Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1905. október (1. évfolyam, 36-66. szám)

1905-10-01 / 36. szám

2 Vásárhelyi Reggeli Újság Okt. 1 S bestiális munkájában nem volt, aki megakadályozza. A ha­lálra rémült tanyásné csak a ret­tenetes halálküzdelemre ébredt föl s őrületben virrasztott reggelig. Az egész várost lázas izgalomba hozott megdöbbentő bűnesetről reg­gel terjedt el a hír az utczákon. A helyszínére kiküldött tudó­sítónk a rettenetes dráma ismert részleteiről az alábbiakban szá­mol be : Hol történt a dráma? Szombaton reggel 8 órakor közöl­ték szerkesztőségünkkel a borzalmas rablóg­yilkosság hírét. Egy mártélyi gazda jött be s jelezte, hogy Márté­­lyon az éjjel két embert megöltek s a tanyát kirabolták. Az értesítés vétele után nyomban kocsira ültünk s kihajtattunk a már­­télyi tanyák közé. Elhagytuk már a 6- ik kilométer karót, még nem láttunk semmit. Nemsokára egy bicziklista jött ve­lünk szembe. Felismertük. Szomor Imre Szentesi­ utczai borbély volt. — Nem tudja, kérem — kérdez­tük tőle — merre történt a gyilkosság ? — Tudom! Felelt Szomor. Itt van a legközelebbi dűlőn. — Kik az áldozatok ? Tudja-e a nevüket ? — Tudom ! Felelt megilletődve. Mert az egyik az én édes testvérem, a Pali! . . . Nem kérdeztük tovább. Megille­tődve indultunk a tanya felé. Épen a 7- ik kilométer karónál fordul a dűlő észak felé, a szélmalom irányában. Ezen a dűlőn, balkéz felől az ötödik tanya a rettenetes dráma színhelye-A bekanyarodástól mintegy 1500 lépésnyire lehet. Cserépteteje messzire látszik. Balkéz felől fehérült az istálló. A ház háta mögött nagy fa, jobbra kis kert, rácsos kerítéssel, a szoba ablaka a kertre nyílik. Az első tanya földje végében két asszony beszélget, odébb szánt egy ember, egy fiú a kutyákkal játszik, még távolabb teheneket terel egy kis pásztor fiú. Balkéz felől, egy puskalövésnyire van a mártélyi állomás. Épen jön a 10 órás személyvonat. A véres tanya körül, mint hangya­boly, tarkállik a nép, nagy tömeg férfi, gyermek és asszonyok. Három hivata­los kocsi áll a tanya végében, meg két nyergest ló. Odébb csendőrtollat lobogtat a szél s megvillan a verő­fényben a feltüzött szurony. A veres eresz. A tanya, ahol a dráma történt, a Szomor Ferencz gazdálkodóé, aki a Csúcsban, a Kisfaludy­ utcza 28. számú házban lakik. A tanya ereszet­e — mely a tető folytatásaként öt faoszlopon nyugszik — város felé néz. Balkéz felől, az ál­lomás irányában vékony meszelt fal van. Balról a kamaraajtó nyílik, mel­lette a padlásfeljáró, egészen jobbra van a konyhaajtó, rostélylyal és fir­­hanggal. A baloldali oldalfalhoz téve, reg­gel kifelé van egy ágy, ezen hált a gazda fia, a 23 éves Szomor Pál, a konyhaajtótól srégen keresztben áll a tábori ágy, ezen feküdt a tanyás-béres, a 33 éves Kádár Imre. Reggel 9 órakor már letakarva feküdtek a hullák. A Szomor Pál holt­teste az ágyon, keresztben volt el­nyúlva, feje a falhoz hanyatlott, mez­telen két lába lent csüngött az ágy széléről. A tábori ágyon, lábbal az ajtó felé feküdt a Kádár Imre holtteste. Két lába össze volt téve, kezet le­eresztve. Ő is le volt takarva. Ágya mellett a földön vértócsa terült el, az ágy szalmazsákjából las­san csepegett lefelé az élet nedve. A falon egész a tetőig fölfrecscsent vér­sugarak és agyvelő csomók. A lepel lehull. Iszonyatos volt az a látvány, amit a rettenetesen megcsonkított két hulla szemlélete nyújtott. A leplet levette az egyik csendőr, először a tanyás holttestéről. Fehér ruhában feküdt a tanyás, inge egész a derekáig merő aludt vér. Feje a felismerhetlenségig szétverve. Bal halántékán ovális vágás helye, mely a csontot is kivágta. Be lehet látni a koponyába, mely telje­sen üres, az agyvelőt kiverte belőle a bestiális gyilkos. An­nak roncsai a falon s a párnán van­nak. Arcza a felismerhetetlenségig el van borítva vérrel. Őt álmában lepte