Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. július (2. évfolyam, 180-210. szám)
1906-07-01 / 180. szám
Hódmezővásárhely, 1906. Vasárnap, julius 1. Második évfolyam 180. sz. ÁRA 2 FILLÉR. VÁSÁRHELYI Előfizetési árak: Helyben: negyedévre 1 k. 80 fil. egy hóra 60 fil. két hétre 28 fil. egy hétre 14 fil. Vidékre: negyedévre 360 K. Egyes szám ára 2 fillér ( kr.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utcza 17. (Orovecz-ház). Főszerkesztő és laptulajdonos . Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban, hétfőn és ünnep után ▼aló napon délben. Telefonszám 58. KUN BÉLA Lapzárta éjjel 12 órakor. Szorítják az adót. Hunvásárhely, június 30. A súlyos politikai esztendők után, amelynek fele ex lexes időszakkal telt el, végre oda jutott az állam, hogy az országot visszavezetheti a rendes mederbe. Az államgépezetet újból megindítani fő feladata a kormánynak. Ebben persze jelentős szerepe van az adóknak. Töménytelen az az összeg, amelyet adóhátralék czímén követel a kincstár az adófizető közönségtől. Az ország népének legkevésbbé volt ínyére annak idején az adó nem fizetés, mert hiszen mindenki tudta, hogy ha a válság sarából kiemelik az országot, a legelső teendője lesz az új kormánynak az adók behajtása. A kormány köréből jövő hírek szerint Wekerle Sándor miniszterelnök kijelentette, hogy az adók behajtása a lehető legméltányosabb határok keretében fog eszközöltetni. E hírnek örül is az ország. Azonban mást beszél a pénzügyigazgatóság. Ott méltányosságokról hallani sem akarnak. Sőt mi több — mint egynémely helyen olvassuk — a pénzügyigazgatóságok valósággal ráülnek az adófizetők nyakára és kérlelhetlen szigorral srófolják be az adókat. Az adókivető bizottságokról sem mondhatjuk, hogy méltányosak. A régi adónál kétszer, sőt háromszor több terheket rónak a szegény adófizetőre, ami valósággal szipolyozás számba megy. Ez az eljárás éppenséggel nem vallhat nemzeti kormányozásra. Évek óta rosszabbak a kereseti viszonyok, lehetetlen tehát, hogy ilyen helyzetben az adópréssel egyszerűen kitekerjék a kisebb egzisztenciák nyakát. Föltétlenül elismerjük, hogy a kormánynak ugyancsak szüksége van pénzre, mert hiszen a gazság korszakában az ország tékozlói tönkre tettek mindent, amiből jövedelme volt az államnak. A pénzt azonban nem szabad a nép keserves filléreiből összeharácsolni. A falatot az emberek szájából kivenni nem engedjük. Ha annak idején e kormány tagjai a közönség támogatására számítva követelték, hogy ne fizessen adót, mert hazafiatlanság, úgy most az ország népe jogosan elvárhatja, sőt követelheti a kormánytól, hogy az adófizetés tekintetében minden elképzelhető méltányossággal járjon el. Hihető, hogy az ország sajtójában általánosan megnyilvánuló méltányos adószedésre nézve Wekerle Sándor újabb intézkedést tesz, aminek eredménye csak örömet, lelkesedést és megelégedést fog maga után vonni. Az adók leszállításával heverheti ki csupán ennek az országnak sokat sanyargatott népe az utolsó évek sorscsapásait. Erős bizalommal, reménységgel, elsősorban is ezt várja a nagy kormánytól az ország. Mikor kell berukkolni ? A katonai ügyosztály utján hivatalosan értesülünk, hogy a besorozott, de nem póttartalékos katonáknak augusztus 1-én, a póttartalékosoknak október elsején kell berukkolni. Az 1885. évben születteknek sorozása október 10-étől kezdődik és így azok bevonulása még ezután állapittatik meg. Portenger az utczákon. Vállalkozó, aki nempermetez.