Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. július (2. évfolyam, 180-210. szám)

1906-07-01 / 180. szám

Hódmezővásárhely, 1906. Vasárnap, julius 1. Második évfolyam 180. sz. ÁRA 2 FILLÉR. VÁSÁRHELYI Előfizetési árak: Helyben: negyedévre 1 k. 80 fil. egy hóra 60 fil. két hétre 28 fil. egy hétre 14 fil. Vidékre: negyedévre 360 K. Egyes szám ára 2 fillér ( kr.) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-utcza 17. (Orovecz-ház). Főszerkesztő és laptulajdonos . Hirdetések díjsza­bás szerint. Nyílttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban­, hét­főn és ünnep után ▼aló napon délben. Telefon­szám 58. KUN BÉLA Lapzárta éjjel 12 órakor. Szorítják az adót. Hunvásárhely, június 30. A súlyos politikai esztendők után, a­melynek fele ex­ lexes időszakkal telt el, végre oda ju­tott az állam, hogy az országot visszavezetheti a rendes me­derbe. Az államgépezetet új­ból megindítani fő feladata a kormánynak. Ebben persze jelentős szerepe van az adóknak. Töménytelen az az összeg, a­melyet adóhátralék czímén követel a kincstár az adófizető közönségtől. Az ország népének legkevésbbé volt ínyére annak idején az adó nem fizetés, mert hiszen mindenki tudta, hogy ha a válság sarából kiemelik az országot, a legelső teendője lesz az új kormánynak az adók be­hajtása. A kormány köréből jövő hírek szerint Wekerle Sándor miniszterelnök kijelentette, hogy az adók behajtása a lehető leg­­méltányosabb határok keretében fog eszközöltetni. E hírnek örül is az ország. Azonban mást beszél a pénz­ügyigazgatóság. Ott méltányos­ságokról hallani sem akarnak. Sőt mi több — mint egyné­mely helyen olvassuk — a pénzügyigazgatóságok valóság­gal ráülnek az adófizetők nya­kára és kérlelhetlen szigorral srófolják be az adókat. Az adókivető bizottságokról sem mondhatjuk, hogy méltá­nyosak. A régi adónál kétszer, sőt háromszor több terheket rónak a szegény adófizetőre, a­mi valósággal szipolyozás számba megy. Ez az eljárás éppenséggel nem vallhat nemzeti kormányo­zásra. Évek óta rosszabbak a kereseti viszonyok, lehetetlen te­hát, hogy ilyen helyzetben az adópréssel egyszerűen kiteker­jék a kisebb egzisztenc­iák nyakát. Föltétlenül elismerjük, hogy a kormánynak ugyancsak szük­sége van pénzre, mert hiszen a gazság korszakában az ország tékozlói tönkre tettek mindent, amiből jövedelme volt az állam­nak. A pénzt azonban nem szabad a nép keserves filléreiből összeharácsolni. A falatot az emberek szájából kivenni nem engedjük. Ha annak idején e kormány tagjai a közönség támogatására számítva követelték, hogy ne fizessen adót, mert hazafiatlan­­ság, úgy most az ország népe jogosan elvárhatja, sőt követel­heti a kormánytól, hogy az adó­fizetés tekintetében minden el­képzelhető méltányossággal jár­jon el. Hihető, hogy az ország saj­tójában általánosan megnyil­vánuló méltányos adószedésre nézve Wekerle Sándor újabb intézkedést tesz, aminek ered­ménye csak örömet, lelkesedést és megelégedést fog maga után vonni. Az adók leszállításával he­verheti ki csupán ennek az országnak sokat sanyargatott népe az utolsó évek sors­csapásait. Erős bizalommal, remény­séggel, első­sorban is ezt várja a nagy kormánytól az ország. Mikor kell berukkolni ? A katonai ügyosztály utján hivatalo­san értesülünk, hogy a besorozott, de nem póttartalékos katonáknak augusztus 1-én, a póttartalékosoknak október elsején kell berukkolni. Az 1885. évben születteknek sorozása október 10-étől kezdődik és így azok bevonulása még ezután állapittatik meg. Portenger az utczákon. Vállalkozó, aki nem­­permetez.