Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. augusztus (2. évfolyam, 211-240. szám)

1906-08-01 / 211. szám

Hódmezővásárhely, 1306. Szerda, augusztus 1. ÁRA 3 FILLÉR. Második évfolyam 211. sz. •IALUStyELVS Előfizetési árak: Helyben: negyedévre lk.80 fi­, agy hóra 60 fii. két hétre 28 fii. agy hétre 14 fil. Vidékre : negyedévre 3­60K. Egyes szám ára 2­­fillér (s­kr.) 'C6SETLEH POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy­ utcza 17. (Orovecz-ház). Főszerkesztő és laptulajdonos : Hirdetések á­jsza­bás szerint. Nyilttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hét­főn és ünnep mán való napon délben. Telefon­szám 58. KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. A miniszter úr és zsandárja. Hunvásárhely, július 31. Tele van Európa minden lapja azzal a hírrel, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter — mi okból, az mellékes— letar­tóztat zsandárral egy szabad férfiút és csak váltságdíj ellenében bocsátja szabadon és a félhivatalos kőnyomatos, tehát a miniszter úrnak és a kormánynak illetékes szócsöve azzal felel, hogy ő exc­ellen­­cziájának csak szerdán méltóz­­tatik Budapestre jönnie. Ez nyilván azt jelenti, hogy tessék szerdáig a művelt vi­lág közvéleményét felfüg­geszteni, mert hamarább még kibúvót sem tudunk találni, mely esetleg megmenthetné az altábornagy úrnak a vö­rös bársonyszéket. A portepét nem kell megmenteni, ezt szá­zadok óta inkább osztogatják azoknak, akik a magyarok sza­badságjogait fosztogatják, sem­hogy elvennék tőlük. Nos, ha Jekelfalussy altábor­nagy és miniszter úr szerdán még mint miniszter jön Buda­pestre, akkor megérdemli az egész kormány, hogy piszkafá­­val verjék ki hivatalából, mert a tudatlanság csak az osz­trák katonát menti, vagy mentheti nálunk, magyar polgári, vagy akár mágnás­­minisztereket nem. Az az ügyefogyott aggastyán, aki elkövette a hibát, annyiban számíthat csak elnézésre, hogy nem tehet róla, hogy min­den polgári jogérzet nélkül kivezényelték minisztern­ek, de minisztertársai nem arany­­galléros és parancsszóra mi­niszteri székbe jutott strázsa­­mesterek, hanem a magyar közélet kiválóságai, akiknek tudniok kell, hogy mi az a „habeus corpus Miniszter urak, önök annyira és annyiszor szeretnek hivat­kozni az angol példára, hogy most is követhetnék. Az angol szabadság alapja a személyes szabadság; ez olyan maga­san áll, hogy angol embert bírói ítélet nélkül sehol sem szabad letartóztatni, még ki­rályi utasításra sem. Ilyen utasítás az angol királynak koronájába kerülne, de az­ egyéni szabadság alaptörvényén nem esnék csorba. Minisztert pedig vagy katonát azonnal és gyalázattal kergetnének ki hivatalából és boldog le­hetne, ha a felbőszült nép elöl elevenen menekülhetne a csa­tornán át a kevésbbé érzékeny kontinentális szárazföldre. Jekelfalussy miniszter úr számára nincsen mentség, mert akkor sem lehetett volna szabad embert lefogatnia, ha igaza volna vele szemben; tud­nia kell, hogy birói ítélet nél­kül nincs letartóztatás és ha nem tudja, akkor lehet fa­vágó vagy nálunk tábornok is, de alkotmányos miniszter nem lehet. A magyar alkotmány becsü­lete megköveteli, hogy a mi­niszterelnök nyomban köve­telje a miniszter elbocsátását, a nem felmentését saját ké­relmére, hanem elbocsátását akarata ellenér­e is. Ha a ki­rály megtagadja az ő generáli­sának felmentését a miniszter­ség alól, akkor le kell mon­dania a kabinetnek, ha nem akarja magára és az országra azt a gyalázatot sütni, hogy itt büntetlenül garázdálkod­­hatik mindenki, a­kinek a véletlen hatalmat adott a kezébe. A miniszter szó azt teszi, hogy szolga , valaha a császá­rok és királyok szolgája, de mai értelmezés szerint az alkotmány és a jogrend szolgája. Ha a szolga nem teljesíti kötelességét, vagy vét ellene, mint a tudatlan tábornok teszi, akkor el kell csapni és becsületesebb cselédek után nézni. (Lapunk más helyén különben bővebben foglalkozunk az esettel.) Elfelejtkeztek október 6-ikáról. — Az aradi vértanuk s a képviselőház.