Vásárhelyi Napló, 1924. december (1. évfolyam, 249-271. szám)

1924-12-02 / 249. szám

Hódmezővásárhely, 1924 december 2. kedd Ara 210O korona, I. évfolyam, 249 ik szám. IXLfd­ SZERKESZTŐK: SZENT ANTAL-UTCA 7„ TELEFON 20© KIADÓ­VATAL: SZENT ANTAL-UTCA 7., A „KULTÚRA“ RT KÖNYVNYOMDÁJÁBAN TELEFON 22 POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ: FEJÉRVÁRY JÓZSEF KIADJA: A „KULTÚRA“ RT „Baj talál lenni!...“ Ha valaki azt hitte, hogy a pén­tek esti és a szombati piros szeg­­fűs kivezetésekben minden ellen­tét és forradalmi törekvés kirobbant volna, akkor nagyon téved. Györki Imre és társai, összesen tizennégyen, kiknek Szilágyi Lajos és Friedrich István szekundált a polgáriak kö­zül, úgy viselkedtek az ország há­zában, olyan botrányt, skandalumot és csapszéki jeleneteket csináltak, hogy a Ház elnöke, éppen a Ház tekintélyének a megóvása szem­pontjából nem talált más eszközt, mint a legsúlyosabbat, hogy a renitens és okvetetlenkedő képvise­lőket kivezettette. Ők, akiket ki­vezettek, másként mondják , úgy, hogy kidobták őket. Végeredmé­nyében mindegy. A szégyenteljes esetben azonban van két vonás, mely nem engedi meg, hogy egy­szerű sajnálkozással napirendre térjünk a dolog felett. Egyik az, hogy az egész megmozdulás előre elkészített komédia volt. A házsza­­bályrevízió ellen fegyverkezett fel ezzel az utolsó eszközzel a szélső­­kilengésekre beiskolázott csoport. Azt hallotta mindig, az egész el­­lenzéki fronton folyton azt harsog­ták a fülébe, hogy a házszabályre­­vízió — még a normális, a békés időkben és még gróf Tisza Istvánt is megbuktatta, hogy ne hasalna el hát bele ma gróf Bethlen István, kinek annyi az ellensége, mint égen a csillag. Nagyszerű prospektivát nyitott hát az ügy, melybe érde­mes volt belekapaszkodni. Az Es­küdt kérdés és a Márffy bombák hátha elsöpörnék a kormányt! És megrendezték a pénteki és szom­bati világbotrányt. Ok és alap nélkül egyszerűen kidobatták ma­gukat, hogy előtárják azután sebü­ket a nép előtt. Megtépették ruhá­jukat, hogy a rongyokkal izgassák fel az utcát, melynek visszhang­jára számítottak. Szóval mártírok­nak tüntették fel magukat. Azon­ban. Sz­ül történt a nagy felsülés. Az utca nem akart sehogysem visszhangot adni, csak mosolygott. Nem éppen azért, mintha felis­merte volna a cirkuszi komédiát. Nem. Hanem azért, mert az ősszi rózsás és pi­os szekfás forradalom­mal éppen torkig van már. S még a szájában van az ize annak a rothadt káposztának, mellyel a nagyszerű szociális termelés trak­­tálta annak idején. No és mert látja azt is, hogy egy kicsit más világ van már s a polgári társada­lom is felismerte az oroszlánbőrbe bujt farkast s nem rémül meg se páncélvonattól, se kétezer Lenin fiútól, se 27 terroristától Tarján­­végtől Szombathelyig. Különben megmondotta gróf Bethlen István is : higgadtan, bölcsen, imponálóan. Abban az órában, abban a perc­ben, mikor a gróf Tisza István históriai nagy tragédiámának ko­mor fensége terjesztette ki szár­nyait az ő feje felett is. Forrada­­­­lom nem lett. És nem lesz, mert­­ van erő, mely elsöpörje, semmivé­­ tegye, elfujja a föld színéről, mint­­ a ködnek foszlányát. És mert van­­ szeme, van lelke, megérzése a­­ A nemzetgyűlés tegnapi ülését háromnegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A kormánypárt tagjai feltűnő nagy számban jelentek meg Az ellen­zéki oldalon azonban csak Meskó Zoltán, Lendvai István, Haller Jó­zsef és Ugron Gábor ülnek, a szo­ciáldemokrata párt tagjai, valamint a demokrata­ szövetség tagjai nin­csenek jelen a parlamentben, mert közös értekezletre gyűltek össze a parlamenten kívül. Az elnöki bejelentés után Rubinek Istán, a mentelmi bizottság előadója ter­jeszti be a bizottság jelentését a pénteki ülésről kivezetett