Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. november (2. évfolyam, 302-331. szám)

1906-11-01 / 302. szám

2 vásás?PELv? f?Eß©Eu msm 1906. November 1. ! Rákóczi-ü­nnep utóhangjai. Milyen volt a mi ünnepünk? — Aludt a vezetőség. — Hunvásárhely, okt. 31. ! Ünnepek alatt nem akartunk dissze­­­­náns hangokat vegyíteni felszólalásunk-­­­kal az ünnepségekbe, nem akartunk az ünneprontók közé még látszólag se­m csatlakozni. Most azonban, hogy a feje- e delem hamvait eltemettük, rámutatunk arra az eléggé el nem ítélhető nemtörő- i­dömségre, mely a maga hasznára a leg-­­ ravaszabb kortesfogásokat is élelmesen­­ fel tudja használni, de azokban a dol- j­gokban, melyekből hasznot nem lát, s nem érzi hivatottnak magát a ve­­­­zérszerep betöltésére. I Rákóczi fejedelem és bujdosó hívei­­ hamvainak hazahozatala nemzeti ünnep­­ volt, a koronának azonban nem volt ünnepe, legkevésbé pedig a Habsbur­goknak.­­ A nemzet elválasztottan uralkodója­ , tól, külsőleg és szívben ünnepelt. Min­den valamire való város elöljárósága,­­ vezérférfiai gondoskodtak arról, hogy a­­ város lakossága méltó módon rójja le­­ kegyeletét a kuruczhősök hazatérő ham­vai előtt. A mi vezérférfiaink azonban aludo t­tak. Nem gondoskodtak arról, hogy legalább oly nyilvános ünnepet ren­­­­dezzenek, mint márczius 15-én szó­­í­rás. Nem törődtek azzal, hogy a népnek­­ lesz-e alkalma a visszaemlékezésre. A mi ünnepünk száraz, sovány volt,­­ mint a hét szűk esztendő. Vannak köl­­­­tőink, íróink, szónokaink, van terünk, ha­­ kell tágas épületeink, van ünnepelni tudó­­ népünk. Mi hiányzott tehát ? Megmondjuk:­­ a jóakarat, mert csak azt nem tételezhetjük fel t. vezér-­­ embereinkről, hogy tudatlanságból nem­­ rendeztek nyilvános ünnepélyt. Ha mi indítottunk volna mozgalmat egy nagy Rákóczi-ünnepélyre, az aluszé­­i konyak legmagasabb fokú rosszalásukat fejezték volna ki, hiúsággal, kapaszko-­­ dással, nagyravágyással, feltűnési viszke­­tegségben szenvedéssel lettek volna ke­gyesek vádolni bennünket. Mindez pedig távol van mindenkor tőlünk. Hogy népünk szívesen ünnepelt,­­ hogy át volt hatva az országos ünne­pély jelentőségétől, mutatja az is, hogy a toron­yzenére szokatlan nagy szám­ban jelent meg közönségünk. Ez az ünnepély is csonka volt. Tartalmasabb műsort vártunk. A dalárda se eről­tette volna meg magát, h­a egy pár­­ kurucz dalt, a Rákóczi indulót és a­­ nemzeti imádságot elénekelte volna, s Béla muzsikájából is keveset kaptunk.­­ Még a világításban is volt hiba. Az­­ ívlámpa, mely arra lett volna hivatva, hogy a piaczteret fénynyel, szórja tele, mindjárt a kivilágítás elején megtagadta­­ a szolgálatot. Ez nem dicséri a villa-­­­mosókat.­­ A körök és egyletek közt is el­­­­vétve akadt egy pár ünneplő. Igen,­­ mert az éltető lelkük, a központ, a függetlenségi párt vezérférfiai nem gon­­­­doskodtak arról, hogy ünnepélyek tar-­­ tására felhívják ez elnökök figyelmét,­­ sőt maguk sem jártak elől jó pél­dával. A magyar zászló lelkesít, a magyar zászló ünnepel. Egyik múltkori vezér­­czikkünkben rámutattunk erre. Hangsú­lyoztuk különösen, hogy az iskoláknak­­ mindig elől kell járni a nemzeti mine-­­ pék megtartásában. Az iskolafentartó ha­­j­­óságoknak kell oda hatni, hogy a nő­­i vendékek külsőleg és belsőleg ünnepel­jenek. A Rákóczi ünnep alkalmából szo­morúan