Vásárhelyi Hiradó, 1906. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1906-02-01 / 27. szám

TIL évfollyasa, 27. szám, Hunvásárhely, 1906 csütörtök, február 1. 1 kr. 2 Mér FRISS ÚJSÁG, TELEFONSZÁM 37. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve ; Id korona. — Félévre 7 kosomnta, Negyedévre 3 korona 60 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: 193?. SZ $ 13 . Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint felvétetnek. Bizzunk véreinkben! Ezekben a nehéz napokban a nemzet osztatlan bizalma fordul a vezérek felé. A nemzet bizalma a szentlélek, amely megszállja a lelküket, megtermékenyíti elméjüket, hogy elvégezvén bölcsen és okosan ez ország dolgát, a haza javára munkálkodjanak nehéz dolgukban. Ne tartson attól senki, hogy a nemzet vezérei eltántorodnának a nemzet jogaitól. Ehhez való törhetlen ragaszkodásuknak mennyi felemelő s mindeneket lelkesítő példáját mutatták csak a közelmúltban. Hányszor kinálták őket a hatalomban való részesedéssel, hányszor kínáltak a nemzetnek ezredéves jogaiért aranyhegyeket s ők mindannyiszor rendületlenül és tántorithatatlanul álltak a nemzet jogai mellett. Akiket meg nem tévesztett a hatalom sokat ígérő csábítása, akiket meg nem ejtett ravaszság, erőszak, fenyegetés, azokat ma sem bírja le más, csak az az ígéret, hogy a nemzet jogainak ebben az országban szent és megdönthetetlen marad. Fájdalom, akadnak még most feles számban olyanok, akik mindenáron meg akarják hiúsítani a békére való törekvés becsületes szándékát. De kik ezek? Azok, akik most hatalmon ülnek, akik a hatalomhoz görcsösen ragaszkodnak. Akik abban a pillanatban, amikor a nemzet jogai diadalmaskodtak, visszahujlanak a semmiségbe, a sötétségbe, ahonnan a nemzet ellen dolgozó akarat a világosságra szólította őket. Ők a hatalom nélkül semmik, mert hisz a hatalom birtokában is alig voltak valamik. Amint akkor nem félt tőlük a nemzet, amikor nyílt erőszakkal törtek a nemzet jogaira, azonképpen nem fél tőlük most sem, amikor vakondok módjára, alattomosan szeretnék a nemzeti jogok érvényesülésének útját állani. Ezektől nem féltjük a nemzet jogait, mi azokban bízunk, akik a nemzet jogaiért harcolnak, mert ők az erősebbek. Bécsi hangok. Alig melet most már kételkedni abban, hogy katonai kérdésben az Andrássynak átadott üzenet tárgyi engedményeket tartalmazna. Ha tehát gróf Andrássy Gyula prepozíciójában kompenzációképpen a magyar ezrednyelvet ajánlotta, úgy annak is érintenie kell a korona elfoglalt álláspontját s ezzel meg van magyarázva, miért jelentette ki gróf Andrássy bécsi útját kilátásnélkülinek. Ugrón Gábor kilépésének története van. A vezérlő bizottság ülését megelőzőleg Kossuth Ferenc lakásán értekezlet volt, melyen a bizottság függetlenségi párti tagjai vettek részt. Ezen a tanácskozáson kifejezetten békére hajló hangulat volt észlelhető, mely ellen Ugrón elkeseredetten küzdött. Értesülésünk szerint kilépését azzal a fejlelmével indokolja, hogy a koalíció a hatalom elvállalásáért túlságos engedékenynek bizonyul hatna s ezzel súlyosan kompromittálná önmagát, különösen mert erős az a gyanúja, hogy a legmesszebbmenő engedékenység esetében sem adnák át végeredményben a kormányhatalmat a koalíció tagjainak. Oly hírek is voltak elterjedve, hogy a koalíciónak egy másik tagja (nyilván Bánffyra gondolnak!) is kiugrófélben van a koalícióból, de mivel ezek a hírek erről az úrról nem először terjednek már el, közelebbről nem lehet foglalkozni velük. De azért mégis az a benyomása az embernek, hogy ez a sokat estlegejtett személyiség, ki már többször foglalt el külön álláspontot, most is kedvező időpontra vár, hogy ha az esélyek kedvezőre fordulnak , saját szakállára kezdjen politikát. Hírlik, hogy gróf An- drássy Gyula a királynak a ve-zérlő-bzottság bizonyos propo- zicióit fogja felvinni, vagyis, hogy ezen az oldalon nem egy könynyen térnek le a tárgyalások útvonaláról. Ügyvédek a kenlány ellen. A kolozsvári ügyvédi kamara a múlt hó folyamán egy megkeresést intézett a kamara területén lakó ügyvédekhez, melyben felszólította őket, hogy a jogszolgáltatás terén felmerült hiányokról és esetleges sérelmeikről a kamara