Vásárhelyi Napló, 1924. július (1. évfolyam, 121-147. szám)

1924-07-01 / 121. szám

2 Teljes tisztelettel:R­osenfeld Izsó bőröndös Legszebb ajándék egy szép valódi bőrből készült ridiktil, pénztárca, melyet ezen alkalomból mélyen leszállított árban bocsátom a nagyérdemű közönség rendelkezésére. Utazótáskák, bőröndök, divatőrek, cigaretta, szivar és pincértáakák a legjobb kivitelben olcsón kaphatók. Áruim megbízható, jó minőségéért szavatolok. Javítás, alakítás olcsón elváll­­tatik Deák Ferenc­ utca 1. szám alatt. 36 lesz a termés, Megvan a pénzügyi alap Magyarország talp­raállására Budapestről jelentik: A népszövet­ségi kölcsönt egy millió arany koro­nával túljegyezték. A jegyzésben 9 állam vett részt. Anglia 4 millió fon­tot (96 millió arany korona), Egye­sült államok 2,1­4 millió fontot (54 millió a. k.) Olaszország TV 1 millió fontot (36 millió a. k.) Svájc 1*1/* millió fontot (30 millió a. k.) Hol­landia 1/% millió fontot (12 millió a. k.) Csehország Va millió fontot (12 millió a. k ) Svédország, Norvégia és Dánia 240 ezer fontot (0*96 millió arany­korona) és Magyarország a bel­földön 10 millió arany­koronát jegy­zett. Ezen államok közül Anglia már folyósított 4 millió fontot előlegként. A hátralévő részt Magyarországon belföldi kölcsön jegyzése útján terem­tik el,­ és ezt a jegyzést a bankok egyesülésénél, továbbá a gyáripa­rosok országos szövetségénél kijelen­tették, hogy a belföldön kibocsátott kölcsön részben már­is jegyzettnek tekinthető. A kölcsön feltételeire vo­natkozólag most folynak a végleges megbeszélések. A népszövetségi köl­csön elhelyezéséről és annak mó­dozatairól Korányi pénzügyminiszter a parlamentben az indemnitás vitája során mondandó beszédében rész­letesen tájékoztatja a közösséget. de az értékesítéssel egy kicsi baj van. Az egész országban megkezdődött az aratás. Országos jelentés szerint azokon a vidékeken kívül, amelyeket nagy elemi csapás, árvíz, jég stb lá­togatott meg, mindenütt jó közepes­nek ígérkezik a termés. A leggyen­gébb termést talán a későn elvet­hető tavaszi kalászosok ígérik, de viszont a sok eső hatására szépen fejlődő kapások némileg pótolni fog­ják ezt a hiányt, így országos átlagban, a termés­sel nem lesz baj, de súlyos helyzet­ben vannak a gazdák máris az ér­tékesítés terén. A korona javulására a mezőgazdasági termények ára azon □al lejebb szállt, pedig eddig is a békeárak színvonala alatt volt, az egyéb cikkek ára azonban még nem mozdult. Az új búzáért legfeljebb 250.000 koronát ígérnek, vagyis megint megismétlődik a minden év­ben tapasztalható jelenség: az aratás és cséplés idején nincsen ára a gabonának, pedig a gazdák nagy része alig várja már, hogy az új termésből friss pénzhez jusson és beszerzéseket eszközölhessen. De minden, amit vennie kell drágább viszonylag, mint a békében volt, míg viszont a gazdának a búza méter­­mázsájáért csak 15 aranykoronának megfelelő árat fizetnek, amiért az utolsó békeévekben 23—24 arany koronát kapott. Még távol, a ten­geren túl, Amerikában is 20 arany­­koronának felel meg az ottani bú­zaár, vagyis a magyar gazda Európa szívében 