesíti a büntetőtörvénykönyv meghatározásait és a büntetőperrendtartás határait. A javaslat először is szigorítani akarja a tudatosan elkövetett becsületsértés vétségét. Egyszerű helyett szigorított börtönbüntetést kér erre és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetést. A becsületsértési ügyekben az állami bírák ítéljenek s ebből a célból a sajtó utján elkövetett becsületsértések kivonutnak az esküdtszék hatásköréből. A becsületsértési perek azon a helyen tárgyaltassanak, ahol a sértés elkövettetett, ahol arról mindenki tud. Ne ítélkezhessék tehát becsületsértési ügyekben egy olyan bíróság, amely távol fekszik attól a helytől, ahol a sértés történt. A magán- és családi élet titkainak megóvása szempontjából, a sértett fél kívánságára, mellőzni kell a nyilvános tárgyalást. — Előadás a cukorrépa termelésről. Banner Gyula, a mezőhegyesi cukorgyár tisztviselője, vasárnap, december hó 4 én d. u. 2 órakor, a gazdasági egyletben előadást tart a cukorrépa termelés gazdasági előnyeiről. Felhívjuk gazdáink figyelmét. — Az állatorvosi szemledijak. Az eddigi utus szerint vágó iparosaink a levágott jószágok után járó orvosi szemledíjakat közvetlenül az állatorvosok kezeibe fizették le. Mivel ez az eljárás az idevonatkozó törvényes rendeletekkel is ellenkezett, de még az állatorvosokra nézve is lealázó volt, törvényhatóságunk úgy határozott, hogy ezután a szemledíjak a fogyasztási adóhivatalba és nem az orvosok kezeihez fizetendők. A közgyűlés határozatát a földmivelésügyi miniszter is megerősítette. Ennélfogva a határozat is jogerőre emelkedett és hatálya 1905. január hó 1-től kezdve városunkban életbe lép. — Sanfiere-bandere. Bizalmi éter injekciókkal és felülről jövő sugallatokkal mostanában csodálatosan felélesztett, különben igen csak szunyókáló, jó öreg laptársunk, a Hmv. tegnapi számában Felvilágosításul cím alatt, a mellett, hogy tőle megszokott rossz vicceket sütöget ki, rosszakarattal, pletykázással, mivel is meggyanúsítja lapunkat. Mi azt írtuk: a kormány helybeli pártjának hódolatteljes bizalmat rebegő gyűlésén nem is Kovács János, a párt tulajdonképpeni elnöke elnökölt. A Hmv. azt mondja, hogy Draskóczy Lajos önzetlenül tartott beszédet és vezette a gyűlést. Ső’ ezt mi nem vontuk kétségbe, de ha Draskóczy Lajos töltötte be a gyűlés vezető szerepét, akkor mégse Kovács János hát! Mire jó az érzékenykedés! Dr. Kenéz Sándort azért hívta meg a pártelnökség, mert eddig nem jelentette be kilépését hivatalosan ? Szöszt ! Azért hívta meg, mert alig lévén kit meghívni, a bizalmat szavazó párt a Széchenyi elvét vallja: olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg muszáj kegyelmeznünk. (Már amennyiben dr. Kenéz Sándornak, mint a párt volt tagjának lapja, már körülbelül egy év óta paskolja, gyilkolja az országos, tehát a helybeli kormánypártnak is az ő meggyőződése szerint, hazug és hazafiatlen törekvéseit.) No és ez a bensült, ám büszkén balga kijelentés. Mi (it a kormánypárt) már több miniszterelnököt üdvözöltünk, mert mi nem embereknek, hanem programmnak vagyunk hívei — hártyateremtette! hát akkor mért kell folytonosan és mindig más és más programmal jövő-menő miniszterelnökök különbözően tiszta és elütően sótartalmú talpát nyalogatni ! — Végül: Kun Miksát pedig mi nem védjük. Nem is szorult senki védelmére! Amikor volt erélye, határozottsága és független meggyőződése, hogy kilépjen a pártból, amely addig az elnöki szék díszes és megtisztelő méltóságába helyezte maga fölé, azért, mert nem akart a hazafias meggyőződésével ellenkező felsőbb talpnyalásba belemenni, amikor kivált a kormánypártból: elismerést és becsülést érdemlő határozottsággal megvédelmezte ő magát minden vád és gyanúsítás ellen. Azaz, tévedünk: a saját, volt pártja lapjának a részéről jövő gyanúsítások és támadások ellen nem. Dehát néha az irigység is erény , akkor, ha nem az a düh és ingerültség az alapmotívuma, amivel mástól elvenni szeretnénk valamit, ami nekünk nincs, de az az izgató vágy és önmagunk fölött való sajnálkozás, hogy nekkünk nem lehet, nem szabad azzal a kincsesel bírni, amivel más bír, pl.:i akaratunk, hitünk, meggyőződésünk és cselekvésünk szabadságával. És a jelen esetben ilyenforma erény a Hmv. irigykedő csipkelődése. — Felfordulás a városházán. Alaposan