Vásárhelyi Napló, 1924. június (1. évfolyam, 98-120. szám)

1924-06-01 / 98. szám

t rezet, j olmot mindenkor in vásárol 19 szám. z t­e­­­rdőcipő b kivi­árakon ,részhez n alatt­­i n. é. hölgy újdonságaim megérkeztek, ti fogom ki­­diszitéseket ek. A nagyér­­s pártfogását Maca divat­­illasor. Dobai állítás , hálószoba gasabb igé­­n­ és konyha ter nélkül tik az ér­­- utcán, az és az ura­lja Gyula rraktárában. ndü anyag, őnyös árak. yo kát igas : a Teleky-u. ■egylet sege. . és ujon­­álya áll a nagyér­­rendelke­­ládias ta­­:ndéglős DÓR til közönség i­üh­elyemet v­ettem fel és nyersanyagot ik fel, ennél­­egy árut k­­­özönség ign­­ini. (csak fekete) oo.ooo kor. i színben és . 80.000 kor. szines forma-120.000 kor. nben és for-170.000 kor. FERENC Pásztor ház.) ?éria szemben. fája, ahol kkek, kék rtók. zka­los mi­­czéshez száraz zelezés sóbba.i lai-u. 17. ínostér. számcsavar, fonykerités. ij, gépzsir, 1 stb. ■si hely. rt wt ono sz. alatt. Tegnap este nyolckor felült a bécsi gyorsra Popovics Sán­dor, a Magyar Nemzeti Jegybank elnöke és Londonba elutazott, hogy ott a szanálási törvény után meg­ígért külföldi kölcsönt most már nyélbe üsse. Váratlanul érte Popo­­vicsot a kormány megbízása és kül­földre kiküldése, de ez a váratlan­­­­ság nem kedvetlenít el bennünket, sőt csak bizalmunkat fokozza, mit a külföldi kölcsön iránt tápláltunk és hordozunk a szívünkben. Tudtuk, hogy az egész szanálási akció nem tréfa dolog; hogy a Smith Jerem­iás úr Pestre érkezése végtelen komoly fordulópont; hogy a hadisarc el­tolása nem komédia, hanem komoly időhaladéknak a nyújtása. Mindezt tudtuk, de őszintén megvallva az igazat, kezdtünk már úgy lenni az egész kölcsönnel, mint az ígérettel, mely folyton csak csalogat, szinte a hadikölcsönnel-formán. Mert a tü­relmetlenségünk megérthető. Hiszen a szomjúságtól elgyötört ember nem kívánja, hogy előbb még tiszta tál­cát keressenek, csipkés keszkenővel letakarják s úgy szolgálják fel po­hárban friss vizét a forrásnak. Nem várja meg, hanem egyszerűen oda­áll, vagy nekihasal a pataknak és eloltja a kinzo szomjúságát. Minket a már nagyon régen tikkaszt a gazda­sági élet forrósága és számomra, érthető tehát, hogy idegességünkben már ennél is valami álmodozásfélére gondoltunk. S ebből az álmodozás­ból most felriaszt bennünket egy kedves, egy biztató hang, annak a vonatnak a zakatolása, amelyikben a nemrég megalakult magyar nem­zeti jegybanknak az igazgatója Londonba ringatózik, azért, hogy az aranykölcsön felvételéről, annak vég­leges módozatairól beszéljen. Igen, megvalljuk őszintén, hogy utóbb már szorongásféle fogott el, most pedig úgy érezzük magunkat, mint aki ott várakozott drukkolva a bank páncélszekrénye közelében és egy­szerre csak a pénztáros egy rakás arannyal a kezében a nevét kiáltja. Pedig ha el tudtuk volna zsongi­­tani idegeink szavát, észre vehettük volna már napokkal ezelőtt, hogy valami olyan fordulat történt, ami reánk nézve jót jelent. Hogy tovább ne menjünk, a volt pénzügyminisz­ter, aki nem tudott mást csinálni, csak új adók kitalálásán törni a fe­jét, most megszólal és azt mondja, hogy ime az események igazolták a politikáját, mert eddig nem lehetett gyűjteni a hadisarc réme miatt, de most lehet már ! A párisi