Vásárhelyi Hiradó, 1905. április (6. évfolyam, 79-104. szám)
1905-04-01 / 79. szám
VI. árfolyam, 79. szám._______Hmnvásárhely, 1905. szombat, április 1. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP: Sz*rkeg2108ég: IV., Andrássy-uca 34. TRIJKFON-811.MW, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre po.tán kfildve $uCi sa ific 14 sorona. Fél Arra 7 korona. Sf&argödévis 8 korona &0 fillér • FÜ3S3 ÚJSÁG. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Ki nincs velünk, ellenünk! — március 31. Furcsa kiváltság, hogy az ellenzéki képviselők most, mivel többségbe jutottak, változtassák meg álláspontjukat és szavazzanak meg újoncokat és költségeket az osztrák hadseregnek. Ezt kívánja tőlük Tisza István és megígéri, hogy ha ezt megteszik, meg fogja őket dicsérni. Köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Ha mostan szidalmas, nevetséges fenyegetései nem ingathatták meg a nemzet igazi képviselőit szilárd és férfias magatartásukban, dicsérete bizonyára nem olyan kívánatos, hogy azok cserbenhagyják elveiket, ígéreteiket, a nemzet ügyét. A szövetkezett ellenzékhez tartozó képviselők tetteikért csakis a nemzetnek tartoznak felelősséggel. És maguk tartásában semmi mást nem tartoznak figyelembe venni, mint a nemzet akaratát, melynek ők letéteményesei. Ezt képviselték akkor, mikor kisebbségben voltak, a hivatalos hatalommal megválasztott többséggel szemben. Nem képviselhetnek mást most sem, amikor a nemzet egy nagy erőfeszítéssel ledöntötte a hivatalos hatalom által emelt gátakat és többséget adott nekik. Sőt most még nagyobb hűséggel és szilárdsággal tartoznak a nemzeti akaratot képviselni, mert mint az országgyűlés többsége, ők az egyedül hivatottak a király és a nagy világ előtt formát adni annak, amit a magyar nemzet kíván. És amit ők ekként kifejeznek, azt a király hallgatással nem mellőzheti. Ha mellőzi, megfosztja önmagát a hatalom eszközeitől, mert a nemzet ekkor neki sem katonát, sem sem adót meg nem szavazhat. Azt mondottuk : egyedül képviseli az ellenzék a nemzeti akaratot. Igen, mert a szabadelvű párt elszakadt a nemzet ügyétől. Kimondotta határozatilag, hogy nem támogatja a nemzet jogos kívánságait. Jogosaknak elismeri őket, de nem támogatja. Ha megajándékozzák velük a nemzetet, hát akkor elfogadja. Talán még azt az áldozatot is meghozná, hogy kormányozna akkor is, mikor a nemzet vágyait kielégíthetnék! ... A kétszínűségnek és álnokságnak mintaképe ez a határozat. Fölfelé is jó akar lenni, de lefelé is. Szerencsére ez a taktika nagyon is együgyű. A nemzet keresztüllát a szitán. Most nem olyan időket élünk, amikor kétszínűséggel boldogulni lehet. A szabadelvűpárt álnokságára a nemzetnek csak egy válasza lehet : aki nincs velünk, ellenünk van. És igaza van a nemzetnek, amikor így válaszol. Mert a szabadelvűpártnak ez a rut magatartása megerősíti a bécsieket makacsságukban. Támaszt, reményt, biztatást nyújt nekik, hogy talán még lehet fordítani a dolgokon. Láng Lajos az udvari ebéden már biztatta is a király, hogy új választásokat kell csinálni, mert a mostani választás „nem jól volt csinálva.“ Tehát még több pénz, még több erőszak, még több törvénytiprás kell és akkor le lehet győzni a nemzetet. Magyar emberek beszélnek így és magyar emberek adnak ilyen tanácsokat a magyar királynak! . . . Csakhogy nem ismerik a magyar nemzetet. Csalódni fognak megint, rettenetesen. A szabadelvűpárt ezzel a magatartásával önmagát ölte meg. Ezután nem következhetik más, mint hogy aki becsületes hazafi, otthagyja azt a pártot. A többi pedig bevárja, míg a nemzet haragja kiűzi őket a törvényhozás szent templomából. Lencséje, ez a kísérlete sem sikerült. A szabadelvű párt egy része, élén Szentiványi Árpáddal, el sem ment az értekezletre, mert még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy megköttesse magát egy otrejált párthatározattal ; az a része a pártnak pedig, amely jelen volt az értekezleten, a meghozott határozatnak semmiféle jelentőséget nem tulajdonít. A bomlás processzusát ezzel a határozattal nemhogy megállították, hanem siettették, mert megnövelték vele a közvélemény fölháborodását a szabadelvű párt ellen, amelyet a párt már eddig is csak nagy nehezen volt képes kiállani. A közvélemény teljesen tisztában van