Vásárhelyi Napló, 1924. március (1. évfolyam, 24-48. szám)

1924-03-01 / 24. szám

2 TÖRÖK ERNŐ. A városháza ormáról alig került le még a csütörtöki közgyűlést hirdető nem­zeti lobogó, máris gyászzászlót tűztek ki helyébe, mintha csak azt akarták volna jelezni vele, hogy annak az embernek ha­lálával, akit a város gyászol, gyász borult a nemzetiszínekre is. És valahogy tényleg így van, valahogy úgy érezzük mi is, hogy a lobogó változásnak ez a magya­rázata igaz. Igaz, mert, aki meghalt, aki­nek halálhírére a városháza ormán gyász­zászló leng keménykötésű magyar ember volt, hazáját szerető derék polgár. T­ö­­r­ö­k Ernő törvényhatósági bizottsági tag halt meg, a városszerte ismert és becsült Török Ernőc költözött el váratlanul, csü­törtökön este 11 órakor, az élők honából. Hetvenhat esztendőt élt az elhunyt és ez­alatt a 76 hosszú év alatt szive minden dobbanásával hazájának és városának élt. Közéleti szereplésében, amelyre gazdatár­sai részéről élvezett bizalom folyt , bőven jutott alkalma, akár országos, akár városi politikáról volt szó, mindig a hazaszere­tet és szülővárosának java vezérelték. Erre a kettőre oktatta, buzdította barátai és tisztelői seregét, akik sokszor felkeresték tanácsokért, útbaigazításokért, a sokat ta­pasztalt Török Ernőt, pecércési tanyáján, vagy ha a városban tartózkodott, a Rákóci­­utca 21. számú családi házában. És ezért a szerte megnyilvánult bizalomért Török Ernő nem maradt hálátlan. A pusztai gaz­datársadalom kulturális előrehaladásának elősegítésére megalapította a Pecércésházi Olvasókört, amely érdemei elismeréséül elnökévé is választotta. De felbecsülhetet­len szolgálatot tett a környékbeli gazdák­nak időjóslásaival is, amellyel nagyon szívesen és a tanult meteorológusokhoz hasonló tudással foglalkozott. Egy idő óta azonban az újsághasábokról, amelyek jós­lásait közölték, elmaradtak Török Ernő megszokott jelentései és az olvasókörből, ahol ezelőtt a legszorgalmasabb látogató­­ volt, maga a jós is hiányzott. Súlyos betegség támadta meg szervezetét. Érel­meszedés gyötörte és hiába próbált ellene védekezni, ez okozta tegnapelőtt este be­következett halálát. Kevesebben lettünk tehát megint mi maradék magyarok, keve­sebben lettünk Török Ernővel, akinek arc­képét Szeremley Sámuel azzal a megjegy­zéssel közölte Vásárhely történetében, hogy „típusa az igazi magyar embernek.“ Az elhunyt érdemes polgár temetése ma dél­után két órakor lesz a Rákóci­ utcai gyász­háztól. Végtisztességtételén a gyászoló család nagyszámú tagjain kívül, bizonyo­san sokan vesznek részt azok is, akiket a barátság, a tisztelet szálai kötöttek össze boldogult jó Török Ernővel. Ellenzéki képviselők egymás ellen, Budapestről jelentik : Vázsonyi Vil­mos kijelentette, hogy ne tanítsa őt Ruppert liberalizmusra, az a Ruppert, aki őt hazaárulónak mondta. Rassay Károly, Vázsonyi Vilmos, Ugron Gá­bor távol tarják magukat az egye­süléstől, valamint a fajvédők és a legitimisták is izolálva vannak, így Szilágyinak rövidesen fel kell hagynia a tervezett akcióval. Prónay Pál párbajra hívta a honvédelmi minisztert. Budapestről jelentik: Prónay Pál alezredes tegnap reggel provokál­­tatta dr. Csáky Károly honvédelmi minisztert egy folyosói beszélge­tés alkalmával tett állítólagos sértő megjegyzéséért. A jövő héten érkezik Pestre az ellenőrző bizottság. Budapestről jelentik: A népszö­vetség pénzügyi bizottsága jövő hé­ten Budapestre érkezik, valószínűleg akkor jön Budapestre Harding is. A kormány kétszeres erővel dolgo­zik, hogy előkészítse a pénzügyi szanálással kapcsolatos intézkedéseit. Tíz milliárd állami kis­lakásokra, Budapestről jelentik. A népjóléti miniszter a vidéki lakás­építési cé­lokra 10 milliárd koronát utalványo­zott ki, amelyből Sopron és Gyön­gyös 2,2 milliárdot és a többi vá­rosok 1—1 milliárdot kapnak. A házhelyeket a városok adják. A há­zak 60 évig az