Vásárhelyi Hiradó, 1905. november (6. évfolyam, 262-287. szám)
1905-11-01 / 262. szám
Hunvásárhely, 1905. szerda, november 1. VI évfolyam, 262. szám, 1 kr. 2 fillér. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve : ingyes éve 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34. TELEFONSZÁM 27. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 13 p. K Epl Ó Z SáfátDOR. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint felvétetnek. Környékszél. Most résen legyen az ország közvéleménye! Hitvány lári-fári dologért, aminek nincs és nem is lesz meg a gyakorlati értéke, ismét leakarják szereltetni a koalíciót. Mozduljanak meg a választókerületek és mozduljon meg az ország. Fejezze ki határozottan, hogy miért indult meg ez a harc. — Megindult a magyar vezényszóért! A magyar nyelv jogáért harcoltunk! Ezért jöttek fel a küldöttségek, ezért mozdultak meg a vármegyék, ezért áradott meg az ezer és ezer kérvény. És most a koalíciót rá akarják venni, hogy legyen hitelen zászlójához, a nemzetnek tett esküjéhez. A magyar nyelvnek esküjéhez. Csapjon fel Fejérváry katonájának, mert Fejérváry megígéri hogy magyar pénzen néhány alapítványt tesznek az osztrák tiszti intézetekben és valami kis lárifári porhintést végeznek itt a katonai iskolákban a magyar nyelv tanításával. A magyar vezényszóról ellenben szó sincs, sőt Fejérváry kijelenti, hogy egyenesen a császár joga, hogy az a német vezényszót fentartsa. Port hintenek majd egykét ígérettel a választási reformra s egy pár más dologra nézve a nemzet szemébe, holott tudvalevő dolog, hogy a választási reform,adóreform és sok más reform minden kormány programmjában benne volt. A Fejérváry programmjában is csak annyit ér, mint a lobbiéban. Porhintés a nemzet szemébe. Ha a jelek nem csalnak, ugyancsak az készül, mint Tisza gróf idejében vagy hűhót akarnak a vívmányokból csapni. Keresztkérdések alá helyezik Fejérváryt, ezt is adja, azt is adja. Jóságos Isten, milyen sokat ad! Természetesen papiroson programmban, szájban. De sem a magyar vezényszót, se a magyar zászlót, se a magyar címert, sem az önálló vámterületet nem adja. Ebben a harcban csak a nemzet lehet a bíró. Akarja-e a nemzet a leszerelést, akarja-e a harc abbanhagyását s akarja-e a magyar nyelv elárulását? Tessék azonnal szervezkedni választókerületenként. Vége legyen az immel-ammal való harcnak. Aki a Fejérváry-kormány kedvéért leszerel, az mondja meg ezt is, de aki ma éppúgy áll a nemzet törvényes jogai mellett, mint Szék, Sichuen és Tisza idejében, az adja tudtára képviselő-jének elhatározását. Itt a kufárkodás, alku a nemzet bőrére akar menni. Lássuk meg tisztán, ki tart a nemzettel és ki tart a hatalommal! Álljanak férfiasan talpukra mindazok, akik sorakozni akarnak a küzdelemre. Ki félti ilyenkor a mandátumát, kit vezet félre az ámítás és csalfaság ? A hazáról van szó, az ország legszentebb jogairól. Nyelvéről, zászlójáról. Akik esküdöztek eddig, méltók volnának a nemzet gyalázására és megvetésére, ha esküjüket megszegnék és a Fejérváry zsoldjába szegődnének. Most van a fordulópont a nemzet életében. Ha kitartunk állhatatosan, következetes harcunk mellett, meg lesz a győzelem és akkor meg lesz a nemzet jutalma és elismerése is. A szabadelvű párt állásfoglalásának híre, amely csak nyolcadfél órakor érkezett a pártkörbe, nem volt túlságosan romboló hatással a kedélyekre. El voltak rá készülve. S nem is igen törődtek vele. A kormánypárt tagjai egytőlegyig meg vannak győződve, hogy Tisza beszéde nem tántorította el azokat, akik kötelező ígéretet tettek a haladó pártba való belépésre. Szedntük hatvanan lépnek át hozzájuk. A szabadelvű pártban csak 25—20 ról tudnak. Hogy kik azok, az holnap holnapután, legkésőbb azonban szombaton, a haladó párt megalakulásakor derül ki. A haladó párt. A haladópár Hungária szállóbeli közhelyiségében, bár a kör hivatalosan csak szombaton alakul meg, mindig