megütődnének derék városatyáink, a közgyűléseken hadakozók, — ha a város közgyűlési termébe vetődnének. Olyan fenekestől való felfordulás van a díszteremben, ami a vandálok piszidására emlékeztek A padok egymáson keresztül, kasul forgatva, az asztalok becipelt dobogókon felhalmozva, tetőig kavargó porfelhők ködében. A mellett titokzatos alakok fúrnak, faragnak itt, amott és különös alakú gépeket állítanak fel. De ne tessék megijedni. Tisza István még a városi közgyűlési termekbe nem szándékozik házi csendőrséget állítáni, a furcsa, csöves gép sem golyószóró kézi ágyú, mindössze az Uránia színház holnapi előadásához alakítják át és készítik elő a termet, különböző ülő és álló helyekre osztályozva. A gép pedig az előadás mozgófényképeinek vetítő gépe. No de minderről személyesen meggyőződhet közönségünk, ha holnap este megnézi az élvezetesen gyönyörködtető és mulattatva művelő tudományos előadást. — A honvédönkétesek iskolája. A szegedi 5. honvédgyalogezrednél holnap fejezik be az egyéves önkéntesek gyakorlati kiképzését. December elsején nyílik meg az önkéntesi iskola, melynek parancsnoka Salac Iván százados, oktatók: Nóvé főhadnagy, Koboviczky és Milesz hadnagyok. A honvédezrednél ebben a katonai esztendőben 66 önkéntes ifjú szolgál. A 46. gyalogezrednél is december elsején kezdődik meg az elméleti oktatás és pedig, mint említettük, két párhuzamos osztályban. A parancsnokl tisztek: Kouff és Panvitz századosok, oktatók Zsivkovics és Fülöp főhadnagyok, Jánosi és Steinbach hadnagyok. — Haltenyésztés. A város, téglagyár telepén, a mint annak idején megírtuk, ártézi kutat furatott s a fölös viz beraktározására egy kbelül 1000-ös területű, haltenyésztésre is alkalmas reservoárt épített. Most alkalmas helyről beszerzett apró halakkal népesítette be a nagy víztartót. Hogy egyhamar nem fog ebből a halastóból 8—10 kilós harcsa, polyka kerülni a városi és egyéb bankettek terítékeire,, az szent és bizonyos. De azért okos és gazdaságos gondolat volt a mesterséges haltenyésztés kezdeményezése. A példa vonz, de meg végre majd csak megnőnek a kis halak is. Hátha még valamikor virágzó haltenyésztésünk lehet ezen a réven. — Elsikkasztott millió, Szentpétervárról táviratozzák, az orosz Vöröskereszt-egyesületnél történt újabb sikkasztásokról, hogy Orlov gróf, aki egy millió rubelt ajánlott fe, panasz tett a cárnál, hogy ez az összeg is, mint az özvegy cárné által adományozott kétmillió rubel, elsikkadt. Orlov gróf, akinek az udvarhoz szabad bejárata van keserűen mondotta a cárnak: — Ha ezt sejtettem volna, akkor egy képeket sem adtam volna. — Stemes történet. Egy kis alföldi városkába állatsereglet érkezett a napokban. Alig, hogy az igazgató úr elvégezte a sátorverés munkáját, beállított hozzá egy erős parasztlegény és munkára ajánlkozott. — Jól van, én felveszem, de figyelmeztetem, hogy nagyon jól kell értenie az ordításhoz. Tud-e ordítani? A legény önérzetesen köpött egyet. — Hát azt csak rám kell bízni! Mivel éppen előző napon szenderült jobblétre a menazseria öreg, vedlett oroszlánja, megbízta az igazgató úr a legényt, hogy húzza le a sokat szenvedett királyi állat bőrét. Mikor ezzel készen volt, belebujtatta a jó torkú legényt, hogy most már játszsza ő a sivatag királyának szép és romantikus színekben bővelkedő szerepét. A legény erre is ráállt és olyan félelmes oroszlán lett belőle — olyan rémes orditozást csapott egész nap — hogy a menazsériát látogató helyi intelligenciának csak úgy borsódzott a háta belé. Úgy estefelé mégis belefáradt egy kissé a dologba és hogy pihenjen, nekidőlt a szomszédos ketrec rácsának. Egyszerre csak erősen belevág egy karmos láb a hátába. Az oroszlánban meghűlt a vér , elfelejtette, hogy odaát a tigris tanyázik, amely most rögtön szét fogja őt tépni. Irtózatos pillanatokat élt át a bestia karmai között, némán az ijedtségtől. De egyszerre nekidarálta magát, nagyot lódult és iszonyúan jajveszékelve futott a ketrec másik sarkába. Ott is egyre jajgatott. Egyszerre csak a következő szavakat hallja: — Ne ordíts, te marha, hiszen én vagyok a Nanyék Pistája. Egy cigarettát akartam kérni. A bengáliai tigris volt. — Anyakönyvi hírek. Házasságot kötöttek: Sziver Pál Szabó Piroskával, Koncz Bálint Imre Jusztinával, Göllént Károly Vörös 1904 csütörtök december 1