Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. augusztus (3. évfolyam, 181-206. szám)
1907-08-01 / 181. szám
Hódmezővásárhely, 1907. augusztus I Csütörtök AHA 2 FILLÉR Harmadik évfolyam 181. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (1 kr.) .VhmiWBl—w—n 1,1111 " ■wwimiuirwwa—iwiwwn—wwiMMMW Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy utcza 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYILTTÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Zajongó lelkiismeret, Hunvásárhely, július 31. Rátkay László, 48-as képviselő, a pártnak évtizedek óta oszlopos tagja a mai paktumos nyomorult helyzetet elítélő czikket irt a minap, az addig félig-meddig kormányszócsőnek, a „Budapest“-nek vezető helyén. Többek közt ezeket írja : „ Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mi lehet egy politikai pártnak a legnagyobb tragédiája ? Az-e, ha úgy alakul végzete, hogy később már soha nem tud többségre verődni, hogy örökkén kisebbség marad, mígnem az események viharai elsöprik őt eszményeivel egyetemben ? Az-e, ha a többség megszerzéséért hűtlenné kell válni elveihez? Avagy az-e, ha többségre jut ugyan, elveihez is hű marad, de nem tudja azokat érvényesíteni ? A függetlenségi pártnak ez a keserves szerep jutott. Ott kell lézengnie az udvar körében, lesni a császári asztal hulladékait, kenyérmorzsáit és meg kell elégednie az üres ígéretek zacskóba zárt szelével. Szomorúan siralmas Golgotajárás ez! Megremeg a lelkem, ha rá gondolok, mit és mennyit lehetett volna alkotni a másfél év alatt, amióta miénk a többsége , ha nem áll utunkban a császári akarat, zordon büszkeséggel ismételvén az évszázadok hatalmi szózatát: milliók egy miatt! Meg akarjátok ismerni a képet, melyet az éj csendjében föl-föl mutat bánatos lelkem, mint a puszta az ő délibábját ? ! Az új országgyűlés elsőbben elküldte volna fejedelméhez az ő feliratát, megírva azt egyenes, férfias hangon, miként két felség szokott szólani egymáshoz! Azután lesújtott volna haragja mindazokra, akik az élő alkotmánynak árulói lettek. Lesújtott volna haragja, mint az ég valámja, hogy az unokák unokái is rettegve emlegessék azoknak a sorsát, akik a honárulás bűnére vetemedtek ! Aztán év elején már leráztuk volna a gazdasági szolgaság lánczait. Határainkon ott lett volna a vámsorompó és már befejezéshez közel állna a palota, melyben a magyar bank fog székelni. A katonaság letette volna az esküt az alkotmányra! Magyarrá lett volna nyelve, az érzése, a zászlója, a kardja! Bezzeg nem lenne nemzetiségi fészkelődés, horvát pökhendiség, Nagy- Ausztria hóbortja! A kivont magyar kard tiszteletet parancsolna honpolgárnak, idegennek egyaránt. Közkézen forogna már a törvényjavaslat, mely a szavazati jogot kiterjeszti a nemzet minden hű fiára és a függetlenségi párt emelt homlokkal készülődnék az uj választásra, mert valóra váltotta mindazt, amit ígért és hirdetett. Ezek az álmok! Hát a valóság ? Beck úr és az ő famulusa, Sieghardt úr újra kegyesek voltak lefáradni hozzánk a kiegyezés ügyében. És vájjon kinek kell ez a kiegyezés Magyarországon ? A nemzet nagy többségének nem kell, az országgyűlés többségének sem kell. Ki akarja mégis? Az a hatalom, mely nem ismer nemzeti akaratot.“ Íme így zajong a lelkiismerete Rátkay Lászlónak, a régi kurucznak, kit a pártfegyelem eddig szintén a kormánytámogatás örvényébe sodort. És szavai viszhangot keltenek széles e hazában. A lélek mélyén ott forr, ott sistereg ismét, a 48-as ellenzék lángja. Az ország sajtójában is egyre erősebb lesz az ellenzéki hang, az a hang, melyet a Reggeli Újság kezdettől fogva hallatott, s melyet a gyanúsító rosszakarat sokszor, de eredménytelenül azonosítani próbált a darabontsajtó kuvasz kurjantásaival, noha mi mindig követeltük a darabont csorda megbüntetését, mely büntetésnek a kormány által való csúf elpaktálását az illető orgánumok ugyancsak agyonhallgatták. De menjünk tovább. A minap közöltük Hentaller Lajosnak, a szintén régi 48-as hazafinak riadóját, mely tiltakozik a 67-es további vadházasság ellen. Hentallert e miatt a koalíczió 67 es takarékpártjai, az alkotmánypárt és néppárt élesen megtámadták, mire ő tegnap szóról szóra a következőleg nyilatkozott : „Végtelenül örvendek, hogy a hatvanheteseknél tudomást vesznek arról, hogy a függetlenségi párt nem hagyhatja magát mind az idők végéig az eddigi ösvényen vezetni. Igaz, hogy nem a közemberektől függ a negyvennyolcas párt politikája, de ha a vezérek még jobban belelovagolják magukat a hatvanhetes politikába, akkor mindenkinek szabad választás nyílik, hogy kövesse-e őket, vagy más útra térjen. Ami pedig a paktum nyilvánosságát illeti, arra csak az a megjegyzésem, hogy Wekerle mást mondott a paktumról a Royal nagytermében az összegyűlt koalícziónak és mást a függetlenségi párt értekezletén. Az öszvér politikára vonatkozó alkotmánypárti malicziát is elértem. Ez azt akarja mondani, hogy a függetlenségi párt volt a szamár, mikor vállalta a közös politikát.