“ Hunvásárhely, június 30. Három hosszú esztendő óta panaszkodik már Vásárhely város közönsége a locsolási mizériák miatt, de hiába. A lapok hasábjain állandó rovatot lehet nyitni erről, egymást érik a hivatalos följelentések és a városi tanács mégis tovább kísérletezik Bagival. . . Ha két napig száraz idő van, portengerbe temetkeznek az utczák. A járókelők alig tudnak lélekzetet venni a portól. A városi tanács bünteti, bírságolja Bagit, a szerencsétlen ember alig kap valamit a vállalati díjból, az utczák pora azonban mégsem szűnik meg. A sajtok ballagnak az utczákon, itt-ott permeteznek is, de ha az Andrássy-utczát sikerül kissé megbarnítani, a többi utczára már egy csepp víz sem jut. Szinte csodálkoznak már a torony alatt, hogy ezen a vállalkozón nem fog a büntetés ? Dehogy nem. Nem az itt a baj, hogy Bagi nem akarja öntözni a köztereket, hanem az, hogy nem tudja ! Eszköze, igája kevés és még így is ráfizet. Dögjeivel, azokkal a lassú, girhes gebékkel nem tudja elvégezni felét sem annak, amire számítás nélkül, olcsón vállalkozott. Itt van a baj eredete. Nem az akaraton, hanem a tehetségen múlik minden. A városi tanács pedig halomra gyűjti a feljelentéseket; lassú, vontatott vizsgálattal hetek után letárgyalja azokat, kirójja a bírságot s ezzel vége megy minden a régi módszer szerint! A nyomorúság tart tovább. Nos, hát ez sehogy sincs jól így. A város közönsége nem azért tart locsolási vállalatot, hogy bírságokkal gazdagodjék, hanem hogy port ne nyeljen. Bagi megmutatta, hogy képtelen a vállalat ellátására, tessék elmozdítani a vállalattól. Ezt a közegészség, a köztisztaság és — a Bagi érdekében is — követeljük ! . . . A grófnő újabb postája. A titokzatos küldöncz. Mint már részletesen megírtuk, hónapok óta egy titokzatos fátyolos hölgy kisértget egy vásárhelyi szende, fiatal leányt. Az egyszerű munkás, polgárcsalád sarjának érzékeny lelkébe csillogó aranyak halmazának meséjét plántálgatja. Február közepén jelent meg először a Völgy utczai háznál; azóta kétszer ismételte meg látogatását. Mindig azt az alkalmat leste ki, mikor a leány egyedül van. Sírva beszélte a leánynak, hogy a titok, a leány származásának titka nyomja a lelkét. Nem akar annélkül meghalni, hogy ezt felfedezze a leány előtt. Elmondta, hogy a leány igazi anyja , A. K. grófnő, aki kicserélése óta évente húszezer koronát tesz takarékba leánya részére. Oly meggyőzően, olyan valószínűséggel mondta ezt el az idegen nő, hogy beszédjével egészen megzavarta a szép Margit ártatlan lelkét. Lapunk közlése nyomán a rendőrség kutatni kezdett a titokzatos hölgy után, de nyomára akadni nem tudott. A Szarvas szálloda főpinczére látta az idegent. Négy napon keresztül leselkedett az a Völgy-utczában , egészen urias kinézésű, sűrű fátyol fedte arczát és szájára kendőt szorított. Mikor űzőbe vették, nyomtalanul eltűnt, azóta nem látták Vásárhelyen. Már a feledés homályába kezdett menni a dolog, mikor most ismét felszínre vetette egy eset. A napokban ugyanis egy fiatalember kereste fel a leányt és ugyanazzal a mesével állott elő, mint a fátyolos hölgy. Csalta a leányt, hogy hagyja el a szülei házat