Vásárhelyi Hiradó, 1906. április (7. évfolyam, 77-102. szám)

1906-04-01 / 77. szám

VII. évfolyam, 77. szám. Hun­vásárhely, 1906. szombat, április 1. 1 kr. (2 fillér. függetlenségi- és 48-as újság. ) ELŐFIZETÉSI ÁRAK:­­ Vidékre postán küldve: Egész évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : SÜJV­EGHY ZOI­TAfl. Főmunkatárs: SZABÓ IMV­RE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Szerkesztőség: IV. ker., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM: 27. Kiben bízzunk?! Hm.­Vásárhely, március 31. Az utóbbi napok megdöbbentő eseményei megrendítik a leglojálisabb magyar ember lelkében is a hitet és bizalmat koronás urunk és királyunk iránt. Hogyan, hát annyira jutottunk volna már, hogy néhány elvetemült, a lelkiismeretével és hazafiságával kalmár módra megalkudott tanácsadó ösztönzésére sír szélén álló öreg ural­kodónk lelép az alkotmányosság ös­vényéről s saját felkent kezeivel do­bálja a tüzes csóvákat alkotmányunk szentélyének tetejére? Hát annyira vágyjunk, hogy a letett szent esküt, ha az gátolja az abszolút cselekvési akarat érvényesítését, egyszerűen sutba dobhatjuk, mint egy hitvány rongyot szoktuk? Hát oda jutottunk immár, hogy koronás királyunkban nem a kegyes atyát, hanem a saját hatalmának s törvényeinkben nem biztosított kiváltságainak elfogult vé­delmezőjét kell látnunk, a­ki minden módon, még a nemzet és a korona közötti összhang kockára tevésével is a saját önző, egyéni hatalmát s ki­váltságait, melyeket már csak egy árnyalat választ el a zsarnoki önkény­től, igyekezik nemzete rovására erő­síteni és érvényesíteni? Döbbenet fogja el az ember lel­két ezek láttára. Hát kiben bizzunk, ha felkent királyunkban­­sem bizha­tunk? Kinek a szavának adjunk hi­telt, ha a király ajkáról elhangzott trónbeszédek és nyilatkozatok sem egyebek hangzatos frázisoknál? Mert gondoljunk csak vissza az országgyűlést feloszlató december 19- iki királyi trón­beszédre. Ő felsége a döntést a nemzetre bizta. A nemzet hitt a királyi szavaknak s a januári­­usi képviselőválasztásokon lesújtó íté­letet hozott azok fölött, kik magyar ember létükre nemzetellenes, osztrák politikát folytattak közel 38 éven ke­resztül. S ki volt az, aki e döntést nem respektálta? Ki volt az, aki a múlt év január 26-ika óta egyebet se tesz, mint kibúvókat és hézagokat keres a törvények labyrinthusában s módokon töri királyi eszét: miként lehetne megtörni a nemzet ellenállá­sát, miként lehetne elfojtani a küz­delmet, melyet a magyar nemzet év­ezredes nemzeti jogainak, szentesített törvényeinek érvényesítéséért indított meg a képviselőház ? Ez a küzdelem soha nem terjedett túl a fenálló s ér­vényben levő törvényes korlátokon és mégis mi a durva erőszakosságot és go­noszságot csak egy furfangos emberi agy kifundálni képes, azt mind elkö­vették, felhasználták s alkalmazták a király emberei hogy leszereljék, meg­törjék a nemzet jogos ellenállását. Egy Oroszországban nem adtak ki annyi brutális rendeletet a sajtó fé­kezésére, az igazság szavának elfoj­tására, a cselekvési és személyes sza­badságjog korlátozására, mint a­mennyi nálunk az utóbbi hónapok alatt napvilágot látott. Ha ez így tart sokáig, ne csodálkozzanak azok odafent, ha a király iránt való hó­dolat és lojalitás a szívekben lassan szerte­foszlik, na csodálkozzanak ha a nemzet, mely életet, vért és ve­rejtéket áldozott mindenkor királyáért, gondolkozik a fölött, hogy hozzon-e újabb áldozatokat, mikor az erőnket felülhaladó áldozatok ellenében jutal­mul nem kapunk mást, mint szabad­ságjogainkat béklyóba verő abszolu­tizmust ! A választások kiírását még nem tagadta meg a Felség, tehát még tam­ás szerelme. — A „Vásárhelyi Híradó” eredeti tárcája. — írta : Szabó Imre. Tamás nem készült másnapra semmi­ből. A levelet fogalmazgatta. Tudta, tudta, tisztázgatta. Nehezen tudta összeállítani. Reggel letisztázta és átadta meleg ba­ráti szavak kíséretében Rókának. Az megígérte, hogy a kezeihez juttatja és sürgeti rá a választ. Tamás másnap nem ment iskolába, mivel nem készült, félt, hogy beszekundá­­zik. Leckebeteg lett. Báthory tanár még meg is látogatta és tréfásan meg is jegyezte. De aztán beteg ne merjen lenni. Tamás este már választ kapott. Róka nagy örömmel hozta. Együtt olvasták el és együtt örvendeztek neki a betegszobában. Tamás egész este levelet írt. Csak vá­laszt kellett erre a gyönyörű, édes szavú, igaz szerelemtől duzzadó levélre, még szeb­bet, mint az előbbi volt. Hisz e levélből bi­zonyos, hogy Etelka csak oly rajongásig szereti őt, mint ő szereti. Természetesen Tamás másnap megint leckebeteg volt. Sőt nem csak másnap, ha­nem egész héten, mert mindennap váltottak levelet. A hét végén elhatározta, hogy fel­kel, mert csak így találkozhatik szerelmivel. Meg is írta ezt Etelkának. Mennyi szépet gondolt ekkor Tamás, amit elmond ez első bizalmas találkozása­kor szíve bálványának. Mily szép és édes volt neki e pillanatban az élet. Már azon is gondolkozott, hogy búcsúzáskor mily édes csókkal válnak el egymástól. Levelére meg jött a válasz. Etelka nagy örömét fejezte ki a felgyógyulása felett, de Tamást óvatosságra intette, mivel ő rende­­e­sen a kis testvéreivel megy az iskolába és azzal is jön vissza. Mindenre eljön az idő, írta édes Tamásom az utcán nem, oszt még találkozhatunk, mert valaki meglát, amint együtt vagyunk és besúg apámnak. Akkor pedig még jobban eltávolítanak egymástól, hogy soha ne is találkozzunk. Köszönései­det mindenkor szerelmes szívvel fogadom s egy pillantás, mit ekkor vártunk, többet ér minden légyottnál. Tamás igaznak és helyesnek találta Etelka szavait. De azért felkelt, hogy kö­szönhessen neki. Nem is mulasztott el soha egy alkal­mat se, hogy elébe ne menjen, mikor jött az iskolából és egy nyájas, szerelmes üdvöz­léssel ne köszöntse. A leány, mint műveit, jólnevelt, leány­hoz illik, mindenkor szívesen fogadta. Ta­más szerint viszonozta köszönetét. (Folyt köv.) (5 ) Tavaszi újdonságok Ezúton tudatjuk az amatőr fényképész urakkal, hogy a Tavaszi újdonságok fényképészeti kellékek­ben és gépekben, cartonokban megérkeztek, szíves látogatást kér Kaidon és Ne­rrses könyvkereskedő-

Next