Vásárhelyi Hiradó, 1905. március (6. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-01 / 52. szám

s igy van, mert itt a szőllő alá kevésbé alkalmas homoknak az ára jóval magasabb, majdnem másfélszer annyi, mint a legjobb fekete szántóföldnek. S ezzel ahoz értem, miről voltaképen elmélkedni óhajtanék egynéhány sorban. Határunkban, a városhoz közel csak a Károlyi nemzetségnek vannak homok földü birtokai. Jóval a filioxera beköszöntése után nagy utánjárásra sikerült rávenni az urasági intézőséget, hogy az u. n. szőllőhalmi homokterületet (mintegy 30 kat. holdat) áruba bocsássa. Megvették. Úgy eladták, hogy az bizony nem sirt vissza. Mert azok a földek, amelyek nem hoztak évenkint 6—8 frínál magasabb bérletjövedelmet, holdankint 500—650 frtért keltek el. Azóta 12 év múlt el. A homokéhes sereg megnövekedett, mert a már betelepített szőlőterületből csak annyit látott meg mindenki, hogy milyen szépen berendezték azok az urak (mivelhogy háromnegyed része az) azt a szőllődalmot, csupa öröm ránézni. De azt már nem vették észre, hogy egy jól berendezett szőllőföldnek a beruházása még egyszer annyiba kerül, mint maga a vételár. S csakis így történhetett meg, hogy az elmúlt őszszel, mikor az uraság nagyszigeti homokterületét parcellázták és szétosztották árverés alá: úgy tódult oda a nép, akár csak az amerikaiak az arany csillogására Klondickébe. Az uraság itt kétféle szociális szempontból indulhatott ki: az egyik, hogy a szegényebb sorsú polgárok is szerezhessenek homokot : csak félholdas rátákra 550 nölivel mérette fel; a másik szempont pedig, nehogy a szegényebb néposztály is hozzájuthasson : 550—680 koronában állapította meg a kikiáltási árat félholdankint. Azt hitte volna az ember, hogy abból egyetlen félhold sem fog elkelni. Csalódtunk ebbéli feltevésünkben, mert a homok java félholdankint 550—880 koronáért kelt el. A negyedik árverési napon azonban kifogytak a nagypénzűs emberek. Nem jelentkezett vevő, pedig a nagyszigeti homoknak jó egyharmada eladatlanul maradt. Mulasztást követnék el, ha fel nem említeném, hogy az őszszel eladott földek a felfordítás után ugyancsak megváltoztatták arculatjukat. Alig láthatni itt étt tiszta, immunis szőllő alá való homokot. Sok helyen felkerült alulról a sárgaföld és szurkos vadszik. Ember legyen, aki ilyen helyekre szőllőt tud telepíteni. Csupán ennek a körülménynek tudom be az elmúlt hétfőn megtartott újabb árverésnek eredménytelenségét. Két napra volt kitűzve, de mivel a megjelentek közül egyetlen egy vevő jelentkezett fél holdra, az árverés egy óra hossza alatt bevégződött. Azt hiszszük, összegezvén az elmondottakat, hogy a földéhségnek is megvan a maga határa. Megvan különösen akkor, ha nemcsak a térképről, mint sokan tették, hanem természetben is megnézik azt, amit venni akarnak. Márpedig azt is meg kell jegyezni, hogy a homokos és homokföld között a fillokszeramentesség tekintetében óriási különbség van. Azt mondja erre nézve a földmivelésügyi miniszter által kiadott Homoki Szőlőmivelés című könyv: „A fillokszera nem él meg az olyan homoktalajban, amelyik legalább 75% kovát tartalmaz. Ezen 75% azonban nem lehet bármily homok, hanem annak kizárólag kovahomoknak kell lenni.“ Nem lehet célom, ez alkalommal legalább nem, hogy a homokterületek minősége felől értekezzen, annyit azonban állítok s már a felásott földek talajából is bizonyítani tudok, hogy a nagy szigeti elárverezendő földeknek egy jelentékeny része nem bir a ma tapasztalatilag is megállapított kellékekkel, melyek a homokot, mint immunis talajt fillékszerű mentéséé teszik. Azért majd még venni akarna abból a már mindenképen kiszívott földből, saját érdekében cselekszik, ha alaposan megvizsgálja, miért adja ki pénzét. E Tápbarát. 