— Hunvásárhely, julius 31. Tegnap a képviselőház utolsó ülé­sén a határozatok kimondása után az elnök még felhatalmazást kért arra, hogy az időszaki választások dolgában intéz­­kedhessék , hogy a királyt augusztus 18-án születésnapja, és október 4-én, nevenapja alkalmából üdvözölhesse. A lojális parlament persze készséggel adta meg erre az engedelmet s Justh kijelentvén, hogy a mai ülés jegyzőköny­vét azonnal hitelesítik, arra az időre, amíg a jegyzőkönyv elkészül, az ülést felfüggesztette. Most kezdődött a kavarodás. Egy újságíró észrevette, hogy a Ház sietett a királyi iránt való hódolatá­nak kifejezést adni, de október 6-iká­­ról, az aradi vértanuk ünnepéről tökéle­tesen megfeledkezett. Nyomban figyel­meztette erre Farkasházy Zsigmondot, aki a helyzetet megértve, nyomban visz­­szasietett az ülésterembe. Justh Gyula éppen akkor jött le az elnöki emelvény­ről. Farkasházy Zsigmond többek je­lenlétében fordult hozzá azzal a kérdés­sel, hogy miért felejtkezett meg a vér­tanuk ünnepéről ? Justh Gyula egy pillanatra zavarba jött, azután úgy okoskodva, hogy leg­jobb védekezés a támadás, még Farkas­­házyt támadta meg, mondván : — Ha október hatodika olyan nagyon a telketeken fekszik, miért nem nyújtottak be indítványt. Volt rá alkalmatok, most azonban nem en­gedem már az ügyet szóba hozni! — Miért ? — kérdezte Farkasházy nagy meglepetéssel. — Azért nem, mert a házszabályok nem engedik! — volt a válasz. Farkasházy fölháborodva mondotta el ezt a jelenetet a folyosón s Justh magatartása általános megütközést kel­tett. „Elnöki abszurdum „Lakájko­dás !“ s hasonló fölkiáltásokat hallattak. Justh azonban nem engedett. — Kijelentem — szólt — hogy ha forszírozzátok a dolgot, én le­mondok. Ettől a kijelentéstől éppenséggel nem ijedtek meg, mire Justh fejtegetni kezdte, hogy minő jelentőségteljes fegy­ver nekik a házszabály. — Igen, de olyan fegyver — mond­ták — amit az elnök mindig ellenünk használ ki. Közben Justh megnyitotta ismét az ülést, hitelesítették a jegyzőkönyvet s ezzel a mostani ülésnek, „munkája“ véget ért. Az aradi vértanuknak pedig nem kell megfordulni a sírjukban, mert nin­csen házhatározat s igy sik­ nyugalmu­kat hivatalosan nem fogják zavarni, de annál több koszorút kapnak a nem hi­vatalosoktól. Hanem azt elhallgatni még sem lehet, hogy a­mi történt, az nyílt botrány. Beszélhet Justh Gyula,a­kit legközelebb valóságos belső tit­kos tanácsosnak nevez ki az osz­trák császár, mert a titkos tanácsos­ság nem magyar méltóság — akár­mit, az aradi vértanukról való elfelejtkezés nem illett a mostani képviselőházhoz, melynek többségét a függetlenségi pártiak alkotják. Ha a királyt üdvözlik, akkor az aradi vértanuk, kiket a magyar nemzeti szabadságért akasztottak fel és lőt­tek főbe, megérdemelnek a képvi­selőháztól szintén egy kis megemlé­kezést. Beszélhet Justh Gyula akár­mit, a nemzet tisztán lát. Ha már elfelejtette Justh Gyula a koszorút megszavaztatni, legalább a házsza­bálysértések révén ne akadályozta volna meg a vértanuk iránt való ke­­gyeletes megemlékezést. Ez nem menthető! Itt kilátszik a lóláb : a rideg, meztelen közösügyes politika hatása ! A kormány politikája 67-es, tehát most is muszáj a vértanuk ün­neplésétől tartózkodni, mint tartóz­kodott a szabadelvű L6 éves szi­­polyozó uralom Szép 48 ho­vá lettél ? Nyisd föl szemed ország népe ! Ne fe­lejtsük el, hogy ez az egész kö­zönséges stikli az