Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1905. november (1. évfolyam, 67-95. szám)
1905-11-01 / 67. szám
MT Ara 2 fillér, Első évfolyam, 67. sz.Szerda, november 1 .Medin esővásárhely, 1905. VÁSÁRHELYI Kififustási árak: Helyben: wrgyzdim II, 80. Vidékre: »«Bradim 8 K. ev f. fsyvszáa ára 2 fillér (I kr.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szigsiestícza 2. sz., Melichár-ház. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Hirdetések díjszabás szerint. Nyitlttér petit sora 30 fillér, lapzárta éjfél után 1 órakor. Megjelenik a kora reggeli órákban, hétfőn és ünnep után való napon délben. Telefonszám 58. Kiadja: a szerkesztőség. Kéziratokat nem adunk vissza. Nem látni a fától az erdőt. — Darabonték programmja s városunk közönsége. — Hmvhely, dot. 1. A helybeli szabadelvű párt régi lapjával, a »Hódmezővásárhely«lyel tegnap mint ingyenes mellékletet osztogatták szét a Fejérváryzugkormány programmját, ami azt jelenti, hogy a haladó pártnak már sajtóorgánuma is van városunkban. Ezzel szemben örömmel láttuk, hogy a legutóbbi városi közgyűlésen a régi szabadelvű párt túlnyomó többsége Endrey Gyula indítványához hozzájárulva bizalmat szavazott, üdvözletet küldött a parlamenti vezéreknek, Kossuth Ferencznek és társainak s csupán azok maradtak egy tucaton ülve, tehát leszavazva, kik legközvetlenebb támogatói a »Hódmezővásárhely« darabontékat dicsérő politikájának. Darabonték politikájáról sok szó esik a városban, már csak a halomszámra szétszórt ingyenes melléklet útján is. Tudjuk jól, hogy városunk hazafiasan gondolkodó, könnyen be nem csapható színmagyar közönsége nem veszi be a maszlagot, melyet a bécsi boszorkánykonyhában, fekete-sárga gyűlölettel, de piros-fehér-zöld tekercsekben gyártottak a kamarilla alávaló ördögei s magyarországi darabontcsatlósai, hogy megtéveszszék vele a népet, eltérítsék erősen diadalmaskodni kezdő irányától a nemzeti függetlenség és a népjólét mozgalmát s csillogó, üres látszat fejében letétessék Árpád nemzetének kezéből a szabadság kardját, melynek éle rövid idő múlva át fogja metszeni a kamarilla sárkány nyakát. Tudjuk jól, hogy a vásárhelyi nép igy tudja, igy vallja ezt, mint fentebb írjuk s alább következő tömör sorainknak az lesz a czéljuk, hogy népünket hitében, a Fejérváry-kormányról táplált elítélő meggyőződésében megerősítsük. Darabonték programmja: szemfényvesztés. Azt mondja a programra, hogy jót akar a magyar nemzetnek. Elhihető ez , mikor a sült szamár is tudja, hogy e program mj Bécsben készült. Abban a Bécsben, honnan eddig csak zsarnokság, kifosztás, szenvedés, puskagolyó és akasztófa jutott a magyar nemzetnek osztályrészül. Elhihető, hogy most onnan a nemzetnek boldogságot nyújtanak? Boldogságot ígérnek hunczutságból, ravasz politikai fogásból, arra számítván, hogy az ígéretet megtartani úgy sem kell. S ha véletlenül Fejérváryék többségre vergődnének, akkor a főrendiházzal szavaztatnák le a progresszív adót, az általános titkos választójogot, ami t. i. nem ízlik a mágnásgyomornak. Ezt mondták a királynak is. Ez az alattomosság, ez a sunyiság rejtőzködik darabonték programmja mögött. Fejérváryék annyit ígérnek, hogy igazán nem lehet tudni, mit is akarnak. Nem lehet programmjuknál a fától látni az erdőt. Mázsás ígéreteik — ha jól meggondoljuk — elférnek egy szappanbuborékban s ha más oldalról nézzük, mértföldekre nyúló, hoszszu utat jelentenek a nemzetnek, de útjelzők s az alkotmányosság iránytűje nélkül. Programjukban a királyi abszolút akaratot fölébe helyezik a nemzeti akaratnak, pedig a nemzet első, aztán a király, mert a nemzet teszi a koronát a király fejére s nem megfordítva. Aztán parlamentáris államban — mivel abszolút felségjogok nem léteznek — a királynak a parlamenti többség akarata szerint kell kormányoznia, onnan kell minisztereit vennie. Nálunk ezt az örökigazságú elvet Fejérváryék leköpdösték. A függetlenségi pártnak évtizedek óta hangoztatott követeléseit kisajátították maguknak s hozzák mint a saját programmjukat. De úgy hozzák, olyan kabarékban feleresztve, hogy a fától nem lehet látni az erdőt. Azaz hogy mégis lehet. Ha a tiszta hazafiság sugaránál oda tekintünk, látni fogjuk, hogy a Fejérváryék ígéreteinek erdeje : egy sűrűség, a szélén mosolygó rózsaerdő, de beljebb csupa bozót, csupa tüske, csupa burján, hol a giz-gaz az ember lábát körülfonja, hogy még lépni sem tud, hol a bécsi vérszomj fenevadjai leselkednek a bontakozó magyar szabadság hófehér nemzőjére s a bécsi álnokság sziszegő kígyója mérgezi halálra naiv, ártatlan reményeinket. Ebbe a veszélyes rengetegbe csalogatják a nemzetet Fejérváryék, az exczellencziás szegénylegények. Alkotmánytiprás, törvénygyalázás révén ülhettek csak miniszteri székeikbe, évezredes közintézményeink