1905. szerda, március 1 . . forradalom. Szent-Pétervár. A rendőrség a Novi Vjetí szomszédságában felfedezte a forradalmi párt fegyverraktárát. A fegyverek legnagyobb része angol gyárakból való és a legújabb rendszerű. Az áruló a francia hajógyár egy munkavezetője volt, akit az éjszaka egy hírhedt ház mellett meggyilkolva találtak. Mellében még benne volt a tőr és rajta egy cédula ezzel a felírással. A Júdás cselekedetéért! A sztrájkolt. Pétervár. Rigában véres összeütközés volt a sztrájkoló vasúti munkások és a rendőrök közt A sztrájkolók fegyveresen állottak ellen és sok rendőrt megsebesítettek. Végre katonaság jött a rendőrök segítségére és a sztrájkolók- meghátráltak. Nikols rendőrfőnököt orozva meggyilkolták. A szomszédos helyőrségekből katonaságot kértek, de hasztalanul, mert csapatokban nagy a hiány. Sergius gyilkosának vallomása. London. Szent-Pétervárról táviratozzék, hogy Sergius nagyherceg gyilkosa legutóbbi kihallgatása alkalmával a következőket vallotta : — Ha március elejéig a cár kielégítő engedményeket nem tesz, egész Oroszországban általános sztrájk fog kitörni. A sztrájkolók már most is teljesen szervezve vannak és fegyvereik sem hiányoznak. Pénzük is lesz és nem kell félni, hogy a kormány esetleg kiböjtölteti őket. A mozgalom nem a cár személye ellen irányul, hanem a nagyhercegek pártjának káros befolyását akarja letörni és ezt el is fogja érni. A forradalmárok a legvéresebb tettektől sem riadnak vissza. Az én példámat még sokan fogják követni. A kaukázusi lázongás. London. A Daily Chroniclenek táviratozzák Odessából, hogy Batumban jelentékenyen megerősítették a helyőrséget, de azért a zavargás nem csillapodott és éjszakánként rabolnak és fosztogatnak a katonai őrjáratok szemeláttára. Temérdek sok gyanús embert katonai fedezet mellett a török határon túl vittek. A min t febr. 28. Tiszasaségisarázsla» A miniszterelnök, aki lemondott, akinek lemondását a király el is fogadta s aki most már csak az ügyeket intézi, még mindig két kézzel szórja a bárói elmeket, a magyar nemességeket és az érdemjeleket. A hivatalos lapnak nincs száma, amelyben ilyen kiitüntetésekről ne lenne szó és talán nem is lesz addig, amíg ez a szerencsétlen teremtés a hatalmon marad. Minden politikai szokás, minden politikai tisztesség ellenére egyremásra eszközli a hiú kis emberei, megoldozását és beszedi az obulusokat, amelyek bizonyára valamely titkos páncélokat szolgálnak. A kormány bezsebeli a pénzeket és senki sincs tisztába azzal, hogy mily célból gyűjti. Azt a deficitet akarja-e fedezni belőlük, amely a választások alkalmával fönnmaradt, vagy az új választás költségeire kíván-e alapot gyűjteni ? Amíg mindezt találgatják, addig Tisza egy percig sem pihen, mert hirdetések hiányában is tömérdek az olyan jelentkező, aki vagy báróságot, vagy főrendiházi tagságot, vagy pedig magyar nemességet kér, hajlandónak jelentvén ki magát akár a fölemelt tagság lefizetésére is. Ez azonban még mindig nem elég. A beavatottak szerint a jutalmazások legnagyobb része még hátra van s a botrányos kinevezések csak ezután történnek meg, elképzelhetlen keservére és boszszuságára a tisztviselői karnak, a mely igen nagy hátrányokat szenved. Tisza István az ő embereit, akik részint bukott főispánok, részint kibukott képviselők, egytőlegyig jó állásokhoz akarja juttatni, aminek folytán a régi hivatalnokok megérdemelt