Vásárhelyi Hiradó, 1906. április (7. évfolyam, 77-102. szám)
1906-04-01 / 77. szám
2. nem jutott egészen a meredek szélére. Jó lesz tehát még egyet aludni a bécsi koronatanács megállapodása fölött, amely nem más, minthogy Ő felsége a koronázásakor tett esküjének ellenére nem hívja egybe a törvényes időn belül az országgyűlést. fr Ha állják a megállapodást, Ő felsége oly mélységbe zuhan, melyben biztos halál honol s a melyből életre többé nem kelthetik a milliók szuronyai sem. Az erkölcsi halálba. Önmaga és nem a hűséges, verejtéket és életet áldozó magyar nemzet lesz akkor az oka, ha Szent-István koronája bevándorol a nemzeti múzeumba a többi értékes, történelmi régiségek közzé. □ Tanköteleseink összeírása. — Folytatás és vége. — Még arra kívánunk rámutatni, hogy nagyon sok, bátran mondhatjuk, minden esetben, mi az oka annak, hogy feladott, rendesen járó gyermekek szüleit az iskoláztatás igazolására szólítják fel. Abból a sok esetből, mely halmozást áll rendelkezésükre, kiragadunk egy pár jellemző példát, hátha sikerül általa közönségünkkel is megértetni, hogy gyermekeik nyilvántartásához szükséges adatokat pontos s minden helyen egyöntetűen diktálják fel. Szerintünk ugyanis a főhiba a közönségben van. Hogy miért? — az alábbiak megvilágítják. Jóformán minden szülő tudja, hogy május 5 étől a tanköteles gyermekek felvételére járnak az összeírók. A szükséges adatokat mégsem készítik el. Alig akad hely, ahol a zsoltárba vagy más nevezetes helyen fel volna jegyezve a gyermekek születési ideje. Ha az összeíró bemegy, akkor kérdezgeti az apjukat, az anyjukat, a nagyobb gyermeket, bele kotnyeleskedik a kisebb is, van egy pár helyre igazító szava néha a cselédnek is. Az összeíró a sok beszédből alig tudja kihámozni most már az igazságot. Az összeíráshoz bizonyos gyakorlottság is megkívántatik, mert, különösen a nagyobb gyermekeket, a szegény emberek letagadják. Nagyon helytelenül jár el az az összeíró, aki az előző évek nyomán anélkül, hogy minden háznál megjelenne, készíti el kimutatását. Sok helyen ha az ember gyermeket kérdez, csak a fiút mondják meg. Még módosabb helyeken is elhallgatják a cseléd feladását. Nagyon sok hiba csúszik azáltal be, hogy egyes Szülék csak így határozzák meg gyermekek idejét. Kukoricatöréskor lesz 9 éves. Kis vásár után jövő csütörtökhöz egy hétre tölti be a tíz vagy tizenegyedik esztendejét, már bizton, ha a nyakam leütik se tudnám megmondani hirterembe. Az anyjuk jobban tudná, dehát a piacon van stb. Így aztán nem csoda, ha az iskolában a gyermeknek egészen más születési időt diktál be. A tanító így jelenti be, de az összeíró nem igy vette fel. Bajt okoznak még a rokonhangzású nevek. P. o. a többek közül: Magi be van jelentve Bagi, Bugyi, Gugyi néven, Fáry Imre Fehér Imre néven és igy tovább. Zavart okoznak az előnevek. Pl. az összeírásnál feldiktáltatott G. Hódi Mihály, az iskolába feladáskor Gera Mihály. A vallások felcserélése is gyakori dolog. A törvénytelen gyermekek feldiktálása körül is sok a baj. Az asszony a gyermek családnevének feldiktálja annak az embernek a nevét akivel vadházasságban él, esetleg a maga családnevét. Az iskolában azonban már a tanítót ismeri, vagy más oknál fogva megmondja az igazi nevét. A tanyai és belterületi kettős felvételeknél nagyon sokszor lényeges eltérés van. P. o. Mérai Pál be van jelentve Bálint néven a Zsoldos utca 19. szám alól 93 születési évvel. Gorzsán felvétetett 95 születési évvel Zsoldos Lidia nevű édes anyja Boros néven etcetera. Vagy Miksa be van jelentve Mór apával Mihály helyett más lakással és más születési évvel stb. stb. Tévedések tehát ilyen nagy munkánál, amely annyi embernek a kezén megy keresztül, kétségtelenül csúsznak be. Ezeknek elenyésztetésére törekedni kötelesség, mint ahogy újabb és újabb javítások eszközlése által törekszenek is. Lehet az ellen is (és ugyan mi ellen nem lehet némely embernek ?) kifogást emelni. De hogy szándékos, öntudatos, csupa hanyagságból elkövetett hibák legyenek ezek, azt még az sem hinné el, aki állítaná. Vagy nem ismeri a viszonyokat. Csak most történt, hogy egy fiatal pap, becsületes munkában megőszült veterán bajnoknak, hitének élő, hitének szolgáló, annyi megpróbáltatás közt megedzett s kipróbált derék mesternek, hivatásának magasztosságától mindenkor áthatott tanítónak, ki életének minden világát a népművelésügy és a hitélet fejlesztésének megszentelt oltárára helyezte, mintegy arcába köpte, hogy nincs érzéke hivatása iránt. E csúnya vádra nincs mondani valónk. Legyalázza az maga magát. Csak bebizonyítottuk vele, hogy a méltatlan támadásoknak éltünk alkonyáig mindig ki vagyunk téve Szilárdul állva, rendületlenül