van egy két ember. Tegnap este különösen élénkek voltak a villámfényben úsző termek. Hatan voltak fönn. A szabadelvűpárt értekezletéről érkező híreket lesték. Osztrák minta. A „Programmot“ Bécsben csinálták. Ott készítették elő, ott adták ida az utasítást, ott hagyták helybe. Ennélfogva rávilad szerekre. Rávai általánosságban úgy, mint különösen, egészében úgy, mint részleteiben, céljaiban úgy, mint összealkotáséhem. Bécsi munka, bécsi rongy ez, még ha a nyersanyagot egyes gyászmagyarok szolgáltatták is. Úgy tettek becses volt uralkodóink is, mint ahogyan most akarnak velünk elbánni. 1687-ben, mikor a Habsburghoz örökösödését kimondták, 1723-ban, midőn a nőág örökösödését is elfogadták, sőt 1526 ban is, mikor a trónt megszerezték, a pénz dolgozott. Aranyért, címén, rangért, kitüntetésekért, javadalmakért folyt a telekvásárlás. Állandó jogokat szereztek múló silenéziák fejében. Egy ország vagyoni kihasználását szerezték meg a közjavak egy részének méltatlanok közt való szétosztogatásával. Egy ország trónját szerezték, illetve tartották meg az összeszedett ezer milliókból egy párnak elszórásával. Bizony, bolond is volt a magya: erkölcstelenek is voltak nagyon sokan. De csúnya, puskos lapjai vannak e 400 éves históriának! Most is: megakarjuk isztani, sőt felnevelni, a sergiző, utáli, gyűlölt ármádiát, megakart oktani a gazdasági közösséget s ezzel Magyarország pénzügyi és gazdasági kihasználhatóságát az osztrák tartományok javára és új állandó jogokat akarnak szerezni az ellenállás utolsó eszközének — a vármegyék autonómiájának — elkobzásában, pénzzel, ciekerekkel, javadalmakkal, ígéretekkel. Ezért osztrák minta szerint való a „Programm“ általánosságban, de az a mai viszonyok közt különösen is. Ausztriában is voltak és vannak parlamenti zavarok. A „fortvvurstein" politikája alapján ezeket úgy szüntették meg, hogy időnként koncot dobtak a marakodóknak. Beruházási kölcsönöket szednek fel és ebből vasutat, csatornát, egyetemeket stb. építenek, így akarnak tenni nálunk is. Állami jogainkat, alkotmányunk épségét, szentesített törvényeink végrehajtását követeljük, mert ez után meglesz a gazdasági jólét, meglesz a nemzeti előhaladás, apadnak a társadalmi bajok és fellendül az egész közélet. És azért — nohát megmondjuk — mert szabadok akarunk lenni, mert osztrák kutyák továbbra nem maradunk. És ezért ígér nekünk Fejérváry alkotmány helyett csatornát — a saját hitelünkre, magyar hadsereg helyett parcellázó bankot — a saját pénzünkből, gazdasági önállóság helyett a tisztviselők adósságának konverzióját — a saját pénzünkből, ingyenes oktatást, fizetésemelést, adóleszállítást, stb. stb. — saját pénzünkből. Csodátetos: mintha ezeket 30 év óta nem mindig az ellenzék követelte volna és nem mindig Fejérváry szavazta volna le a szomszédjában ülő pénzügyminiszter kijelentései alapján, hogy szép, szép, meg is csináljuk egyenként, ha lehet, ha lesz rá pénz, de nekem elsősorban az államháztartás egyensúlyára kell vigyáznom. Pénz pedig nincs. Még az adóreform se lehetséges — egymagában, még a csatornázás nagyszabású terve, — ami!, világosan emlékszem, nem Fejérváry talált ki, se keresztül vihető — egymagában sem. Nem és nem. Bárha jó, bárha elsőrendű életszükséglet, fóromossága állami érdek. Nem, azért, mert nincs rá pénz. És mégis, ime: rövid pár hó óta, mióta a vén bakkancsos katonából — pénzügyminiszterré is - átvedlett ő, aki azelőtt a saját r '."zönságában is állandó deficitben vett, ime a nemzet megváltójaként a feánai mennyegző rordájára a vízből töméntelen bor, a kongó állampénztárba adószt.állítás mellett soha el nem apadó pénzt varázsolt, amelyből nemcsak azon egyes dolgok kiternek, amikre Lukács a fedezetet meg nem találta, hanem egy évszázadra szóló programm is teljesen végrehajtható, a nemzet, a tisztviselők, az osztrák hadsereg, sőt felséges öreg urunk minden szive vágya is teljesülhet — egyszerre.