Vásárhelyi Hiradó, 1905. november (6. évfolyam, 262-287. szám)

1905-11-01 / 262. szám

Borzalmas családi dráma. Horváth Mihály és Szokos Ju­liánna dömsödi lakosok már ré­gebb idő óta rossz békében há­­zasáletet éltek, amit végre is úgy fejeztek be, hogy az agg, 70 éves férj fejszével agyonverte 56 éves feleségét és önmagát a tett elkö­vetése után felakasztotta. Az eset alkalmával ott volt Szokos Imre 4 éves leánya s ép­pen ebédjei ültek, miközben a két öreg összeveszett. Horváth Mihály fejszét ragadott s úgy vágta fejbe a feleségét, hogy az összeroskadt, aztán pedig a kis Sokros leányt kiküldve, átment fia, Horváth János lakására s en­nek távollétében meghagyta Já­nos nevű 13 éves unokájának, hogy ha édesatyja hazajön, küldje át hozzájuk s mondja meg neki hogy ha odahaza nem lesz, a la­kás kulcsát a szoba ablakban hagyja. Ezután ismét hazament s a fe­leségét a szó szoros értelmében agyonverte s azután bement a másik szobába, melynek ajtaját belülről elreteszette s felakasz­totta megát a gerendára. A szörnyű családi dráma szemtanúja, a kis­leány elmondta sptétis, mi tör­­tént a nagyszülők házánál s mi­kor ez többek társaságában át­ment hozzájuk, az egyik szobá­ban F. Horváth Mihálynét agyon-­­ verve, a másik szobában pedig­­ az öreg F. Horvát Mihályt a ga- ■ randán felakasztva hasivá találták. vel könnyen áruba lehet bocsá­­tani. A gazdáknak maradna a közvetítő dija. Érdekes gépek. Az amerikaiak találékonysága néha egész különös téren is ér­vényre jut és a különféle gépek feltalálásában már olyan lelemé­nyességet fejtettek ki, hogy már alig tudnak meglepőt alkotni. Az egyik híradás olyan gépet jelez, mely egymaga végzi egy munkás segítségével a tízezer levél expe­dícióját. A másik gép újságot cso­magol, keresztkötéssel látja el, bé­lyeget ragaszt rá, sőt csoporton­­kér­t kosárba dobja. Természete­sen csak óriási üzemű gyárak és újságok kiadóhivatalai használják, ahol naponta hatszáezer példányt is küldenek szét. De a legérdeke­sebb gép a cukrászipart fenye­geti. Feltaláltak ugyanis olyan gépet, mely egy óra leforgása alaatt 9000 kis tortát készít. Ter­mészetesen ezek óriási számok, de meg kell gondolni azt, hogy ha ilyen dolog beválik, az ame­rikai városokban rendkívül elter­jed és ilyen cikket ezer és tízezer­­számrs­­állítanak a világ min­den irányába. Épztsai, Földnyivelő Munkások nyugdíja. A gazdasági munkás- és beteg­­segítő pénztárról szóló törvény egyik rendelkezése az, hogy az életbeléptetésnek első öt eszten­dejében azt a kedvezést nyújtja, hogy nemcsak 35, de 50 éves korig lehet nyugdíjat biztosítva a pénztárba tagai beiratkozni. 1906 január 1 - től m­ár csak a 35 évet be­lesz­­ök­ött embereket veszik fel a pénztárba. Felhívjuk ezen körülményre a figyelmet, mert mindenkinek, aki szegény, fontos érdeke, hogy öreg napjaira ma­gát ezen az útán biztosítsa. Az utolsó két hónap éppen azért fel­használandó és jól teszi mindenki, akire nézve célszerű, hogy fel­használva ezt a rövid időt, be­iratkozik a pénztárba. Borjú eladás szövetkezet­ után. A bajor sváb gazdák tavaly szövetkezetbe tömörültek és 6000 darab borjút szállítottak be a müncheni vágóhídra. Ezzel elér­ték azt, hogy az ügynököket ki­küszöbölték és minden borjúért átlagban 5 koronán felül kaptak többet, mint a szervezkedés előtt. Látjuk ebből is, hogy a szövetke­zés milyen üdvös és a derék i­a­­jorok csupán a borjúeladásnál több mint 30 ezer korona bevétel - többletet értek el. Minálunk az a szokás, hogy falazó ügynökök szedik öteze a borjukat és egyéb dolguk sincs, minthogy a gazdá­val szemben az árakat lenyom­ják. Kívánatos