Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. május (2. évfolyam, 120-150. szám)

1906-05-01 / 120. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utcza 17. (Orovecz-ház). VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1906. Kedd, május 1.Ara 2 FILLÉR. Második évfolyam 120. sz. • Előfizetési érák: Helyben: negyedévre lk.80 fil. egy hóra 60 fil. két hétre 28 fil. egy hétre 14 fii. Vidékre: negyedévre 3­60 h. ügyes szám ára 2 fillér (s­kr.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések díjsza­bás szerint. Nyilttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hét­főn és ünnep után való napon délben. Telefon­szám 58. Főszerkesztő és laptulajdonos ■ KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. A szegvári választás után. Hunvásárhely, április 30. A szegvári választási küzde­lemben tegnap megbukott a 48. és győzött az újjászervezett szo­­czialismus. Illetőleg nem az, hanem Mezőfi Vilmos. A válasz­tók többsége az ö elveinek adott igazat. Ám legyen. Hogy mi­csodák az ő elvei, tudják jól a szegvári választó­kerületben. Ha a választók nem tiltakoztak ellene, én sem tiltakozom. Én a függetlenségi tábor egyhangú bizalma folytán fogadtam el a jelöltséget. Elfogadtam azért, hogy a Kossuth Lajos zászlaját és elveit diadalra vigyem a Me­zőfi Vilmos zászlajával és elvei­vel szemben. Tiltakoztak ez el­len s a szoczialista jelöltnek fogták pártját maguk a függet­lenségi vezérek, köztük Endrey Gyula, ki azt írta Mezöfinek, hogy „a­mily zajos volt a ki­rohanásom, épen olyan néma lesz a visszavonulásom.“ Szóval czélszerűségi és párt­függöny melletti okokból a 48- as vezérek nem járultak hozzá ahoz, hogy a kerület is a 48-as zászlót lobogtathassa, hanem cserben hagyták azt. Erre sincs egy szavam sem. Legyen az ő akaratjuk szerint. Egyet azonban megjegyzek. S ez az, hogy a mágocsi ura­dalom tisztjei és többi vá­lasztó­polgárai tüntetőleg szavaztak le Mezőfire, sőt Mácsay főszámvevő a szo­­czialisták táborába még a szép hajadon leányát is be­hozta. Ha kedve telt benne, ám legyen. A választás sorát ez döntötte el. Részint a sza­vazatok számával, részint kínos presszójával. Mikor egy felosztani szán­dékolt uradalom főtisztjei tüntető felvonulásban szavaz­nak le a szoczialista jelöltre, ki nemsokára fejük felett fel­gyújtja a házat,­­ akkor nincs több szavam. Végül csak annyit, hogy ma­radok ki voltam, elveimhez hű, akaratomban szilárd. A 48-as lobogót nem hagyom, alatta fogok tovább küzdeni s ha ismét szükség lesz arra, hogy nevemmel bontsák ki, mindig kész vagyok a harczra. Most pedig visszatérek a sze­rény ujságirói pennához és ké­rem olvasóink szives támo­gatását. Kun Béla: A mindszent-szeg­­vári választás. Hunvásárhely, ápr. 30. Eldőlt a harcz. Azt gondolnánk, hogy Kun Béla bukott Szegváron. Nem. A mindszent-algyői uradalom bukott. Hogy lehetséges ez kérdhetné valaki, amikor nem is az uradalom ütközött meg ? Pedig természetes ez. Mert a nullából az uradalom által potentáriummá csinált bérlő szembe állt az uradalom birtokosa Pallavi­­cini Sándor akaratával s megmu­tatta, hogy az történik az uradalom területén, amit az uborka fára fel­kapaszkodott árendások érdeke kí­ván. Mindegy az, hogy az uradalom mint ilyen nem avatkozott a mai választásba. A fő dolog az, hogy Grüner Géza, Sándor Ármin fő­árendás, felajmossa össze­paktált M­e­z­ő­fi Vilmossal s amikor választásra került a sor, akkorra megdolgozta az uradalomnál érdekelt tömörkényieket. Az is mindegy, hogy saját maga dolgozta-e meg, vagy al­kalmazottjai által. De megtörtént mind a kettő. Akkor, amikor az ura­dalom birtoka nagy része mint bér­let területén semleges akart maradni, az árendás jónak látta a maga kor­látolt eszével, avagy nagyzási hóbort­jával Mezőfi ágensévé szegődni és reá parancsolni a szegény tömörké­nyiekre, hogy mindenáron