25 százalékkal kevesebbet kap a gabonájáért, mint a kevés tő­kével és munkával olcsón term­elő amerikai gazda. De az sem járt jobban, aki az igazán sok munkát és vesződséget igénylő kertészkedéssel akart a hely­zetén javítani. Csak úgy ömlik a kerti termény a pesti piacra, a fogyasztás felvenni nem tudja, az árak már annyira estek, hogy né­melyik kerti terménynél többet tesz ki a vasúti szállítási költség, mint a vételár. Horíhy Miklóstié Debrecenben. Debrecenből jelenti a MTI. A MéNSt. debreceni csoportja közgyü­gyűlése alkalmából nagybányai vitéz Horthy Miklósné, s kormányzó neje vasárnap reggel D­brecenbe érke­zett. Kíséretében voltak gróf Kiebel­­berg kultuszminiszter, Soós Károly altábornagy, Torczy Kamil és a MANSr. országos elnöknője, Rifffy Sándor, Szemere Báláné és a MANSÍ többi vezető nagyságai. A főméltó­­ságú asszony fogadtatása reggel fél 9 órakor történt a pályaudvaro­n, a­hol a MANS 3. elnöknője köszön lötte, melyre néhány közvetlen szó­val válaszolt és a város ötös foga­tán a megyeházára m­rt, ahol Hid­házy Zsigmond főispánnál reggeli volt. A kormányzóné 10 órakor több női küldöttséget fogadott, majd az egyetem építkezését nézte meg. Délben az Aranybika szállóban 200 terítékes bankett volt, melyben Wig­ner B­eláné köszöntötte fel a magas vendégeket. Délután 5 órakor az Aranybika szálló dísztermében tar­totta meg a debreceni MANSz ün­nepélyes közgyűlését nagyszámú kö­zönség részvételével. A kormányzónő este 10 órakor kíséretével a fővá­rosba visszautazott. — Meghívás. A július 1-én, azaz ma kedden délután 5 órakor a városi tanácsteremben tartandó állami elemi isk. gondnoksági tagokat meghívja az elnök. VÁSÁRHELYE­N PLD JVUgttyitottíK a tatonctntutKa piitíst. A vásárhelyi Ipartestedet rendezésében az iparostársadalom lelkes támogatásával vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek kö­zött nyílott meg az Iparegylet nagytermé­ben a tanoncmunka kiállítás, amely azt van hivatva­ dokumentálni, hogy a vásárhelyi tanoncok jövője jó kezekbe van letéve. A kiállítást K­r­u­z­s­­­i­t­z Károly ipartestü­leti elnök nyitotta meg üdvözölvén a meg­jelent S­o­ó­s Itt­án polgármestert, vala­mint a nagyszámú érdeklődő közönséget. S­o­ós István dr polgármester hatásos beszédében rámutatott arra hogy a ta­noncmunka kiállítás annak a két közmon­dásos igazságnak csinál propagandát, amely szerint a munka nemesít, és a munkásság az élet sója, a veszélytől mely megóvja■ Örömmel állapítja meg ezután, hogy a vá­sárhelyi iparosság szem előtt tartotta a föntebbi két monarst is ebben a szellem­­ben nevelt tanoncát. Ezt bizonyítja a kiállí­tás is, melyért köszönetét fejezi ki a tatson­­coknak és mestereiknek a maga és a vá­ros közönségének nevében is. Ezután meg­­nyitottnak nyilvánított­a a kiállítást s a kö­zönség a kiállított tárgyak megszemlélésére indult. A tárgyak között elsőrendű­ kovács, bognár, asztalos, ács, csizmadia, cipész, hentes, cukrász, szabi és még sok más iparág által kiállított munka van A kiállí­tás júius 6-án záródik. ft kerti bagoly pille aratta le a starci rétet. Írt a Vásárhelyi Napló arról