képvise­lők ügyében. A mentelmi bizottság azt indítványozza a nemzetgyűlés­nek, hogy Györki Imrét és Szilágyi La­jost 25 napra zárják ki a nemzetgyűlés üléseiről, Ka­bók Lajost és Proppert 22 napra, a többi képviselőt 20 napra Peidi Gyulát pedig 10 napra. Hébert Edét pedig utasítja a nem­zetgyűlés arra, hogy a nemzetgyű­lést ünnepélyesen megkövesse. Vá­gi Gábor kisebbségi indít­ványt terjeszt elő, mert a kisza­bott büntetéseket túl szigorúaknak tartja. Jól ismeri ezeknek a botrá­nyos jeleneteknek a hátterét, a­melyeknek tulajdonképpeni célja a tekintélyrombolás. Az ilyen forra­dalmi jelenségekkel szemben állást kell foglalni. Ő is elítéli ezeket a jeleneteket, mint ahogy a vidéken is mély megbotránkozást váltottak ki a parlament pénteki ülésén le­játszódott események. Meg van arról győződve, hogy ez a kérdés a házszabályrevízió napirendre tű­zésével semmiféle összeköttetésbe nincs, mégis, hogy ezeket a felte­véseket elkerüljék, Kaas Albert képviselővel együtt a következő kisebbségi indítványt terjeszti elő: Szilágyi Lajos és Györki Imre nemzetgyűlési képviselőket huszon­öt nap helyet hat napra, a többi képviselőt három napra, Peidi Gyu­lát pedig egy napra zárják ki a nemzetgyűlésből. A nemzetgyűlés többsége azonban az előadó indítvá­nyát fogadja el. Mikovényi Jenő, a mentelmi bi­zottság előadója terjeszti be a bi­zottság jelentését a Baross János képviselő által bejelentett mentel­mi ügyekről. Ezután a házszabályrevízió tárgya­lás­ára tér át a Ház. Az elnök jelenti, hogy ötvennél több képviselő a házszabályrevízió tárgyalásának ide­jére a sürgősség kimondását kéne. Az elnök névsor felolvasást rendel el, annak megállapítására, hogy az aláíró képviselők közül hányan vannak jelen. Örffy Imre előadó: A mostani házszabályok történetét ismertetve elmondta, hogy az első nemzet­gyűlés Rakovszky István javasla­tára hozzájárult ahhoz, hogy ideig­lenesen az 1908-as házszabályokat fogadják el. Szerinte az akkori házelnök megfeledkezett a házsza­bályoknak arról a legfontosabb kri­tériumáról, hogy a házszabályok­nak biztosítania kell a nemzetgyű­lés munkaképességét. Szerinte ezt a mostani házszabályok nem biz­tosítják. A benyújtott javaslatot nem tekinti mindenben megfele­lően helyesnek. Ez kompromisszu­mos javaslat, amelyben megpróbál­ták a magyar jogfejlődést szem előtt tartani. A szólásszabadság csak addig alkotmányjogi tényező, amíg a törvényhozás munkáját meg nem akasztja. A javaslat egy­általában nem érinti a szólássza­badságot. Ismerteti, hogy más par­lamentekben milyen házszabályok vannak, majd részletesen fejtegeti a javaslatot. Ezután megkezdődik a vita. Az első szónok Grieger Miklós, aki el­ítéli, hogy a nemzetgyűlésen a gyűlölet tengere tombol. Rosszalja a szocialisták pénteki botrányos magatartását. Karafi­th Jenő a következő szó­nok, elfogadja a javaslatot. Ezután Hegymegi Kiss Pál olvas­sa fel az ellenzék deklarációját s a többség zajos tiltakozása közben részlehajlással vádolja meg Sci­tovszky elnököt, amiért pénteken a zajongó szocialistákat kivezetette a parlamentből. A deklaráció fel­olvasása után az ellenzék kivonul a nemzetgyűlésből. Kitiltották a nemzetgyűlésről a renitens szocialista képviselőket. népnek, mellyel már csak kineveti azokat a nagy forradalmárokat, akik mindig ott ugrálnak, ott ordí­toznak a barrikádokon, de mikor baj van, elkushadnak, mert a már­tírok halálát dicsőítik, de mindig másnak szánják. A nép ismeri már, mert egy ingben látja a foly­ton halni kész, de mindig ép bőr­rel szabaduló „vértanukat“ . . . Baj talál lenni ! Mondotta az egyik ki­vezetett honatya. Ezt mondja Beth­len is és mi Bethlennek jobban hiszünk. Nagy szótöbbséggel újból Kruzslitz Károlyt választotta elnökének az Ipartestület. A tagok