Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1906-01-01 / 1. szám
Hódmezővásárhely, 1606. HfinBMNMMkawnMtiaBJIi 1. .MPMfff .... rrey.. i. „ . ■■. ~*h Sió fis« téel árak : Etsfybca: rs* l X. SO f. W«: IS* 80 t Siyw #záw ára S íll*rI kr.) Bfarkasftrség és kiadóhivatal: SugMfl-tisza 2. sz., Melichár-ház. Második évfolyam, 1. sz. V ‘ Hétfő, január FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő és laptárfelelokos: KUN BÉLA. -- . Hirdetések dijszak szerint. Nyilhttór pe sora 80 fillér, lapzárta éjfél után 1 órakor. Megjelenik a kora nbeli órákban, hétfőn ünnep után való nap délben. Telefonjám 5t kiadja: a szerkesztőség. Kéziratokat nem adunk vissza. Kun Béla: Ujesztendő —1906. A boldog újév álom, mese csak, Ajkunk kívánja, de nem érzi lelkünk; Ha ránk törnek, hogy eltiporjanak, Lehet-e akkor vígan ünnepelnünk ? Ha rossz szomszédok ránk gyújtják a házat, Ha bosszú, vérszomj, düh portánkra lázad, Kész kiforgatni őai örökünkből S népünk a trónig hasztalan tekint föl : Borotvált képű, udvari cselédek, Kik potyakoszton hízva ingyen élnek S kikkel üzértárs a honi labanczhad, Sátánröhejjel szemünkbe kaczagnak, Ajtót mutatnak, szamárfület hánynak A nemzet élő közakaratának S nekünk méltóképp nem szabad felelnünk — Lehet-e pt-Wor -Igán ünnepelnünk ? Karunk és kardunk harczra készen áll, Ha hiv a haza s a magyar király ! A történelem eleget beszélhet, Hogy drága sohse’ volt a magyar élet, Nehéz időkben a Habsburgokért Róttuk a terhet, ontottuk a vért, Mert hűségünknek nincs mértéke, párja S többet ér az, ha jön a vész, Mint ér Urunknak az egész Szerelmetes, hatalmas (?) Ausztriája ! 1 .Emlékezzünk csak ! Ti henczegő, osztrák puczczajajszucek Hol voltatok? mikor magyar sereg Szélesre bontott magyar lobogóval, Magyar vezényszó s harczi riadóval A Morva mellett öldöklő tusában Halálra verte a cseh Ottokárt, Mert svájczi gróf Rudolffal harczba szállt. Azóta fényes — Klió tanú rája — A Habsburgok császári koronája ! Azzá téve a hős magyar sereg S nem ti lóba, osztrák puczczmajszterek ! Hol voltatok ? Mikor a szép királynő gyermekével A nemzet színe elé sietett S végső hitét nem koczkára tévé fel, Mert felharsant a »Vért és életet« ! Trónt mentett újra a magyar sereg S nem ti léha, osztrák puczczmajszterek ! Hol voltatok ? A kelligraetzi nagy bukás után, Mikor Bécs előtt a Loi- Atokk" márS a porosz ágyuk rtP.tpgen Ott sötétlett a végzet, a h U És itthon is megmozdul ? k i Szabadságvágy, a bénított erő, Ifjodva tört a szivekbe elő, Parázs piroslott a hamu alatt. És titkon egyesült a ;a Tüzet fogott az bz’ szer..vedés), Puskát, szuronyt rejtett a ph. Jelként, hogy végkép ;.. .e vagy • S lenn a határnál ! L 'aja . Láttok urve meerréb . . . , Jaj, ki csinál a vad zavarba rendet? — Ekkor hivatták föl Deák Ferenczet ! Őt hívták, kérték, nem találva mást S nem ő könyörgött bebocsáttatást. A Felség hívta és ajtót nyitott S nem Deák volt az, ki kopogtatott. . . . A megkívánt rend, béke helyreállott S azóta folyton temetjük az álmot, Mit hozzáfűztünk . . . mindent áldozunk, És napról-napra koldusabb hazánk, Mind kinosabb, szorosabb a bilincs, Van törvényünk, de foganatja nincs, Alkotmányunkat úgy tekintik ők: A puczczmajszterek, bécsi konczlesek, Mint eltaposható rongydarabot, Mit a kutya rólunk leharapott . . . Nem úgy van ! Az alkotmány nem ruhánk, Mit, ha letépnek rólunk a kutyák, Hát más szövetből, más passzol reánk! Az alkotmány, a húsúnk, lelkünk vérünk, Második énünk, nélküle