Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. június (2. évfolyam, 151-179. szám)
1906-06-01 / 151. szám
Hódmezővásárhely, IS06. Péntek, junius 1. Második évfolyam 151. sz. Ára 2 FILLÉR. VÁSÁRHELYI Előfizetési árak: Helyben : negyedévre 10. 80 fil. egy hóra 60 fi. két hétre 28 fil. egy hétre 14 fii. Vidékre: Hirdetések dij szobás szerint. Nyitt év petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hétfőn és ünnep után való napon délben. Telefonszám 58, negyedévre 360 K. Egyes szám ára 2 fillér (1kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. (Orovecz-ház). FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Seprűt a darabont-csatlósoknak! Hogy még írmagjuk se maradjon! Hunvásárhely, május 31. Ha mi bírálatot mondunk a kormány tetteiről és ez a bírálat nem helyeslő, hanem ellenzői, tehetjük és tesszük ezt abban a tudatban, hogy a legélesebb bírálatra is jogot váltottunk tollunk függetlenségével, nemzeti érzésünk tisztaságával, meggyőződésünk bátor nyilvánításával. Ha mi bírálatot mondunk a kormány tetteiről, csak azt folytatjuk, amit eddig cselekedtünk: lelkiismeretes, elfogulatlan, nyílt tekintetű ellenőrzést a haza érdekében, a haza javára. Olyan toll írja ezeket a bírálatokat, mely inkább összetörte volna magát, semhogy egy árva betűt írt volna le alkotmányromboló csínyek védelmére és alávaló törvényferdítések magasztalására, mely elejétől végig ott küzdött az alkotmány harczosai közt, akik elkeseredetten viaskodtak a rut bécsi abszolutizmus magyar pribékjeivel; elejétől végig a nemzet pártján állott, a nemzet javára követelt, a nemzet ideáljaihoz volt hű és a nemzetért szenvedett ádáz üldözést a hatalom bitorlóitól, mikor a sajtószabadságot megrendszabályozták s lapunk utczai elárusitását megtiltották. De micsoda vastagbőrüség kell ahhoz, hogy azok, akiknek hallgatniok kellene, mint a leálczázott hamisságnak, akiknek a föld alá kellene bújniok, hogy elrejtsék a homlokukra sütött szégyenbélyeget , most azok a darabontcsatlósok a leghangosabbak a nemzeti vívmányok követelésében. Akik elnézték, védelmezték és előmozdították a darabont-korszak minden hazaárulását, most kórusban harsogják a Wekerle-kormány felé: hazaáruló! Az otromba cselédláb, mely gazdáinak a magyar alkotmányt megtiporni segített, most hozzáfug azokhoz, akik a király és a nemzet együttes bizalmát képviselik a kormányon. Az a cinikus hang, mely rekedtté ordította magát Kristóffyék és Lányiék dicsőítésében, most hazafias (?) páthosszal leckézteti azt a minisztériumot, ahol Kossuth, Apponyi és Andrássy Gyula fogtak kezet az alkotmányos rend helyreállítására. „Nem hozzátok tüstént a magyar vezényszót? Hazaárulók vagytok! Nem domborítjátok ki rögtön a magyar állam nemzeti jellegét a közös hadsereg jelvényeiben ? Hazaárulók vagytok ! Nem juttatjátok érvényre most mindjárt a közös diplomáczia működésében a törvényben biztosított paritást ? Hazaárulók vagytok! Eskessétek föl a közös hadsereget a magyar alkotmányra, töröljétek el a föld színéről a kétfejű sast, a fekete-sárga zászlót, a Gotterhaltét, vagy csináljátok meg legalább az önálló vámterületet a magyar sorompókkal, — mert ha mindezt nem tudjátok azonnal megcsinálni, svihákok, szélhámosok, hazaárulók vagytok ! És ezt mi vágjuk a szemetekbe, buzgó czimborái azoknak, akik a császári felségjogokba bele akarták semmisíteni a nemzet minden felségjogát, akik szuronyos katonákkal verték széjjel az országgyűlést, akik törvénytelen, vad erőszakkal koboztak el minden szabadságot, akik kormánybiztosokkal, börtönnel, statáriummal akartak uralkodni Magyarországon !“ Sehol a világon nem fordulhat elő, csak nálunk, hogy a nemzet meggyalázói, akiket kidobtak a bírálatra hivatottak sorából, egy merész kanyarodással visszatérjenek és a pirulni nem tudó papiroson mint nemzeti hősök álljanak a közönség elé, tele mindazzal a követeléssel és nemzeti ideállal, amit az imént üldöztek, tagadtak, gúnyoltak és letörni segítettek. Csak nálunk fordulhat elő. Mert csak nálunk nevezik nagylelkűségnek azt, ami mindenütt a világon hülyeséggel határos türelem, renyhe indolenczia és oktalan nembánomság. Igazán nem csodáljuk, hogy a Kristóffy-éra csatlósai vérszemet kapnak, amikor látják, hogy a kormány megtűri maga mellett a bukott korszak notórius lakásait, megtűrik főispáni állásukban és magas állami hivatalok polczain. Ahol a levegőt nem tisztítják meg alaposan, ott a paraziták fölszaporodnak és a hanyag tisztogató fejére nőnek. A hitvány cselédeknek és vakmerő hazaárulóknak ezt a fajtáját gyökerestül ki kell irtani a magyar közéletből, mint a mérges gyomot. Megkegyelmezni a szemétnek nem nagylelkűség, hanem ostobaság. Kisöpörni a szemetet nem bosszúállás, hanem kötelesség a tisztaság és az egészség szempontjából. Akinek