sajtó kezd melegen írni rólunk és konstatálja, hogy Magyarország most már talpra áll, csak aztán „jóltevői“ ellen ne fordítsa a fegyvert, amit a kezébe adtak! A szerb tárgyilagosan, a belenyugvás hangján beszél, mert látja, hogy hiábavaló minden kec­­mergése. De ez mind semmi. A legfontosabb az, hogy az oláh egye­nesen dörgölődzik és szinte híze­legve akarja kitudni, hogy Bethlen István miniszterelnök hogy csinálta ezt. Az oroszt a sárga irigység ereszti egyenesen. Szóval Popovics Sándort valószínűleg nem hiába hív­ták Londonba. De van más jel is: egy hét óta javul a tőzsde és mint­ha egy kis rezdülés történt volna az élet, a gazdasági élet falevelén. Az üzletek mintha egy kicsit moz­dulnának. Érthető ez a lassúság. Hiszen a spekuláció, a munka nél­kül való, könnyű vagyonszerzés volt eddig az uralkodó, most annak be­fellegzett, de a komoly tőke, a ko­moly vállalkozás még egyelőre bá­tortalan, az­az hogy lassan mozdul; lassan, de tagadhatatlanul mozdul­ás ez a fő s ez a fontos ma külö­nösen, amikor itt Vásárhelyen is sok­sok kisgazdának, sok kriptacsendes­­ségű boltnak és munkanélküli ipa­rosnak egyebét sem hagyta meg a jégverés, csak a reménységét és a jövőben való becsületes hitét . . . Ára 1000 kor. Hódmező-Vásárhely, 19214. I. évfolyam 98. szám. Vasárnap jimius I. Szerkesztőség : Deák Feren­c-u. 15. Kiadóhivatal: Deák Ferenc-u. 7. Ottra-nyomda. Telefon 254. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és felelős kiadó: Fejérváry József. Kiadja: Vásárhelyi Napló Rt. Tizenkétszázalékos késedelmi kamat az adótartozásokra Az államháztartás egyensúlyának helyre­állításáról szóló törvény alapján a pénzügy­­miniszter elrendelte, hogy az aranykorona értékben fizetendő közszolgáltatások kése­delmes befizetése esetén 1924. május hó 16-tól kezdődőleg, illetve az ezen tartozá­soknak az 1924 évet megelőző időkből származó hátralékai után 1924 május hó 1-től kezdődőleg évi 12, vagyis havi 1 szá­zalékos késedelmi kamat szedessék és pe­dig az esedékesség napjától annak a hó­napnak a végéig, amely hónapban a be­fizetés, történik. A papírkoronában kivetett és kivetendő közszolgáltatások után to­vábbra is a késedelem minden megkez­dett hónapjára 10 százalékos adópótlékot kell számítani, ugyancsak havi 10 százalé­­kos adópótlékot kell számítani az arany­koronában fizetendő közszolgáltatásoknak az 1924 évet megelőző időkből származó tartozásaira 1924 évi június hó 30-ig, amely 1 napig azok a tartozásnak megfelelő ösz­­szegű papírkoronával törleszthetők, telje­sített befizetések esetében is. Az arany­korona értékre való átértékeléssel, valamint az ez évi befizetéseknek átszámításával járó nagymérvű munkatöbbletre való te­kintettel elrendelte a pénzügyminiszter, hogy az aranykorona értékben fizetendő köztartozásoknak végrehajtás útján való behatását mindaddig, míg a múlt évi hátra­lékok egyesítése és azoknak, valamint a folyó évi lerovásoknak aranykorona ér­tékre való átszámítása befejezést nyert, leg­később azonban folyó évi július hó 15-ig az adóhivatal mellőzze, illetve csak ve­szély fenforgása esetén foganatosítsa. (A továbbra is papírkoronában fizetendő köz­tartozásokat úgyszintén az állami kölcsön­­előleg, illetve kölcsönhátralékokat azon­ban nem