Vásárhelyi Hiradó, 1906. június (7. évfolyam, 128-136. szám)
1906-06-01 / 128. szám
▼ JLJL* V/ V1VAJai'ii«, x jUvjt* o^aiii.t .1 in v aoai iiCiJyL<j'j\r. iitriiLt K-IU1.1JU9 1i Kv. mi er függetlenségi- és 48-as újság. ===== ELŐFIZETÉSI ARÁK: = Vidékre postán küldve. Egész évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : dr. Kenéz Sándor. Főmunkatárs: SZABÓ IMRE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Szerkesztőség: IV. ker., Andrássy utca 34. TELEFONSZÁM: 27. Ausztria nagy válsága. Hm.-Vásárhely, május 31. Hohenlohe osztrák miniszterelnök lemondása, amelyet a bécsi parlament összes pártjai egyöntetűen a magyar politika sikerének és A Wekerle diadalának tekintenek, még az eddigieknél is nagyobb felfordulást okozott Ausztriában és valóságos forrongást a Reichsrath tagjai között. A monarkia megrendülésének és hatalmi összeroskadása első komoly jelének tekintik az osztrákok azt, hogy Magyarország többé nem vámszövetségben, hanem vámszerződésben fog állani velük és hogy AVekerle álláspontjának győzelme megbuktatta Hohenlohét. Ámbár Hohenlohet nem annyira AVekerle buktatta meg, mint inkább az általános választójog, mégis valóban tény, hogy lemondása igen nagy zavart keltett nemcsak egész Ausztriában, hanem az udvarnál is. A zavar fő oka az, hogy egyelőre nem találnak alkalmas miniszterelnökjelöltet, mert kétségtelen, hogy az általános választójog törvényjavaslata sem a képviselőházban, sem az urak házában nem fog többséget kapni, pedig a király minden áron követeli a választóreformot. Ilyen körülmények között nem igen akad államférfi, aki a bizonyos és csúfos bukás kilátásával hajlandó volna kormányt vállalni. Tegnap óta emlegszik ugyan Kielmausegg grófnak, az alsóausztriai helytartónak a nevét miniszterelnökjelöltként, de nagyon kétséges, hogy ő is elfogadja-e ezt a szinte lehetetlen megbízást. Hogy a helyzet mennyire kiélesedett, azt legjobban jellemzi az, hogy tegnap óta Bécsben el van terjedve a király lemondásának híte. Azt beszélik, hogy a király, aki a választójog teljes reformja mellett exponálta magát,’..ián látja más megoldását a válságnak, mint azt, hogy lemond. Éppen Ferenc Ferdinánd főherceget, a trónörököst sürgősen visszahívták Madridból, ahova tegnap érkezett meg a spanyol király esküvőjére. Nem valószínű, hogy a válság már ma ennyire kiélesedett volna, de valóban senki sem tudhatja, hogy mit hoz a legközelebbi jövő és nekünk is úgy kell látnunk a dolgok állását, hogy Hohenlohe temodása valóban komoly tünete a monarkia válságnak, amelyet eloszlatni s a habsburgi monarkiát új erőre támasztani csak egy mód van: a perszonális unió, amely önálló és erős Magyarországot teremt, lemond a király?! Egy prágai lap, a Prager Tageblatt mai számának vezető helyén azt a hírt közli, hogy a birodalmi válságnak szenzációs megoldását készítik elő a Burgban. E megoldás létesítésére Ferec Ferdinánd trónörököst sürgősen visszahívták Madridból, ahova Alfonz király esküvőjére utazott. Ez a közlés anynyit jelent, hogy Ferenc József király lemondani szándékozik Ferenc Ferdinánd főherceg javára a trónról. Nemcsak a prágai újság foglalkozik ezzel a szenzációs hírrel, hanem az osztrák főváros egész közvéleménye is. Tegnap és ma Bécsben egyébről sem beszéltek, csak a király lemondásáról és Ferenc Ferdinánd hirtelen történt visszahívásáról. Volt alkalmam erről a dologról pár szót váltani egy nagyon beavatott udvari személyiséggel, aki természetszerűen nagy tartózkodással nyilatkozott, de szavainak tartalmából kiérezhető, hogy a trónváltozás híte nem puszta hírlapi kacsa. Arra a kérdésre, hogy igaz e, hogy a trónörököst sürgősen