tapasztaltuk, hogy a nagy kat­­holikus egyház megfeledkezett e fon­tos kötelességéről. Iskoláin, a zárdán­­ kívül, nem lengett a nemzeti szinű lo­­­­bogó. Volt még több középület is, ahol­­ raktáron maradt a magyar lobogó. Kifogásainkat ezzel még nem monda­­­tuk el, de elég ez arra, hogy levonjuk a konzekvencziát. Vásárhely városa . A szép leány tragédiája. Az élőhalottak közt. A csábító áldozata. Hunvásárhely, okt. 31. Székely Juliánnáról, a tragikus sorsú susáni szép leányról irtunk már. Szeretett, megcsalták, elhagyták. A régi história ismétlődött meg nála is . . . Magas, sugár szép leány. A véletlen Aradra vitte évekkel ezelőtt. A bogár szemű leány föltűnt egy előkelő állami hivatalnoknak. Udvarolni kezdett neki. A lány sem idegenkedett az úrtól. Álmokkal teli, rózsás szerelmi re­gény szövődött közöttük ... A szép leány az örömteli életben elfeledte itt­hon maradt rokonait. Hírt sem hallot­tak felőle ez év nyaráig. Ezelőtt két hónappal váratlanul be­toppant a leány a susáni házhoz. Vele volt udvarlója is. Csak látogatóba jöttek haza. Este már távozott is az úr, azzal az ígérettel, hogy harmadnap visszajön a leányért. Teltek a napok. Nem három, de hat nap is eltelt, az úr azonban nem jelent­kezett. A leány pedig várt sóvárogva, türelmetlenül. Szavát sem tudták venni. Naphosz­­szat az utczai ablaknál ült, várva vőle­gényét. Egyszer azután kitört rajta a háborodottság. Felugrott s a tükörhöz szaladt. — Nem vagyok én csúf! Mondta ijedten. — Nem, nem! Nyugtatták meg. — Szebb vagyok, mint az a vörös béka! . . . Mikor meg akarták nyugtatni, kisza­ladt a szobából, kést ragadott és le akarta szúrni azzal rokonait. Csak nagy nehezen tudták megfékezni, elborult lelke világa azonban nem tért vissza többé. Beszállították a városi közkórházba. A szerencsétlen szép leány azóta ott van. Csendesen viseli magát, de gyógyíthat­­lanul beteg. Dr. Gonersich Antal kórházi főor­vos lépéseket tett arra nézve, hogy a szerencsétlen nőt a gyulai elmegyógy­intézetbe fölvegyék. Ez sikerült is. A leányt holnap szállítják el Kenéz Ferenczczel, a gazdálkodóval együtt, a­kinek az a rögeszméje, hogy az Isten meglátogatta Kopáncson és 92 kiló gőzt futtatott ki belőle . . . vezető­tér fiainak nemtörődömsége folytán, Rákóczi hamvainak hazaszál­lítása alkalmából, nem ünnepelt mél­­tólag. H­ÍREK. Halottak napja. A halottak csendes birodalmát a sze­retet virágaival hintik be e napon. Ked­ves halottait ki-ki meglátogatja, s a ko­pár hantok, a korhadt fej fák, a hideg márványok előtt, emlékek kelnek, az enyé­szet és múlás gondolata támad fel ben­nünk. Mennyi öröm, mennyi boldogság és mennyi szenvedés van a szűk sírokban eltemetve . . . Fáradt testün­ket, míg mi is ide vonszoljuk, minde­nünk elhagy, csak a remény marad meg a túlvilági üdvösségre, melyet az örök, háborítatlan nyugalom ad. Kedves halot­­­­tainkkal egy szép oszladozó álmot is­­ siratunk. Az uj korszakhoz fűzött szép álmok füstbe menését. — Lapunk holnapi száma a mai­­ vörösbetű­s ünnep munkaszünete miatt­­ délelőtt jelenik meg. — Előléptetés. Zehery Lajos kir.­i járásbirót a király előbbi állásában való­­ meghagyása mellett a VII. fizetési osz­­­­tályba léptette elő. Pósz Alajos utóda Szegeden, Klauzál-tér Európa szálloda épületében ékszerüzlete Vagyok bátor a nagyérdemű közönség szives figyelmét a 40 év óta fenálló arany, ezüst, drága­kő ékszerek, arany és ezüst férfi és női órák valamint China ezüst tárgyak raktáramra felhívni. Szolid kiszolgálás, rendkívüli olcsó árak. