Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1906. december (2. évfolyam, 332-360. szám)
1906-12-01 / 332. szám
Hódmezővásárhely, 1906. Szombat, deczember I. ÁRA 2 FILLÉR. Második évfolyam 332. Előfizetési árak: Helyben : negyedévre 1 k. 80 fil. egy hóra 60 fil. két hétre 38 fil. egy hétre 14 fil. Vidéki é : negyedévre 360 K. Egyes szám ára 2 fillér (Ikr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. (Orovecz-ház). VÁSÁRHELYI Hirdetések díjszabás szerint. Nyilttér petit sora 20 fillér. Megjelenik a kora reggeli órákban hétfőn és ünnep után való napon délben. Telefonszám 58. Főszerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Wekerle ur, a hoppmester. Hunvásárhely, decz. 1. Wekerle ur: borotvált képű. Alaposan leborotválja mostanában az igazságot is. Kertel jobbra-balra, ha valamiért kérdőre vonják. A züllött 67-es rendszer politikáját vallja, hajbókol a császári udvar előtt, mint a lakájok szoktak s furfanggal, ravasz fondorlattal ur tud lenni a maga lejárt politikájával az egész függetlenségi többség felett. És csudák csudája, minden beszédét épen úgy megtapsolja most is a többség, mint megtapsolta minden miniszterelnökét a régi romlott szabadelvű világban. Wekerle úr felláll, kivág egy-két nagy hangú mondatot s a többség helyesel, éljenez, tapsol. Egész kormánypárti módra. Wekerle valóságos tojástánczot jár, mint valami hoppmester a legnagyobb nemzeti kérdések körül, úgy kezeli azokat, mint valami tizedrangu részletkérdéseket, csari-csavarja a lényeget s egy marék nemzeti színű porral teleszórja a függetlenségi többség szemét, úgy hogy az éljen ez, tapsol s nem veszi észre, hogy Wekerle urnak, a borotvált képű császári hoppmesternek szavai alatt a legundokabb kétfejüsasos, fekete-sárga, bécsi pirosítóval bemázolt oszrák politika rejtőzik, tehát nem méltó dolog, hogy ő egy olyan kormánynak élén álljon, melybe becsalták Kossuthot, Apponyit, a nemzet vezéreit is. Bizonyítunk. Tegnapelőtt a képviselőház ülésén megtapsolták Wekerle hoppmestert, mert egy okvetetlenkedő oláh képviselővel szemben kivágta a rezet. Pedig mondott Wekerle úr olyat is, amiért nem tapsot, hanem korbácsot érdemelt volna. Ezt mondotta szó szerint: „Én már az újonczlétszám kérdésében is nyilatkoztam a tisztelt Házban és azt mondtam a saját és a kormányom véleményeképpen, hogy az újonczlétszámemelés szükséges, ezt mi nem tagadtuk“ stb. Aztán : „Ami a másik kérdés, a vád alá helyezést illeti, nekem meglehet a nézetem e tekintetben, meg is van, meg is volt változatlanul az ön által említett paktum előtt és a paktum után sem változott az a nézetem, hogy én a vad alá helyezést nem fogom indítványozni s a többi miniszter is kifejezést adott azon egyéni nézetének, hogy vád alá helyezést saját részéről javasolni, vagy pártolni nem fog.“ Íme tehát mi világos ebből ? Az, hogy a létszám felemelést nemcsak a 67-es miniszterek, hanem a 48-as miniszterek, mint Kossuth, Polónyi, Apponyi is pártolják, mert Wekerle azt mondta, hogy nemcsak a saját bolondgombája, hanem „kormányának véleménye“ is a létszámemelés, amihez pedig a nemzet hozzá nem járult, nem is fog hozzájárulni, mert a magyar anyák fiai, kikre szükség van az eke mellett, a tűzhely mellett, nem arra valók, hogy még nagyobb számmal dobjuk oda őket a császár katonáinak, német szóra és német kaszárnyába. És tetézi a tény komoly szomorúságát, hogy a függetlenségi miniszterekről, a nemzeti küzdelem egykori