“ Hunvásárhely, június 30. Három hosszú esztendő óta pa­naszkodik már Vásárhely város kö­zönsége a locsolási mizériák miatt, de hiába. A lapok hasábjain állandó rovatot lehet nyitni erről, egymást érik a hivatalos följelentések és a városi tanács mégis tovább kísérle­tezik Bagival. . . Ha két napig száraz idő van, portengerbe temetkeznek az utczák. A járókelők alig tudnak lélekzetet venni a portól. A városi tanács bün­teti, bírságolja Bagit, a szerencsét­len ember alig kap valamit a válla­lati díjból, az utczák pora azonban mégsem szűnik meg. A sajtok ballagnak az utczákon, itt-ott permeteznek is, de ha az Andrássy-utczát sikerül kissé meg­­barnítani, a többi utczára már egy csepp víz sem jut. Szinte csodálkoznak már a to­rony alatt, hogy ezen a vállalkozón nem fog a büntetés ? Dehogy nem. Nem az itt a baj, hogy Bagi nem akarja öntözni a köztereket, hanem az, hogy nem tudja ! Eszköze, igája kevés és még így is ráfizet. Dögjei­vel, azokkal a lassú, girhes gebék­kel nem tudja elvégezni felét sem annak, amire számítás nélkül, olcsón vállalkozott. Itt van a baj eredete. Nem az akaraton, hanem a tehetségen múlik minden. A városi tanács pedig halomra gyűjti a feljelentéseket; lassú, von­tatott vizsgálattal hetek után letár­gyalja azokat, kirójja a bírságot s ezzel vége megy minden a régi mód­szer szerint! A nyomorúság tart tovább. Nos, hát ez sehogy sincs jól így. A város közönsége nem azért tart locsolási vállalatot, hogy bírsá­gokkal gazdagodjék, hanem hogy port ne nyeljen. Bagi megmutatta, hogy képtelen a vállalat ellátá­sára, tessék elmozdítani a válla­lattól. Ezt a közegészség, a köztiszta­ság és — a Bagi érdekében is — követeljük ! . . . A grófnő újabb postája. A titokzatos küldöncz. Mint már részletesen megírtuk, hó­napok óta egy titokzatos fátyolos hölgy kisértget egy vásárhelyi szende, fiatal leányt. Az egyszerű munkás, polgár­­család sarjának érzékeny lelkébe csillogó aranyak halmazának meséjét plántál­­gatja. Február közepén jelent meg először a Völgy­ utczai háznál; azóta kétszer ismételte meg látogatását. Mindig azt az alkalmat leste ki, mikor a leány egye­dül van. Sírva beszélte a leánynak, hogy a titok, a leány származásának titka nyomja a lelkét. Nem akar annélkül meghalni, hogy ezt felfedezze a leány előtt. Elmondta, hogy a leány igazi anyja , A. K. grófnő, aki kicse­rélése óta évente húszezer koronát tesz takarékba leánya részére. Oly meggyőzően, olyan valószínű­séggel mondta ezt el az idegen nő, hogy beszédjével egészen megzavarta a szép Margit ártatlan lelkét. Lapunk közlése nyomán a rendőr­ség kutatni kezdett a titokzatos hölgy után, de nyomára akadni nem tudott. A Szarvas szálloda főpinczére látta az idegent. Négy napon keresztül lesel­kedett az a Völgy-utczában , egészen urias kinézésű, sűrű fátyol fedte arczát és szájára kendőt szorított. Mikor űzőbe vették, nyomtalanul eltűnt, azóta nem látták Vásárhelyen. Már a feledés homályába kezdett menni a dolog, mikor most ismét fel­színre vetette egy eset. A napokban ugyanis egy fiatalember kereste fel a leányt és ugyanazzal a mesével állott elő, mint a fátyolos hölgy. Csalta a leányt, hogy hagyja