Vásárhelyi Hiradó, 1905. március (6. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-01 / 52. szám

VI. árfolyam, 52. *Aa. Hmnádújhely, 1905. szerda, március 1. 1 far. (2 Már.) POLITIKA« LAP. FA­SS WJSâSS. Sssrk­eintőség: IV., Andrássy-uca 34. TKC.KFON­SBÁM «. ELŐFIZETÉSI ARAK: rlá^kra pott&a kőidre irr*1 14 korona. Félérra 7 koron« Wagyfic&Grxff $ koron* Hír flíUr Fösssrkeastő és laptulajdonos. Felelős Marscesalő: Dr. KENÉZ SÁNDOR, KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltetsek A pénz nemesit. — február 28. Régen pénzért csak a más be­csületét lehetett megvásárolni. Ma mindenki vehet önmagának is be­csületet. A régi közmondást — „a munka nemesit“ — eltöröl­ték. Helyébe másik lépett: a pénz nemesit. Kitüntetéseket, címeket, jogokat osztogatnak mindennap pénzért s király nevében. Az „ideiglenes“ Tisza- kormány rövid életének min­den napját jól kihasználja s a ki­nevezések egymást érik. A nem­zetnek is van beleszólása ebbe a dologba, mely egyszerre kom­promittálja a királyt s a nemze­tet. És korrumpálja a társadalmat. De le kell rántanunk a leplet ar­ról is, hogy hová tűnik s mire fordíttatik ez a pénz ? Azt mindenki tudja, hogy a ki­rályi kitüntetések egy részének ára van. Kiváncsiak vagyunk a tarifára. Várjon mennyibe kerül például egy oly nemesség, ame­lyet a királyi kézirat szerint díj­talanul adnak? S hová lesz most ez a pénz ? Azt is tudja mindenki, hogy az ilyen kitüntetések ára a párt kasz­­széiba szokott most folyni. Ebből fedezik a választási költségeket s szubvencionálják a kormányt tá­mogató lapokat. Eddig sem er­kölcsös ez a dolog. De most kö­vetkezik az új erkölcstelenség. Eddig ugyanis mindig a sza­badelvű párt lévén a kormányon, az egyik kormány mindig átadta bukása után az utódjának a „gu­­vernementális pártkasszát“, bizo­nyára elszámolás mellett. Most azonban a szabadelvű párt nem lesz többé kormányon s kényte­len-kelletlen megy az ellenzékbe. Tehát most az az eset állt be, hogy egy megbukó!! kormány a király és a nemzet nevében ki­tüntetésekért pénzt gyűjt s ezt nem fogja átadni az utódjának, hanem viszi magával az ellenzéki szülinapokra, hogy legyen ott is választási költsége s továbbra is vásárolhasson magának újságokat. A szabadelvű párt tehát, amely már annyi kisebb-nagyobb kor­rupciónak volt melegágya, most megcsinálja azt a — ismerjük el — generális politikai svihákságot,­­ hogy „kormányszubvencióból élő jellenzéki párt“ lesz! Ilyen se volt még Magyarországon. Tisza Ist­ván patentet kaphat rá. Ilyen cinikus élelmességgel még­­ pártkasszát nem gyűjtött a vilá­­­­gon egyetlen párt sem. S nincs­­ rá elég súlyos szó, hogy az em­ber megbélyegezze. Csak ez az egy dolog is bizonyítja, hogy gyö­keres irány - és rendszer­változás­nak kell beállni Magyarországon. Ennek a politikai korrupciónak véget kell vetni. S bármiféle for­mája és színe legyen is az új kormánynak, nem szabad többé megtűrni a pénznek azt a hatal­mát, mely eddig az országot kor­rumpálta. El kell törölni a va­gyonnak és születésnek azt az előjogát, mely minden kitüntetést, rangot s magas állást elharácsolt az ész, a tehetség és a munka elől. A kitüntetések lejáratának, a címek és rangok komikussá téte­lének egyébként őszinte szívből örvendünk. Ez a tiszta, józan de­mokrata felfogást terjesztené. De a lejáratás módja másrészt azzal korrumpálja a társadalmat, hogy a pénz varázsát növeli. Mert a pénznek csak akkor van erkölcsi értéke, akkor van nimbusza, ha ész és munka szerezték. Az örök­lött vagyon is csak akkor impo­nál, ha egyéni munkával gyara­pítja azt az örökös. Az a pénz, vagy birtok, amibe a gróf vagy a kereskedő belefut az örökség, vagy a házasság, vagy a rokonság ré­vén, semmire sem volna szabad, hogy jogosítson. Hivatalt, rangot, királyi kitüntetést s társadalmi tiszteletet nem volna szabad adni a puszta pénznek. S mit látunk ? A vak szerencsével pénzre szert tett emberek most mindent elér­nek. Még főrendiházi tagságot is, ami a legkiállóbb. Mert legfelső törvényhozói jogot pénzért adni a legnagyobb politikai korrupció. Az a furcsa „nemesi alap“, a­mit most Tisza és Khuen gyűjte­nek a király neve alatt, nemtelen célok­ra szolgál. Folytatni akarják vele a politikai korrupciót az el­lenzéken is. S így az a pénz, a­mely egyeseket nemesít, le akarja aljasítani a nemzetet. Jó lesz