Vásárhelyi Hiradó, 1905. november (6. évfolyam, 262-287. szám)

1905-11-01 / 262. szám

Hunvásárhely, 1905. szerda, november 1. VI évfolyam, 262. szám, 1 kr. 2 fillér. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve : ingyes év­­e 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 1 ko­ro­na 50 fil­lér. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM 27. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 13 p. K E­pl Ó Z SáfátDO­R. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint felvétetnek. Környékszél. Most résen legyen az or­szág közvéleménye! Hitvány lári-fári dologért, a­minek nincs és nem is lesz meg a gyakorlati értéke, ismét le­akarják szereltetni a koa­líciót. Mozduljanak meg a vá­lasztókerületek és mozduljon meg az ország. Fejezze ki határozottan, hogy miért indult meg ez a harc. — Megindult a magyar vezényszóért! A magyar nyelv jogáért harcoltunk! Ezért jöttek fel a küldöttségek, ezért moz­dultak meg a vármegyék, ezért áradott meg az ezer és ezer kérvény. És most a koalíciót rá akarják venni, hogy legyen hitelen zászlójához, a nem­zetnek tett esküjéhez. A magyar nyelvnek esküjéhez. Csapjon fel Fejérváry ka­tonájának, mert Fejérváry megígéri hogy magyar pénzen néhány alapítványt tesznek az osztrák tiszti­ intézetek­ben és valami kis lári­fári porhintést végeznek itt a katonai iskolákban a magyar nyelv tanításával. A magyar vezényszóról ellenben szó sincs, sőt Fe­jérváry kijelenti, hogy egye­nesen a császár joga, hogy az a német vezényszót fen­­tartsa. Port hintenek majd egy­két ígérettel a választási re­formra s egy pár más do­logra nézve a nemzet sze­mébe, holott tudvalevő do­log, hogy a választási re­form,­­adóreform és sok más reform minden kormány pro­­grammjában benne volt. A Fejérváry programm­­jában is csak annyit ér, mint a lobbiéban. Porhintés a nemzet szemébe. Ha a jelek nem csalnak, ugyancsak az készül, mint Tisza gróf idejében vagy hű­hót akarnak a vívmányokból csapni. Ke­­resztkérdések alá helyezik Fejérváryt, ezt is adja, azt is adja. Jóságos Isten, mi­lyen sokat ad! Természete­sen papiroson programmban, szájban. De sem a magyar ve­zényszót, se a magyar zászlót, se a magyar címert, sem az önálló vámterületet nem adja. Ebben a harcban csak a nemzet lehet a bíró. Akarja-e a nemzet a le­szerelést, akarja-e a harc abbanhagyását s akarja-e a magyar nyelv elárulását? Tessék azonnal szervez­kedni választókerületenként. Vége legyen az immel-am­­mal való harcnak. Aki a Fejérváry-kormány kedvéért leszerel, az mondja meg ezt is, de aki ma épp­­­úgy áll a nemzet törvényes­­ jogai mellett, mint Szék­, Sichuen és Tisza idejében,­­ az adja tudtára képviselő-­­jének elhatározását.­­ Itt a kufárkodás, alku a­­ nemzet bőrére akar menni.­­ Lássuk meg tisztán, ki tart a nemzettel és ki tart a hatalommal! Álljanak férfiasan talpuk­ra mindazok, akik sorakozni­­ akarnak a küzdelemre. Ki félti ilyenkor a mandátu­mát, kit vezet félre az ámí­tás és csalfaság ? A hazá­ról van szó, az ország leg­szentebb jogairól. Nyelvéről, zászlójáról. Akik esküdöztek eddig, méltók volnának a nemzet gyalázására és megvetésére, ha esküjüket megszegnék és a Fejérváry zsoldjába sze­gődnének. Most van a fordulópont a nemzet életében. Ha ki­tartunk állhatatosan, követ­kezetes harcunk mellett, meg lesz a győzelem és akkor meg lesz a nemzet jutalma és elismerése is. A szabadelvű­ párt állásfoglalásá­nak híre, amely csak nyolcadfél órakor érkezett a pártkörbe, nem volt túlságosan romboló hatással a kedélyekre. El voltak rá ké­szülve. S nem is igen törődtek vele. A kormánypárt tagjai egytől­­egyig meg vannak győződve, hogy Tisza beszéde nem tántorította el azokat, akik kötelező ígéretet tet­tek a haladó pártba való belé­pésre. Szedntük hatvanan lépnek át hozzájuk. A szabadelvű párt­ban csak 25—20 ról tudnak. Hogy kik azok, az holnap holnapután, legkésőbb azonban szombaton, a haladó párt megalakulásakor de­rül ki. A haladó­ párt. A haladó­pár Hungária szállóbeli közhelyi­ségében, bár a kör hivatalosan csak