Vásárhelyi Napló, 1924. április (1. évfolyam, 49-72. szám)

1924-04-20 / 65. szám

Ára 800 kor. Hódmező-Vásár­hely, 1924. 8. évfolyam II. szám. Vasárnap április 20. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Dura-nyomda. Telefon 254. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt. Lesz magyar Húsvét! Az Isten jó. Nem abban az értelmében a jónak, ahogy a mi emberi véges elménk fel­fogja és etikai érzésünk ma­gyarázza, hanem úgy, amilyen a jó önmagából eredően lehet. Jó az Isten, mert nem nézi azt, hogy igaz-e, vagy gonosz az, ki a földön lakik, esőt ad mind­kettőnek a földjére. Nem abból, mely túlbőségével halottá teszi a vetést, bár arra is ad nap­sütésben feltámadást, hanem abból, mely úgy hull permeteg­­ként, áldásul a földre, mint az életet szomjúhozó lélekre a Jézus szelíd szavának jótékony árja. Az Isten jó, mert a nyo­morultat felemeli anélkül, hogy a gőgöst és felfuvalkodottat megalázná, a szegénynek ad terített asztaláról kenyeret, az ég madarát táplálja és öltözteti ékes ruházatba a mezők lilio­mát. Az Isten jó, mert elküldi szabaditását azoknak, kik Benne bíznak s kiknek hitük nem ho­mokra épült kártyavár, mit el­fúj a csüggedés, vagy lelki lá­zongás első fugalma, mihelyst nem úgy megy sora az ember­nek, ahogyan azt szeretné. Mi­helyst egy cseppje a megpró­báltatásnak keserűvé teszi az élet édes italát, melynek nyo­mán átokká durvul és esik szét az imádság. Az az imádság, mely nem a szívből buzog fel a háládatosság szárnyain, ha­nem a­mely maga is folyton alkuszik, kér, mert mindig csak vár valamit az Istentől. Az Isten jó, mert elküldi szabadí­tóját annak a népnek, mely hűtlen soha nem volt hozzá. De hogy kiválasztott népe volna az Istennek, ezt csak az embe­rek önhittsége, önössége találta ki. Az Isten jó, tehát nincsen benne részrehajlás és előtte minden teremtmény, minden nép egyforma, ha önmaga nem teszi különbözővé magát a többiektől. Mert amit az írás az egyénnek meg­parancsol, az szól a nemzetnek is. Ne építs magadnak idegen isteneket bálványok gyanánt! Ne ölj! Ne lopj! Ne merülj el a bűn fertőjébe! Ne orozd el azt, ami nem a tiéd. Ne tedd másnak azt, amit magadnak nem kívánsz! És szeresd fele­barátodat, mint tenmagadat! Mondja sorjában az írás szava. Feltámadásnak húsvétján lehet ezekről a parancsokról beszélni. És lehet vizsgálódni. Nem va­gyunk mi kiválasztott népe az Istennek, de érezzük, hogy mégis csak kiválóbbak vagyunk, mint azok, kiket a „békemű“ úrrá tett felettünk. Érezzük, hogy azok a gonoszak, kiket a Gol­gotán az Úrral együtt feszítet­tek keresztre, mintha leszálltak volna onnan s ők lettek volna a mi biráinkká! Érezzük, hogy a kajafások nem haltak meg, csak tógát és alakot cseréltek és most is mindig csak kezü­ket mossák a Poncius-Pilátu­­sok. Érezzük, hogy ok és érdem nélkül, anélkül, hogy arra rá­szolgáltunk volna, bántak ve­lünk kegyetlenül s ha van is hiba bennünk, azzal nem más­nak, csak önmagunk ellen vét­kezünk. Érezzük, hogy m­iné­­künk lehet sok bűnü­nk, de me­lyeket már százszor megbün­­hődtünk, azonban Isten és em­berek előtt, népek itélőszékénél nincs okunk pirulni, mert a keresztnek hívei, a jónak, ne­mesnek védelmezői s azoknak bástyái voltunk, kiket biráinkká tett nem a gyarlóságunk, ha­nem a gyengeségünk, a biza­kodásunk, a jámbor hitünk és a kimondott szónak tiszta szent­sége. Harangok szava jött meg mára, hogy hirdesse a* Meg­váltó diadalmát a halál felett. Virágos oltárok előtt együtt térdel, vagy együtt zengi zso­lozsmáját ma minden nemzet, a jók és igazak s a hamisak és gonoszak egyaránt. És az Isten lát mindent s hall min­den szót és különbséget tesz. Mert feltámadást vár minden nemzet, de ez a feltámadás nem egy. A feltámadás csak igaznak jussa és azé, kit meg­korbácsoltak. Fel hát a fejjel magyar, neked van legtöbb jus­sod ahhoz, hogy