vezéreiről szintén úgy beszélt Wekerle, mint akik a létszámemelés gyűlöletes, gyalázatos dolgát helyeslik. Micsoda elcsatangolás ez a valódi 48-as politikától! Hát kérdjük, van Vásárhelyen függetlenségi magyar ember, aki helyesli a létszámemelést ? Ha van, akkor álljon oda a piacztérre és vágasson huszonötöt a talpára, mert megérdemli. Ima mi nem gyalázzuk a „nemzet vezéreit“, hanem a tényt, saját kormányelnöküknek lesujtó szavait idézzük reájuk. El nem hallgatunk semmit, mert nem vagyunk a kormánynak lekenyerezve. Nem hallgatjuk el azon másik tényt sem, mely Wekerle fent idézett szavaiból kitűnik, hogy mindegyik miniszter, tehát Kossuth, Apponyi és Polónyi is kijelentették, hogy nem fognak „pártolni“ olyan indítványt, mely a bitang darabontbanda véd alá helyezésére vonatkoznék. Jegyezzük jól meg. A nemzeti akarat a hazaáruló darabontok büntetését követeli, a függetlenségi (?) miniszterek azt mondják, hogy ők a nemzeti akaratot képviselik és annak daczára a vád alá helyezést még sem „pártolják.“ Hát mi ez ? Semmi esetre sem egyenes politika. Osztrák politika, melyben a 67-es kubikgödör szennyes piszokba nyelte el a 48-at. El is nyeli mindaddig, mig újra fel fog hangzani a régi függetlenségi riadó! . . . — Mezőgazdasági tanfolyam. A helybeli m. kir. földmives iskolánál jövő évi január és február hónapokban két hónapig tartó mezőgazdasági tanfolyam lesz tartva. Ezen tanfolyamon részt vehetnek mindazon kis gazdák, gazda ifjak és földmívesek, kik a mezei gazdálkodás különféle ágaiból, valamint a háziipari tárgyak készítéséből alapos elméleti és gyakorlati képességet óhajtanak szerezni. Felvételben 16 éves kort már beltöltött egyének részesülnek erkölcsi bizonyítvány felmutatása mellett. Ezen mezőgazdasági téli tanfolyam anynyival is inkább figyelemre méltó, mert a résztvevők teljesen ingyen részesülnek tanításban, élelmezésben, lakásban, ágyneműben, ruhamosásban és világításban, továbbá az általuk készített háziipari tárgyaknak, nevezetesen apróbb bognár munkáknak, seprűknek, keféknek, kosaraknak stb. legnagyobb része (mindenkinek a saját készítménye) ki lesz osztva köztük. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen tanfolyamon résztvenni óhajtanak, hogy az előre látható tömeges jelentkezésekre való tekintettel az iskola igazgatóságánál akár levél útján, akár személyesen mielőbb beiratkozzanak és ugyanekkor erkölcsi bizonyítványukat is megküldjék, vagy elhozzák. A tanfolyam 1807. évi január hó 3-án kezdődik, mikor is a felvetteknek, kik erről ideje korán értesítve lesznek, az iskola igazgatóságánál elegendő ruhaneművel jelentkezni kell. — Az igazgatóság. Pósz Alajos utóda Szegeden, Klauzál-tér Európa szálloda épütetében ékszerüzlete Vagyok bátor a nagyérdemű közönség szives figyelmét a 40 év óta fenálló arany, ezüst, drágakő ékszerek, arany és ezüst férfi és női órák valamint China ezüst tárgyak raktáramra felhívni Szolid kiszolgálás, rendkívüli olcsó árak. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kontraszt Ede. (6, 12 és 24 személyre való ezüst evőkészlet napi árfolyam szerint.) 