Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. március (2. évfolyam, 61-91. szám)
1906-03-01 / 61. szám
Hódmezővásárhely, 1906. Csütörtök, márczius I. ÁRA 2 FILLÉR. Második évfolyam 61. sz. VÁSÁRHELYI Előfizetési árak: Helyben: negyedévre 180 K. Vidékre: negyedévre 360 K. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utcza 17. (Orovecz-ház). Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér petit sora 30 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hétfőn és ünnep után való napon délben. Telefonszám 58. KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. 9 magyar nemzethez. A szövetkezett ellenzék kiáltványa. A szövetkezett ellenzék kedden este véglegesen megszövegezte a nemzethez intézett kiáltványát s azt tegnap kibocsájtotta. A történelmi aktát itt közöljük. Törvényhozói megbízatásunkkal többé nem lesz alkalmunk élni. A nemzethez szólunk e történelmi percben, a nemzethez, melynek jogaiért hűségesen küzdöttünk, alkotmányát becsületesen védtük. A parlament föloszlatása. A képviselőházat fegyveres erővel oszlatta szét a teljhatalmú királyi biztos. Alkotmányunk teljhatalmú királyi biztosnak intézményét nem ismeri, törvényeink szerint magát a királyi hatalmat az alkotmány korlátozza. Az alkotmány által nem ismert tényezővel a képviselőház elnöke nem érintkezhetett, tehát a képviselőház egyhangú jóváhagyásával visszautasíta a törvénytelen közeg közleményeit. Ekkor fegyveres erő és rendőrség rontott be a képviselőházba és behatolva a törvényhozás szentélyébe, egy ezredes, királyi biztosi parancsra, a király kéziratára vonatkozólag azt a tisztelethiányt és a magyar közjoggal szemben azt a sérelmet követte el, hogy a képviselőháznak szánt királyi levél másolatát üres padoknak olvasta fel. Fegyveres erő a képviselőházat bezárta. A hatalom nem elégedett meg azzal, hogy folytonos és törvénytelen elnapolásokkal az országgyűlést elnémítsák, a néma parlamenttől is szabadulni akart, nyilvánvánvalólag két okból. Egyrészt azért, hogy törvénysértő és alkotmányellenes kormányzását könnyebben folytathassa, a nemzeti ellenállást pedig könnyebben eltiporhassa, másrészt azért, hogy közgazdasági téren megfoszthassa az országot önrendelkezési jogától. A gazdasági önállóság elkobzása. Alig zárultak be az országgyűlés kapui, két rendelet jelent meg a hivatalos lapban: egyik kihirdette az autonóm vámtarifát, a másik a Németországgal kötött kereskedelmi szerződést, nem törvényesen, hanem ténylegesen. Szembeszökő az időbeli összefüggés az országgyűlés feloszlatása és az új vámkorszak azonnali oktrojálása között. Ez a tény bebizonyította azt, hogy nemcsak katonai téren, hanem közgazdasági téren is a nemzeti törekvéseknek az összbirodalmi eszme határozottan útját állta és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar képviselőház többsége ne bizassék meg az ország kormányzásával. Ez a sietség bizonyítja azt, hogy nem kizárólagos katonai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt tagadta meg a király a parlamenti többség programjától a jóváhagyást. Miért nem vállalt kormányt a többség ? Nem érintheti a többséget az a vád, melyet a király rossz tanácsadói az országgyűlést feloszlató királyi leiratba is beleillesztettek, hogy a többség nem akart kormányt vállalni egy olyan programm alapján, mely tiszteletben tartja a király felségjogait. A felségjogokat a legteljesebb tiszteletben tartotta mindig a képviselőház többsége, a magyar alkotmány azonban és a törvények mást, mint alkotmányos felségjogot, nem ismernek. Tehát felségjogok is csak alkotmányosan, a törvények értelmében, a nemzettel egyetértőleg gyakorolhatók. A magyar alkotmány az abszolút felségjogot nem ismeri, ennek elismerését tehát, mint kormányzási programot, a képviselőház többsége nem fogadhatta el. Tényleg szemben áll ennek folytán a király és a nemzet felfogása a felségjogok mibenvoltára vonatkozólag, vagyis abszolút felségjog és alkotmányos felségjog fogalma. Az előbbinek hátterében az összbirodalomra való osztrák birodalmi törekvés, az utóbbinak, a magyar állam önállóságának védelme áll. A nemzeti követelések. Sem a király alkotmányos jogai, sem a pragmatika szankczió által létesített kapcsolatot ő felsége többi országaival, sem az 1867. évi törvényeket nem érintették azok a követelések, melyeket a véderőre nézve a nemzet támasztott. Nem is ok nélkül és mintegy ötletszerűen támasztotta ezeket a nemzet éppen most, mert az ok oda vezetendő vissza, hogy a katonai hatalom által tervbevett katonai terhek tetemes fokozásával szemben a nemzet nagy része azzal az elvitázhatatlan jogával akart élni, melyet az 1867. évi XII. t.