azzal, hogy a bécsi ellenállás makacssága a szabadelvű párt magatartásából táplálkozik. Mikor olyan dolgok történnek, hogy Láng Lajos az udvari ebéden nyíltan biztatja a királyt, hogy oszlassa fel a Házat és csináltasson „jobb“ választásokat, (értsd: több pénzzel és erőszakkal) akkor nagyon nehéz volna a közvéleménynek meg nem érteni, hogy a szabadelvű párt elvesztett hatalmának visszaszerzése érdekéből nyújt támaszt és segédkezet a nemzet jogait fogadó hatalomnak. Ezért van a nagy fölháborodás és megbotránkozás azadelvűpárt magatartása miatt. És bármilyen nagy események történjenek is, a feledésnek átadni nem szabad azt, hogy a nemzet eme súlyos küzdelmei között a szabadelvűpárt mindent elkövetett a nemzeti ügy elbuktatására. Házta, hogy még vár egy ideig, amíg az alkalmas pillanat elérkezik és bevonulhat Marokkóba. Most azonban úgy látszik, mintha a német császár keresztül akarná húzni Angliának és Franciaországnak tervét s emiatt természetesen nagy az elkeseredés különösen Franciaországban. II. Vilmos császár ugyanis elhatározta, hogy e hónap végén látogatást tesz Tangerben, Marokkó tengerpégi városában. Ezzel a látogatással kapcsolatosan hire terjedt, hogy Vilmos császár marokkóban biztosítani akarja Németország gazdasági érdekeit és ezért tárgyalásokba fog bocsátkozni a marokkói szultánnal. Ez pedig azt jelenti, hogy II. Vilmos császár nem törődik az angol francia egyezséggel és Marokkót teljesen független és önálló államnak ismeri el, abban az esetben pedig, ha Franciaországnak kedve támadna hadseregével bevonulni Marokkóba, majd jelentkezik Németország is azon a címen, hogy biztosítani akarja Németország gazdasági érdekeit, tiltakozni fog az ellen, hogy Franciaország Marokkót, vagy akár annak csak egy részét is meghódítsa. A franciák részére pedig keserű kiábrándulás ez, mert ők már beleélték magukat abba a gondolatba, hogy Marokkó előbb utóbb az övék lesz. POLITIKA Felháborodás a szabadelvűpárt ellen. A mai nap fontos eseményei gyorsan elterelték a figyelmet a szabadelvűpárt tegnapi értekezletéről és határozatáról. Hozzá tehetjük a szabadelvű párt szerencséjére. Mert úgy a politikai körökben, mint a közvéleményben a legnagyobb megbotránkozást keltette Tiszáéknak ez a tegnapi stiklijük, amelylyel nem volt más céljuk, mint hogy 150 képviselőt leszögezzenek a nemzetietlen állásponthoz. Tiszát azonban, úgy látszik, teljesen elhagyta a szó Németország és Franciaország összekoccanása. Anglia és Franciaország egymás között szépen és barátságosan megegyeztek arra nézve, hogy mint fognak eljárni, ha majd Marokkóban rendet kellene csinálni. Az egyezségben természetesen gondoskodtak arról, hogy a rendcsinálásból mindkettőjüknek meglegyen a maga haszna, különösen Franciaországnak, amely ennek fejében arra kötelezte magát, hogy egyéb világrészekben nem fog Angliának útjában állani. A megegyezés abban az időben történt, amikor trónkövetelő támadt fel a marokkói szultán ellen, amikor tehát Franciaország elérkezettnek látta az időt arra, hogy közbelépésével magának szerezzen hasznot Marokkóban. De a szultán seregei hamar leverték a fölkelést, úgy hogy Franciaország nem tehetett mást, mint hogy elhatá fel. zsoltárok, rom. kain. imakönyvek meglepő olcsó árért egyedül DOHR ILAJOS könyvkereskedőnél kaphat Neumann vaskeresk. házában. Japán-orosz háború. Az orosz sereg. A „Morning Post“ írja . Az orosz katonai körökben furcsa állapotok uralkodnak. A legnagyobb meglepetéssel fogja fogadni az egész világ, hogy a hivatalos kimutatás szerint Oroszország eddig 775.000 tisztet és katonát küldött a harctérre. Ezt a számot hitelesnek és igaznak kell venni, mert a hadügyminisztérium hivatalosan állapította meg. A háború kitörése előtt Oroszország elég nagy haderővel rendelkezett Keletázsiában és ezekkel a csapatokkal együtt a hivatalos adatok szerint Kuropatkin 832 000 emberrel rendelkezett. Ha már most igaz az, hogy Linevics serege most 250.000 embert számlál, más verzió ugyan 350.000 főre teszi most Linevics seregét, akkor önként előáll az a kérdés, hogy hová lett 500.000 ember? Az új haditerv. A „Times“- nek táviratozzék Szt.Pétervárról, hogy a vezérkar elkészült a nyári hadjárat tervével. Teljesen kizártnak mondják, hogy Oroszország békét kössön, mielőtt