1900. A susáni gyilkosság. A gyikos megtört. Önvédelmet hangoztat. Hunvásárhely, nov. 30. Lapunk tegnapi számában bő részletességgel megírtuk a susáni gyilkosság körülményeit. A szerencsétlen véget ért Gajdán István hulláját ma délután 3 óra- kor felbonczolták s megállapították, hogy a 75 éves öregember halálát koponyatörés okozta. A gyilkos Kornyánszki András a rendőrség fogdájában ül és békés megadással várja sorsát. Elmondott mindent, ahogy történt. Valósággal megtörte az a gondolat, hogy akarata ellenére embert ölt. Most, hogy a tanukat is kihallgatta a rendőrség, akiknek vallomása teljes fényt dorít az esetre, az öreg Gajdán tragédiája egész más világításban tűnik elő, mint azt a rendőrség az első órákban látta. Az öreg ember sorsának a saját izgága természete lett az okozója. Könnyen haragvó, indulatos ember volt. Lelkében becsületes érzelmű, de ha egyszer erőt vett rajta az indulat, nem kímélte az apját sem. Indulatosságának jellemzésére a tanuk egész sereg apró esetet hoztak fel. Az öregembernek két testvére van , Lajos és Pál. A kutasi útfélen van a tanyájuk, a város birtoka mellett. Egyszer a tanyán Lajos testvérét kaszával vágta meg, csupán azért, mert az figyelmeztette, hogy rosszul kaszál. A lányát, Mónusnét a legveszedelmesebb anyósnál is jobban védte. Vejét, amiért a feleségét pörölte, pár éve vasvillával, máskor meg sulyokkal akarta leütni. Gajdán ácsmesterséget tanult fiatal korában. Egyszer a mesterét szóváltás közben úgy vágta fejbe egy fejszével, hogy alig tudott kilábolni az a súlyos betegségből. Gajdán 9 hónapot ült Gyulán a fejszecsapásért. Ez az izgágasága lett halálának okozója. Leánya, Gajdán Juliánna most várakozott az urától, Mónus Istvántól, aki jelenleg a Szilva-utczában lakik. A holmit osztották el. Ott volt Forrai János, a híres lókupecz, meg Kernyánszki a lakó is. Kernyánszki Mónus mellé pártolt s annak a pártján volt. Déli 1 óra tájban a tyúkokat vitte haza Mónus. Gajdán zsörtölődött, hogy Mónus becsapta a lányát, mert többet vitt el. — Majd visszahozza, ha úgy van ! Jegyezte meg a lakó. — Hallgass, te is olyan cseré vagy, mint az ! Szólt rá az öreg. Szó szóra jött. A lakó lement időközben a lakására, majd újra visszatért. Gajdán az eresz alól az udvarra vezető ajtónál, a részén belül állt Forrai a gang udvar felőli végében. Ekkor ért vissza a lakó Az öreg rákiáltott: — Eredj ki a házamból csoré, csavargó ! — Fene a kendő, nem ez a ház, nekem nem parancsol ! Szólt a lakó. — Nem mész ? Kiáltott Gajdán s fenyegetőleg badonázott egy kurta bottal. Karnyánszki azt állítja, hogy Gajdán meg akarta őt ütni s folyton ismételte a sértő szókat. Erre támadta ő meg. A rostélyon kívül, az öreg pihenő helyén volt a könnyű, régi divatu szék; a karján nyílás van. Ezt kapta meg a lakó s megcsóválva a széket, teljes erejéből az öreg emberre sújtott azzal. Gajdán elfakult, megingott, kezéből kiesett a bot, arczát elöntötte a vér s halk jajkiáltással lerogyott a földre. — Halántéka a földet érte. Forral hozzá sietett s a jajveszékelő asszonynyal bevitték a sérültet a házba. Karnyánszki meg volt illetődve, de csak elkáromkodta magát s elment a háztól. Egyenesen a rendőrségre ment, hol bejelentette, hogy összeverekedett házigazdájával. Dr. Weisz Adolf orvos részesítette elsősegélyben a sérült embert. Míg lánya a patikában járt, az idő alatt halt meg Gajdán. Az orvosságra már nem volt szükség. Szivarral a szájában, 4 óra körül tért vissza a lakó. Benézett a konyhába. Egy asszony mondta neki, hogy meghalt az áldozata. — Bánom is én, egye meg a fent ! Szólt a lakó s gyorsan eltávozott. A rendőrség mindenfelé kereste, de nem találták. Két rendőr lesben állott. Egyszer csak 7 óra körül világosságot láttak a lakó szobájából. Bementek. — Karnyánszki nyugodtan vacsorázott a