a húsvétot várd, reméld és higgjed. Fel a fejjel, mert az Isten igazságos és az Isten jó! . . Testvéri hívő szó Vásárhely város polgáraihoz! A társadalmi rend és béke megóvása, a fejlődés zavartalan és békés biztosítása a feladata a nemzet minden egyes polgárának. Az erőszakos át­alakulás, a forradalmak útjára való eltévedés keserű levét issza ez ország és társadalmunk már hosszú évek óta. A polgári elemek széthúzása, egymással való elvakult harca tudta és tudja csak a felforgató elemek munkáját sikerhez juttatni. Rend, béke, eredményes munka nem lesz addig ez országban, míg a polgári elemek nemzetmentő hivatásukat megértve, érdekeiket megértéssel összeegyeztetve, egymással kezet nem fognak. Vásárhelynek is égető szüksége van ilyen polgári újjászületésre, a polgári elemek összeolvadására és együttmunkálására. Ezt célozza az alakulóban levő Városi Polgári Párt, amely alakuló nagygyűlését húsvét másodnapján délslött 16 órakor tartja a Fekete Sas nagytermében. Polgártársak! Legyünk ott mindnyájan s mutassuk meg, hogy a nehéz időkhöz méltó önzetlen hazafiság, egy jobb jövő előkészítésének forró vágya él mindnyájunk szívében. Ezt munkálni még önfeláldozás és önmegtagadás árán is erős elhatározásunk! Hódmezővásárhely, 1924 április 12. Az előkészítő bizottság nevében: Lázár Lajos elnök. április 27-én tartja meg beszámolóját gróf Bethlen István Gróf Bethlen István miniszter­­elnök, Vásárhely első választókerü­letének képviselője úgy tervezte vá­sárhelyi beszámolóját, hogy azt a dr­eigner Károly főispán installá­ciója alkalmával tartja meg. Mivel azonban a külföldi kölcsönnel kap­csolatos szanálási javaslatok letár­­gyalása állandó jelenlétét tette szük­ségessé, a beszámolót későbbi időre kellett halasztani, így tűzetett ki az április 27-ikére, vagyis a ránk jövő hét vasárnapjára. Mint most bennün­ket értesítenek, a beszámoló április 27-én meg fog történni. A gróf Beth­len István vonata vasárnap reggel fél 9 óra tájban érkezik meg Vásár­helyre és a miniszterelnök kiséreté­­ben lejönnek hozzánk A­l­m­á­s­s­y László képviselő, az Országos Egy­séges párt elnöke, Ángyán Béla sajtófőnök s talán d­r S­z­u­d­y Elemér helyettes sajtófőnök is. És több mi­niszterrel együtt sok más kitűnősége a magyar politikai világnak. Vásár­hely közönsége megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel várja gróf Bethlen István miniszterelnököt, ki azóta, hogy utóljára körünkben tisz­telhettük, a világtörténelem fórumán is abban a nagyságban jelentkezett, amilyennek mi magunk között,­­a magyar újjászületés fénykörében őt eleve megismertük s becsülni és szeretni megtanultuk. És szeretettel várja Vásárhely mindazokat, kik a magyar renesszánsz e nagy, nehéz, de dicsőséges munkájában gróf Beth­len Istvánnak harcos és alkotó, segítő társai. Ha tell, kormánybiztost rendelnek ki a Társulat élére. Szegedi tudósítónknak alkalma volt a hódmezővásárhelyi kérdésekkel kap­csolatban Aigner Károly dr főis­pánnal beszélgetést folytatni. A fő­ispán kijelentette, hogy Hódmező­vásárhely városához és népéhez a múltban is különös szimpátiával von­zódott, azonban amióta a város fő­ispánja lett, ezt a köteléket a maga részéről még bensőbbnek tekinti. Említette a főispán, hogy a múlt­koriban küldöttségek keresték fel a hivatalában, többek között Lázár Dezső gazdasági főtanácsos veze­tésével az árvíz károsultak küldött­sége is megjelent nála. Ezzel kap­csolatban Aigner Károly dr főispán felkért bennünket a következők köz­lésére : — Az árvíz károsultak ügyében táviratot intéztem a KörösTisza-Ma­­ros ármentesítő társulathoz, hogy a nagyfai szivattyút a jelenlegi 5—6 óra napi munka helyett éjjel-nappal tartó üzembe helyezzék, mindaddig míg a környékben kiöntött víz, a csatornába lehúzódik. Egyidejűleg táviratilag kérte a fő­ispán a földmivelésügyi