Vásárhelyi Hiradó, 1905. június (6. évfolyam, 131-156. szám)
1905-06-01 / 131. szám
Hunvásárhely, 1905. csütörtök, június 1. VI évfolyam, 131. szám. */ *_________________ POLITIKAI LAP. FRISS U J 9 á Ct. «LŐFIXElSSl ARAK: ?Íft&JU!Ci pOlt&fc kölAT» Selos Ive» H Rozván Félérxv 7 korona, | H^gyvRívr« 9 korán* 50 fliJA*. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. 1 kr.2 filler.) ií*í!fkia*őEég: IV., Andrássy utca 34. •x&Litsoit-H e.A.Min. i Megjelenik hétfő kivételével minden nap. ! Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek A magyar ifjak, — május 31. A magyar ifjúság tornaversenyén minden néző megtelt benyomásokkal. Én is írni akartam tehát még tegnap a lelkemben meggyűlt hatásokról. De a Keglevich gróf katasztrófája másfelé terelte gondolataimat. Mikor mindenki halálról beszél, hogyan írjak én az ifjúságról, ifjúságunkhoz fűzött reményeimről. Ez a tornaverseny csodaszép látvány vett. Szem és lélek egyaránt gyönyörködött benne. Szemünknek jól esett a színgazdag kép, mintha virágos mező mozgott volna egyenletes ütemben. Lelkünknek jól esett annak a varázsfátyolnak föllebbenése, mely eltakarja előlünk a jövendőt. Mert hogy egy élő darabot láttunk hazánk jövendőjéből, abban senki sem kételkedett. A magyar középiskolák vonultak föl nagy számmal erre a versenyre. Ép, egészséges, délceg fiuk. Öröm volt látni szemük csillogását, testük izomzatát, lelkük becsvágyát. Általános bámulatot keltett az összgyakorlat. Alkalmuk nem lehetett, hogy ebből a játékból próbákat tartsanak. Ezt tehát rögtönözve csinálták együtt, egyszerre teljes összhangban, zavar nélkül, azonos ütemben, magasabb intelligenciának lélekemelő hatása alatt. Kinek nem jutott eszébe a magyar hadsereg ? íme, itt a tisztikara. Ebben az emlékezetes versenyben csak magyar iskolák növendékei vettek részt. A brassói, szebeni, medgyesi, segesvári, besztercei, naszódi, balázsfalvi, lugosi, szász és oláh középiskolák távol maradtak. Miért? A versenytől féltek? Avagy nem éreznek közösséget e haza kultúrájával? Vagy talán féltik fiaikat a magyar fiukkal való érintkezés hazafias befolyásától ? Miért nem jöttek? Ugye, nem akarták, hogy a benyomásokra fogékony ifjakkal végigszáguldjon a magyar vasút a magyar Alföldön a magyar fővárosba ? Féltették a zsenge lelkeket ugye, a magyar pajtások ölelésének és a magyar alkotások szemlélésének vonzó erejétől ? Őszintén sajnálom, hogy az ifjúságnak ezen a csodaszép ünnepén a nemzetiségi középiskolák nem vettek részt. Ha az elöljárók a jövőre, a jövőnek feladataira, az együttérzés szükségére, a történelmi alakulások esélyeire gondolnak, nekik is sajnálniok kell, hogy nem a megértés célja, hanem a félreértés célja lebegett szemük előtt. Ezen a sajnálkozáson kívül egyéb kellemetlen érzés nem támadhatot az ünnepélyen. Legmegragadóbb látvány az észgyakorlat volt. Mikor ezek a fiúk forgatták a tornabotot és pontos ütemre ég felé emeltek tízezer meztelen kart — mintha az anyák csókja rezgett volna e drága karokon! Oh, akkor eszembe jutott, hogy ezek a pompás izmok fenséges villogással tudnák kardjaikat forgatni és egyetlenegy sem lankadna el hazája szent védelmében, csak ha piros vér csurogna végig ártatlan testén. Nem tudom, az idők súlyának tulajdonítsam-e, vagy képzelődésem komor jellegének, hogy nem békés fejlődésünk örvendetes tényezőjét láttam ezekben a polipás gyermekekben, hanem a hadnak, vésznek, viharnak szárnycsattogtató madarait. Láttam csatasoraikat, elszántságukat, vad rohamukat és halálos tusájukat. És lelkemben megrendült a nemzeti dicsősség csatadala és szemeimből sűrűn hullott a köny. Az ünnep végén az ifjak forró indulata elperzselte a hivatalos programmot és ötezer ajkon tört előre a Kossuth-nóta. Húszezerre menő közönség tapsmoraja vegyült az ifjak énekébe és húszezerre menő közönség áhítattal énekelte velük, hogy: Mindnyájunknak el kell menni! A jóságos Isten áldja meg azokat a szülőket és azokat a tanárokat, akik ezt az ifjúságot hazánk dicsőségére nevelik! Bartha Miklós: az Az interparlamentáris konferencia. Az interparlamentáris kongresszus magyar csoportja tegnap délután gróf Apponyi Albert elnöklésével a képviselőházban ülést tartott. Egyúttal tudatja, hogy az idei