választmányát értesítsék, hogy így a kamara az igazságügyminiszterhez felterjesztendő évi jelentésében a jogszolgáltatás terén tapasztalt egyes hiányok pótlása és a sérelmek orvoslása iránt előterjesztést tehessen. Ezen felhívás tárgyalása végett a szamosújvári ügyvédek f. hó 27 évi értekezletre gyültek össze, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az Ügyvédi kamarai választmány megkeresésének ezúttal eleget nem tesznek, mert a jelenlegi kormánynyal még közvetve sem akarnak semmi irányban érintkezésbe lépni s különösen nem hajlandók a nemzeti akarat letörése végett alakult kormányt azzal megtisztelni, hogy hozzá sérelmeik orvoslása végett kérést terjeszszenek elő. Selyemtermelésünk. Körök és egyletek figyelmébe ! (Folyt, és vége.) Hogy mily kincs folyhat az országba a selyemtenyésztésből, azt csak sejteni lehet. „A világ legnagyobb selyemtermő országában, Kínában és Japánban, hozzávéve Indiát, 1891-től 1895 ig átlag termeltek 8.670.000 kilogrammot, 1898 tól 1902 ig pdig 11.169.000 és 1903 ban 11.244.000 kiló gubót.“ Az utóbbi 25 év alatt a világ selyemtermelése 8 millió állagról 18 millióra emelkedett, ami megfelel 216 millió kiló selyemgubónak. Ezeket tudva tartjuk fontosnak és kívánatosnak, hogy népünk minél szélesebb rétege ismerkedjék meg és kedvelje meg a selyemtermelést Ezért ajánljuk hatóságunk figyelmébe is a szederfák gondozását és szaporítását. A gondozás a közigazgatást illeti, nem pedig az országos selyem- tenyésztési felügyelőséget. A közt a 44 vármegye közt, mely a selyemtenyésztésre különösen alkalmas, helyet foglalunk mi is. A bűnnél egyértelmű volna kiközösíteni magunkat. A selyemtenyésztés egész az utolsó hétig, nem kíván nagy erőt. Egy öregasszony, vagy ember, esetleg gyermek is elvégezheti a körülötte akadó munkát. Nem kíván befektetést, nem foglallja el a legszorgosabb nyári időt és éppen akkor juttat szép összeget a szegény ember házához, mikor arra talán a legnagyobb szükség van. Hogy a selyemtenyésztéssel való bibelődés jól meg van fizetve, az kétségtelen. Egy részes arató dolgozik 6—7 házig. Kap ezért 6 mázsa búzát és 3 mázsa árpát. Egy marokverőnek fizet 17— 20 forintot. Sóra, borsra, paprikára, dohányra is elkölt egy pár koronát. A végén aztán kiszámíthatja, mi marad. A selyemtenyésztésnél ma még nem esik átlag olyan összeg, mint az aratásnál. Ma mág 20—25 korona közt ingadozik egy termelő keresete. Ha húsz millió kg. gubót termelnénk, 150—200 korona esnék egy személyre. Jó kis fett volna ez a mi zsákunkra éppen aratás előtt. 30—40 millió korona jutna akkor éppen népünk legszegényebbjeinek. A hivatalos körök és a szakértők e számításban semmi lehetetlent nem találnak. Teremtsünk azért mi is csekély erőnkkel a nemzeti iparnak anyagot. Álljunk sorompóba mindannyian. Hirdessük és terjesszük selyemtermelésünket a többi hasznos dolgokkal mindenütt, ahol csak arra idő és alkalom van. Különösen az egyletekben és körökben. Hintsük el a magvakat, hogy népünk az eszmétől megtermékenyülve, tovább terjessze, általánossá tegye és felvirágoztassa a nemzeti gazdagodás egyik eszközét, a selyemtenyésztést. Ne utaljuk az iskolában sem a selyemtenyésztést megismertetni növendékeinkkel. Tenyésszenek ők is erejükhöz és idejükhöz mérten. Kezdjék meg már az iskola falai között a nemes foglalkozást, hogy később s annál inkább széjjel hordják. A fogékony gyermeki lélek buzgalmát használjuk fel, termékenyítsük meg a jövőre is. A nemzeti gazdagodásnak termőföldje maga a nemzet. Ha rossz a humusz, nem teremhet. Jóvá, termőképessé kell tenni. Ha nem ültetünk, nem vetünk bele, nem teremhet. Az aratást meg kell előzni a szántásnak, vetésnek. Mit ér, ha a „pártoljuk a hazai ipart“ jelszót annyiszor hordozzuk is az ajkunkon, mint az Isten nevét, ha a pártolás módját és eszközeit nem keressük, ha magával a szépen hangzó eszmével testet nem ültetünk, ha terményeink minden oldalú versenyképességét nem fokozzuk. Míg hangzatos jelszavakkal élesztgetjük, díszes külsővel takargatjuk munkára vágyó idegeinket, nem teremthetünk nemzeti ipart, fii munkás nem beszél, hanem dolgozik. Mit érnek a hatalmas, díszes gépek, ha hevernek, nem dolgoznak.