Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1906-10-01 / 271. szám

z tria polip karjaiból le tudunk bonta­kozni, már most meg nem változ­tatjuk az által, hogy mindenben csak azt pártoljuk, ami ma­gyar, ha egyelőre látszólag egy pár fillér áldozatot is követelne tőlünk. Lássunk már egyszer tovább az orrunknál s vegyük figyelembe, hogy az a pár garas, amivel ma még a kezdet nehézségeivel küzdő magyar gyártmányok drágáb­bak,több hasznot hajtanak a bár­mely osztrák gyártmánynál. Nem kell a nyers­anyagot ol­csón elvesztegetni, a feldolgozásért az osztráknak fizetni, a szállításért az osztráknak fuvarosokat, vasutat, a kezelésért, közvetítésért az osztrák alkalmazottakat stb. gazdagítani. A magyar ipar érdekében fel­színre került tervezgetések közt még vannak igen jók, vannak határozot­tan rosszak is. Egyik legszerencsét­lenebb terv a magyar-cseh szövet­kezés, mely azt akarja, hogy a ná­lunk elő nem állított iparczikkeket a cseh iparosoktól szerezzük be, ezzel szemben a cseh iparosok ,azokat a nyers terményeket, melyekre ipar­­czikkeik előállításánál szükségük van, nem az osztrák—német termelőknél, hanem Magyarországon szerezzék be. Ez a terv képtelen, mert újból ki akar szolgáltatni bennünket és kötelező formában akarja megterem­teni a mai tűrhetetlen helyzetet. — Mert most is, hogy vagyunk ? A leg­több iparczikket nem állítják elő Magyarországon, hanem Ausztriából szerezzük be. Mivel pedig Ausztriá­ban az ipari termelésnek mennyi­ségre, minőségre, exportra legtekin­télyesebb és leginkább versenyképes képviselője Morvaország és még in­kább Csehország, az osztrák ipart Magyarországon eddig is első­sor­ban Morvaország és Csehország kép­viselte. És így az e fajta­­ mozga­lomnak egyéb czélja nincs, hogy míg eddig önként támogattuk a cseh ipart, ezentúl ünnepies fogadalmat tegyünk erre, sőt bizonyos kötelező formában szervezzük a csehországi fogyasztást. Holott bizony az mind­egy, ha a magyar pénzét akár a német, akár a cseh gyáros söpri be. Az a kötelezettség édes kevés, hogy a csehek tőlünk fogják besze­rezni a gyártáshoz szükséges nyers­terményeket. Mert hát mi több, az a pénz-e, mely tőlünk iparczikke­­kért Csehországba özönlik, vagy pe­dig az a pénz, melyet mi az ipar­­czikkekhez szükséges nyersterménye­­kért kapnánk? És így ne a cseh ipart támogassuk továbbra is, hanem a magunk iparát fejlesz­­szük oly nagyra, hogy teljesen nélkülözni tudjuk a cseh ipart. Ha pedig fejlett iparunk lesz, az iparczikkek előállításához jóval több nyersterményre lesz majd szükség, mint a­mennyinek tőlünk való be­szerzésére a cseh iparosok vállal­koznának. Az ipari feldolgozásra alkalmas magyar nyersterményeknek sokkal jobb és biztosabb piaczot le­het majd teremteni a magyar ipar fejlesztésével, mint a cseh ipar tá­mogatásával. Magyar ipar azonban csak úgy fejlődhetik , ha úgy az iparunk, mint a közönség megértik egymást!.. A közönség legnagyobb része nem igen veszi figyelembe és számításba az iparczikkek belbecsét és tartóssá­gát, sőt a műipari tökély fokozatát sem, hanem többnyire elsőséget ad az olcsóbb, kivált tetszős külsejű csikkeknek. De ezen körülménynél fogva, kivált olcsóság tekintetében nehéz a leginkább kézileg és egészen tiszta anyagból előállított iparczik­­keinknek versenyezni a külföldiekkel, minél fogva sok derék kisiparos keresete a legszűkebb térre szo­rítkozik , de leleményesség által VÁSÁRHELYE REGGELE Új MÁG 100§. Október 1. ellensúlyozhatjuk az olcsóságot, mit főleg a gépek, illetőleg a gőzerő ál­tal érvényesítenek a gyáriparosok, de a nagy költséggel előállított gé­peknek egyik legfőbb hiányuk, hogy csak csupán egy mintára képesek dolgozni, holott a leleményes kis­iparos mindennap más, meg más mintákat létesíthet s igy legalább a jóizlésű közönségre mindig biztosan számíthat. Érvényesítheti azt minden iparágban, de kiváltképpen a ruhá­zati