meg a haramia s fel sem ébredt. Úgy halt szörnyet, amint feküdt. A másik ágyon lecsüngő lábbak­kal feküdt a Szomor Pál hullája. Kissé a jobb oldalára dőlve, jobb karja alatta nyúlt el, bal keze görcsö­sen fogta a szalmazsákot. Bal halántékán koronanagysága égett lőseb, arcza tiszta fekete a lő­porfüsttől; mellén, épen a szíve fö­lött egy másik nyílás, ez is lövéstől ered. A seb körül az ing három he­lyen át van égve; az aludt vér egé­szen elönti ruházatát. Feje tájékán, a fehér falon tá­­nyérnagyságú fekete koromfolt van. A halántékához irányzott első lövés füstje ez. Mindenütt borzalmas, iszonyatos kép, a rettenetes kimúlás szomorú kerete. . . . A borzalmas éjszaka. Szomor Pál, a meggyilkolt ifjú gazdálkodó és Kádár Imre, a tanyás, mint rendesen szoktak, pénteken este 9 órakor feküdtek le az ereszet alatt. A Kádár felesége, meg 6 éves kis­fia a szobában pihentek le, az asszony előbb bezárta a pitarajtót, a kulcsot benne hagyta, a szobába nyíló ajtót pedig kinyitva hagyta. Künn a két ember elcsendesedett, elaludt. Az asszony is elszenderedett. Éjfél körül járhatott az idő, mikor a tanyásné arra ébredt föl, hogy a puli kutya vonit és fog valakit. Alig eszmélt föl, mikor tompa puffanásokat hallott. Akkor ütötte agyon urát a bestiális gyilkos. A puffanások után mintha halk kiáltás hangzott volna, utánna gyors egymás­utánban két lövés dörrent el. Azután csend állott be, csak mintha halálhörgés hallatszott volna... Akkor végzett a gyilkos a má­sodik áldozattal, Szomor Pállal, az ő hörgése törte meg a csendet. Nyom­ban rá az ajtót kezdte feszíteni a gyilkos. Az asszony nem tudta, mi tör­ténhetett. Az egész dráma álomnak tűnt neki. A feszegetést is inkább úgy hallotta, mintha nyitnák az ajtót. — Ki az ? Riadt föl. Kérdésére semmi választ nem kapott. Az ajtót tovább feszegették. — Ki van­­ott ? kérdezte újra remegve. Egy rikácsoló, durva hang fe­lelt neki : — Majd megtudod ! — Van odakinn két ember ! Kiál­tott ki az asszony. — Nincs idekinn senki! Felelt a durva hang. Hanem eressz be ! — Mit akar ? Kérdé reszket­ve a tanyásné. — Majd megtudod­­- ha bennék meghalsz, az anyád Istenit, ha ki nem teszöd az ablakba a pénzt ! — Odaadom — csak ne bántson ! — Azér' mondom! Felelt a gyilkos. A véres bankók. Erre csend állott be. Az asszony — saját vallomása szerint — lámpát gyújtott, előkereste az ura munkás­­igazolványát s kivette abból a két darab 20 koronást, elővette a bugyel­­lárist, — melyben szintén 2 drb 20 koronás volt, az előbbit is ehhez tette, azután a zsebtárczából vett ki 10 koronát s ezeket az ablakba, a paradicsomok közé kitette. Ezalatt a gyilkos nem pihent. Hallotta az asszony, amint a padlá­son jár, majd lefelé kopog s az ab­lakhoz közeledik. — Fújd el a lámpát, firhangold be az ablakot! Mondta az ablak mel­lett megállva. A nő engedelmeskedett. S amint sötét lett, hallotta, hogy babrál a gyilkos az ablakban. Majd eltávozik. Léptei az istálló felé hallatszottak. Ott bizonyosan­­ megolvasta a pénzt. Kint nem volt bátorsága világosságot csinálni, mert a közeli tanyából meg­láthatták volna. Azután ismét az ablakhoz ment s bekiáltott: — Nincs több pénz ? __ Nincs ! Felelt az asszony. Szegény tanyások vagyunk mink. — Kié ez a tanya? Kérdezte azután a gyilkos. — A Szomor Ferenczé ! _ Jól van ! Végezte be beszé­dét. Azután reggelig ki ne merj moz­­­dulni, mer’, meghalsz, mint a kutya ! . . . A gyilkos ezzel eltávozott, lép­teinek zaja elveszett az éjszakában . . • Megölték az uramat! A tanyásné borzalmas éjszakát töltött. Bent, az ágyon ülve virrasz­tott, nem tudván, mi történt urával, meg Szomor Pállal. Néhányszor kikiáltott az ablakon, de feleletet nem kapott. Remegve, reszketve várta a sö­tétség elmúltát. Végre kezdett vir­radni. Kinézett az ablakon, de nem látott semmit; kisfiát felköltötte, fel­öltöztette s azután kimenve a