állam tulajdonát ké­pezik, mely után a városok tulajdo­nába szállnak vissza. VÁSÁRHELYI NAPLÓ 1924. március 1. Kormányrendelet í­észül a pótbérről. Budapestről jelentik. Vass József népjó­léti miniszter egy hírlapíró előtt a követ­kező nyilatkozatot tettte: " A lakásrendelet kiadása idején a ko­rona­ jegyzése Zürichben 0.03 volt és már az a rendelet állapította meg, hogy a benne megállapított­­lakbérek a korona romlásá­hoz képest emelendők lesznek. A legutóbbi február elsejei lakbérfizetés alkalmával a korona zürichi jegyzése már csak 0,02 volt, ehhez képest február 1-én már tulaj­donképpen a­­ rendeletben megállapított bérhez képet körülbelül 30 százalékkal többet kellet­­ arra fizetni, vagyis minden százezer korona helyett, százharmincezer koronát. Ezt a különbözetet most pótlak­bérként óhajtom kivetni a lakókra, vissza­menően február 1-ére. Tekintettel azonban arra, hogy koronánk sajnos, ma már ott sem áll, ahol február 1-én állott, hanem tovább sülyedt, a koronának ezt az idő­közi esését számba kell vennünk. A mi­nisztertanács határoz végleg ez ügyben és azt hiszem, hogy körülbelül 56 szá­zalékos pótlékbérfizetést leszünk kényte­lenek megállapítani, visszamenően a feb­ruári évnegyedre. Tehát a februári lakbér minden százezer koronájára utólagosan fizetendő lesz pótlakbérként noooo korona. Azt hiszem, a rendelet kiadására március első napjaiban kerül a sor s akkor kell majd ezeket a pótlakbéreket fizetni. Az egységes párt a belföldi kölcsön arányosításáért. Budapestről jelentik : Az egységes párt 12-es bizottságának pénteki ülésén minden tag részt vett. Óhajaikat 12 pontba fog­lalták össze. 1. A belföldi kölcsön alapja a jövedelmi és vagyonadó maradjon azonban bizonyos minimumot, progressziót állítsanak fel. 2. A pénzintézetek bevonása a pénzinté­zeti központba. 3. Részvénytársaságok bevonása azzal a kikötéssel, hogy minden vállalat saját pa­pírjából köteles a kivetett százalékot adni. 4. Kereskedelmi cégek és tőzsdebizomá­nyosok bevonása az értékpapír forgalmi­adó alapul vételével. 5. A legutóbbi négy év alatt az ingatlan forgalom megadóztatása. 6. Hitbizományok külön megterhelése 5 százalékig. 7. A jegybank részvények jegyzése és a kényszerkölcsön junkuimba való hozatala. 8. A vagyonváltság hátralékok külön pót­lékolása. 9. A valorizálatlan hitel élvezők külön pótlékolása. 10. A belföldi kölcsön köteles előlegének egyszeri fizetése esetén kedvezmény adandó. 11. Tíz millió koronán felüli jövedelmi adó külön pótlékolandó. 12. 1923. óta először kivetett jövedelmi adó 50 százalékkal pótlékolandó. Kedvezően döntöttek az inségakció szegényeinek fája ügyében. Megírtuk, hogy azok a szegények, akik elkéstek az ingségakció februári fakiosztásától, egyáltalán nem kap­hattak fát, mivel a város a részüket időközben közmunkák ellenében adta ki. Mivel a fa ezzel teljesen elfo­gyott, az érdekeltek, akiknek száma körülbelül kétszázra tehető, küldött­ségbe tömörülve, szerdán délelőtt fel­keresték S­o­ó­s István dr polgármes­tert, hogy az ő révén valahogy hozzá­jussanak elmaradt fájukhoz. A pol­gármester a küldöttségtől két napi türelmet kért, amikorára azt ígérte, hogy a panaszt orvosolni fogja. Soós István úr ezt az ígéretét be is vál­totta, amennyiben tegnap a rendkí­vüli tanácsülésen olyan irányú dön­tést eszközölt ki, hogy azok az inserakciós szegények, akik elkéstek a februári faosz­tástól, most utólag, a megálla­pított ötezer koronás áron meg­kaphatják fájukat, amelyet miután mint fentebb is em­lítettük, az inségakció fája teljesen elfogyott, a város egyéb közcélokra vásárolt fakészletéből utalnak ki szá­mukra. Ezzel a faosztással azután véglegesen befejezést nyer az in­­ségakciói faellátási része és csak a lisztellátás marad még fent március végéig. Egy megvadult bika vérengzése Kiskőrösön, Kecskemétről jelenti a MTI. Kiskőrösön a most lezajlott állatvásár