fizetés esetén az előírt határidő­ben be kell hajtani. Forradalmi emlékek és vizbajok a város parlamentje előtt A maskranyu hivatalos elfoglaltsága miatt akadályozott Aigner Károly dr. főispán helye­t Soós István dr. polgármester elnök­letével tartotta meg tegnap délelőtt májusi rendes közgyűlését a törvényhatósági bi­zottság. A polgármesteri jelentéssel kap­csolatban Rózsa András bizottsági tag emlékezett meg a vízbajokró­ s ezzel kapcsolatban különösképen arról, hogy az Árm­entesítő Társulat nem gon­doskodik kellőképen a csatornák tisztítá­sáról és emiatt a víz nem képes lefolyni. •Csáky L­ajos dr. h. polgármester vá­laszában azokkal a súlyos anyagi nehéz­ségekkel foglalkozik, amelyek a Társulat feladatainak pontos elvégzését akadályoz­zák. Megemlíti, hogy az Ármentesítő Tár­sulat mindszentl apátfalvai szakaszának vezetősége azzal a célzattal, hogy végre a vásárhelyi földeket mentesítse a belvizek­től, az idei költségvetésébe, amely a múlt évben készült el, 82 millió koronát irány­zott elő a védelmi munkálatokra. Ez akkor olyan összeg volt, amelyből meg lehetett volna oldani a kérdést, ha a valutarom­lás be nem következik. Természetes, hogy a korona mai árfolyama mellett a 82 millió elenyészően kevés a vadvizek végérvényes levezetésére. A városi tanács tudatában van annak, hogy a mai helyzet tűrhetetlen és hogy a bajon sürgősen segíteni kell, miért is a Társulatnál állandóan szorgal­mazza a vadvíz probléma megoldását. Akik tisztában vannak a bajok eredetével, azok viszont tudják, hogy mindaddig, amíg a Társulatnak az idei költségvetéshez ha­sonló előirányzásokkal kell dolgozni, addig a belvízszabályozás megnyugtatólag nem lesz elintézve. Más mód tehát nincs a kér­dés helyes megoldására, mint az, hogy a társulati közgyűlést össze kell hivatni és az érdekeltség együttes elhatározásával olyan pénzügyi kibontakozást keresni, amelyeknek révén sikerrel vihetők keresz­tül a vadvizek levezetésére vonatkozó ter­vek. A h. polgármester a társulat pénz­ügyeinek rendezését egy megfelelő köl­csönnel véli megoldhatónak. A kölcsön felvétele legfőbb érdeke a társulatnak, mert hiszen ha továbbra is a vadvizek aratják le a termést, az a helyzet áll majd elő, hogy a búzában kivetett ármentesítő járulékot nem tudják a gazdák előteremteni, mivel búzájukat elviszi a víz és így nem lesz miből fizetniök. Csáky K. polgármester megemlíti még azt is, hogy a városi tanács maga is azon a véleményen van, hogy a csatornákat nem a vízgyűjtésre, hanem a víz levezetésére csi­nálták, miért is szükséges azok gyakori tisztítása, amire a tanács gyakorta felhívja a társulat figyelmét. Soós István dr pol­gármester és vele együtt a tanács mindent elkövet a bajok orvoslására, de lehetetlen kívánságokon nem tud segíteni. Így lehe­tetlen teljesíteni azt a kívánságot is, ame­lyet a napokban egy küldöttség tolmácsolt a polgármester előtt arra vonatkozóan, hogy a Kistóvölgynek egy részéből a vasúti­­ töltés átvágásával vezessék le a vizet. A társulatnak ehez nincsen joga, mert hiszen ha a társulat átvághatná a vasúti töltést, akkor mindenki követné ezt a példát, ami végül a vasúti szerencsétlenségekhez ve­zetne. Lencse Ernő megnyugvással veszi tudo­másul a h.