visszahívták Madridból, a diplomata azt felelte: — Azt hiszem, igen De ezt természetesnek találom a mai körülmények között, amikor a monarkia egyik fele csak alig keveredi ki a súlyos válságból, amikor tehát a most a másik felén kitört válság kétszeres veszedelmet jelent, ilyen körülmények között a koronának szüksége van minden tanácsadójára , mi sem természetesebb, minthogy elsősorban a trónhoz legközelebb álló fenséges úr véleményét akarja hallani. Arra a kérdésre, hogy hisz e a trónváltozás lehetőségében, a diplomata a következőket felelte : — Hosszú közéleti múltam megtanított arra, hogy kételkedjek mindenben, de meg legyek győződve arról is, hogy lehetetlen dolgok nincsenek. Ahogy lehetséges volt 1848 ban a trónváltozás a magyar események miatt, úgy nem lehetetlen most sem, az ausztriai események folytán. Mindazonáltal nem hiszek a király lemondásának hírében. Ámbár a felség az utóbbi időkben kétségtelenül fáiadt és gyakrabban gyöngélkedik, mégis szigorúan és férfias kitartással ragaszkodik uralkodói kötelességéhez, amelyeket szent hivatásának tart. Ha lemondó szándéka valóság volna, ezt csak azzal tudnám magyarázni, hogy a meglehetősen dezolált osztrák állapotok rendezését fiatalabb kézre akarja bízni. A magyar helyzettel a felség ma a legnagyobb mértékben meg van elégedve, a Wekerle-kormány bírja teljes bizalmát. És még csak egyet akarok megjegyezni. Ha a trónváltozás csakugyan megtörténnék, ez annyit jelentene, hogy a monarkia súlypontja erősen eltolódott Budapest felé. Nemcsak azért, mert Hohenlohe bukása és a mai osztrák helyzet kétségtelenül a magyar álláspont diadalát jelenti, hanem azért is, mert Ferenc Ferdinánd főherceg politikájában trónralépése után igen nagy változás fog beállni. Vigyázzon a szavaimra, az eddg szívbarátnak vélt és az összbirodalmi eszme hívének gondolt trónörökös, ha trónra lép, nagy meglepetésekkel fog szolgálni a világnak. És e meglepetések nem a monarkia osztrák felének lesznek kellemesek, gyújtogatók. A Kristóffy-féle politika most már a leggonoszabb arányokban fejlődik, hogy a hazafias és tisztességes kormányrendszer fejére nőjjön. A szocialisták minden árnyalata, a nemzetköziektől kezdve s a parasztszocialista pártokon végezve, teljesen átadta magát a Kristóffi-féle bosszúpolitikának, amely az alkotmánytipró rendszer elégtételét keresi oly módon, hogy az egész nemzet köznyugalmát, az ország gazdasági érdekeit feldúlja. Az izgató, a forradalmi harcokra törekvő szocializmus nemcsak a saját körében dolgozik és szórja az üszköt az elámítható, a felizgatható, felbujtható nép között, hanem kezet fog a nemzetiségekkel is, hogy a tüzes csóvát közösen dobják a magyar állam épületébe. Már tegnap este úgy a szociáldemokrata, mint a nemzetiségi pártok titokban arról tanácskoztak, hogyan találhassák meg a közös együttműködés fonalát és a hajlandóság erre nézve már mindkét részről kimondatott. A szocialista pártok pünkösdi kongresszusának határozatától függ, hogy ez az országrontó szövetség milyen alakban jöjjön létre. A nemzetközi szocialisták orgánuma, a Népszava ma már nyíltan forgatja a tüzes csóvát és az eddigi titkos szervezkedések elért eredményeinek tudatában, megérettnek látja a helyzetet a legféktelenebb izgatás megindítására. Azok előtt, akik ma is Kristóffy bérencei és a bukott rendszer bosszú ligájának eszközei, sem az alkotmány, sem a nemzet állam, sem a magyar társadalom érdeke nem szent, sőt minél érzékenyebb ponton támadhat, akár egyiket, akár másikat, annál váci ..óban cselekszenek. Ezekkel szemben a a kímélet ás a szabadelvű felfogás határozá ja, anntyi, mint köntársi szerepben ősz-