az újabb egyiptomi csapásról, mely a Barci rét gyönyörűen megindult nö­vényvilágát teljesen letarolta. Még ma egy hete senki sem gondolt arra, hogy a nagy víz után még egy csa­pást kell elvi­selnie. A múlt hét vé­gén jelentkezett az első furogó, mely egy éjszaka egy hirmidát lerágta a kukoricának és ma már olyan az egész Barch­ét, mintha valami óriási kéz egy óriási for­rasztó lámpával leper­zselte volna, fekete és kopár. Vasárnap egész bú­csujárás volt a Barch­ét, mert a Napló híradására tömegesen mentek ki az érdekeltek, hogy szemükkel lássák az egyiptomi új csapást. A hír nem volt túlzott. Most kölessel próbálkoznak a veszett fejsze nyelét megmenteni, d­­ nem sok rea­ény­­nyel biztat ez sem, mert már nagyon előre haladott az idő, a hernyók tömege pedig valószínűleg ezt is le­legeli. Megfigyelések során arra jöt­tek rá, hogy ezek a férgek egész nap a repedésekben tanyáznak és éjjel előbújva mindazt lerágják, ami nappal nőtt. Ma elszámol ,, megtűnik a közellátási hivatal. Körülbelől olyan idős ez az intéz­mény, mint maga a mi szerencsét­­lenségünk. Nyomorúság volt a szülő­­anyja és a rendkívüli viszonyok tet­ték szükségessé fennállását. Most megszűnik. A Livasba még ma felvonul a Kristó Máté megfogal­kozott kicsi gárdája, és csak azért, hogy a számadásokat megcsinálja és a könyveket, mielőtt azon a levél­tárba kerülnének, lezárja. Szeretnék mi is lezárni ezzel az aktussal az egész ínség időt, akárcsak azokat a könyveket, vagy egy rossz álmot, de ez nana fog o­din könnyen menni. A nyomornak egy része nem szűnik meg ezzel és azok, kik közellátásra szorultak, még sokáig járják majd a közhivatalok küszöbét, ha az tagad­hatatlan, hogy ezt a császármetszést meg kellett cselekedni. Hogy az el­látatlanok nagy része, kik hozzá­­szoktak ahhoz, hogy az ő fejek is csak a hatóságnak fájjon, egy kis keserűséggel veszik tudomásul a se­gély megszűntét, mert a mai nappal 2272 vá­rosi és 1400 állami segélye­zettnek az olcsó liszttel való ellátása szűnik meg, ha sem az állam, sem a város nincsen abban a helyzetben, hogy derűre borúra osztogassa az olcsó lisztet, mikor az adózó közönség így is nyakig éviekel az adók tengerében, meg hát egyszer itt van az ideje annak, hogy mindenki gondoskodjék magáról. Ma tehát megszűnik a köz­­ellátás és többé senki hatósági lisz­tet nem kap. Egy kis mélaba fog el­vesnni őket a forradalmi emlék meg­szűnésekor s nem tudunk elmenni a kapuzárás mellett anélkül, hogy a közellátási hivatal tisztikarának, igy dr. Fejérváry Bertalan fa­ügyelő ta­nácsnoknak, mint Kristó Máténak és az egész tisztikarnak ki ne fejezzük hálánkat és elismerésünket azért a tényért, hogy végtelenül hibátlan és sokszor súlyosan megkritizált funk­cójukba a kötelességen felül és a p­aragrafusok parancsola szükségébe becsületes érző szívüket is belevit­tét mindenkor. Cséplőgéptulajdonosok figyelmébe! !"«?,?s?elírény®,kBt rarAAjsii aztia i.*l?,zifl0ru^1,an f0fliik ellenőrizni. Uarioe* ilin*­.