nem élünk, S ha kötekednek a kutyák velünk, Hát bottal és ostorral felelünk! Azaz felelnénk, ámde nem tudunk, Mert nem akarja királyi Urunk, Megkötve tartja ostorunk, kezünk S nem bunkózhatjuk le a kutyafalkát, Mert akkor Ő ellene vétkezünk ; Azokat véli házőrzőinek, Kik ránk csaholnak, nyelvet öltenek, Kiknek sorából kelt a szörnyű tábor, Karaffák, Haynauk, Kollonicsok, S a többiek, kik a magyar hazából Temetőt csináltak a gyilkosok S eloldalogtak még mindannyiszor, Ha komoly védelemre jött a sor, Ha veszély nőtt a trónra, a királyra, Ilyenkor a csaták gyilkos tüzét Mindig a megugatott magyar állta S az ellenséget ő taposta szét! így ! igy van ez és halld urunk, királyunk, Te szent vagy, veled perbe sohse szállnn te, Nem bántunk, de nem is hizelkedj"' ' S ha sajtolsz minket, úgy is szeretünk ; De azt az egyet tőlünk ne kívánd, Hogy elhazudjuk, ami fáj, mi bánt, mi miatt az újév reggelén Nem süt egy kis piczinyke napsugár, az egész nemzet gyászfátyolt vevén, ruholtak napján, temetőbe jár. . . . Let-e akkor vígan ünnepelni, ha nincs békesség az egész hazán, csak ha a nyomort kell megénekelni, akor irhát a dalnok igazát vak akkor szólal meg a mp szivéből, nép szivének kellő közepéből . . . Mit mond a nép ? Hogy nincs elég kenyér, gy az is koplalma, ki nem henyél, gy elroskad a nagy teher alatt, kis kevés «, betevő falat, S a többi mind, mert nem jutott nekik, — Hány gyermek van, kinek éhezni kell, Ki estebédje nélkül alszik el, ós mennyi gyermek teng úgy, mennyi sok, Kit álmában etetnek angyalok ! . . . És mennyi van, számlálhatlan sereg, Ki vékony ruhácskában didereg, Imádság, könytenger a takarója, Mert az apjának nincs tűzre valója . . . Milliók előtt kérdőjel a holnap, Csak egy a biztos : átka a jelennek, A kamarák régiségszámba mennek, Mert üresek . . . nincs mit őrizniük, Vendég se jár, kémény se füstölög . . . A jobb világ már csak emlékezet S nem boldog újév, ami érkezett . . . Szabadság, jólét : kettő kell a népnek ! S ma egyik sincs meg hazánknak, szegénynek . Szabadságunkat Bécs tépázza meg Reá törtek a szomjas vérebek, És mind lesik már az áldozatot, Jólétünket is Bécsből szipolyozzák, Istencsapás is meglátogatott Ezért koldus ma egész Magyarország . . . Jövőnkből bár az első reggel itt van, Ezért nincs boldog újév házainkban, Sem Lázainkon kivül . . . nincs sehol, Csak a mesébb valahol! . . . . . . Boldog újévet akkor ér a Hon, Csak akkor lesz valóság : a mese, Ha saját portánk bírjuk szabadon, Ha nem szűkölködik majd senkise, Ha lesz több munka s méltóbb lesz a bére, S nem dáridóznak majd a nép bőrére Azok, akik most megcsalják, kifosztják, Mert úgy akarja gazdájok — az osztrák ! Ha majd leomlik a labanczvilágnak Kufárokkal teli vásárcsarnoka, Ha nem lesznek majd, kik bálványt imádnak pénzért a lelkük adják áruba ; Ha bevonul a törvénypalotába A népnek számki űzött ősjoga ! S a legutolsó per sem él hiába, Mert majd egyenlő jussa lesz oda; Ha végre abban összeolvadunk, Hogy mindannyian magyarok vagyunk S csak úgy ad áldást ez az őshaza, Ha minden polgár egy-egy támasza S szivében hordja az érzületet: Hogy itt, a magyar földön született, Ide köt, bölcse, a koporsó, Az eisi ,lom és a legutolsó ; tapasztái, hódul írni idegen, Ha ró szgv , majd nem lesz idebenn, Ha egy letel, Egy közös érzelemmel Egy lélekkel lesz minden magyar ember A Rákóczi, Kossuth katonája És a király áldását adja rája És itt fog lakni Budavárba, nálunk, — Boldog újévet majd akkor kívánjunk !