Vásárhelyi Hiradó, 1905. április (6. évfolyam, 79-104. szám)

1905-04-01 / 79. szám

VI. árfolyam, 79. szám._______Hmnvásárhely, 1905. szombat, április 1. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP: Sz*rkeg2108ég: IV., Andrássy-uca 34. TRIJKFON-811.M­W, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre po.tán kfildve $uCi sa ific 14 sorona. Fél Arra 7 korona. Sf&argödévis 8 korona &0 fillér • FÜ3S3 ÚJSÁG. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Ki nincs velünk, ellenünk! — március 31. Furcsa kiváltság, hogy az ellen­zéki képviselők most, mivel több­ségbe jutottak, változtassák meg álláspontjukat és szavazzanak meg újoncokat és költségeket az osz­trák hadseregnek. Ezt kívánja tő­lük Tisza István és megígéri, hogy ha ezt megteszik, meg fogja őket dicsérni. Köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Ha mos­tan szidalmas, nevetséges fenye­getései nem ingathatták meg a nemzet igazi képviselőit szilárd és férfias magatartásukban, di­csérete bizonyára nem olyan kí­vánatos, hogy azok cserbenhagy­ják elveiket, ígéreteiket, a nem­zet ügyét. A szövetkezett ellenzékhez tar­tozó képviselők tetteikért csakis a nemzetnek tartoznak felelősséggel. És maguk tartásában semmi mást nem tartoznak figyelembe venni, mint a nemzet akaratát, melynek ők letéteményesei. Ezt képvisel­ték akkor, mikor kisebbségben voltak, a hivatalos hatalommal megválasztott többséggel szemben. Nem képviselhetnek mást most sem, amikor a nemzet egy nagy erőfeszítéssel ledöntötte a hivata­los hatalom által emelt gátakat és többséget adott nekik. Sőt most még nagyobb hűséggel és szilárd­sággal tartoznak a nemzeti aka­ratot képviselni, mert mint az or­szággyűlés többsége, ők az egye­dül hivatottak a király és a nagy világ előtt formát adni annak, a­mit a magyar nemzet kíván. És amit ők ekként kifejeznek, azt a király hallgatással nem mellőzheti. Ha mellőzi, megfosztja önmagát a hatalom eszközeitől, mert a nem­zet ekkor neki sem katonát, sem sem adót meg nem szavazhat. Azt mondottuk : egyedül kép­viseli az ellenzék a nemzeti aka­ratot. Igen, mert a szabadelvű párt elszakadt a nemzet ügyétől. Kimondotta határozatilag, hogy nem támogatja a nemzet jogos kívánságait. Jogosaknak elismeri őket, de nem támogatja. Ha meg­ajándékozzák velük a nemzetet, hát akkor elfogadja. Talán még azt az áldozatot is meghozná, hogy kormányozna akkor is, mi­kor a nemzet vágyait kielégíthet­nék! ... A kétszínűségnek és álnokságnak mintaképe ez a ha­tározat. Fölfelé is jó akar lenni, de lefelé is. Szerencsére ez a taktika nagyon is együgyű. A nemzet keresztüllát a szitán. Most nem olyan időket élünk, amikor kétszínűséggel boldogulni lehet. A szabadelvűpárt álnokságára a nemzetnek csak egy válasza le­het : aki nincs velünk, ellenünk van. És igaza van a nemzetnek, a­mikor így válaszol. Mert a sza­­badelvűpártnak ez a rut maga­tartása megerősíti a bécsieket ma­kacsságukban. Támaszt, reményt, biztatást nyújt nekik, hogy talán még lehet fordítani a dolgokon. Láng Lajos az udvari ebéden már biztatta is a király, hogy új vá­lasztásokat kell csinálni, mert a mostani választás „nem jól volt csinálva.“ Tehát még több pénz, még több erőszak, még több tör­­vénytiprás kell és akkor le lehet győzni a nemzetet. Magyar em­berek beszélnek így és magyar emberek adnak ilyen tanácsokat a magyar királynak! . . . Csakhogy nem ismerik a ma­gyar nemzetet. Csalódni fognak megint, rettenetesen. A szabad­elvűpárt ezzel a magatartásával önmagát ölte meg. Ezután nem következhetik más, mint hogy aki becsületes hazafi, otthagyja azt a pártot. A többi pedig be­várja, míg a nemzet haragja ki­űzi őket a törvényhozás szent templomából. Lencséje, ez a kísérlete sem sike­rült. A szabadelvű párt egy része,­­ élén Szentiványi Árpáddal, el sem ment az értekezletre, mert még a látszatát is el akarta ke­rülni annak, hogy megköttesse magát egy otrejált párthatározat­tal ; az a része a pártnak pedig, amely jelen volt az értekezleten, a meghozott határozatnak semmi­féle jelentőséget nem tulajdonít. A bomlás processzusát ezzel a határozattal nemhogy megállítot­ták, hanem siettették, mert meg­növelték vele a közvélemény föl­­háborodását a szabadelvű párt ellen, amelyet a párt már eddig is csak nagy nehezen volt képes kiállani. A közvélemény teljesen tisztá­ban van azzal, hogy