•«»»t-A.. Vásárhelyen legjobban és legocsóbban felszereli a VdUciSZ'nIcllSZBrtitT. Elismeri s meggyőződött róla minden gazdaasszony, mpIÁI mÁlT § ff hogy nincsen párja a Vadász-féle­­ Cíffju 1 Uliau. Egyforma jó úgy a sajt, mint a túró készítéséhez, eláll évekig is, 1 csepp kell belőle egy liter tejbe. Főeláru­zó hely a VADÁSZ illatszertár. Báró, aki lop és csal, Budapestről jelentik : Báró Bánffy Ernőt, aki hónapok óta tartózkodik lakás és foglalkozás nélkül a fővá­rosban, több lopás és csalás miatt előállították a főkapitányságon. Ki­hallgatása alkalmával elmondotta, hogy a forradalom után került a fővárosba és az erdélyi Huny­ad me­gyei Bánffy családból származik. Ki­sebb vagyona volt, melyet rövid idő után elkö­tött és lopásból, csalásból tartotta fenn magát. Előzetes letar­tóztatásba helyezték és átkisérték az ügyészség fogházába.­­ A polgári fiúiskola jó maga-­­ viseletű és szorgalmas tanulóinak jutal­­­­mazására adakozni szívesek voltak : Ta­kács Sándor 5000 koronát, Posztós Pál könyvkereskedő 10 000, Novák Imre ref.­­ tanuló 50.000, Márton Árpád ref. lelkész 1­5 drb ezüst koronát, 25.000 koronát és­­ egy drb szépirodalmi művet. Ve­tró Bála, Kristó János, dr. Deák Ferenc és N. N.­­ egyenként 25.000 koronát. Az ado­mányokért köszönetét nyilvánítja az igazgató. is 24 'n in ! HÍREK. Ment az egyszeri iparlovag, a cselák lóháton, dárdával kezében, sisakkal a fején s­övé­ben egy ezüstveretű fényes acélnyárssal. Utána büszkén ballagott négy kövér kopó­kutya. Hová megy Vencel ? Kérdé a ma­gyar szomszédja. M­egyek urnák Kassára ! Felelt Vencel Bendigáz Minek az a fene nagy dárda ? Megölni a sárkánykigyót ! Minek a ló ? Sergetni az ellenséget és el­rabolni a­­várkastély leányát ! Hát a sok ebből mit akarsz ? Tyúkot fogni kövérat, szép nagyot ! No és mi célból van az ol­daladon a fringla ? Acélból, hogy pecsenyét forgassak rajta ! Jól van. Telt, múlt az idő sőt talán akkor sem hazudok ha azt mon­dom, hogy négy esztendő is elröppent az idő bagoly szárnyán, mikor egyszer megint kint áll a kapuban Salétrom Boldizsár bácsi, a magyar szomszéd s látja, hogy egy top­rongyos, züllött, mocskos csavargó ténfe­­reg el a ház előtt. Ni­ni, ez meg csupa a Vencel ! Kiált fel Boldizsár bácsi. Csak nem ette meg a fene ! Csodálkozik az ud­varos. De bizony csakugyan az volt. Na Vencel — szólt Salétrom úr — hát meg­jöttél ? Mek ! Mondta Vencel. Mák ' Hol van a ló ? Eladtam ! Hol van a lándzsa ? Eltörte makatát ! És a kutya ? Mekette Vencel ! Hát a kabátodon mi sétál ? Pélhát! Nagyon szürke a színe és csendes a tá­rása. Megnyomja lisztes zsák és elfan fá­radva ! Az elkedvetlenedettek, a reményte­lenek és csüggedők vigasztalására mond­tam el ezt az apró mesét. Nem azok szá­mára, kik hús nyári estén a Sas­­előtt, su­gározzák ki, mint melegszívű napok, jobban mondva napmeleget adó szívvel m­eá­dott emberek a kánikula nappali hevét. Bár ez még semmi ! A múltkor hogy az a tropi­kus forrós­ág zuhant ránk és az emberek csak úgy támolyogtak az ingblúzokban, H. Kovács Sándor cimboránk oda se nézett. Hiszen meleg van — mondotta — meleg van, de nincs az az igazi jó nyári meleg ! Nem ezek számára mondottam el. Nem is azoknak, kik délben öklükkel verik az asz­talt, s azt mondják : én azért