nagy érdeklődése mel­lett tartotta vasárnap délután rend­kívüli közgyűlését az Ipartestület. Az érdeklődés a napirenden szereplő tisztújításnak szólt. Mint ismere­tes, az Ipartestület vezetősége a múlt hónapban lemondott miután egy közgyűlésen a tagok többsége nem fogadta el azt az indítványt, hogy alapszabály módosítással a titkár­választás az elöljáróság fel­adata legyen. Az összehívott rend­kívüli közgyűlést Kruesiste Károly nyitotta meg, ismételten bejelentve a vezetőség lemondását és az elnöki széket, —­ mint torelnöknek, — Kimer Pálnak adta át. A közgyű­lés ezután Schmiedtbauer Tibor és társainak azt az indítványát tár­gyalta, amelyben azt indítványoz­zák az elnökség leszavazott kíván­ságának teljesítését, vagyis azt akarták, hogy a közgyűlés a titkár­választás jogát az elöljáróságra ru­házza át. A kérdésről nagy vita indult meg. Elsőnek Fetter Károly cipészmester szólalt fel és indo­kolta meg az indítványt. Bartók István cipész, aki mint az „ellen­zék“ egyik vezére szerepelt, fel­szólalásában jogcsorbításnak tar­totta az indítvány elfogadását, ha­sonló szellemben szólott Szenti Jó­zsef szobafestő is, Schmiedtbauer Tibor viszont az indítvány elfoga­dása érdekében hozott fel érveket. Kádár János csizmadia mester köz­vetítő javaslatot tesz, míg a zár­szó jogán Fetter Károly az eredeti indítvány elfogadását kéri a köz­gyűléstől, amely tíz tag kérésére név szerinti titkos szavazással dönt a titkárválasztás jövőbeli formáját illetően. A választás eredményét Neve Sándor a szavazatszedő bi­zottság elnöke hirdeti ki és beje­lenti, hogy összesen 244 szavaza­tot adtak le, amelyből 139 a benyújtott indítvány mellett, 105 pedig ellene szól. Így tehát a köz­gyűlés 34 szótöbbséggel a titkár­választás jogát az elöljáróságra ru­házta és ezzel megszűnt az az ok, amely miatt a Testület régi elnök­sége lemondott. A győztes többség ezért úgy vélte helyesnek, hogy a napirend másik pontját, az elnök­­választást egyhangú szavazással viszi keresztül és továbbra is Kruzs­litz Károlyt tiszteli meg a bizal­mával. Kórusban hallatszott a kiál­tás : _ — Egyhangú legyen a választás ! Éljen a régi elnök ! É­jen Kruesisle Károly­t — hangoztatták nagy lel­kesedéssel a teremben mindenfelől. Azonban a választást nem lehe­tett egyhangúlag keresztül vinni, mert "az „ellenzék“ ismét titkos szavazást kért. Koncz Pál kor­elnök kijelölte a szavazatszedő kül­döttséget és példás rendben, min­den nagyobb zaj nélkül mindjárt kezdetét vette a szavazás, amely három jelölt Krusslitz Károly, Kok­­ron Károly és Kiss Ernő között volt hivatva eldönteni az előrelát­ható többséget. A választásból a szavazatok összeszámlálásával a Kruzslitz Károly neve került ki győztesnek, amennyiben az ő 139 szavazatával szemben Kokron Ká­roly 60, Kiss Ernő rostagyáros pe­dig 2 szavazatot kapott. Tehát az Ipartestület elnöki szé­kébe 77 szótöbbséggel újból Kruzslitz Károlyt ültette az iparosság bizalma. A megválasztott elnököt küldött­ség hívta meg a választás ered­ményének kihirdetésére és Kruzs­litz Károly híveinek lelkesedése közepette köszönte meg azt a ra­gaszkodást és bizalmat, amelyről a választás tanúskodott. A kö­szönő szavak után Serke János iparhatóság­ biztos üdvözölte Kruzs­litz Károlyt, aki most már átvette és újévi alkalmi vásár áruházunkban megkezdődött! Tisztelettel felhívjuk régi és nb. vevőközönségünk figyelmét arra, miszerint a régebbi és kevésbé divatos áruink leszállított árak mellett,jutányosan kerülnek eladásra. Maradékok minden cikkben feltűnő öleső áron szerezhetők be. Tisztelettel: Tisztelettel kérjük nb. vevőközönségünket, hogy ezen igen bő válasz- i/nMCT h mtír­tékű alkalmi vásárt vételkényszer nélkül megtekinteni szíveskedjék. IVUrl o 1A@ 1IW lEoli&ftfcft

Next