a bécsi el­lenállás makacssága a szabad­elvű párt magatartásából táplál­kozik. Mikor olyan dolgok történ­nek, hogy Láng Lajos az udvari ebéden nyíltan biztatja a királyt, hogy oszlassa fel a Házat és csi­náltasson „jobb“ választásokat, (értsd: több pénzzel és erőszak­kal) akkor nagyon nehéz volna a közvéleménynek meg nem érteni, hogy a szabadelvű párt elvesz­tett hatalmának visszaszerzése ér­dekéből nyújt támaszt és segéd­kezet a nemzet jogait fogadó ha­talomnak. Ezért van a nagy föl­­háborodás és megbotránkozás a­­­zadelvűpárt magatartása miatt. És bármilyen nagy események történjenek is, a feledésnek átadni nem szabad azt, hogy a nemzet eme súlyos küzdelmei között a szabadelvűpárt mindent elköve­tett a nemzeti ügy elbuktatására. Házta, hogy még vár egy ideig, amíg az alkalmas pillanat elérke­zik és bevonulhat Marokkóba. Most azonban úgy látszik, mintha a német császár keresztül akarná húzni Angliának és Franciaország­nak tervét s emiatt természetesen nagy az elkeseredés különösen Franciaországban. II. Vilmos csá­szár ugyanis elhatározta, hogy e hónap végén látogatást tesz Tan­gerben, Marokkó tengerpégi vá­rosában. Ezzel a látogatással kap­csolatosan hire terjedt, hogy Vil­mos császár marokkóban biztosí­tani akarja Németország gazda­sági érdekeit és ezért tárgyalá­sokba fog bocsátkozni a marokkói szultánnal. Ez pedig azt jelenti, hogy II. Vilmos császár nem tö­rődik az angol francia egyezség­gel és Marokkót teljesen függet­len és önálló államnak ismeri el, abban az esetben pedig, ha Fran­ciaországnak kedve támadna had­seregével bevonulni Marokkóba, majd jelentkezik Németország is azon a címen, hogy biztosítani akarja Németország gazdasági ér­dekeit, tiltakozni fog az ellen, hogy Franciaország Marokkót, vagy akár annak csak egy részét is meghódítsa. A franciák részére pedig keserű kiábrándulás ez, mert ők már beleélték magukat abba a gondolatba, hogy Marokkó előbb utóbb az övék lesz. POLITIKA Felháborodás a szabadelvűpárt ellen. A mai nap fontos eseményei gyorsan elterelték a figyelmet a szabadelvűpárt tegnapi értekez­letéről és határozatáról. Hozzá te­hetjük­­ a szabadelvű párt sze­rencséjére. Mert úgy a politikai körökben, mint a közvéleményben a legnagyobb megbotránkozást keltette Tiszáéknak ez a tegnapi stiklijük, amelylyel nem volt más céljuk, mint hogy 150 képviselőt leszögezzenek a nemzetietlen ál­­­lásponthoz. Tiszát azonban, úgy­ látszik, teljesen elhagyta a szó­ Németország és Franciaország összekoccanása. Anglia és Franciaország egy­más között szépen és barátságo­san megegyeztek arra nézve, hogy mint fognak eljárni, ha majd Ma­rokkóban rendet kellene csinálni. Az egyezségben természetesen gon­doskodtak arról, hogy a rendcsi­nálásból mindkettőjüknek meg­legyen a maga haszna, különösen Franciaországnak, amely ennek fejében arra kötelezte magát, hogy egyéb világrészekben nem fog Angliának útjában állani. A meg­egyezés abban az időben történt, amikor trónkövetelő támadt fel a marokkói szultán ellen, amikor tehát Franciaország elérkezettnek látta az időt arra, hogy közbelé­pésével magának szerezzen hasz­not Marokkóban. De a szultán seregei hamar leverték a fölkelést, úgy hogy Franciaország nem te­hetett mást, mint hogy elhatá­ fel. zsoltárok, rom. kain. imakönyvek meglepő olcsó árért egyedül DOHR ILAJOS könyvkereskedőnél kaphat Neumann vaskeresk. házában. Japán-orosz háború. Az orosz sereg­. A „Morning Post“ írja . Az orosz katonai körökben furcsa állapotok uralkodnak. A legnagyobb meg­lepetéssel fogja fogadni az egész világ, hogy a hivatalos kimutatás szerint Oroszország eddig 775.000 tisztet és katonát küldött a harc­térre. Ezt a számot hitelesnek és igaznak kell venni, mert a had­ügyminisztérium hivatalosan álla­pította meg. A háború kitörése előtt Oroszország elég nagy had­erővel rendelkezett Keletázsiában és ezekkel a csapatokkal együtt a hivatalos adatok szerint Kuro­­patkin 832 000 emberrel rendel­kezett. Ha már most igaz az, hogy Linevics serege most 250.000 embert számlál, más verzió ugyan 350.000 főre teszi most Linevics seregét, akkor önként előáll az a kérdés, hogy hová lett 500.000 ember? Az új haditerv. A „Times“- nek táviratozzék Szt.­­Pétervárról, hogy a vezérkar elké­szült a nyári hadjárat tervével. Teljesen kizártnak mondják, hogy Oroszország békét kössön, mielőtt

Next