Mezőfire kell szavazniok, mert ha nem teszik, hát az uradalom elveszi árendás föld­jeiket és minden javaikat, amit az uradalomtól bírnak. Hát megérte az uradalom, hogy egy behizelkedett árendás csinál neki politikát, amit most penna alá kell írnia. Mert meg nem tudja torolni, mivel él a hit, hogy az történik az uradalomban, amit Grüner és Weisz bérlők akarnak. Mi ugyan ezt hinni nem akarjuk, de meg sem bírjuk c­áfolni. Ám mégis sajnálatos egy uradalom ez a Palh­­viczini uradalom. Hátha még tudjuk, hogy valami Szluha nevű tisztje ha­sonlókép azon dolgozott, hogy a tö­mörkényiek az egyedül üdvözítő Me­zőfire szavazzanak. Későn akadt a veszedelem tudatára Vigh uradalmi mérnök, aki egész ambíczióval sze­rette volna az uradalmi érdekek hát­­ramozdítóinak hibáit kiköszörülni. Az uradalmi majorok politikával megmé­telyezett választókat a lejtőről visz­­szatériteni nem lehetett s leszavaz­tak Mezőfire, s megbukott evvel az uradalom kimondott semlegességi po­litikája és a szegvári mandátum sorsa. — Mentsen meg a magyarok istene minden magyar uradalmat hasonló vezető politikusoktól, a kik a min­den oldalról áldott főúri birtokos kánaáni uradalmát karöltve — talán nem is egészen önzetlenül igyekez­nek megmételyezni. * A mindszent­szegvári választási küz­delem leírása főbb vonásokban itt kö­vetkezik : A küzdelem az egyes községekben már vasárnap megindult. Mezőfi kortesei valósággal elárasztották a községeket és úgyszólván fogdosták össze a választá­sát. A tolakodás minden nemét alkal­mazták. Rossz volt nézni, amit művel­tek. Akiről tudták, hogy törhetetlen Kun párti, azt lemondták mindennek. A terror és ijesztgetés fegyvereit használták Tömörkényen Grüner Géza és Reisz emberei, akik avval rémízget­­ték a választókat, hogy a Pallavicini ura­dalom elveszi a kisbérlőktől a bérletet, ha nem Mezőfire szavaznak. Tasnády is minden követ megmozgatott, hogy meg­bontsa a függetlenségi párti szavazókat. Vasárnap délután Gsanyteleken pró­bált szerencsét egyik fullajtársa kíséreté­ben. A csanyteleki függetlenségi párt tagjai, akik a választási mozgalom al­kalmával teljesen megtöltötték a köz­helyiséget, a veres-tollas Tasnádyt meglátva, őt egyáltalán meg sem hallgatták, hanem megfelelő czímek kíséretében a legrövidebb után ki­tuszkolták. Tasnádynak szégyenszemre kellett Gsanytelekről elvonulnia. Abból a községből, ahol a szavazó polgárok legtöbbje tántoríthatlan hűségü és füg­getlenségi. A szoczialista­ párt már vasárnap éjjel kezdte szállítani titokban és lopva a községből választóit. Szegváron a kora reggeli órákban, már élénk élet uralkodott. A helyőrség, a két századból álló honvédség és a 34 főből álló csendőrség ügyelt fel a személybiztonságra. Erre kellett is ügyelni, mert a karhatalom láttára viselték ma­gukat csak csendesen a Mezőfi-pártiak, akikben egyébként nagy hajlandóság volt a kötekedésre. A Kun Béla pártjának felvonulása a községekből impozáns látvány volt. Mindszent községből magából hatvanöt kocsin, lobogó zászlókkal vonultak az úsztató majorig a választók. Hozzájuk csatlakoztak a fehér zászlós derekegy­­háziak. Harsogó bandaszóval vonultak be onnan Szegvárra a választás színhe­lyére. A választás a régi megyeháza épü­letében folyt két bizottság előtt. A két tábor szigorúan és erősen el­volt egymástól különítve. Mindkét táborban szólt a banda. A választókat szállító kocsik rendre ér­keztek. Mindig az a tábor lelkesedett, amelyik új választókat kapott. Eleinte változó szerencsével folyt a szavazás. Tizenegy óráig rendszerint Me­zőfi vezetett 25—30 szavazattal. Tizenegy órakor jött azután 26 ko­csin körülbelől 110 csanyteleki és tö­mörkényi szavazó, akiket óriási lelkese­déssel fogadtak. Ezek leszavazván délben Kun Béla volt körülbelől 50 szavazattal előnyben. Azután jött a reakczió. A negyvennyolczas zászló bukásának