Vásárhelyi Hiradó, 1905. március (6. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-01 / 52. szám
VI. árfolyam, 52. *Aa. Hmnádújhely, 1905. szerda, március 1. 1 far. (2 Már.) POLITIKA« LAP. FASS WJSâSS. Sssrkeintőség: IV., Andrássy-uca 34. TKC.KFONSBÁM «. ELŐFIZETÉSI ARAK: rlá^kra pott&a kőidre irr*1 14 korona. Félérra 7 koron« Wagyfic&Grxff $ koron* Hír flíUr Fösssrkeastő és laptulajdonos. Felelős Marscesalő: Dr. KENÉZ SÁNDOR, KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltetsek A pénz nemesit. — február 28. Régen pénzért csak a más becsületét lehetett megvásárolni. Ma mindenki vehet önmagának is becsületet. A régi közmondást — „a munka nemesit“ — eltörölték. Helyébe másik lépett: a pénz nemesit. Kitüntetéseket, címeket, jogokat osztogatnak mindennap pénzért s király nevében. Az „ideiglenes“ Tisza- kormány rövid életének minden napját jól kihasználja s a kinevezések egymást érik. A nemzetnek is van beleszólása ebbe a dologba, mely egyszerre kompromittálja a királyt s a nemzetet. És korrumpálja a társadalmat. De le kell rántanunk a leplet arról is, hogy hová tűnik s mire fordíttatik ez a pénz ? Azt mindenki tudja, hogy a királyi kitüntetések egy részének ára van. Kiváncsiak vagyunk a tarifára. Várjon mennyibe kerül például egy oly nemesség, amelyet a királyi kézirat szerint díjtalanul adnak? S hová lesz most ez a pénz ? Azt is tudja mindenki, hogy az ilyen kitüntetések ára a párt kaszszéiba szokott most folyni. Ebből fedezik a választási költségeket s szubvencionálják a kormányt támogató lapokat. Eddig sem erkölcsös ez a dolog. De most következik az új erkölcstelenség. Eddig ugyanis mindig a szabadelvű párt lévén a kormányon, az egyik kormány mindig átadta bukása után az utódjának a „guvernementális pártkasszát“, bizonyára elszámolás mellett. Most azonban a szabadelvű párt nem lesz többé kormányon s kénytelen-kelletlen megy az ellenzékbe. Tehát most az az eset állt be, hogy egy megbukó!! kormány a király és a nemzet nevében kitüntetésekért pénzt gyűjt s ezt nem fogja átadni az utódjának, hanem viszi magával az ellenzéki szülinapokra, hogy legyen ott is választási költsége s továbbra is vásárolhasson magának újságokat. A szabadelvű párt tehát, amely már annyi kisebb-nagyobb korrupciónak volt melegágya, most megcsinálja azt a — ismerjük el — generális politikai svihákságot, hogy „kormányszubvencióból élő jellenzéki párt“ lesz! Ilyen se volt még Magyarországon. Tisza István patentet kaphat rá. Ilyen cinikus élelmességgel még pártkasszát nem gyűjtött a világon egyetlen párt sem. S nincs rá elég súlyos szó, hogy az ember megbélyegezze. Csak ez az egy dolog is bizonyítja, hogy gyökeres irány - és rendszerváltozásnak kell beállni Magyarországon. Ennek a politikai korrupciónak véget kell vetni. S bármiféle formája és színe legyen is az új kormánynak, nem szabad többé megtűrni a pénznek azt a hatalmát, mely eddig az országot korrumpálta. El kell törölni a vagyonnak és születésnek azt az előjogát, mely minden kitüntetést, rangot s magas állást elharácsolt az ész, a tehetség és a munka elől. A kitüntetések lejáratának, a címek és rangok komikussá tételének egyébként őszinte szívből örvendünk. Ez a tiszta, józan demokrata felfogást terjesztené. De a lejáratás módja másrészt azzal korrumpálja a társadalmat, hogy a pénz varázsát növeli. Mert a pénznek csak akkor van erkölcsi értéke, akkor van nimbusza, ha ész és munka szerezték. Az öröklött vagyon is csak akkor imponál, ha egyéni munkával gyarapítja azt az örökös. Az a pénz, vagy birtok, amibe a gróf vagy a kereskedő belefut az örökség, vagy a házasság, vagy a rokonság révén, semmire sem volna szabad, hogy jogosítson. Hivatalt, rangot, királyi kitüntetést s társadalmi tiszteletet nem volna szabad adni a puszta pénznek. S mit látunk ? A vak szerencsével pénzre szert tett emberek most mindent elérnek. Még főrendiházi tagságot is, ami a legkiállóbb. Mert legfelső törvényhozói jogot pénzért adni a legnagyobb politikai korrupció. Az a furcsa „nemesi alap“, amit most Tisza és Khuen gyűjtenek a király neve alatt, nemtelen célokra szolgál. Folytatni akarják vele a politikai korrupciót az ellenzéken is. S így az a pénz, amely egyeseket nemesít, le akarja aljasítani a nemzetet. Jó