minisztert, hogy ilyen utasítást adjon az ármen­tesítő társulatnak és amennyiben az ármentesítő vonakodna ezt teljesíteni, egy kormánybiztost rendeljen ki a sürgős intézkedések megtétele céljából Az olcsóság nálunk tovább tart, hogy minden rendű és rangú t­ vevőinknek lehetőség szerint ma­ Naponként változó frissáru raktár­a­dót nyújtsunk, tavaszi és nyári szükségletet beszerezni. Haris- KQ R n D R ■ U T AR nyak, keztyük, férfi és gyermek zoknik, nyári trikóingek, kötszövöttáru­k különlegességi lera­kötöttkabátok iránt, saját érdekében nálunk érdeklődjön. Kirakatunknál állandóan árjelzéssel. Magyarország pénzügyi feltámadása. Politikával nagyon ritkán foglal­kozom, a mai viszonyok között szinte elkerülhetetlen azonban, hogy orszá­gunk talpraállításának problémájánál közgazdasági vonatkozásban a poli­tikát ne érintsem. Amikor még a boldog Nagy-Magyarország fényko­rát élte és hangos volt a 48-as ellenzéki szellem, amely Ausztriától való elválásunkat, az önálló magyar hadsereg és az önálló magyar jegy­bank felállítását sürgette, hangzatos jelszavakkal igyekeztek annak elő­nyeit a közönséggel elhitetni. Amit hosszú évtizedeken keresztül a nagy agitáció dacára az ellenzék kivívni nem tudott, azt a szerencsétlen vé­­gezetű háború folyománya az 1918. októberi forradalom valósította meg. Eltűnt a monarchikus közösség, meg lett később a magyar nemzeti hadsereg, azonban rég óhajtott önállóságunk kielégítésére a nagy, magyar, szabad és független Magyar­­ország helyett kaptunk egy pár vár­megyét. Elveszítettük egykori bank­­jegykibocsájtó intézményünket az Osztrák-Magyar bankot, melyet erős alapjairól, elsőrangú vezetéséről világ­hírűnek tartottak. Ezen intézmény kikapcsolása óta a magyar pénz értéke annyira sülyedt, hogy seho­gyan sem tud magához térni. A boldog világban nem is volt hazafi s szinte megbélyegzett volt az, aki nem szavalt a városháza előtti kőről, nem verte a mellét, nem kiabált eléggé a fennt körvonalazott elvek mellett. Nem hagyhatom meg­említés nélkül, hogy a hazafiaságnak ez volt a legolcsóbb és legkönnyebb módja, mert minden anyagi áldozat nélkül meg lehetett oldani. Ma más világot élünk, többet kell országunk közgazdasági ügyeivel fog­lalkozni és pedig reális komoly alapon, mert még ilyen elvek mellett is azt kellett megérnünk, hogy még a múlt év sem hozta meg pén­zünk értékállandóságát, amit részben a külkereskedelmi mérleg passivitá­­sának és az egyre növekedő bankjegy­­forgalomnak tudhatunk be. Fősze­repe van pénzünk leromlásában az áldatlan belpolitikai viszonyokon kívül a teljes jogrend hiányának, mert addig míg országunkban az egymás megbecsülése, a békeszeretet és teljes megértés igazi, erős gyökeret nem ver, szó sem lehet a külföld teljes bizalmáról s így pénzünk érték­­állandóságáról sem. Tudjuk azt mindnyájan, hogy az ország pénzügyi talpra állításában elsősorban dr. Bethlen István minisz­terelnöknek van oroszlánrésze, aki fáradságot nem ismerő munkával, erős akarattal, alapos érvekkel a körülöt­tünk leselkedő irigy szomszédok és a reánk neheztelő nagyhatalmak képviselőinél kivívta, hogy külföldi kölcsönt kapunk, mellyel megindul­hatunk a mindenki által hőn óhajtott konszolidáció felé. A külföldi kölcsön megszavazása, illetve folyósítása elsősorban ahhoz van kötve, hogy a kormány előbb egy belföldi kölcsönt vegyen fel pol­gáraitól azért, hogy ennek befizetése után a bankóprésnek saját céljaira való igénybevételét elkerülje. Másod­szor pedig köteles felállítani a Magyar Nemzeti Jegybankot, mely lehetőleg fedezett bankjegyeket bocsáthat ki. A Magyar Nemzeti Jegybank, vagyis az új bankjegykibocsátó intézet 30 millió aranykorona alaptőkével — 100 arany­koronás részvényekkel — fog megalakulni, melyet a jegyzés idejében fennálló érték szerint magyar papír koronában is lehet fizetni.

Next