Vásárhelyi Hiradó, 1906. április (7. évfolyam, 77-102. szám)
1906-04-01 / 77. szám
VII. évfolyam, 77. szám. Hunvásárhely, 1906. szombat, április 1. 1 kr. (2 fillér. függetlenségi- és 48-as újság. ) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve: Egész évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : SÜJVEGHY ZOITAfl. Főmunkatárs: SZABÓ IMVRE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Szerkesztőség: IV. ker., Andrássy utca 34. TELEFONSZÁM: 27. Kiben bízzunk?! Hm.Vásárhely, március 31. Az utóbbi napok megdöbbentő eseményei megrendítik a leglojálisabb magyar ember lelkében is a hitet és bizalmat koronás urunk és királyunk iránt. Hogyan, hát annyira jutottunk volna már, hogy néhány elvetemült, a lelkiismeretével és hazafiságával kalmár módra megalkudott tanácsadó ösztönzésére sír szélén álló öreg uralkodónk lelép az alkotmányosság ösvényéről s saját felkent kezeivel dobálja a tüzes csóvákat alkotmányunk szentélyének tetejére? Hát annyira vágyjunk, hogy a letett szent esküt, ha az gátolja az abszolút cselekvési akarat érvényesítését, egyszerűen sutba dobhatjuk, mint egy hitvány rongyot szoktuk? Hát oda jutottunk immár, hogy koronás királyunkban nem a kegyes atyát, hanem a saját hatalmának s törvényeinkben nem biztosított kiváltságainak elfogult védelmezőjét kell látnunk, aki minden módon, még a nemzet és a korona közötti összhang kockára tevésével is a saját önző, egyéni hatalmát s kiváltságait, melyeket már csak egy árnyalat választ el a zsarnoki önkénytől, igyekezik nemzete rovására erősíteni és érvényesíteni? Döbbenet fogja el az ember lelkét ezek láttára. Hát kiben bizzunk, ha felkent királyunkbansem bizhatunk? Kinek a szavának adjunk hitelt, ha a király ajkáról elhangzott trónbeszédek és nyilatkozatok sem egyebek hangzatos frázisoknál? Mert gondoljunk csak vissza az országgyűlést feloszlató december 19- iki királyi trónbeszédre. Ő felsége a döntést a nemzetre bizta. A nemzet hitt a királyi szavaknak s a januáriusi képviselőválasztásokon lesújtó ítéletet hozott azok fölött, kik magyar ember létükre nemzetellenes, osztrák politikát folytattak közel 38 éven keresztül. S ki volt az, aki e döntést nem respektálta? Ki volt az, aki a múlt év január 26-ika óta egyebet se tesz, mint kibúvókat és hézagokat keres a törvények labyrinthusában s módokon töri királyi eszét: miként lehetne megtörni a nemzet ellenállását, miként lehetne elfojtani a küzdelmet, melyet a magyar nemzet évezredes nemzeti jogainak, szentesített törvényeinek érvényesítéséért indított meg a képviselőház ? Ez a küzdelem soha nem terjedett túl a fenálló s érvényben levő törvényes korlátokon és mégis mi a durva erőszakosságot és gonoszságot csak egy furfangos emberi agy kifundálni képes, azt mind elkövették, felhasználták s alkalmazták a király emberei hogy leszereljék, megtörjék a nemzet jogos ellenállását. Egy Oroszországban nem adtak ki annyi brutális rendeletet a sajtó fékezésére, az igazság szavának elfojtására, a cselekvési és személyes szabadságjog korlátozására, mint amennyi nálunk az utóbbi hónapok alatt napvilágot látott. Ha ez így tart sokáig, ne csodálkozzanak azok odafent, ha a király iránt való hódolat és lojalitás a szívekben lassan szertefoszlik, na csodálkozzanak ha a nemzet, mely életet, vért és verejtéket áldozott mindenkor királyáért, gondolkozik a fölött, hogy hozzon-e újabb áldozatokat, mikor az erőnket felülhaladó áldozatok ellenében jutalmul nem kapunk mást, mint szabadságjogainkat béklyóba verő abszolutizmust ! A választások kiírását még nem tagadta meg a Felség, tehát még tamás szerelme. — A „Vásárhelyi Híradó” eredeti tárcája. — írta : Szabó Imre. Tamás nem készült másnapra semmiből. A levelet fogalmazgatta. Tudta, tudta, tisztázgatta. Nehezen tudta összeállítani. Reggel letisztázta és átadta meleg baráti szavak kíséretében Rókának. Az megígérte, hogy a kezeihez juttatja és sürgeti rá a választ. Tamás másnap nem ment iskolába, mivel nem készült, félt, hogy beszekundázik. Leckebeteg lett. Báthory tanár még meg is látogatta és tréfásan meg is jegyezte. De aztán beteg ne merjen lenni. Tamás este már választ kapott. Róka nagy örömmel hozta. Együtt olvasták el és együtt örvendeztek neki a betegszobában. Tamás egész este levelet írt. Csak választ kellett erre a gyönyörű, édes szavú, igaz szerelemtől duzzadó levélre, még szebbet, mint az előbbi volt. Hisz e levélből bizonyos, hogy Etelka csak oly rajongásig szereti őt, mint ő szereti. Természetesen Tamás másnap megint leckebeteg volt. Sőt nem csak másnap, hanem egész héten, mert mindennap váltottak levelet. A hét végén elhatározta, hogy felkel, mert csak így találkozhatik szerelmivel. Meg is írta ezt Etelkának. Mennyi szépet gondolt ekkor Tamás, amit elmond ez első bizalmas találkozásakor szíve bálványának. Mily szép és édes volt neki e pillanatban az élet. Már azon is gondolkozott, hogy búcsúzáskor mily édes csókkal válnak el egymástól. Levelére meg jött a válasz. Etelka nagy örömét fejezte ki a felgyógyulása felett, de Tamást óvatosságra intette, mivel ő rendeesen a kis testvéreivel megy az iskolába és azzal is jön vissza. Mindenre eljön az idő, írta édes Tamásom az utcán nem, oszt még találkozhatunk, mert valaki meglát, amint együtt vagyunk és besúg apámnak. Akkor pedig még jobban eltávolítanak egymástól, hogy soha ne is találkozzunk. Köszönéseidet mindenkor szerelmes szívvel fogadom s egy pillantás, mit ekkor vártunk, többet ér minden légyottnál. Tamás igaznak és helyesnek találta Etelka szavait. De azért felkelt, hogy köszönhessen neki. Nem is mulasztott el soha egy alkalmat se, hogy elébe ne menjen, mikor jött az iskolából és egy nyájas, szerelmes üdvözléssel ne köszöntse. A leány, mint műveit, jólnevelt, leányhoz illik, mindenkor szívesen fogadta. Tamás szerint viszonozta köszönetét. (Folyt köv.) (5 ) Tavaszi újdonságok Ezúton tudatjuk az amatőr fényképész urakkal, hogy a Tavaszi újdonságok fényképészeti kellékekben és gépekben, cartonokban megérkeztek, szíves látogatást kér Kaidon és Nerrses könyvkereskedő-