pit­­­varba, kinyitotta az ajtót. A borzalmas látvány, mi eléje tárult, csaknem ledobbantotta. Sze­­­meit eltakarva menekült a rettenete­s helyről, kisfiát balkezén vezetve, jaj­­veszékelve futott, szaladt a háta is a tanyára, Palócz Sámuelékhez. — Mi baj ? Riadt fel a tany­a népe. — Megölték az uramat ! Jajga­tott a nő. Nagy eset, nagy eset ! . . . Palóczék átmentek a véres ta­nyába. Csakhamar hire futott a bor­zalmas gyilkosságnak s az emberek összeverődve állták körül a tanyát. A hullákat letakarták, Palócz Rácz gátőrhöz ment és telefonon je­lentést tettek a rendőrségnek. A városi csendőrőrsről rögtön a helyszínére lovagolt Ambruzs Andrá­s csendőrőrmester és Nemes István káp­­­lár s ott azonnal foganatosították a helyszíni szemlét. Az égett paplan. Megállapították, hogy a gyilkos először a tanyást verte agyon, valami tompa eszközzel; a zajra felébredhe­tett Szomor, mire a haramia közvet­len közelből halantékon s azután szi­vén lőtte. A fejére valami éles szerszámmal ütést is mért. A lövéstől a paplan tüzet fogott, erre a bestia azt többször összegyűrte s a közeli kút mellett levő vizám­­berbe dobta.­­Bizonyosan félt a tüztől, mert a­­ tüzilárma vesztét okozhatta volna. A­­ paplan eloltására tehát volt ideje. Meglepetéstől nam tartott, mert a helyi viszonyokat jól ismerte. A megölt tanyás bugyellárisát az istállóban, a hidráson találták meg. A pénzt ott vette ki abból a bestia. A padlásról nem vitt el semmit, csupán a feljáróban felakasztva levő subát lopta el. A padlás kulcsát a fiatal gazda rendesen a párnája alatt tartotta s a gyilkos azt is tudta. A kulcsot onnan vette elő, valamint azt a két koronát, mely az ember zsebé­ben volt. Az előzmények: Szomor Pál, a fiatal gazda, meg Kádár tanyái a pénteki piacz alkal­mával a városban jártak. Kádár be­vásárlást tett, Szomor pedig a szülei­nél járt. Kádár a Horovitz sörcsarnokában ivott két pohár sört s délfelé a Pa­­lócz Sámuel kocsiján ment vissza a tanyába. Az után beszélte Paló­cznak, hogy­­ előző éjjel egy ismeretlen ember köze­­l­­edett a tanya felé, ő még ébren volt s az ágya szélén ült. Az idegen egészen közel ment és mikor látta, hogy ő fent van, köszönt és a Pálinkás tanyát tudakolta. Bizonyosan ez az ember volt a gyilkos és már akkor gyilkolási szán­déka volt csakhogy az ébrenlét meg­zavarta. Szomor Pál péntek délután 6 óra­kor ment ki a tanyára s szombaton reggel haza akart jönni. Épen várták otthon, reggel 6 órakor megállt egy kocsi a házuk előtt, az asszony kaput is nyitott, azonban nem fia jött, ha­nem a szomszéd tanyás a halál­hírrel... Kádár három napja költözött a Szomor tanyára, eddig Szücséknél szolgált. A nyomozás. A rendőrség a borzalmas gyilkos­ság elkövetésével egy mindszenti ro­vott előéletű embert gyanúsít, a­kit pénteken éjjel Mártélyon láttak. Lapunk zártáig a gyilkosról hír nem érkezett. A gyilkosság megdöbbentő részleteiről — lapunk legköze­lebbi számában újabb bő érte­sítést adunk, h­íreik­. — Elmentek a színészek. Üres már a népkerti színkör, elmentek a színé­szek Aradra, jó emléket hagyván itt, mert a társulat jeles erőkből állott, az igazgatóság a közönség kívánalmai­nak eleget tett s az előadások kitü­nően összetanultak és rendezettek vol­tak. Az utolsó két estén Radnótyné és Miss Hobbs czimü újdonságokban bú­csúzott a drámai személyzet s tüntető ovácziókban részesítette a közönség a Kesztler-párt, Szendreyt, Biró írónkét. Azt lehet mondanunk, hogy jövőre is szivesen fogadhatja a közönség a most búcsúzott társulatot s a városi tanács helyesen jár el, ha a szinügyi bizott­ság javaslatát elfogadva, már most oda ítéli Szendreyéknek a színkört. Szend­­rey Mihály igazgató, Kulcsár Lajos titkár a közönségnek annyira kedvé­ben jártak a szép előadások rendezé­sén kívül is, hogy bennök valóban jó sáfárokra talál a jövőben is a vásár­­­­helyi színészet ügye.

Next