igazságát kiröhögve tolakodtak, mint a császári kirendeltség alakjai a kormányzás gyeplőjéhez; programmot adtak, ők, akiknek még kisebbségük sincs az őket kiseprűző parlamentben s még ezekután azt merikhirdetni, hogy a nemzet javát, boldogságát akarják. Ha a nemzetoly buta lesz, hogy ezt elhiszi, akkor megérdemli sorsát , az elbukást. Ha azonban a nemzetben van erő és józan ész, akkor be fog fagyni s nem éri meg a tavaszt Fejérváryék kalandor tervezgetése. Itt Vásárhelyen, meg vagyunk győződve, hogy darabonték tízhúsz bach-huszárnál több hívet nem fogdosnak össze, hiába küldték mázsaszámra ide a mézesmázos, kivül hangos, belül üres programmjukat. A vásárhelyi népnek, a hivatalnok, a birtokos, a kisgazda osztálynak s a szoczialistáknak igenis kell minden radikális reform, mely a nép jólétét biztosítja, kell a nemzeti önállóság minden tartozékával, kell a nép akaratának diadalát szentesítő általános, titkos választójog, de mindez nem darabonték kegyéből, hanem a parlamenti többség, vagy a függetlenségi párt abszolút többségre hivatkozó akaratából. Ez az abszolút többség az új választásokon meg lesz, ha a függetlenségi párt nyíltan és minden hátsó gondolat kizárásával ráhelyezkedik egyetemesen az igazi radikalizmus alapjára s nem tűri tovább, hogy vele azok paczkázzanak, kik most lekötik a kezét, megbénítják, nyilatkozni nem engedik duzzadó erejét. A jövő a függetlenségi radikalizmusé, a magyar nemzetnek az igazi boldogsághoz ez fogja nyújtani a jegyajándékot, nem pedig a darabontkompánia orgazdapolitikája, de adatok hiányában nyomra nem akadt. A mai hetipiacztól remélte a sikert. A véletlen azonban segítségére volt. Hétfőn délután az új templom előtt észrevette a János-téri rendőrőrszem, hogy egy gyanús, idegen kinézésű ember ólálkodik a kút körül. Az ember épen egy újvárosi aszszonyt pumpolt meg. Koldult. A rendőr igazolásra szólította föl. — Hogy hívják ? — Trunger János vagyok Battonyáról! Felelt készséggel a gyanús egyén. — Mit keres itt ? — Munkára ajánlkoznék. — Nem tudja, hogy nem szabad koldulni ? — Tudom ! . . . A rendőr elővezette az embert. D. Nagy Sándor rendőrbiztos vallatóra fogta s Trunger vallott. Megmotozása alkalmával nyolca kendőt találtak mellénye alatt. Először azt hazudta, hogy kapta azokat, később azonban beismerte, hogy a kendőket a Deák Ferencz-utczai iskola folyosójáról lopta. Mondott még egyebet is. Bevallotta, hogy nem először lopott már, hanem többször. Háromszor meg is büntették, csak az orosházi királyi járásbíróság kétszer kaszliszta már be. A rendőrség a vallomást jegyzőkönyvbe vette, a pasast letartóztatta s előéletére nézve Battonyáról adatokat gyűjt. Az iskolás lányok fejkendője. Battonyai tolvaj Vásárhelyen. Hunvásárhely, okt. 31. Nagy riadalom támadt hétfőn déli 11 órakor a Deák Ferencz-utczai népiskola leány osztályában. A leányok öltözködni akartak, kendője azonban igen soknak nem volt. Nyolc-tíz értékes téli kendő a folyosóról eltűnt. A kendőtlen lánykák dideregve hazamentek, a tanító pedig a lopást a rendőrségen bejelentette. Nyomot adni nem tudtak, mert a tolvajt senki sem látta. Azt sem tudták, férfi-e, gyermek-e, asszony-e ? Csak sejtették, hogy valami éber szemű czigányasszony járhatott bent s az óvatlan pillanatot felhasználva, az értékesebb kendőket kiválogatta. A rendőrség nyomozást indított. Betörés Derekegyházán. Megugrottak 7000 koronával. Hunvásárhely, okt. 31. Lapunk tegnapi számában röviden jeleztük, hogy Derekegyházán nagyszabású betörés történt. A gróf Károlyi derekegyházi uradalmának a kaszszáját fúrták meg vasárnapra virradó éjjel eddig még ismeretlen tettesek a az uradalom kasszáját ellopták. A kasszában 7000 koronán felüli összeg volt különféle pénznemekben. A telefonon értesített szegvári csendőrség még reggel 8 órakor megkezdte a nyomozást, eddig azonban semmit sem tudott felderíteni. Annyit állapítottak meg csupán, hogy a betörést professionálus kasszafútók követték el. Az eset részleteiről kiküldött tudósítónk a következőkben számol be Derekegyházán az ispán kezeli a pénztárat. A hatalmas Wertheim szekrény a lakás szomszédságában levő irodában van. A szekrényben nagyobb összegeket is szoktak őrizni, most azonban csak 7—8000 korona készpénz volt abban. Az iroda előtt éjjeli őr szokott őrt állani. Szombaton este is megnézte az ispán, hogy helyén van-e ? Tizenegy órakor még ott találta. Ekkor azonban merészet gondolt az őr. Elhagyta helyét s a közeli szárnyékba húzódott, hol lefeküdt és elaludt. Hajnali 3 óra lehetett, mikor felserkent, akkor ment újabb körútra^ A IPVfil a Ifilfik tiikrfi I SA«".« legfinomabb és legdivatosabb levélpapírjaimat V4figfl IC VOl a lOlOft IUM 0 ■ ..... mélyen leszállított áron árusitom.Grossmann Benedek Utóda könyvkereskedése, Beregi-ház.