alkalmával dél­előtt fél 10 óra tájban egy vezetéken levő magyar bika elszabadult gazdájától. A megvadult bika két embert halálosan szúrt át, kilencet pedig súlyosan megsebesített és nagyon sokat összegázolt. Két-három méter magasra hajigálta fel szarvával az embereket, sátrakat és a ki­állított dolgokat. A legrettenetesebb pilla­natban a szerencsétlenség színhelyére ér­kezett egy kocsin három vadászruhás ember, akik közül az egyik egy sárga ka­bátos úr leugrott a kocsiról és egyenesen a felbőszült bikának tartott. Útközben ka­bátját levetette, amidőn a bikához ért, meg­ragadta annak szarvait s egy pár pillanat múlva a rettenes erejű állat a földön hevert. Ezután a kocsi másik utasa, a másik va­dászruhás ember az egyik sátorból hosszú kötelet hozott, amellyel hihetetlen gyorsa­sággal kötözték oda a letepert állatot egy hatalmas akácfához. A közönség meg akarta hálálni az ismeretlen ember csodálatos vakmerőségét, de már nem volt kinek, mert kocsira ültek és elhajtattak. Csak később sikerült megtudni, hogy a bátor sárgaruhás úr Sallay András orgoványi földbirtokos, a másik Schenk Rudolf pékmester, a kocsi harmadik utasa pedig Gerei Mihály volt Kecskemétről. Szabadforgalmat kérnek a tejre. Áremelési kívánságok az árvizsgáló bizottság előtt. Az árvizsgáló bizottság hétfőn dél­után 4 órakor tartja legközelebbi ülé­sét, amelynek napirendjére már eddig is sok érdekes tárgy gyűlt össze, így a pékek a kenyérárak, a szikvízgyárosok a szódavíz árának felemelését kérik. Ugyanekkor akarja megállapítani a bizottság az ipari készítmények árát is. Ehhez a mű­velethez az adatokat az egyes szak­osztályoktól kérte a bizottság, amely­nek ez irányú felszólítására azonban több szakosztály nem reagált úgy, hogy a mulasztó szakmák cikkeinek árát hivatalból lesz kénytelen meg­állapítani a bizottság. Éppen ezért ajánlatos, hogy mindazok a szak­osztályok, amelyek eddig még nem adták be kalkulációikat, hétfőig saját érdekükben feltétlenül tegyenek ele­get az árvizsgáló bizottság felhívá­sának. A tejtermelőknek is van elintézni való dolguk az árvizsgálókkal. Az ő nevükben Balogh Sándor a Gaz­dasági Egyesület alelnöke és Cz. Nagy Kálmán a Tejszövetkezet igaz­gatója intéztek beadványt a bizott­­sághoz, amelyben azt kérik, hogy március elsejével a tej és tej­termékek forgalmát szabadítsák fel az irányárak alól. A kérelem indokolásául azt hoz­zák fel, hogy a jelenlegi megkötött­ség folytán nemcsak a termelés, ha­nem a tejárusítás is a csőd szélére jutott. Az előbbinek az oka az elő­takarmány drágaságában rejlik, az árusítást pedig a szegedi kofák te­szik lehetetlenné, akik most már nem­csak a tanyák között, hanem a város belterületén is összevásárolják az 1509 koronás vásárhelyi tejet, ame­lyet Szegeden állítóan 2500 koro­náért adhatnak el. Ezzel érvelve ké­rik azután az érdekeltek, a tejforgal­mának szabaddá tételét, amelyet, el­képzelésük szerint, a bizottság csak akkor venne ismét irányárak alá, ha a termelők a szegedi árakat túllépnék. HÍREK. Sokan vannak még mindig az olyan emberek, akik nincsenek tisztában a valorizációval. Akik tartanak, vagy éppen félnek is attól, mert a lényegét nem ismerik. Akik nem szemhunyorítás nélkül adtak le eddig bú­zán, zabon, Trans Orient papíron, vagy éppen a dinárral egész kis vagyonokat, de hogy ők esetleg kevesebb pénzt is kap­hassanak vissza a bankból, még ha azok­nak értéke duplára megy fel is, azt nem akarják értelemmel felkapizsgálni. Mert vagy úgy vannak azzal, mint cigány a ken­derrel, vagy mint az öreg Maksa a hús­­lével. Echós kocsin vándorol a móré csa­ládja s éppen szép vetések mellett ballag velük a táltos. Jaj de sip lóhere ezs, — az öreg cigány — szinte luhatnák vagyok, ha ránizsek. És nyelt egy nagyot. Aztán a buzavetést dicsérte, majd a dohánytábla tetszett meg nékie irtó módon, hogy aztán nyomban a krumplit magasztalja. Hát ezs