­polgármester szavait, abban a reményben, hogy jövőre már valóban segí­tenek az eddigi sérelmeken. Szóvá teszi azonban, hogy a földeken még mindig nagy a víz, csupán Gorzsa és Répáshát környékén 12000 hold áll most is víz alatt azért, mert a szivattyúk a szénhiány miatt nem működnek. Arra kéri a polgármestert és a tanácsot, hogy valamilyen úton-módon szerezzenek a társulatnak szenet, mert különben a víz alatt lévő területeket ebben az évben egyáltalán nem lehet hasznosí­tani. A tárgysorozat következő pontjaként, a fák védelme érdekében a közgyűlés egyhangúlag elha­tározza, hogy a kecskeméti törvényhatósági bizottsághoz hasonlóan az útszéli fák el­pusztítására és megrongálására irányuló cselekményeknek bűncselekménnyé való minősítését kéri a nemzetgyűléstől. Ezután a forradalmi birnök megtorlása foglalkoztatta a közgyűlést, annak a hatá­rozatnak kapcsán, amelyet Esztergom és Komárom megyék közigazgatásilag egyesí­tett törvényhatósága intézett a nemzetgyű­léshez és egyben hasonló állásfoglalás cél­jából megküldött a társtervén­yhatóságok­­nak, közöttük a vásárhelyinek is. Az emlí­tett határozatot, amely azt kívánja a ne­y­­zetgyűléstől, hogy a forradalom bűnöseit állítsa a bíróság elé és a bíróilag megbé­lyegzett forradalmárokat fossza meg aktív és passzív választójoguktól, a tanács pár­­tolólag terjeszti a közgyűlés elé. A közgyűlés élénk helyesléssel fogadja a tanács javaslatát, amikor szólásra emel­kedik László Jenő úr és a javaslattal szem­ ben azt indítványozza, hogy a törvény­­hatósági bizottság ne vegyen tudomást Esztergom és Komárom vármegyék kíván­ságáról. Indítványát azzal okolja meg László dr., hogy azok akik a forradalmak alatt bűnt követtek el, már beszámoltak cselekedetükről a bíróság előtt, tehát nincs semmi szüksége az újabb felelősségre vonásnak, amely — úgy­mond, — azok­nak lenne a legkellemetlenebb, akik részt vettek, vagy legalább is csendes támogatói voltak az akkori eseményeknek, de eddig még nem kérték számon tőlük magatartá­sukat. Így példának említi fel, hogy a városi tanács is támogatta a Nemzeti Tanácsot a közrendet és vagyonbiztonságot célzó munkájában. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő nem ért egyet László Jenő véleményével annak ellenére, hogy ő maga is tagja volt a Nem­zeti Tanácsnak és a forradalom után kor­mánybiztosa Vásárhelynek. — Én, — mondotta felszólalásában Kun Béla nemzetgyűlési képviselő, — eléggé exponáltam magamat azokban az időkben, mégis örömmel venném, ha engem illetékes bíróság elé állítanának. Én teljes súlyát átérzem annak a felelősségnek, amely rám hárul és ezért kérem a törvényhatósági bizottság tagjait ne fogadják el László Jenő indítványát. Mi azokban a nehéz időkben azt tettük, amit a közrend meg­óvása és a nemzet érdekei kötelességünk­nek parancsoltak. Gyávaság volna tehát most a felelősséget azokra hárítani, akik akkor odaállottak mellénk, talán nem mind szívüik-lelkiek parancsát követve, nem is a terror miatt, hanem lelki kényszerből, abban a hitben, hogy a forradalom pesti vezérei, akik a nemzeti ügy szolgálatát hangoz­tatták, jót akarnak, amely elé bűn lett volna gáncsot vetni. Igenis, viseljük mi a felelősséget és ne bántsuk azokat akik egy és más okból mellénk szegődtek. Én fele­lősségem teljes tudatában megnyugvással veszem a tanács javaslatát, mert nem akarok a mások bőrével takarózni, miskor­­úgy érzem, hogy amit én tettem azért csak én lehetek a felelős nem pedig azok, akik különféle hatások alatt támogattak, lelkiismeretem szerint, a közrendet és a haza javát célzó munkámban. Kun Béla nagy tapssal fogadott beszéde után Csáky Lajos dr­­. polgármester szólal fel és visszautasítja László Jenő dr.