seprő van a kezében, az ne szalutáljon a szemétnek, hanem söpörje ki! Csendőrség, vagy külterületi kapitányság? Milyen vélemény van a torony alatt ? Hunvásárhely, május 31. Igen fontos és eredményeiben a messze jövőben kiható ügyben tanácskozott ma délelőtt egy nagy bizottság a polgármester elnöklete alatt. Arról van szó, hogy a külterületi közbiztonsági szolgálat ellátására meghagyja-e a törvényhatóság továbbra is a csendőrség kezében, vagy pedig másként intézkedjék ebben az irányban ? Meglehetős nagy áldozatok árán tartja fenn a város ez idő szerint a csendőrséget. Őrsei részére modern laktanyákat építtetett, földet adott, az első beruházásra tízezreket költött, évenként több ezer koronát fizet ma is fentartásukra. Ezzel szemben rendelkezési joga nem teljes, sőt nagyon is hiányos. A csendőrség katonai fegyelme, merev szolgálati utasításai nem tűrnek sok beavatkozást. Ekként azután közigazgatásunk keretébe csak nagy nehézséggel illeszthető be az. A szökött cselédek helyre kísérését is csak hosszas közbenjárás után vették föl teendői közé, kézbesítésekre pedig semmi áron sem kapható. Emiatt drága külterületi kézbesítőket tart a város. Szóval meglehetősen ráfizet a csendőrségre. S ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy a csendőröket folyton cserélgetik, új embereket küldenek, akik sem helyi, sem személyi ismeretekkel a határban nem bírnak : be kell látnunk, hogy nem a mi viszonyaink közé való a csendőrség. És most itt az alkalom, hogy a nem sikerült rendszert, — a múlt tapasztalatain okulva — viszonyainknak és a haladás követelményeinek megfelelőbb rendszerrel cseréljük ki. A belügyminiszter szabad kezet engedett a városnak abban a tekintetben, hogy a kincstárral kötött szerződést megújitsa-e vagy felbontsa . . . Mint rendelete mondja , a belügyminisztérium megunta azt az örökös panaszt, amit a város a csendőrségi létszám csekélysége ellen hangoztatott , szabad kezet engedett tehát a városnak, illetőleg megengedi, hogy a város a saját tetszése szerint cselekedjék. A rendeletet ma tárgyalta egy nagy bizottság. Amint tudjuk, szóba sem került a pusztai kapitányság kérdése, a bizottság egyszerűen kimondta, hogy mivel a csendőrség részére már 30000 koronás beruházást tett, továbbra is fentartani kívánja a szerződést... Szóval kimondta azt, hogy ha már megvette a portékát, megeszi, ha belebetegszik is ... A törvényhatósági közgyűlés valószínűleg más álláspontra fog helyezkedni és komoly tárgyalás alá veszi a pusztai kapitányság halaszthatatlan ügyét. Ily irányban különben Gregus Máté bizottsági tag indítványt is tesz a közgyűlésnek. A völgyi Margit regénye. — Titokzatos fátyolos hölgy. — Hunvásárhely, máj. 31. Lapunk vasárnapi számában említést tettünk arról a rejtélyes, titokzatos kalandról, melyben egy vásárhelyi szép lánynak volt része május hó derekán. Egy mélyen lefátyolozott idegen úri aszszony kereste fel a leányt a Szarvas szálloda alatt, a Völgy utczában levő háznál. A leány — akinek bábaasszony az édesanyja — egyedül volt otthon. A látogatás reggel fél 8 órakor történt. A fátyolos hölgy sírva adta elő, hogy nem tudja magával sírba vinni titkát. Ezért közli a leánynyal, hogy kicserélt gyermek. Édesanyja egy dúsgazdag grófnak a felesége. Mikor a grófnő kislányának életet adott, ugyanakkor az a nő, akit Margit az édesanyjának tart, Vásárhelyen fiút szült. A grófnő kicseréltette kislányát a fiúval, mert férje fiút várt, így került a grófnő a vásárhelyi szerény hajlékba. Ezt a rémregénybe illő fejezetet mondta el a lánynak a fátyolos hölgy. — Szivem, maga grófleány! Édesanyja fél milliót helyezett el már részére a takarékban ! El lehet képzelni, hogy ez a közlés minő lelki tusát szült a szende, igen érzékeny kedélyű vásárhelyi leánynál. Akkoriban gyengélkedővé is tette a felfedezés úgy, hogy gyógyszerrel kellett idegeit csillapítani. A hir azóta valóságos izgalomban tartja a Völgy utcza lakóit. Élénken tárgyalják a titokzatos hölgy látogatásának és kijelentéseinek részleteit. Tudósítónk meglátogatta a napokban a leányt s kérdezősködött a látogatásról. A leány elmondott mindent. Közölte, hogy a hölgy be is mutatta magát, de a nevére már határozottan nem emlékszik, azt hiszi, hogy Havassinak és Lujzának nevezte magát a nő. Az első impressziókra — megvalljuk őszintén — az a gondolatunk támadt, hogy talán a leány képzelődésé t■niHr07ÓQ mint "" vászon,- posztó,- férfi-ruhaszövet raktárunkat és férfi-ruha szabászatunkat ideiglenesen a „FEHÉR RÓZSA“ helyiségébe (kath. templom mel- Iliig»Lb lett) helyeztük át. Mi Női divat osztályunk Mi továbbra is a régi helyen, a nagy takarék bérhasában marad. Mi a kissé régebbi iztázatukoktó érkezik bocsájtottuk Eladásra * ^ 8 ® * sitorban ^ Tisztelettel KONSTANTIN TESTVÉREK.