ezért nyilvános számadásra kényszerí­teni őket majd a parlamentben. J­oh Hull az áldás. Tisza, Hé­­váry osztják az áldást híveik fe­jére. A legközelebbi napok vala­melyikén benn olvashatjuk a már a hivatalos lapban is, hogy a ki­rály Perczel Dezsőnek a Lipót­­rendet adományozta . . . Hűsé­ges elnök­társai, báró Teilitzsch Arthur és Jakabffy Imre valóságos belső titkos tanácsosok lesznek. Kristóffy József, akit Tisza csak ideiglenesen küldött le Szathmár­­megyébe főispánnak, osztálytaná­­csosi rangban bevonul a belügy­­minisztériumba. Beöthy Pál beregi főispán is biztos révbe jut. He­lyet szorítanak neki is a belügy­minisztériumban. Az udvari And-­­ csosok száma is megnövekszik a­ kereskedővilág négy érdemes tag­jával. Malomszegi Elek Pál, a ke­­­reskedelmi részvénytársaság igaz­gatója, szegedi Lukács József, az­ Angol Osztrák Bank budapesti fiókjának igazgatója, továbbá Rei­­­mann Lázár és Frischmann Jakab, a Salgótarjáni Kőszénbánya­ Tár­­s­­aság igazgatói az uj méltóságos urak. Három kárósításnak is híre jár. Az uj bárók: csepeli Weisz I Manfréd, Groedel Ármin és Lu­czenbacher Miklós. Szóval, hull az áldás . . . csak a bukott sereg s a sajtója a megmondhatója. Egyébként a mai nap nem ho­zott semmi fordulatot sem a vál­ságban. Ugyanazok az ellentétek állnak fent mai is a korona s a nemzet között, mint a napokban. A pártkörök nem oly látogatot­tak, mit az utóbbi időben. A képviselők nagy száma haza uta­zott, ami legbntosabb jele annak, hogy a politikai közvélemény mára semmi szenzációt sem várt. Beszéltek többféle meghívásokról a királyhoz, így emlegették Szélit, Wekerlét, gr. Csáky Albint s má­sokat. De mindeddig egyik hír sem nyert megerősítést. „PROGRESS” Kapható Dura Lajos könyvkereskedésében, egészségi cigaretta-hü­vely a jelen kor legjobb gyártmánya. Nikotin­­védője úgy van készítve, hogy majdnem az egész nikotintartalmat magába szívja. A lsProgress?,-h£iveíyt kéz nem érinti, gép nyomja a felírást, varrja a hüvelyt, sőt a dobozba is gép rakja. Egy doboz ára 32 fillér. POLITIKA. A holtpontra jutott válság­. „Jövel ol kibontakozás bármi áron.“ Sápítoznak a kishitűek, a­kiknek minden kis politikai kon­fliktus okából inukba száll a bá­torsága. „Várjunk és tűrjünk.“ Harsogja a másik sereg, a nem­zeti jogokért küzdők serege. „Nem enged a király!“ Üvölti kárör­vendő diadalittassággal a bukot­tak pártja. Az utóbbi utálatos, de nem nélkülözi a magyar faj egyik­­ gonosz sajátosságát, a kárörven­dést, amely még akkor is meg­­­­nyilvánult, a­midőn nemzetünk­­ rossz sorsa felett kellett kárör­vendeni. Most sincsen ez más­képen. A király nem enged. Mert nemzeti katonai engedményekről van szó. S ezért megszakadt a kibontakozás fonala. Műnyelven szólva, a válság a holtpontra jutott. Hogy mi kárörvendeni való van a szomorú állapot felett? Annak a vásárhelyi ember földéhsége.18) — Néhány szó a nagyszigeti homok árverezése alkalmából. — Érdekesen fejtegeti Tolsztoj, a hires orosz bölcs, miként kény­­szeritették bele az ősfoglalkozásu embert körülményei a szabad ter­mészet öléből a gyárak zakatoló és poros műhelyeibe s midőn ezekről szól: a föld szereldéről, jobban mondva a földmivelő fog­lalkozásról valóságos dicshy­mnuszt zeng. Ezt a földszeretetet minálunk földéhségnek mondják közönsége­sen. S hogy én mindezeket most előhozom, annak igen közel fekvő okai vannak. A mi népünk is szereti a föl­det s műveli azt olyan szorga­lommal és szaktudással: a minő­höz hasonlót messze vidékeken kellene keresnünk. Utóbbi időben az úgynevezett modern szöllőmivelésre is ráadta magát. Vad vesszőbe olt s úgy védekezik a filloxera ellen, akár francia. A „chassella“ „madbein“ s más importált szőllőfajok nevét, már a csőszök is csak úgy pipa­szó mellett ejtik ki. Szóval ebben is haladunk. A szőllőmivelés tekintetéből nagy kár, hogy kevés a homo­kunk, mert bár az oltogatás mes­terségével is megbarátkozott né­pünk, de mégis tetemesen drá­gább az oltványtelepítés fekete földbe, mint hazai vesszővel ho­mokba. Azaz, hogy csak máshol kerül ez többe, ahol a szőllő alá való holdját 100—200 frtért meg lehet venni. Nálunk azonban ez nem *) A szegény nép ügyével-bajával mindig a legjobb szándék szerint tö­rődő férfiú kezéből vettük ezt a cikket. Közérdekű tartalmánál fogva minden hozzáadás, vagy változtatás nélkül kö­zöljük.

Next