-nak azt az állítását, mintha a városi tanács a politikai szimpátiából támogatta volna a Nemzeti Tanácsot. — A tanács sohasem politizált, — ugy­­alond, — de a politikától függetlenül, mint közigazgatási szervnek kötelessége volt és lesz a mindenkori kormányokat támogatni. Rosz­indulatú állítás tehát az, mintha a tanács egyetértett volna a forradalmi kor­mánynyal. Mi a forradalom idején köteles­­ségszerűen helyünkön maradtunk bár, de lelkünkben egészen távol állottunk attól az irányzattól, amelyet a nemzeti ta­nács képviselt s amely végeredményben a kommunizmushoz vezetett. A tanács magatartása fölött erkölcsi kritikát gyako­rolni, a cenzor tisztjét éppen László Jenő úrnak nincsen joga betölteni, hiszen László úr nemcsak az októberi eseményekben, hanem a kommunizmusban is szerepet ját­szott. Kérem a közgyűlést fogadja el tan­­nácsi javaslatot. Bízzuk a bíróságra a for­radalmi szereplések elbírálását s ha kell én és velem együtt a tanács, valamint Soós István dr. polgármester úr, felemelt fővel magunk is oda állunk a törvénykezés elé. László Jenő dr reflektál most a h. pol­gármester szavaira és kijelenti, hogy ő maga is vállalja a felelősséget azért, amit tett, pusztán a köz érdekében és nem anyagi előnyök elérése céljából . . . Csáky Lajos dr.: Jól tudjuk, kik vettek fel holmi pénzeket, mint régi újságírók ! László Jenő dr. : Engem a felettes ható­ságom, az Ügyvédi Kamara felmentett a forradalmak alatt tanúsított magatartásom miatt, ami azt bizonyítja, hogy nem kö­vettem el semmi törvénybe ütköző dolgot. Csáky Lajos dr.: Én voltam a vizsgáló bizottság elnöke és az ügyvéd úr meg­tagadta a bizottság élőtt a kommunistákat és a kommunizmus alatt tanúsított visel­kedését ! László Jenő dr: Akkor sokan esküdtek a kommunizmusra. A vásárhelyi ügyvédek az Ön (Csáky Lajos dr.) és Kenéz Sándor kivételével mind aláírták a tanácsköztár­saságot üdvözlő­ivet. Végül László dr. kijelenti, hogy ő nem kíván tovább gátat vetni a tanács javasla­tának, mire a közgyűlés egyhangú határa- Pünkösdi ajándékokáSIHs! Szikula Lajosnál vásznakból, kartonokból, festőkből, divatharisnyákból és kertyű­kből Susáni nagy utca. Szikula La­josnál Susáni nagy utca. A r v ■ú r­­g •© e® ¥ kényelmét és érdekeit kívánjuk szolgálni, amikor 35 éves kizárólagos­­ 7CCi t* I 8/M M W C ft CY kötött és szövöttáru üzletkörünket a kor kívánalmait teljesen kielé-V CiOCil M­J' 1. IOV4L giteen égé- flora­rck ír minden elképzelhető színekben, ________ ________________________ ____szitettük ki. IbliyclIV zoknik, fürdőöltönyök, gyer­mek nyáritrikóingek, keztyük, kötöttkabátok, női gyapjúmellények, zsemperek, nagy kész- KOKRON-GYÁR lerakata (bárányhoz­) létünk, valamint olcsó gyári előállítási képességünk folytán legolcsóbban nálunk szerezhetők be, újdonságainkat kirakatunkban figyelje.

Next