szombaton alakul meg, min­dig van egy két ember. Tegnap este különösen élénkek voltak a villámfényben úsző termek. Hatan voltak fönn. A szabadelvűpárt ér­tekezletéről érkező híreket lesték. Osztrák minta. A „Programmot“ Bécsben csi­nálták. Ott készítették elő, ott ad­t­­ák id­­a az utasítást, ott hagyták helybe. Ennélfogva rávil­­a­d szer­­ekre. Ráva­i általánosságban úgy, mint különösen, egészében úgy, mint részleteiben, céljaiban úgy, mint összealkotáséhem. Bécsi mun­ka, bécsi rongy ez, még ha a nyersanyagot egyes gyászmagya­rok szolgáltatták is. Úgy tettek becses volt uralko­dóink is, mint ahogyan most akar­nak velünk elbánni. 1687-ben, mikor a Habsburghoz örökösödé­sét kimondták, 1723-ban, midőn a nőág örökösödését is elfogad­ták, sőt 1526 ban is, mikor a trónt megszerezték, a pénz dolgozott. Aranyért, címén, rangért, kitünte­tésekért, javadalmakért folyt a te­lekvásárlás. Állandó jogokat sze­reztek múló silenéziák fejében. Egy ország vagyoni kihasználását szerezték meg a közjavak egy részének méltatlanok közt való szétosztogatásával. Egy ország trónját szerezték, illetve tartották meg az összeszedett ezer milliók­­­­ból egy párnak elszórásával. Bi­zony, bolond is volt a magya: erkölcstelenek is voltak nagyon sokan. De csúnya, puskos lapj­ai vannak e 400 éves históriának! Most is: megakarju­k isztani, sőt felnevelni, a sergiző, utáli, gyűlölt ármádiát, megakart ok­­­tani a gazdasági közösséget s ez­zel Magyarország pénzügyi és gazdasági kihasználhatóságát az osztrák tartományok javára és új állandó jogokat akarnak szerezni az ellenállás utolsó eszközének — a vármegyék autonómiájának — elkobzásában, pénzzel, cieke­­rekkel, javadalmakkal, ígéretekkel. Ezért osztrák minta szerint való a „Programm“­­ általánosság­ban, de az a mai viszonyok közt különösen is. Ausztriában is voltak és van­nak parlamenti zavarok. A „fort­­vvurstein" politikája alapján eze­ket úgy szüntették meg, hogy időnként koncot dobtak a mara­­kodóknak. Beruházási kölcsönö­ket szednek fel és ebből vasutat, csatornát, egyetemeket stb. épí­tenek, így akarnak tenni nálunk is. Állami jogainkat, alkotmányunk épségét, szentesített törvényeink végrehajtását követeljük, mert ez után meglesz a gazdasági jólét, meglesz a nemzeti előhaladás, apadnak a társadalmi bajok és fellendül az egész közélet. És azért — nohát megmondjuk — mert szabadok akarunk lenni, mert osztrák kutyák továbbra nem maradunk. És ezért ígér nekünk Fejér­­váry alkotmány helyett csatornát — a saját hitelünkre, magyar hadsereg helyett parcellázó ban­kot — a saját pénzünkből, gaz­dasági önállóság helyett a tiszt­viselők adósságának konverzió­ját — a saját pénzünkből, ingye­nes oktatást, fizetésemelést, adó­­leszállítást, stb. stb. —­­ saját pénzünkből. Csodátetos: m­intha ezeket 30 év óta nem mindig az ellenzék követelte volna és nem mindig Fejérváry szavazta volna le a szomszédjában ülő pénzügymi­niszter kijelentései alapján, hogy szép, szép, meg is csináljuk egyen­­ként, ha lehet, ha lesz rá pénz, de nekem első­sorban az állam­háztartás egyensúlyára kell vigyáz­nom. Pénz pedig nincs. Még az adóreform se lehetsé­ges — egymagában, még a csa­tornázás nagyszabású terve, — a­mi!, világosan emlékszem, nem Fejérváry talált ki, se keresztül ­vihető — egymagában sem. Nem és nem. Bárha jó, bárha első­rendű életszükséglet, fóromossága állami érdek. Nem, azért, mert nincs rá pénz. És mégis, ime: rövid pár hó óta, mióta a vén bakkancsos ka­tonából — pénzügyminiszterré is - átvedlett ő, aki azelőtt a saját r '."zönságában is állandó deficit­­­­ben vett, ime a nemzet meg­váltójaként a feánai mennyegző rordájára a vízből töméntelen bor­, a kongó állampénztárba adó­­szt.állítás mellett soha el nem apadó pénzt varázsolt, amelyből nemcsak azon egyes dolgok kiter­nek, amikre Lukács a fedezetet meg nem találta, hanem egy év­századra szóló programm is tel­jesen végrehajtható, a nemzet, a tisztviselők, az osztrák hadsereg, sőt felséges öreg urunk minden szive vágya is teljesülhet — egy­szerre.

Next