kitartva, csak előre. A munkásnak lelkiismeretes betöltéséből származni szokott öröm többet ér a hazug, nagyképűsködő dicséretnél, de ellensúlyozza a méltatlanul szórt rágalmakat is. Mi azt hisszük és úgy tudjuk, hogy az ügyosztály vezetőjének, Soós Gyulának és az összeíróknak a kötelességbetöltéséből származott lelki megnyugvás a múlt évi lelkiismeretes munka után teljes mértékben kijárt. jobb sikerrel az ezen termelési ágakat uraló tömegforgalomnak. Ezt az egyöntetű termelést lehetőleg elérni akként, hogy az a helyi viszonyainknak legmegfelelőbb legyen, ehhez szükséges legelsősorban mostani baromfi állományunk megismerése. Ezt a célt óhajtja szolgálni a helybeli Gazdasági Egyesület által a jelen év őszén rendezendő helyi jellegű baromfi kiállítás. A kiállításon első helyen fognak állani a határunkban tenyésztett közönséges fajták s hogy a kérdéssel speciálisan foglalkozhassunk, mondjuk, a közönséges tyúkfajták bemutatása. Ezek közül lesznek kiválasztandók a továbbtenyésztésre és kerettezésre legalkalmasabbak; a díjak kitűzésénél is a kiállítási bizottág épen ezen közönséges fajtákra nagy súlyt óhajt fektetni. Bemutatásra kerülnek továbbá az eddigi keresztezések eredményei, hogy megítélhető legyen, menyire sikerültek ezek abból a szempontból, hogy megérdemlik e a további tenyésztésért ? Vagy ha nem sikerültek, mily körülmények ennek az okai, a hibák kiküszöbölhetők e, vagy pedig további tenyésztésükről nem kell e lemondani? Végre a helybeli telivér tenyésztők tenyésztése is bemutatásra kerül. Így alkalom fog adatni annak megítélésére, rendelkezünk e városunk területén olyan telivér anyaggal, mely a félvértenyésztéshez sikerrel használható s van e alkalom arra, hogy kisgazdáink helyben, tehát kevesebb fáradsággal és költséggel juthassanak megbízható telivér anyaghoz s hozzá még olyanhoz, amelyet drága pénzen nem látatlanban vásárolnak. Ez a módszer fog alkalmazást nyerni a többi baromfi fajok kiállításánál is. Hogy a kiállítás ezeket a célokat lehetőleg elérhesse és megbízható tanulságok alapján útmutatást adhasson baromfi-tenyésztésünk mikénti folytatására , óhajtandó, hogy gazdaközönségünk a szeptemberi kiállításon minél nagyobb tömegben mutassa be baromfi tenyésztésének termékeit. Szolgálatot tesznek ezzel a közügynek, de nem kevésbé a maguk egyéni érdekeinek is. »VÁSÁRHELYI HÍRADÓ a_____ __ _____ 1906. április 1. garomfi-kiállítás városunkban. Mezőgazdaságunkban országszerte mindinkább erőre kap az átalakulási folyamat, mely a szemtermelés mellett folyton emelkedő jelentőséghez juttatja a melléktermelési ágakat s ezek sorába a baromfitenyésztést is. Ez az átalakulás ma még nem befejezettebe, sőt inkább napjainkban megy át a forrongás tisztázó korszakán. Ezt a jelentőséget látjuk helyi gazdálkodásunk körében is. Termelőink jórésze ma már tisztában van azzal, hogy a baromfitenyésztés régi módjai szerint nem elégíthető ki a kereslet és a kereskedelmi forgalom követelményei. A próbálgatások azonban nagyon szerteágazó irányokban indultak, sokszor csalódással s ennek nyomában elkedvetlenedéssel járnak, egészben véve pedig egységes eredményhez nem tudnak eljutni, holott ez lényeges következménye (hol több, hol keve rőkötők garázdálkodása. — Nyomában a tetteseknek — Március havában ugyancsak szüreteltek a lókötők Szemtelen vakmerőséggel vittek el két helyről is lovat és kocsit anélkül, hogy a rendőrség kézre kerítette volna őket. Már már ki is kerülték volna az igazságszolgáltatás kezét, ha a véletlen a rendőrség kezére nem játsza a tetteseket Kliment Pál lovas. Március 8-án éjjel Kliment Pál Tóthkomlósi tanyájának istálójából ismeretlen tettesek elloptak egy 10 éves világos perparipát ás egy 5 éves pejkanca lovat, továbbá egy vastengelyű kocsit és két lóra való szerszámot. A Tótkomlósi csendőrség a tetteseket egész városunkig üldözte, de itt egyszerre csak nyomuk veszett. A nyomozás során azonban a helybeli rendőrség segítségével most már megállapították, hogy a lopást Ajtai Lajos (csúf nevén Csuvár Miklós) 19 éves, Budai Miklós 28 éves és Csuvár Guszti 28 éves kóbor oláh cigányok követték el s kocsit a lóval egyetemben egyenesen városunkba hozták. Lopás Barta Józsefnél. Barta Józsefnek lépásháton van a tanyája. E hó 18-án éjjel nyugodtan aludtak a béresek az istállóban. Kipihenni igyekeztek az egész napi fáradalmakat, hogy másnap ujjuk erővel foghassanak hozzá a munkához. Ezt az alkalmat használta fel egy pár jómadár s kikötött az istállóból 2 lovat, felszerszámozták, befogták egy kocsiba s nyugodtan, mint akik jól végeztek dolgokat — tovább álltak. A lopott kocsiból egy oldalvasat Héjjá Lajos Szentesi utcai lakosnak, az ülést pa-