és bútorzati czikkek előállításá­ban, melyek ez időszerint éppen leg­jövedelmezőbb ágait képezik az ipar­nak egész Európában. Tehát a legfontosabb és részben a többi iparágakra nézve az oly nagy rémületet okozott gyáripar­­czikkek versenyének hatalma nem oly veszélyes, ha kisiparosainkban feléled a leleményesség. És ezen leleményesség ne csak a kiállítá­sokra készített ipari produktumaiknál mutatkozzék! Mór a czigány t1. — Különös melegedés. — — Jelenet a susáni nagy utczán. — Hunvásárhely, október 1. Nem mindennapi látványosság­nak s jelenetnek voltak tanúi az este 10 óra tájban azok a járókelők, akik a susáni nagy utczán mentek haza a színházból. Már az Elekek háza táján zűr­zavaros lárma hangjai, segélykiáltá­sok hallatszottak. Mint vészes alarm zúgott, hullámzott a csendes éjben a vészes lárma. A Kovács-féle bormérés előtt folyt a csata. Az árokban dulakodott két berúgott muzsikus czigány. Ott hemperegtek, gyúrták, forgatták, gyom­rozták egymást dühvel, elszántság­gal, miközben rekedten ordították: — Mögöllek bitang! — Meghalsz csoré! — Készülj a halálra akasztó­­fáravaló ! — Essen ki a balszemöd bi­tang ! . . . Ilyen s ehhez hasonló épületes szavak röpködtek a légben. A járó­kelők félősebb része ijedten mene­kült a csata színhelyéről, a bátrab­bak azonban vérszemet kapva, oda­vonultak a küzdők mellé. Mikor a czigányok a csoporto­sulást észrevették, felugrottak. — Rendőr, rendőr! Ordították együttesen s elkezdték tépni egy­mást újra. — Miért veszekednek ? Kérdé megbotránkozva egy férfi. — Mi köze hozzá! Feleltek a czigányok. — De ne csapjanak itt lármát, ez nem csatahely! Egy fiatal ember felismerte az egyik czigányt, megszólította. — Micsoda disznóság ez hé! Mordult a muzsikusra. — Nem bántjuk mink egymást! Felelt a czigány. — Hát ? — Hát csak melegszünk! Ugy­e czimbora ? — ügy van ! Ezzel, mint a­kik jól végezték dolgukat, felvették hegedűjüket s összeölelkezve elvágódtak Kis Mó­­nár Kata felé . . . kalta a költségeket; a múlt év ele­jén azt lehetett hinni, hogy végre elhatározza az építést a közgyűlés, azonban a hűtő rendszerre vonat­kozó újabb indítvány megint az el­­odázásra vezetett. Majd mikor ez is elintézést nyert, a közgyűlés kimondta hogy a darabontkormánynyal nem áll szóba, így vétetett le napirendről a vágóhíd ügye. Most talán végre megérik a kivitelre. A nagy bizott­ság október 5-én fogja tárgyalni a módosított terveket. — Az októberi közgyűlés. A törv. hat. bizottság havi közgyűlései ren­des körülmények közt a hó második szerdáján tartatnak, most azonban, mivel a közgyűlésre a jövő évi költségvetést is ki kell nyomatni, a közgyűlés csak a hó végén lesz. — Pályázatok a városnál. A Bakacsy Ferencz előléptetésével megürült könyvvezetői és a Tóth János számtisztté választásával meg­ürült adótiszti állásra a polgármes­ter holnap hirdeti meg a pályázatot, melynek határideje október 10-ike lesz. — Menetrendváltozás. Október 1-én minden évben új vasúti me­netrend lép életbe. A vasút kiadta már az új menetrendet, ez azonban a mi vonatainknál egyáltalában sem­mi változást nem jelent. Csupán az egyik szentesi vonat menetrendje módosult némileg, de az is már szeptember 1-sején történt. Az este hozzánk érkező vonatról van szó. Ez szeptember 1-seje óta nem 11 órakor, hanem déli fél 2 órakor in­dul Szolnokról. Mindszentre három­negyed 8 órakor, — Mártélyra 8 órakor s Vásárhelyre este fél 9 óra­kor érkezik. — Hivatalbalépés. Simon Vincze kórházi gondnok — fegyvergyakor­latának teljesítése után — tegnap átvette gondnoki hivatala vezetését. — Áthelyezés a polgári fiúisko­lához. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter a beteg Holly István helyére, a vásárhelyi polgári fiúiskolához Grósz Samu tanárt helyezte át Gal­­góczról. — Városunk a délnémet-osztrák vasúti kötelékben. Az államvasutak értesítése szerint Hódmezővásár­hely és Szabadka állomások ok­tóber elsejével, visszavonásig, illetve díjszabási uton való rendezésig, de legkésőbb 1907. évi február hó 1-ig való érvénynyel felvétetnek a fenti kötelékben 1899. évi junius hó 1-től élő baromfi küldeményekre ha­tályban lévő díjszabásba a würtem­­bergi királyi államvasutak Langenar­gen Bahnhof és Obertürkheim állo­másaival való forgalomban. A díjté­telek az állomáson megtudhatók. — Elütötte a vonat. A Szabad­káról Szegedre haladó délutáni sze­mély­vonat tegnap hirtelen megállt Horgos mellett a nyílt pályán. A mozdonyvezető ugyanis észrevette, hogy egy embert elütött a vonat. A személyzet kereste a sérültet, ott fe­küdt az szétzúzott fejjel, holtan az egyik III. osztályú kocsi alatt. Az ember részeg volt. Kilétét eddig nem tudták megállapítani. —­ A járvány-kórház új őre. A polgármester a járvány-kórház őrivé Tóth Pétert, lapunk egyik kihordó­ját nevezte ki. — Körözött kocsis. Czukor László gazdálkodó panaszt tett a rendőrsé­gen, hogy kocsisa, a­ki Tótkomlósra való, tőle szombaton megszökött s egy libériát, valamint más ruhane­­műeket ellopott. A rendőrség távira­tozott a komlósi csendőrségnek, hogy a szökevényt fogja el.­­ A Patkó Lilla-féle háztelek. A Patkó Lilla-féle háztelekre teg­nap tartották meg az önkéntes ár­verést ; csekély érdeklődés nyilvánult az árverés iránt. A tulajdonos nem is adta el a telket, mert a legtöb­bet ígérő ajánlatát nem tartotta meg­felelőnek. A telek árát ugyanis csu­pán 20 ezer és 50 koronáig ver­ték föl.­­ Hamis ezerkoronás a Sze­ged-állomáson. Tegnap éjszaka Für­dők vasúti tiszt, aki a Szeged­­állomásnál teljesített szolgálatot, telefonon arról értesítette a rókusi állomáson posztoló rendőrőrszemet, hogy egy héttagú czigánybanda a Szeged-állomáson egy hamis ezer­­koronást akart fölváltani. A rendőr megleste a czigánykaravánt, amely hajnalban a szabadkai vonatra szál­lott föl. Közülök ötöt sikerült a vo­natról leszállítani, kettő azonban el­utazott. Az ott tartott czigányoknál nem találták meg a hamis ezrest. Valószínű, hogy az elutazók vitték magukkal. A rendőrség az esetről táviratilag tett jelentést a szabadkai rendőrségnek. HÍREK. — A vágóhíd ügye. Éppen 10 esztendeje annak, hogy egy új vá­gó­híd építése tárgyában az első lépés megtétetett, 10 év azonban nem volt elegendő a terv megérlelésére. A ta­nács négyszer vitte már a közgyű­lés elé a részlet­terveket, a közgyű­lés azonban minden alkalommal se­ TÁVIRATOK. Hi Hess­ ? (Bpost, okt. 1.) Egy hét múlva megnyílnak a parlament kapui. A kormány terve, hogy mindent röviden tárgyaltat. A hozzászólást nem igen enge­dik meg, és Wekerlével szem­ben Kossuth, Apponyi és Po­­lónyi garanc­iát vállaltak, hogy a függetlenségi párt elégedetlen elemeit féken tartják és a pártfegyelem meg­bontásának minősítik, ha valaki a Házban a kormány ellen szólni akar, vagy csak ténykedéseit bírálja is. A Jekelfalussy botrányt lefújják. A­miért csendőrrel tartóztatott le adósság miatt egy szabad embert, abban a bíróság bűnösnek nem találta, a képvi­­selőház tehát nem hezitálhatja túl a kir. bíróságot, így okada­­tolják. A fiumei Gott erhalte bot­rány s a magyarok inzultá­­lása ügyében Benedek János akart interpellálni, őt azonban erről sikerült lebeszélni. A Fejérváry-kormány vád alá helyezése nem fog bekövetkezni, hanem a helyett a képviselő­­ház s a főrendiház ékes sza­vakban el fogja, ítélni a Fe­­jérváry kormány működését. Ez lesz a nesze semmi, fogd meg jól. Vajúdnak a nagy he­gyek s megszületik a kis egér, így a darabontok ép bőrrel menekülnek, mert erre a pak­tum kötésekor Kossuth is szavát adta a királynak, aki előtt tudvalevőleg Kristóffy s Lányi épen olyan kedvelt hí­vek, mint Apponyi s Andrássy. Az általános titkos vá­lasztó­jogról köztudomású Pes­ten, hogy a titkosságot bizto­san elpaklizzák, hacsak a külső nyomás az ellenkezőt nem kényszeríti ki.

Next