nagyrészt a mágocsi uradalom s különö­sen Mácsay Lajos uradalmi számvevő magatartása az oka. Ez a jó úr nemcsak hogy az uradalmat felosztani kívánó Mezőfire szavaztatta le az uradalom em­bereit, hanem gondoskodott arról, hogy családjának nőtagjai a Mezőfi tábort meg­jelenésükkel, látogatásukkal lelkesítsék és bátorítsák. Természetes, hogy az uradalmi em­berek ilyentén viselkedésén a Károlyi Imre uradalomtól függő szavazók is vér­szemet kaptak, mert hiszen joggal fél­hettek a megtorlástól, ha nem oda sza­vaznak, ahova elöljáróik. Nagy Sándor választási elnök dél­után 2 órára tűzte ki a zárórát, amikor is kihirdette az eredményt, amely szerint Kun Béla 438 szavazatot, Mezöfi Vilmos 549 szavazatot ka­pott s igy Mezöfi Vilmost 111 szótöbb­séggel választották meg újból a szegvár­mindszenti kerület képvi­selőjévé. Az érdeklődés a választás eredménye iránt. Hogy városunk közönsége és külö­nösen olvasóink mennyire érdeklődtek a szegvári választás iránt, mutatja az hogy egész délelőtt csoportosan jelentek meg a szerkesztőségben a kérdezősködők és a telefon is egyre szólott. Mikor a saj­nálatos eredmény köztudomásúvá vált, mindenkin meglátszott a levertség. Jól tudjuk, hogy diadalmas győzelem esetén éppen a vásárhelyiek és különösen ol­vasóink örültek volna legjobban. A sors azonban másképen akarta. A honleányi szívek. A mindszent­szegvári kerületben az asszonyok dobtak rögöt a függetlenségi zászló felé, de voltak, akik virágot is dobtak. A rózka mellett itt is ott volt a tövis. De legmeghatóbb s magával ra­gadó volt az, mikor a függetlenségi zászló elbukásának hirére a honszere­lemnek mélyétől égő nők jártak-keltek, hogy egy kis jó, vigasztaló hírt szerez­zenek. Mikor kétségtelenné vált, hogy a magyar párt nem győzött, a nők is le­hangolva húzódtak össze és nem tudták eltitkolni szívük nagy fájdalmát, melyet a 48-as zászló bukása okozott, szemük­ből kicsordult a könycseg, s egy köny hullatással könnyebbítették sorsukat egy bajjal. Vasárnapi választások: Hunvásárhely, ápr. 30. Összesen ötvenhárom kerületben volt vasárnapra a választás kitűzve. Egy kerületben, a szilágycsehiben el­maradt a mérkőzés, a többiben le­folyt küzdelem eredménye a követ­kező : Megválasztottak 37 függetlensé­git, 6 alkotmánypártit, 3 nemzetisé­git, 1 demokratát. Pótválasztás lesz 3 kerületben. Függetlenségi pártiak: Apponyi Albert, Jászberény, egyh. Babó Mihály, Kiskunhalas, egyh. Barcsay Andor, Ákosfalva, 400 szótöb. Baross János, Lovrin, 800 szóval. Bedőházy János, Marosvásárhely II. egyh. Bene István, Sepsiszentgyörgy, 34 szót. Benedek János, Ilajda-Böszörmény, egyh. Bethlen István gróf, Mezőség, egyh. Bizony Ákos, Miskolcz, II. 609. Bohus Károly, Pancsova, 1710 szóval. Eber Antal, Marosludas, egyh. Fernbach Péter, Zombor, 1301 szóval. Filep Albert, Gernyeszeg, egyh. Gáli Sándor, Nyárádszereda, egyh. Gubody Ferencz Nagykőrös, egyh. Hock János Kecskemét, egyh. Hódy Gyula Zsombolya, 82 szóval. Kmetty Károly Esztergom, egyh. Kossuth Ferencz Czegléd, egyh. Kun Árpád Tasnád, egyh. Lengyel Zoltán Zilah, egyh. Miksa Imre Felvincz, egyh. Molnár Jenő Szentes, 406 szótöbbs. Nagy Sándor Nagylak, 982 szótöbbs. Pisztóry Mór Kolozsvár I., egyh. Ráth Endre Kézdivásárhely, egyh. Sebess Dénes Marosvásárhely I., Szappanos István Kecskemét II. egyh., Szász Zsombor Diószeg, egyh. Szederkényi Nándor, Eger, egyh. Teleki Arvéd gróf, Újvidék, 844 szótöbbi. Thoroczkay Viktor báró, Toroczkó, 220 sz. Ugrón Gábor, Szilágysomlyó, egyh. Tj1_■í'F'k­'P^Cc ^ _ |i. m vászon,- posztó,- férfi-ruhaszövet raktárunkat és férfi-ruha szabászatunkat BB ideiglenesen a „FEHÉR RÓZSA“ helyiségébe (kath. templom mel- JjpiulVaZt/P JLLil­t -zb lett) helyeztük át. K3 Női divat osztályunk HB továbbra is­ a régi helyen, a nagy takarék bérhazóban marad. BB a kissé régebbi •" KONSTANTIN TESTVÉREK.

Next