sem eszek rántott borjú húst Inkább rágom azt a szá­raz kenyeret ! Nem is azoknak szólt a pél­dázatom, akik még ismerik a forta édes izét és az életét, mely szép, pláne, ha széppé teszi a baráti érzés és a szeretet, melyért érdemes a földi létre születni. Nem. Ezt a példázatot ma azoknak mond­tam el, akiket nem zökkentett ki aietutjok mezgyéjéről sem a háború, sem a forradal­mak, sőt még az az úgynevezett béke sem. Akik végezték az életteli dalukat, úgy, mint azelőtt, bízva a munka becsületes arany paritásában. Akik nem néztek s nem néz­nek se jobbra, se balra, hanem mentek és mennek egyenesen. Akiket nem izgatott se Óra, se Giziszó, se Kotaci kender és Már­télyi gummi. Akik dalolva végezték a dol­gukat A könnyen éles, a konjunktúravirág­­zás megszűnt, eltűnt. Még nem látszik, de a Salétrom Bold­zsár éles szeme már látja messziről Vencelt, aki még tegnapelőtt glan­cosan, lóháton ment el, amint jön gyalog, mert a kutyáját megette, a lovát eladta s a lándzsáját a hátába verték. Midőn nem maradt egyebe, mint az az egy fakószinü bolha, melyet liszteszsák nyomott laposra, de amelyet Cselákiában, hol az ős hazája van, egészen másként hívnak. Ez maradt ha hizzá s ez várta meg az uj mesgyénél. Ez várja már a szanálás során mindazt, akit a konjunktúra szült fel aki még ta­valy húsz milliókat hajigált­ oda a nőjének, holott valamikor, pár év előtt nem volt egyebe. 20 olyan bolhánál, melyet a lisztes­­zsák nyomott laposra. — JULIUS . . . Szelíd álommal for­dúlt mára a tegnap és mégis milyen kü­lönbség. Tegnap még június volt s ma már egész nap julius van. A gyümölcs érlelő nyári hónapnak kezdete. Alanyi költők Urában pengetik el a nagyszerű érzést, mit egy ilyen rózsás újjá, hajnal kivált, midőn új­­ hónapot, új időszakot nyit meg örök törvénye szerint az idők rendjének. Engem is elfog egy kis Urai hangulat, azert úgy érzem, hogy az első szürke hajszál jelent meg a tavaszi élet dús fekete fürtjében. Verejtékes munkára hí ez az új időszak s egyúttal új gon­­dok árnyékát sötétíti fel alkonyi estéken. A gyümölcs megérik és az ize jó, de hogy elszalad a nap, rohan utána a többi is. Még nappal vagyon az írás szava szerint, de éppen ez sejteti, hogy majd lesz éjszaka, lesz ősz, lesz tél, mire most kell elkészülni. Asszonyt új­jak kötik a befelles üvegeket, emberi kezek szelik a vetést. De amikor majd ennek vége lesz, majd fa kell megint, sok és drága. Sőt a mementó ott kong már az ablakom alatt, amint a szom­széd előrelátása stráfkocsiról szedi a téli tüzelőt. Egy szelíd álom után új hónapot nyitott a rózsa újja hajnal. És én úgy érzem, hogy ez a gyorsaság csak a tél felé hajt, mely szükséget tar­togat és egy hónappal közelebb visi mindnyájunkat a sir­hoz . . . K­­s i d h n feflj $2 Fe Gy , nagy ha BE !. Egy Rossi sz. jó Bist a­lt Lile azt ] Fért Elől A n. kezdőd' előfizető Előfi­tus—SZi korona. rész­t ez eseti az elől A N hall,m: Előfize­téseket 7 szán­­dájáb? Két dar 8 hónap­t át tartásra a városi é a . Tudja magát Tisztelt ismerős sigukr, meggyi fel, ho zelt­­ frissen sörök) kal­ál rendeli vermét külön m­­elyet ke dó, m

Next