el a szülei házat s ns énjen a gróf­nőhöz. A leány a fiatalember távozása után nyomban jelentette az esetet a rendőr­őrszemnek, a­ki az állomáson igazolásra h­ivta fel azt. Az ifjú igazolta magát. Aradra való segéd zsidókántor. A rendőrség megtette az intézkedéseket kihallgatása iránt. Mikor a kocsis részeg. Jelenet az utczán. Hunvásárhely, jun. 30. Derűs histórián mulat most a vá­sárhelyi rendőrség. Egy buzgó rendőr a komédia alanya, tárgya pedig egy gaz­dátlanul hagyott kocsi és két per ló. Az éjjel történt az eset Susánban. A rendőr hazafelé tartván valami alkalmatosságról, észrevette, hogy az egyik kis csárda előtt két ló búsul le­­horgasztott fővel egy parasztkocsi előtt. A rendőrnek szemet szúrt a dolog. — Ahá! Gondolta. Tehát gazdát­lanul hagyta a lovait ? . . . Várt egy keveset, benézett a korcs­mába, de a kocsi gazdája nem mozdult. — No majd megtréfállak én! Gon­dolta a rendőr. Felült a bakra. Kezébe vette a gyep­lőt, közzé csapott a lovaknak s elhaj­tott, a városháza felé. Ment a két ló, mint a parancsolat, gurult a szekér s a rendőr kárörömmel gondolt az ittas pasas meglepődésére, mikor majd észre­veszi, hogy a lovai eltűntek. — ügy kell neki! Mormogta. De nini, mi ez ? . . . Azon vette észre magát a rendőr, hogy kicsi híján a földön van. Az egyik első kerék ugyanis kiesett az utón s a kocsi eleje fél oldalra dőlt. Leszállt a rendőr s vakarni kezdte homlokát. — Mit csináljak most ? Óriási erőfeszítéssel megemelte a kocsitengelyt, a kereket nagy bajlódás­sal helyére tette, hosszú kínlódás után, azután visszaindult, hogy a kerékszöget megkeresse. Jó távol elment. A kerék­szöget nem találta meg s mikorra visszatért, a kocsi is eltűnt. A kocsis ugyanis időközben kiné­zett a korcsmából, utánna szaladt a kocsinak s tanúja volt a kerékkiesésnek. Megvárta, mig a rendőr nagy nehezen beállítja azt s eltávozik. Az ostornyéllel pótolta a szöget s elvágtatott. .. A gácsi posztós szabó. Hogy pártolják a magyar ipart? Hunvásárhely, junius 30. Érdekes módon jöttek nyomára a napokban egy vásárhelyi szabómester visszaélésének, melyet a magyar ipar nevében, a tulipánmozgalom ujjáébresztő hatása alatt a tavasz óta űzött. — Arról nincs tudomásunk, hogy a szabómester ellen a megtorló eljárást folyamatba tet­ték-e. Leírjuk az esetet úgy, a mint az megtörtént. A Konstantin Testvérek czégnek évek óta kizárólagos szerződése van a brassói magyar posztógyárral. A szerző­dés értelmében a gyár Vásárhelyre csak a nevezett czégnek szállíthat brassói posztót. Ezt — úgy látszik — nem tudta az a szabómester, a­kinek visszaéléséről itt szó lesz. A napokban a Konstantin-czégnél megjelent a brassói gyár vezetője és felajánlotta árait. A c­ég kifogást tett ez alkalommal az ellen, hogy a gyár megszegte a kizárólagosságot, mert más­nak is szállít portékát Vásárhelyre. A gyár vezetője megütközéssel hal­lotta ezt. Kijelentette, hogy azzal a szabómesterrel a gyár soha összekötte­tésben nem állott. Rögtön el is ment a szabóhoz, ott természetesen nem is­merték. — Ruhát akarok rendelni! mondta. Még­pedig brassói posztóból! Akik 1 éves önkéntesek lesznek, szabályszerűen fölszereltetnek Szántó József férfiszabó üzletében.— Finom kivitelű, elismert jó szabással. Költségvetések ép oly kedvezőek, mint a budapesti vagy a szegedi Saaboknál. ffBST Két jó fiú tanonczul felvétetik.“jgg! 1541

Next