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kontraszt­ Ede. (6, 12 és 24 személyre való ezüst evőkészlet napi árfolyam szerint.) 1900. — Kiírták a színházi pályázatot. A jövő évre meghirdette a városi tanács deczember 10-iki lejárattal színházunkra a pályázatot. A­mint a hangulatot is­merjük, a Szendrey társulatának van most is legtöbb kilátása a színház el­nyerésére. — Hivatali eskü. Az újonnan meg­választott három városi hivatalnok, Kon­dorosai Miklós könyvelő, Kenéz József és Orovecz János segédadótisztek teg­nap délelőtt tették le a hivatali esküt. — Áthelyezett postatiszt. Tass Béla posta s­­tisztet a fővárosba helyezte át az igazgatóság. A vasszorgalmú fiatal­ember a kereskedelmi érettségit is most tette le. Helyére Szapári Béla fiumei postatisztet helyezte az igazgatóság. — Vidészat. A kis vadásztársaság hétfőn közvadászatot tartott az attkai te­rületen. A préda elég szép volt, a meny­nyiben 85 nyúl, 3 ráczán s több fogoly került terítékre. . ..Pinczér vagyok ! . . .“ Egy rendőrnek egy alacsony, ősz h­ajú, ko­pott ruhájú ember tűnt föl tegnap az utczán. Házról-házra járt a pasas , frakk­ban, rongyos czilinderrel a fején. A rendőr igazolásra szólította fel. — Én pinczér vagyok! Felelt az öreg büszkén. Hozzám semmi köze az urnak. — Mit keres a házaknál ? Érdeklő­dött a rendőr. — Állást keresek! Felelt az ember. A rendőr bekísérte a pasast. Ki­derült, hogy az öregember hajdusámsoni és Weisz Sándornak hívják. Az egész országot végig koldulta már. — Ruha osztás. A katonai ügyosz­tályban tegnap délután kapta ki a szolga személyzet téli ruhaszükségletét. Nem fáznak tehát meg a város szolgái. — Értesítés. Értesittetnek a kőmi­­ves­, ács és kőfaragó iparos urak, hogy tanonczaikat az építő ipariskola téli tan­folyamára beírassák. A beiratás novem­ber hó 3-án, 5-én d. u. 5—7 óráig az iparos tanoncziskola helyiségében törté­nik. Behatási dij 2 kor., fél évi tandij 10 korona, a beiratás alkalmával előre fizetendő. Dohy Mihály igazgató. — A homok ára. Hegyi Antal fu­varos a keramit-burkolathoz szállított és szállítandó homok fuvarozását 1288 koronában­ számlázta. — Ortályozó czigány. Bánfi Gábor lócsiszár augusztus 13-án a nagy állo­másról el akart utazni, de előzőleg úgy berúgott, mint az ágyú. A vonat meg­érkezése előtt is el kezdett ortályozni, magyarázta, hogy milyen a jó paripa. Ha valaki ellene volt, az is baj volt, ha nem helyeselt, az is baj volt. Később meg arra akarta kényszeríteni az utazó­kat, hogy az ő nótázását hallgassák. Végre a rendőr közbelépett. — Ki maga ? kérdezte a rendőrtől. — Látja ! mondta a rendőr. — No hát ha látom, akkor hallgas­son, mert ... és neki ment a rend­őrnek. A részeg czigány tegnap állott a kih­ágási bitó előtt s az ortályozásért 1 napi elzárásra és 15 korona pénzbün­tetésre ítélte. De ezt is leüli. — Lábbeli készítők gyűlése. A ma­gyarországi czipész, csizmadia és pa­­pucskészitő munkások helyi csoportja ma este 7 és fél órakor rendkívüli vá­lasztmányi ülést tart. Tárgy: Folyó ügyek. Kéretik a pontos megjelenés. — Az elnökség. — Találtatott. Egy kocsiláncz és női fejrevaló kendő találtatott. Igazolt