kongresszus Brüsszelben lesz. POLITIKA. Kém lesz Fejérváry-kabinet. Fejérváry Géza kabinetalakítási kísérlete füstbe ment, Fejérváry nem kapott minisztereket. Az ország egész nagy tisztikarában nem talált 7—8 embert, aki a miniszteri címért, fizetésért és nyugdíjigényért árulója lett volna a nemzet ügyének. Becsületére válik ez a magyar tisztviselői karnak, mely e válságos időben teljes magaslatára emelkedett feladatának. De nagy politikai jelentősége is van a magyar tisztviselők eme dicséretes viselkedésének: a bécsi körök megjegyezhetik maguknak, hogy alkotmányellenes terveik keresztülvitelében a magyar tisztviselői karra nem számíthatnak. Persze, most, hogy Fejérváry csúfosan felsült, azt hirdetik, hogy hiszen Fejérvárynak nem is volt megbízatása. Erre vonatkozóan a „Magyarország“ mai számában ezeket írja: „Igaz, hogy Fejérváry nem volt dezignált miniszterelnök, ennek csak az az oka, mivel az egész dolgot, amíg nyélbe nem ütik, titokba akarták tartani. Ellenben igaz az is, hogy az ő küldetése elvben már akkor el volt határozva Bécsben, amikor a Budán báró küldetését elhatározták. Ott ugyanis az volt tervbe véve, hogy leküldik Buriánt, hogy kínálja meg a koalíciót a kormányalakítással (természetesen a nemzeti követelések teljesítése nélkül); ha ez nem vállalkozik, ami előrelátható volt, akkor Fejérváry báró lépjen azonnal akcióba és igyekezzék magának egy minisztériumot összealkotni. Ennek a minisztériumnak a kinevezése a május 30 iki hivatalos lapban lett volna meglepetésszerűen közzéteendő. Fejérváry a Burián kiküldetése előtti időben kihallgatáson is volt a királynál és ez alkalommal nyerte meg misszióját, úgy hogy Burián kiküldetésének meghiúsulása után nem is volt szükség újabb kihallgatásra. Megjegyzendő, hogy Bécsben a kudarc okául azt rójják föl, hogy Fejérváry működése nem maradt titokban, úgy hogy a magyar sajtónak volt ideje a miniszterjelölteket „terrorizálni.“ Így dőlt dugába a bécsi felfogás szerint az a vállalat, melyet egy, báró Fejérváryhoz nagyon közelálló személyiség is „kalandosnak“ nevezett. Tisza megmarad. Fejérváry kudarcának az a szomorú következménye, hogy Tisza bizonytalan ideig hivatalában marad és ezt a bizonytalan időt arra kell neki használni, —■gy szól a bécsi utasítás — hogy robbantsa szét a koalíciót, mert az udvar nem akarja a hatalomban részesíteni a függetlenségi pártot; nem pedig azért, mert a függetlenségi párt a perszonálunióra törekszik. Uj tervek. Uj alapon létesítendő kormány megalkotásáról akarnak tanácskozni a pártközi konferencián. Ez a legújabb terv. Ennek azonban nem lenne más célja, mint restaurálni a szabadelvű pártot. Szükség van ám erre, nagy szükség, mert június 30-án a kvótaprovizórium lejár, tehát június 20 ig meg kell fejelni a szabadelvű pártot. Erre vonatkozólag felidézzük Apponyi szavait, aki azt mondta, hogy a szabadelvű párt mint politikai tényező többé nem szepelhet; tagjai csak úgy érvényesülhetnek aközéletben, ha előbb a párt feloszlik. Az ellenzéki szövetség a pártközi konferenciába egyáltalán nem mehet bele, ha abban a szabadelvű párt, mint testület akar résztvenni. Kétségtelen, hogy az a párt, mely ily módon segédkezet nyújtana a szabadelvű párt feltámasztásához, politikai öngyilkosságot követne el és magára idézné a nemzet haragját és ezzel a megsemmisülést. Ezért nincs ezeknek az új terveknek semmi kilátásuk a sikerre, az ellenzéki szövetség együtt marad, a szabadelvű párttal szóba nem áll és a maga erejével fogja megoldani a válságot, a nemzet jogos követelmények megvalósításával. Itt a tavasz, itt a tavasz, megismerte Borult az ég nem derült, Mert nem mosolyg gyöngyszinképen, Madárkák sem súgnak szépen, Borongós van mindenütt. De hogyha egy kósza sugár Elvetődik réveteg, Dal rezdül a madár ajkin S a zöldelő fáknak ágni Nevetnek a levelek. A lelkemben egymást váltják Gondnak, búnak fellegi: Mert a szivem szive távol A lelkemnek lelke máshol Másnak búját kergeti. Ne pazarold szemsugárod Drága fényét másokra, jer, jöjj, siess mosolyogj rám, Szivem buja eloszlik tán Üdv lehelő csókodra ! ? Jöjj vissza már üdvöm, napom! Nehéz várni azt, mikor Kölcsönösen kéz a kézben, Ajk az ajkon, szív a szíven Egygyé leszen, összeforr. Büszi.