volna, hogyha a mi gazdáink is megpróbálkozná­nak a szövetkezeti uton való bor­­júértékesítésel. Egy egy falu, vagy több község kisgazdáinak az el­adásra szánt borjúját a hitel- vagy a fogyasztó szövetkezet segélye- 1905. szerda, november 1. Hírek mindanfelől. A „fekete kéz“ rémtettei. Ntw V . '-­ból jelentik, hogy a fé­léim­ . .a olasz társaság, a „fekete 1­z“ ismét rettegésbe hozza a várost. Sok házat dinamitta­ le­vegőbe röpítenek. Az utolsó ál­dozat egy jómódú brookani mé­száros volt, név szerint Costa Gae­tano, akitől sokszor próbáltak ki­zsarolni pénzt, de sikertelenül. Egy este négy férfi ment be az üzletbe és a szerencsétlent több lövéssel megölték. A vizsgálatnál azt a szenzációs felfedezést tette a bíróság, hogy a Costa-családból hat férfi esett már a „fekete kéz“ áldozatául. A most meggyilkolt­­ család utolsó férfitagja volt. Leütöttek egy angol tenger­nagyot Londonból Írják: Az Eve­ning Standardnak jelentik San­­gheiból. Train tengernagy fiával, Krsin kapitánynyal, Nankingben vadászaton volt és véletlenül meg­sebesített egy kínai nőt. A falu lakói körülfogták a liszteket, pisz­tolyaikat elvették, a tengernagyot leütötték és a­ kapitányt túszul fogva tartották. Jóllehet az ame­rikai orvos az asszony sérülését könnyűnek jelentette ki, a kínaiak vonakodtak a kapitányt szabadon bocsátani és a segítségére sietett amerikai csapatot megtámadták. Egy később érkezett 40 főnyi tengerészcsapatot is megtámad­tak, akik kényszerűvé voltak két­szer a tömegre lőni. Kigyulladt oltár. Komoly tísz­­veszedesem fenyegette a szombat­­helyi székesegyházat. A Szent Antal szobra mellett a gyertyát égve hagyta a sekrestyés. A gyer­tya kanóca beleégett a fatartóba, mely tüzet fogott. A tűz mind mélyebben beleette magát a tapló szerű fába, majd a közelben levő farészeket is meggyújtotta. Sze­rencsére az oltárrészhez légáram nem igen ért és így lángot nem vetett a tűz, hanem parázs­szerűen égette hamuvá a gyertyatartót. A tűz a templom falazatát és a Szent Antal szobrot is alaposan megrongálta. Állat az emberben. A bar­kaszói jegyzői körhöz beosztott Szernye község lakosait egy ré­mes eset tartja izgatottságban. Ugyanis Barta Béni ottani mező­gazdasági cseléd a nagydobronyi vásárról ittas állapotban tért haza s áldott állapotban levő felesé­gétől vacsorát kért, de mert az adott étellel nem volt megelé­gedve, zsebkését a felesége ha­sába ütötte és azon egy mély és hosszú vágást tett. A szerencsét­len asszony az állatias vérengzés következtében koraszülöttet hozott a világra. S most élet halál közt lebeg. Borzalmas tengeri katasz­trófa. Pétervárról jelentik, hogy a Fekete-tengeren rettenetes ka­tasztrófa történt. A „Potemkin“ hajó felrobbant s elsülyedt s ál­lítólag Bir­leff tengerészeti minisz­ter is elpusztult. Betörés egy postahivatalba. Nyíregyházáról jelentik, hogy a múlt éjjel a kisvárdai postahiva­talt feltörték és a pénzszekrényt kocsin elvitték. A szekrényben 4779 korona készpénz és 10 000 koronát tartalmazó három pénzes­levél volt. Útközben a kocsi eltört s a tettesek egy másik szekeret loptak és úgy vitték a szekrényt a vásártérre, ahol felfeszítették. A pénzszekrényt tegnap reggel talál­ták r meg üresen a kisvárdai vásár­téren. A betörők nemzetközi be­­törőbanda tagjai lehettek. Rablók egy bank ellen. Red­­gevillesen ilyen kaland is lehet­séges. Egy hét­kel,a rablóbanda bekerítette a bankót, betörte a kapukat és dinamittal felrobban­totta az acélkam­rát s természetes, hogy az egész épület megrongá­lódott. Ez a kis zűrzavar felriasz­totta a ház lakóit, akik rémülten futk­ároztak a veszedelmessé lett házban. Egy bankhivatalnok, aki az ostromzárlaton áttörhetett, se­gítségért sietett, mire a szomszéd házakból az álmukból fölvert ala­kok éjjeli pongyolában jöttek rohan­va. Vahki felcsavarta az utca: villa­­rmosvűágitád­ s néhány bátrabb­­ ember fegyverrel tört a rablók ellen. De ezek ellentállottak és mindenekelőtt lelőtték az utcai lámpásokat, sötétség lett minden s mig a rablók egy része rávetette magát a támadó lakosokra, a többiek a bankot rabolták ki. Sikerült is nekik harmincezer fo­rintot készpénzben elrabolni. 