előléptetésének el muszáj maradni. A főispánok közül, akik nyugdíjra még nem számíthatnak, egy csomó osztálytanácsos, közigazgatási bíró és ki tudja mi lesz; a kibukott szegény képviselők, akikben eddig is Tisza tartotta a lelket, más jövedelmező állásokba jutnak. Azok pedig, akik a jó régi időkben ügyeskedtek és a kormány árnyékában megtollasodtak, címet és rangot kapnak, hogy minden hű embernek be legyen kötve a szája és hogy ez az eset arra tanítsa meg a kapzsiakat, hogy Tiszát szolgálni érdemes, mert ő még halőporában is megemlékezik a cselédségéről. A vöröskereszt egylet jubileuma Az országos vöröskereszt egylet helybeli választmánya vasárnap, folyó hó 26 án tartotta meg évi rendes közgyűlését. A helybeli választmány a folyó évben tölti be fennállásának 25-ik évét. Ezzel kapcsolatban határozatba hozta a közgyűlés, hogy májusban, valószínűleg a szanatórium egyesület felkérése és csatlakozása mellett, nagy arányú jubileumi ünnepséget rendez. Az ünnepélyen az országos vöröskereszt egylet fővárosi központjából is több hírneves tag résztvesz, sőt az ünnepségek keretében rendezendő hangversenyen valamelyik kiváló és országos nevű egyleti vezérférfiú felolvasást is fog tartani. — Alányí vízvezeték építésére. Érdekes és komoly figyelmet érdemlő ajánlattal fordult városunkhoz Szepessy Sándor fővárosi vállalkozó, ugyanaz, akinek a város részére felajánlott, 75 díszes, ingyen padját épen ma fogadja el a v. tanács. Szepessy ajánlata abban kulicinál, hogy ő hajlandó városunk ártézikútjainak fölös vizeit felfogva, a szükséges rezervoárok, vezetékek megépítésére, ezáltal a város belterületi lakosságának vízvezetéki vízzel ellátására méltányos és a város köztörvényhatóságának hozzájárulásával megállapított csekély díjak mellett, ha a város 50 évi időtartamra nekik végre kizárólagos engedélyt ad. Tehát olyanféle koncessziót akár Szepessy, akár a villamos társulaté. Az elfogyasztott villamos áram díját fizetjük a társulatnak s 50 év múlva a társulat épületei, berendezése s minden felszerelése a város tulajdonába száll át. A Szepessy-féle vízvezetéki vállalat is ilyen szerződésre épülne. Egyelőre időleges engedélyt kér a vállalkozó a tanácstól, amely idő alatt városunkban puhatolódzásokat végez, terveket készít és alkudozásokat folytat. A tanács 1. évi április 1tól október 1-ig terjedő félévre megadta az engedélyt a vállalkozónak a feltüntetett célra, azzal a kikötéssel, hogy az ez idő alatt végzendő munkálatok a város közönségét semmiféle irányban ne terheljék, érdekeit károsan ne érintsék és akár lesz a vízvezeték építéséből valami, akár sem, a jelzett félév alatt eszközölt alkudozások kötelező érvénynyel a közönséggel szemben nem bírhatnak. Az ügyhöz bővebben fogunk hozzászólani! — A keramit-burkolás ügye. Keramit-burkolásunk ügye, — akár csak a politikai válság, — holtpontra jutott. De nem a városi tanács miatt ezidőszerint. A minisztériumban akadt el az ügy, ahol a burkolásra közgyűlésileg megszavazod 185.000 kor. városi kölcsön miniszteri jóváhagyása idldanul szükölködők száma igen nagy. A városban és környékén kihirdették a statáriumot. Sok mohamedán rablót, akit tetten értek, ott a helyszínen agyonlőtték a katonák. Bakuból még rémségesebb hírek érkeznek. A kikötőben torpedőnaszádok horgonyoznak, amelyeket a tengeri flottától rendeltek oda; hír szerint a hadihajók parancsot kaptak, hogy mihelyt általánossá válik a zendülés, bombázzák a várost. A sztrájkolók száma meghaladja a negyvenezret. Az összes hajóstársaságok beszüntették a bakui forgalmat. ■ HÍREK.