alatt a kormány alatt történt, melynek egyik bár­sonyszékén Kossuth Lajos fia is helyet foglal! Kényszerhelyzetből ül ott, igaz, de azért mégis ott ül és az igazság az, hogy nem kellene ott ülnie! kori miniszterek lankadni nem tudó ki­tartásának köszönhető, hogy e nagyfon­­tosságú kereseti ág a kezdet­ kezdetén meg nem szűnt. Csiga modorba, lassú léptekkel ha­ladt előre mind a mai napig a selyem­tenyésztés. Népünk sem érdeklődik kel­lőleg, fontossága és jelentősége iránt közönyös. A termelésnek tudományát nem siet elsajátítani, épp ezért terme­lése nem sikerül úgy, mint ahogy kép­zelte és ekkor elcsügged, türelme elfogy , hazugságnak tartja, mit a selyemter­melés lelkes apostolai után-útfélen bizony szóval hirdetnek. Itt van közelebb a mi városunk, Vásárhely városa, ahol a selyem-viganó­­kat a legszegényebb család gyermeke is nagy szeretettel ölti magára. Tessék lemenni a Népkert sétá­nyára egy szép vasárnapi délután , szebb­­nél-szebb selyem öltözékeket láthatni ott. Senki sem tudná megmondani, me­lyik a gazdag, melyik a szegény. Talán ha a ruháról következtetne, könnyen hibásan ítélne. Népünk kétszáz perczenttel drá­gábban öltözködik, mint más országok lakója. Ez az igazság is megtaníthat ben­nünket arra, hogy a kereseti forráso­kat minél inkább kihasználjuk. A jajj-szó, az elégedetlenség helyett jobb, ha orvost hívunk, ha gyógyszert keresünk, mely a fájdalmat enyhíti, az elégedetlenséget meggyógyítja. A népjólét, anyagi jólétet kíván. Az anyagi jólét pedig csak ritkán a szerencse szüleménye és ekkor sincs belső értéke, hanem többször a be­csületes munka eredménye, amikor értékes, mert fáradtságunk gyü­mölcse. Mind­azt a munkát, amely anyagi jólétünket szüli vagy növeli, melegen ajánljuk a mi becsületes népünknek. Fajunk és hazánk iránti rendíthetetlen szeretet parancsolja ezt nekünk. Hogy a selyemtenyésztést ilyennek tartjuk, bizonyságunk az, hogy róla mindig ro­konszenvesen szóltunk. Vásárhely selyemtermelése na­gyon elmaradott. Megtaláljuk ennek azonban az okát főleg abban, hogy nincs elegendő szederfánk és ami van, az is nagyon távol esik a tenyésztőktől. Meg­találjuk abban is, hogy még mindig nem tartják be tenyésztőink az adott utasítá­sokat. Épp ezért nincsenek évről-évre rendes tenyésztők. A legnagyobb része minden évben változik s ennek nem lé­vén kellő szakértelme, elcsügged, a te­nyésztésnek ellenségévé lesz, még máso­kat is lebeszél, mert neki, több mint bizonyos, hogy saját hibájából, mindjárt először várakozásán felül nem sikerült. Mi azonban hisszük, hogy a kezdet nehézségein túlesünk és hatóságunk fi­gyelmét nem kerüli ki a selyemtermelés jelentősége s népünk tekintélyes össze­get fog keresni az egyetlen ember által gondozott hernyó tenyésztésből. Selyemtenyésztésünk. A selyemtermelés jelentősége. Teendők a termelés fellendítésére. I. Selyemtenyésztésünk még mindig nem érte el azt a fokot, melyet megér­demelt volna. Sok oka van ennek. A városok, községek, törvényható­ságok figyelme még nem fordult eléggé felé. Egyes buzgó férfiak és a minden­­ ­ honvédelmi miniszter botránya. A lecsukott ispán s a csendőrszuronyok. Polónyi a sajtószabadságot, Jekelfalussy az egyéni szabadságot tiporja. Hunvásárhely, julius 31. Az összes pesti lapok a honvédelmi miniszter botrányával vannak tele s gya­lázatos dolgot mondanak el róla, mint a nagy nemzeti kormány egyik tag­járól. íme : Jekelfalussy Lajos, magyar királyi honvédelmi miniszter Kovács György ispánt, ki az ő birtokán volt s kivel differencziái támadtak, Budapestre való utazása alkalmával önkényüleg, tele­fon utján szuronyos csendőrökkel lecsu­­katta, minden birói végzés, minden hiva­talos eljárás, minden ítélet nélkül, csak

Next