3 — ' *\ „Vásárhelyi Híradó“ nyomdájából. Gyilkos lepény» Túr község lakosságát egy sze­relmes dráma tartja napok óta izgatottságban. Nagy János meg Tóth Julia régen szerették egy­mást. A leány anyja azonban más­nak szánta a leányt. Ez módfe­lett elkeserítette Nagy Jánost s elhatározta, ha már az övé nem lehet Tóth Isfia, a másé se le­gyen. A napokban egy lakodalmas háznál voltak együtt, Nagy János egyszerre csak kirántotta piszto­lyát s agyonlőtte a leányt. Ezután maga ellen emelte a fegyvert, öngyilkossá akart lenni, ebben azonban a násznép meg­akadályozta az elkeseredésében józan gondolkodását vesztett le­gényt. A leány, kinek fejét szét­roncsolta a golyó, szörnyet halt, a legényt pedig átadták a bíró­ságnak. REGÉNY-CSARNOK. Uj Párisi Titkok. Irta: **, Nándor gyorsan oda pillantott. „Keresztre feszitett Megváltó !“ csapta össze kezeit megdöbbenve, „hisz ez .. Szava hirtelen elakadt. „Feltámadnak a halottak?“ — * mormogta a beretvált arcú ur s a vonatra bámult, mely gyorsan kiröhögött a pályaudvarból s csak­hamar eltűnt a messzeségben. „Láttad ?“ kérdé szolgájától. „Láttam..." „Nagy Isten, mi akart ez lenni? Pokoli varázslat, vagy valóság ? Hisz ez Hona volt, az én feled* hetlén...“ „Az Istenért, kegyelmes úr, ne oly fan hangon!“ vágott szavába Nándor. „Elárulhatja magát!“ „Igazad van!“ mormogta a gróf tompán , felindulását leküzdve, szolgája karjára támaszkodva, tá­vozott a perronről. De teljesen nem bírt megnyu­godni Az a csodálatos tünemény nem­ ment ki az eszéből. Ez a várallanul megjelent női arc ha­lomra döntötte minden eddigi tervét. Csak egy gondolat élt benne, csak egy vágya volt! Utána! Nándornak rögtön az állomás­­főnökhöz kellett mennie, meg­tudni, minő vonat volt az, mely az imént indult. Megtudták, hogy az a Marseil­­lebe menő gyorsvonat volt. A gróf egy pillanatig maga elé meresztő tekintetét. Szeme hirtelen villant egyet. „Nándor!“ szólt gyors elhatá­rozással. „Eredj az állomásfőnök­höz s mondd meg neki, állítson össze gyorsan egy különvonatot, ha mindjárt csak egyetlen kocsi­ból áll is. Az elrobogott vonatot n­yiltatlanul utol kell érni!“ Dessen Nándor rohant az állo­másfőnökhöz. „Uram, különvonatot kérünk!“ „Ki!­?“ kérdé az állomásfőnök. „Én és a gazdám!“ „Csilk­kelten?“ „Megadjuk, amibe kerül, csak állítson össze egyet gyorsan!“ „Hm, barátom, nem megy az olyan könnyen, mint maga gon­dolja. Előbb füttetni is kell egy gépet, meg aztán kocsiba­ össze­­tologatni.“ „Elég nekünk,egy kocsi is.“ „Na ,persze ! Ért is maga ah­hoz ! Mindegyik vonatnak bírnia kell az előírt sulylyal, különben kisiklik a nagy gyorsaság folytán. Aztán tudja-e, mibe kerül egy ilyen különvonat ?“ „Az nem határoz ! Kerüljön bár­­­­mibe!“ „Ejha! Ki a maga gazdája ?“ „Egy bolondos ángyus, ki meg­látott valakit a marseillei gyors­vonaton és most a fejébe vette, nagy utat kell érnie.“ „Ilyenek az angolok!“ nevetett az álomásfőnök. „Bizonyosan azt a szép nőt látta meg ...“ „Az Istenért, talán ismeri?“­­ kérdé Nándor mohón. „Dehogy ismerem ! Most láttam ! először.“ „Kivel ment?“ (Folyt kör.)

Next