itt kutya ?. .. Szól az egyik rajkó a ken­dertáblára mutatva. Ázs semmi, még látni se seretem ázsiát ! Elfordult s egy könny­cseppet morzsolt szét a füstös ábrázatján. Hát mért nem sereted dádé ? Érdeklődött a kölök. Azsér hibás, mer abba fulladt bele ázs édes öreg apád ! Arra célzott, hogy kenderkötélre akasztották fel az eszéki tör­vényszék udvarán. Pedig szép volt, de ne­kik nem tetszett. Viszont a régi jó vi­lágban meg az öreg Maksának a húsleves nem tetszett sehogysem. A menye váltig kínálta, tessékelte, nem, az öreg meg se kóstólta a finom csigalevest. De miért nem eszik édes ? faggatta sértődötten a fiatal asszon. Hiszen nagyon jó . . . Nem fiam ! Szólt csendesen az öreg. Boldogult édes­­anyátok főzött a kálátónkra egyszer hús­levest, alig volt az a kis birkahús egy fél fontnyi s mégis mind a negyvenen rosszul lettünk a levestül­­ így az öreg. Persze, hogy negyven személyre nem fél font juh­húsból szokás ebédet főzni. Még sokszor a több is kevés, pláne ha az ember nem találja el az izét. Mikor a hatvanas évek­ben katonák voltak itt beszállásolva, a nagy lágerben Börcsökné se tudta elta­lálni a katonája ízlését. Sírva panaszolta a kis kapuban : tudja szomszéduram, olyan finom galuskalevest heppentettem, rárán­tottam, még meg is cinceltem­ s mégis tá­lastól vágta utánam a vitéz ur. Valami hi­bának csak kellett lenni ott is, vagy a le­vesben, vagy a fehér cselédben, ,vagy a katonában­­ így bizony. Azonban van még egy új fajta kifogás is. Sokan azt mondják, hogy nem lehet az jó, ha csak most talál­ták ki. Ha pedig jó, mert nem csinálták meg hamarabb. Gyerekes észjárás, akár­csak a Samukáé. Ne csak a húsát szedd kicsi fiam — mondta az apja az ebédnél — halhatatlanul jó annak a káposztája is ! Nevetett a gyerek. Mondhatja kend nekem édcsapám , ha jó volna, mögönné a ku­tyám, a zsandár még odakint a kertben ! Már pedig csak jónak kell lennie, mert sokan szeretik. Pláne ha egy kis szalon­nával meg tejföllel megbabonázzák ... Hát attól a takarékkoronától se kell félni. Én azt hiszem, hogy jóra válik ... — A M­ALIGÁN . . . Olaszország azt mondotta, hogy a magyar bor jó, erre megindultak a kiviteli tárgyalások. Ausztria régen tudja ezt. Még abból az időből, a­mi­kor ingyen kóstolgatta s Bécs­­ben állott a dézsmacsűr, mint valaha Vásárhelyen a présház. A borkivitel tehát újult lendület­tel indul meg a tavaszszal. Köl­tők azt írják, hogy nyári hajna­lon harmatnak és napsugárnak ölelkezéséből születik a bor. Le­het. De azt is mondják, hogy lelke is van. Ez meg már egészen bizonyos. Kell, hogy lelke legyen, mert hólepte pincék mélyén, kriptái csendben is megtudta, hogy megszerették s egyszerre egész merész lendülettel végzi el az árak nagy tornaversenyén a nyertes magas ugrást! Amint kisteleki meg szatymazi embe­rek mesélik, a 13 maligános bor tegnap óta 3500-on alól már nem indít és egy tapodtat sem megy. Nem megy, mert úgyis megveszik. De mi lesz velünk, szegény halandókkal, kik néha meg megállítunk néhány csep­pet, ha­­gy alkonyat táján néha elfog bennünket a búbánat ... — Időjóslás. Változékony sze­les hideg idő várható, sok helyütt csapadékkal. — Ma ülésezik a faár­­megállapító bizottság. Meg­írtuk, hogy a faármegállapító bizott­ság elnöke pénteken délelőttre hívta össze a tagokat. Az ülést azonban közbejött akadályok miatt ma délelőtt 10 órára halasztották, amikor előre­láthatóan lényegesen felemelik a jelenlegi hivatalos árakat.­­ A Gazdaasszonyok Egyesüle­tében a kifizetés 2-ad, vasárnap délután 2—4 óra között lesz. Megnyílt a zöldségpiacon, IV. ker., Szentesi­ utca 4 szám alatt a város legolcsóbb divatáruháza. Női divatkelmék, csikós aljszövetek, vásznak, zefirek, grenadinok minden színben, selymek, voálok stb. stb. az óriási drágaság dacára is meglepő olcsó áron kaphatók. Egy próbavásárlás meg fogja önt győzni, hogy e hirdetés nem üres reklám!

Next