tulajdonosa jelentkezhetik a rendőrségen. Egy fekete olvasót hoztak be kiadóhi­vatalunkba, mint talált tárgyat. Tulajdo­nosa átveheti. — Köszönet. A magyarországi czipész és csizmadia munkások helyi csoportjának folyó hó 28-án tartott mű­kedvelő előadással egybekötött tánczmu­­latságán felül fizettek . Jina Antal 3 kor. Sisák József, Kléber István, Schmidt Jakab, Gaál Sándor 2—2 kor., Feifrik Pál 1 kor. 20 fill., Roth Antal, Tokodi delegáczió tárgyalásai. (Bpest, okt. 31.) A delegáczió üléseit a rendes időben tartja meg. A delegácziót úgy alakítják meg, mint 1868-ban, mikor ősszel és ta­­vaszszal is volt ülés. Ferencz, Landszmann Henrik, Szivák Gyula 1—1 kor., Szelei Károly 1 kor. 20 fill., Köblös Károly, N. N. 80-80 fill., Kiss Sándor, Vigh Károly, Fleisch­mann Géza, Hódi Ilona 60—60 fillér, Sándor Mihály 50 fillér, Héjja Gergely 40 fillér, Szivák Márton, Kovács Imre, N. N. 20-20 fillér, F. J. 10 fillért. — Úgy a felülfizetésekért, valamint az ösz­­szes szereplők szives közreműködéséért ezúton is hálás köszönetet mond az egylet vezetősége. — Országos vásárok: Szolnokon 4-én, Ó-Futakon 4-én, Bajmokon 11-én, Horgoson 11-én, Lippán 16-án, Halason 18-án és Zentán 18-ától lesz megtartva az országos vásár.­­ Vegyenek ks helyben az „Első magyar biztosító tár­aság“ i­odájában. (Dosits-ház. ) TÁVIRATOK Expressz- és telefontudóaitások. A létazámsm­erés. Szinleges kormányválság. Valódi bukás. (Epesz, okt. 31.) Bécsből jelen­tik az udvarhoz közel álló helyről: „A létszámemelés kérdésének hiva­talos felvetése idefent elhatározott dolog. A sok nyilatkozat, állítás, tagadás, híresztelés és c­áfolás csak arra való, hogy a magyar közvélemény hozzászokjék a do­loghoz és ne mondhassa, hogy meglepték a kérdéssel. Kétség­telennek tartják, hogy a ma­gyar kormány maga fogja, propagálni a létszámemelés mellett szóló komoly érveket és kétségtelennek tartják, hogy ez a létszámemelés meg is lesz. Szükség esetén közbevetnek majd egy magyar kormányválságot, esetleg a magyar országgyűlés újabb feloszlatását, sőt valami engedmé­nyeket is fognak kilátásba helyezni.“ Ez az értesülés igen határozott és igen alapos. Nem érdemes napról­­napra latolgatni, hogy a minisz­terelnök ezt mondta, ezt meg leta­gadta, vagy hogy Nagy István így és Kis Mihály úgy vélekedik. Be kell várni, míg hivatalból be fogják je­lenteni a katonai követeléseket, ami nem fog sokáig késni. Ha a kor­mány a bejelentéssel egyidejűleg a felfüggesztett nemzeti alapra áll, akkor a Ház is, a közvéle­mény is melléje fog állani, ha pe­dig holmi titkos ígéret folytán csak annyi indokot fog felhozni, mint Széll, Khuen, Tisza és Fejérváry hoztak fel, t. i. a szükségességet, a Imre­, képességet és a nagyhatalmi ál­lást, akkor vajmi kevesen fogják kö­vetni és a szinteges bukást a való­ságos bukás fogja követni a válasz­tásoknál. Éppen az utolsó választá­sok mutatták, hogy Magyarország ké­pes rendszereket és kormányokat alulról is megbuktatni. A képviselőház ülése. — Munkarend. — (Bpest, okt. 31.) A képviselő­­ház érdemleges üléseit szombaton kezdi meg, mikor folytatják az ipar­­fejlesztésről szóló törvényjavaslat tár­gyalását és egy egész csomó men­telmi ügy is előkerül. Ezután tár­gyalják Kossuth Ferencznek három törvényjavaslatát. E tárgyalások no­vember derekáig eltartanak, ezután

Next