lesz ezért nyilvános számadásra kényszeríteni őket majd a parlamentben. Joh Hull az áldás. Tisza, Héváry osztják az áldást híveik fejére. A legközelebbi napok valamelyikén benn olvashatjuk a már a hivatalos lapban is, hogy a király Perczel Dezsőnek a Lipótrendet adományozta . . . Hűséges elnöktársai, báró Teilitzsch Arthur és Jakabffy Imre valóságos belső titkos tanácsosok lesznek. Kristóffy József, akit Tisza csak ideiglenesen küldött le Szathmármegyébe főispánnak, osztálytanácsosi rangban bevonul a belügyminisztériumba. Beöthy Pál beregi főispán is biztos révbe jut. Helyet szorítanak neki is a belügyminisztériumban. Az udvari And- csosok száma is megnövekszik a kereskedővilág négy érdemes tagjával. Malomszegi Elek Pál, a kereskedelmi részvénytársaság igazgatója, szegedi Lukács József, az Angol Osztrák Bank budapesti fiókjának igazgatója, továbbá Reimann Lázár és Frischmann Jakab, a Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság igazgatói az uj méltóságos urak. Három kárósításnak is híre jár. Az uj bárók: csepeli Weisz I Manfréd, Groedel Ármin és Luczenbacher Miklós. Szóval, hull az áldás . . . csak a bukott sereg s a sajtója a megmondhatója. Egyébként a mai nap nem hozott semmi fordulatot sem a válságban. Ugyanazok az ellentétek állnak fent mai is a korona s a nemzet között, mint a napokban. A pártkörök nem oly látogatottak, mit az utóbbi időben. A képviselők nagy száma haza utazott, ami legbntosabb jele annak, hogy a politikai közvélemény mára semmi szenzációt sem várt. Beszéltek többféle meghívásokról a királyhoz, így emlegették Szélit, Wekerlét, gr. Csáky Albint s másokat. De mindeddig egyik hír sem nyert megerősítést. „PROGRESS” Kapható Dura Lajos könyvkereskedésében, egészségi cigaretta-hüvely a jelen kor legjobb gyártmánya. Nikotinvédője úgy van készítve, hogy majdnem az egész nikotintartalmat magába szívja. A lsProgress?,-h£iveíyt kéz nem érinti, gép nyomja a felírást, varrja a hüvelyt, sőt a dobozba is gép rakja. Egy doboz ára 32 fillér. POLITIKA. A holtpontra jutott válság. „Jövel ol kibontakozás bármi áron.“ Sápítoznak a kishitűek, akiknek minden kis politikai konfliktus okából inukba száll a bátorsága. „Várjunk és tűrjünk.“ Harsogja a másik sereg, a nemzeti jogokért küzdők serege. „Nem enged a király!“ Üvölti kárörvendő diadalittassággal a bukottak pártja. Az utóbbi utálatos, de nem nélkülözi a magyar faj egyik gonosz sajátosságát, a kárörvendést, amely még akkor is megnyilvánult, amidőn nemzetünk rossz sorsa felett kellett kárörvendeni. Most sincsen ez másképen. A király nem enged. Mert nemzeti katonai engedményekről van szó. S ezért megszakadt a kibontakozás fonala. Műnyelven szólva, a válság a holtpontra jutott. Hogy mi kárörvendeni való van a szomorú állapot felett? Annak a vásárhelyi ember földéhsége.18) — Néhány szó a nagyszigeti homok árverezése alkalmából. — Érdekesen fejtegeti Tolsztoj, a hires orosz bölcs, miként kényszeritették bele az ősfoglalkozásu embert körülményei a szabad természet öléből a gyárak zakatoló és poros műhelyeibe s midőn ezekről szól: a föld szereldéről, jobban mondva a földmivelő foglalkozásról valóságos dicshymnuszt zeng. Ezt a földszeretetet minálunk földéhségnek mondják közönségesen. S hogy én mindezeket most előhozom, annak igen közel fekvő okai vannak. A mi népünk is szereti a földet s műveli azt olyan szorgalommal és szaktudással: a minőhöz hasonlót messze vidékeken kellene keresnünk. Utóbbi időben az úgynevezett modern szöllőmivelésre is ráadta magát. Vad vesszőbe olt s úgy védekezik a filloxera ellen, akár francia. A „chassella“ „madbein“ s más importált szőllőfajok nevét, már a csőszök is csak úgy pipaszó mellett ejtik ki. Szóval ebben is haladunk. A szőllőmivelés tekintetéből nagy kár, hogy kevés a homokunk, mert bár az oltogatás mesterségével is megbarátkozott népünk, de mégis tetemesen drágább az oltványtelepítés fekete földbe, mint hazai vesszővel homokba. Azaz, hogy csak máshol kerül ez többe, ahol a szőllő alá való holdját 100—200 frtért meg lehet venni. Nálunk azonban ez nem *) A szegény nép ügyével-bajával mindig a legjobb szándék szerint törődő férfiú kezéből vettük ezt a cikket. Közérdekű tartalmánál fogva minden hozzáadás, vagy változtatás nélkül közöljük.