s ns énjen a grófnőhöz. A leány a fiatalember távozása után nyomban jelentette az esetet a rendőrőrszemnek, aki az állomáson igazolásra hivta fel azt. Az ifjú igazolta magát. Aradra való segéd zsidókántor. A rendőrség megtette az intézkedéseket kihallgatása iránt. Mikor a kocsis részeg. Jelenet az utczán. Hunvásárhely, jun. 30. Derűs histórián mulat most a vásárhelyi rendőrség. Egy buzgó rendőr a komédia alanya, tárgya pedig egy gazdátlanul hagyott kocsi és két per ló. Az éjjel történt az eset Susánban. A rendőr hazafelé tartván valami alkalmatosságról, észrevette, hogy az egyik kis csárda előtt két ló búsul lehorgasztott fővel egy parasztkocsi előtt. A rendőrnek szemet szúrt a dolog. — Ahá! Gondolta. Tehát gazdátlanul hagyta a lovait ? . . . Várt egy keveset, benézett a korcsmába, de a kocsi gazdája nem mozdult. — No majd megtréfállak én! Gondolta a rendőr. Felült a bakra. Kezébe vette a gyeplőt, közzé csapott a lovaknak s elhajtott, a városháza felé. Ment a két ló, mint a parancsolat, gurult a szekér s a rendőr kárörömmel gondolt az ittas pasas meglepődésére, mikor majd észreveszi, hogy a lovai eltűntek. — ügy kell neki! Mormogta. De nini, mi ez ? . . . Azon vette észre magát a rendőr, hogy kicsi híján a földön van. Az egyik első kerék ugyanis kiesett az utón s a kocsi eleje fél oldalra dőlt. Leszállt a rendőr s vakarni kezdte homlokát. — Mit csináljak most ? Óriási erőfeszítéssel megemelte a kocsitengelyt, a kereket nagy bajlódással helyére tette, hosszú kínlódás után, azután visszaindult, hogy a kerékszöget megkeresse. Jó távol elment. A kerékszöget nem találta meg s mikorra visszatért, a kocsi is eltűnt. A kocsis ugyanis időközben kinézett a korcsmából, utánna szaladt a kocsinak s tanúja volt a kerékkiesésnek. Megvárta, mig a rendőr nagy nehezen beállítja azt s eltávozik. Az ostornyéllel pótolta a szöget s elvágtatott. .. A gácsi posztós szabó. Hogy pártolják a magyar ipart? Hunvásárhely, junius 30. Érdekes módon jöttek nyomára a napokban egy vásárhelyi szabómester visszaélésének, melyet a magyar ipar nevében, a tulipánmozgalom ujjáébresztő hatása alatt a tavasz óta űzött. — Arról nincs tudomásunk, hogy a szabómester ellen a megtorló eljárást folyamatba tették-e. Leírjuk az esetet úgy, a mint az megtörtént. A Konstantin Testvérek czégnek évek óta kizárólagos szerződése van a brassói magyar posztógyárral. A szerződés értelmében a gyár Vásárhelyre csak a nevezett czégnek szállíthat brassói posztót. Ezt — úgy látszik — nem tudta az a szabómester, akinek visszaéléséről itt szó lesz. A napokban a Konstantin-czégnél megjelent a brassói gyár vezetője és felajánlotta árait. A cég kifogást tett ez alkalommal az ellen, hogy a gyár megszegte a kizárólagosságot, mert másnak is szállít portékát Vásárhelyre. A gyár vezetője megütközéssel hallotta ezt. Kijelentette, hogy azzal a szabómesterrel a gyár soha összeköttetésben nem állott. Rögtön el is ment a szabóhoz, ott természetesen nem ismerték. — Ruhát akarok rendelni! mondta. Mégpedig brassói posztóból! Akik 1 éves önkéntesek lesznek, szabályszerűen fölszereltetnek Szántó József férfiszabó üzletében.— Finom kivitelű, elismert jó szabással. Költségvetések ép oly kedvezőek, mint a budapesti vagy a szegedi Saaboknál. ffBST Két jó fiú tanonczul felvétetik.“jgg! 1541