-cz. 12. szakasza biztosit, hogy az ujonczmegajánlás feltételeit az ország maga állapítsa meg. E jogra támaszkodva követelte az ellenzék azon állapotoknak megváltoztatását a hadseregben, melyek a nemzet legnagyobb részének meggyőződése szerint, a magyar nemzet állameszméjével kirívó ellentétben állanak, követelte a magyar állam nyelvének, zászlajának és jelvényeinek alkalmazását az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben, melyre pénzét és vérét áldozza Magyarország, mint a két állami monarkia egyik egyenrangú, önálló állama. Ezen irányzat letörését és a szólásszabadság korlátozását czélozta az a parlamenti erőszak, melyet a képviselőház tanácskozásainak jogrendjén elkövettek s amely oly felháborodást szült, hogy ennek hatása alatt az akkori ellenzék sorai tetemesen megszaporodtak, midőn pedig a király a nemzet ítéletére hivatkozott, a nemzet az ellenzéknek adott igazat és magában az ellenzékben nagy többségre emelte azt a pártot, mely a katonai téren a nemzeti követelésekhez való ragaszkodást hirdette és az ország függetlenségének és önállóságának elveit vallja és ezeknek jegyében küzdött és győzött a választásoknál. A béketárgyalások. A parlamenti többség élni akart jogával: kormányt alkotni és teljesíteni akarta alkotmányos kötelességét : kormányt vállalni. Megállapodott tehát egy közös kormányzási programotban, melyhez elvei feladása nélkül a szövetkezeti pártok mindegyike hozzájárulhatott és hozzá is járult, mely programmal a képviselőház felirat alakjában terjesztette az uralkodó elé. A programmot, mely létező törvények keretein belül mozgott, a király ridegen és hajthatatlanul visszautasította, sőt válaszolt. Azt követelte a király, hogy a többség a király által kijelölt programm alapján vállaljon kormányt, ami nemcsak ellenkezett volna az alkotmányosság alapelveivel, hanem gyakorlatilag sem lett volna kivihető. A képviselőház többsége, bár hűségesen ragaszkodott alkotmányos álláspontjához, mindent elkövetett arra, hogy az összeütközést a törvényhozás két tényezője közt elsimítsa. A kibontakozás érdekében elment a legszélsőbb határokig az engedékenység terén, ameddig elvtagadás, a nemzeti jogok feladása, az alkotmányosság alapfeltételei megcsorbítása, egyszóval nemzet elleni árulása elkövetése nélkül elmehetett. Feltétlen szabadság. Élő alkotmányos tényezőként, teljes lojalitással tiszteletben tartottuk a királyi akaratot, de viszont meggyőződésünk szerint joggal számíthattunk arra, hogy a választásoknál megnyilvánult nemzeti akaratot is tekintetbe veszi a király. Minden kísérlet azonban hiábavaló volt, közeledésünk minden alakjában merev és rideg elutasításban részesült. A királyi hatalom nem keresett kiegyenlítést a törvényes keretek közt megnyilvánult nemzeti akarattal, hanem föltétlen meghódolást követelt a nemzeti képviselettől. Nem elégedett meg saját akaratának gyakorlati érvényre jutásával, hanem elvi elismerését követelte annak, hogy a vitás téren, a katonai kormány követelései által előtérbe sodort katonai kérdésekben a nemzet akarata egyáltalán nem számít. Meggyőződésünk szerint a nemzet bizalma azonnal elfordult volna tőlünk, ha elveink ilyen föladására rábízhatók lettünk volna. Elárultuk volna ezzel nemcsak a nemzettől nyert megbízásunkat, hanem a nemzet múltját, jelenét, jövőjét. Az új országgyűlés. Az országgyűlést föloszlató királyi kéziratban az van, hogy az uralkodó föntartja magának az új országgyűlés mielőbbi összehívását. A királynak a szavai, melynek súlyát még inkább növeli az alkotmányra letett királyi eskü ténye, igazolják azt a föltevést — melyben mint alkotmányos és lojális honpolgárok hinni tartozunk — hogy a király az országgyűlést a törvényes időben tényleg össze fogja hívni. De mert a tényleges kormány erőszakoskodása, mely az országra az önkormányzatnak törvénytelen fölfüggesztésével, a gyülekezési jognak, a sajtó- és szólásszabadságnak megtámadásával máris az önkényuralomnak korszakát nyitotta meg, előreláthatólag fokozódni fog ; a nemzetnek készen kell lennie arra, hogy jogait, törvényeit, szabadságát, alkotmányét még erősebb csapások érhetik s még erősebben kell megvédenie. A nemzetnek joga van a törvényes védekezésre. Az állampolgárokat a politikai jogok teljessége illeti meg ; ezekkel szemben ez idő szerint törvénysértő korlátok nem állíthatók föl anélkül, hogy ezek homlokegyenest bele ne ütköznének a király által kifejezett szándékba, új országgyűlést összehívni. Politikai jogoktól megfosztott országnak nem lehetne országgyűlése. Talpra... A küzdelem, melyet az országra erőszakoltak, megszűnt a pártok küzdelme lenni. — Alkotmányvédelemmé lett ez, mely védelemben nemcsak a szövetkezeti pártokhoz tartozóknak polgári kötelessége részt venni, hanem minden magyar honpolgárnak, anyanyelvi különbség nélkül, mert a szabadság és a jogok, melyeket védünk, mindnyájunk kincsét képezik. Részt kell venni a küzdelemben azoknak is, kiknek a hatalom, mely az ország ügyeit évtizedekig vezette, nem adott választói jogot és csak akkor emlékezett meg róluk, mikor mindenáron szövetségeseket keresett, mert csak a mi küzdelmünk győzelmének eredménye lehet a népjogok érvényesülése. Meg kell védenünk mindnyájunknak lépésről-lépésre, a nemzeti jogok erősségeit. Ne szüneteljen soha az ellenállásnak szelleme és égjen tovább a szent tűz a magyar hazafiság oltárán ! Változzék át az al-