“ Íme, a Hentaller újabb nyilatkozata a vezérelne is jól megmondja az igazat. Mi is megmondtuk mindig, bár egyéni nagy kiválóságukat mindig elismertük, mégis kormánypárti oldalról „rágalmazás“-nak minősítették hazafias igazmondásunkat. Íme, most a függetlenségi és 48-as párt régi híres tagjainak nyilatkozatai adnak nekünk igazat. Ébred az elfojtott öntudat, zajong a lelkiismeret, csak ébredjen, zajongjon tovább mert nem császári konczlesőnek született a magyar t íz egygyermek-rendszer átka. VI. Simvásárhely, július 31. Egyik közleményünkben említettük azt, hogy Baranya vármegyében a baj gyógyítását, a kérdéses bűn kiirtását a papság és tanítóság vette kezébe. Szerintünk ez vidéken, kis községek területén, hol mindenki közvetlenül és személyesen ismeri egymást, helyes és eredménynyel járó is lehet, de a nagyobb helyeken, népesebb városokban, a lelkészek és tanítók erőfeszítése, legnagyobb buzgalma is csekély eredménynyel járna, ha a társadalom többi hivatalos orgánuma segítő kezet nem nyújtana e betegség orvoslásához. De máskülönben az első feladat itt is az állam kormányáé. — Bárki, bármint gondolkozik, törvényhozásnak kell intézkedni, hogy a büntetőtörvény szigorúbban sújtsa azokat, akik e bűnt elkövetik. Itt fölhatalmazást kellene adni a legutolsó hegymögötti falucska rendőrközegének, a jegyzőnek, a körorvosnak és a csendőrségnek arra, hogy e bűnt hivatalból üldözhesse. Az a rövid idő, amivel a bíróság eddig büntette a bűn elkövetőit, nem is büntetés. Hisz gyakran tyúklopásért is kap a csirkefogónak nevezett gonosztevő ennyi büntetést. Lenne csak egyszer valaki e bűn miatt feltétlenül 2-3 esztendőre elmarasztalva, majd látni fogná mindenki, hogy több lenne a síró gyermek a házaknál, s apadna a gyermekgyilkos anyák száma. Most a törvény enyhe büntetéséből a bűnös azt olvassa ki, azt tanulja meg, hogy az állam sem törődik sokat e bűnnel. Legfölebb egyesek intelme ostorozza őket érte. Könnyen rájöhetnek erre az okoskodásra különösen akkor, amidőn azt láják, hogy sem a jegyző, sem az orvos, sőt maguk a csendőrök sem így üldözik őket, hacsak valaki fel nem jelenti. Följelentő pedig ritkán találkozik, mivel sokak lelkét nyomhatja ugyanannak a bűnnek tudata, így történik aztán, hogy majdnem nyíltan követik el egyesek a bűnt. A lapokból olvastuk, hogy a tabáni díszes társaság is csak akkor lett fölfedezhető, amikor a posta névtelen levelet kézbesített rendőrségünknek, ekkor tudtuk vagy legalább hallottuk azt, hog a lányok anyjuk segítségével hajtották végre szörnyű tettüket. Ezért kell elsősorban a törvényhozást sürgetni arra, hogy e bűnt hivatalból üldözendő cselekménynek minősítse és az üldözésre az illetékes közegeknek jogot adjon. Sőt még többet is lehetne tenni az államnak, ha igazán lelkén viseli a magyar faj fenmaradásának érdekét. Az állami adók kirovásánál — mint azt egyes törvényhatóságok javasolják is — más elbánásban részesülhetne az a család, mely 6—8 gyermeknek a nevelése által járul hozzá a magyar faj fentartásához, mint azok, melyeknek ezek a nevelési költségek megmaradanak saját egyéni czéljaikra, mivelhogy nem nevelnek gyermeket, így ha egyházi és világi s társadalmi részről kezet kézbe téve, egész lelkiismeretességgel minden egyes tényező megteszi a maga kötelességét, akkor majd megszűnik e bűn rettenetes és nemzetirtó munkájának folytatása, akkor a családi élet igaz boldogsága ismét beül a magyar családok tűzhelye mellé. Lesz talán gyermeksírás, de lesz gyermekkacagás is; lesz talán gond a gyermekek nevelésével, de lesz öröm is, ha a gyermekek karja szeretettel fonódik az édes anyák nyaka köré és édes gyermeki csókra nyújtják mosolygó, beszédes ajkaikat. Mert mit ér, ha örökös közjogi harczainkban a legfényesebb eredményeket fogjuk is elérni; mit használ, ha alkotmányunk bástyái bármennyire megerősödnének is; de nem lesz elegendő magyar nép, mely hazája alkotmányos szabadságnak örülhessen ! .. . Molnár Ferencz. A kisasszony férjhez menne. Mit ajánll a kuruzsló. Nem jó a czigánynyal kikötni. Hunvásárhely július 31. Nagyon különös és minden izében pikáns történetről beszélnek néhány nap Vásárhely úgynevezett magasabb köreiben, hol a zsuk teremnek. Egy jó családról van szó. Annál csodálatosabb, hogy még ott is felülnek a babonaságot terjesztő czigányasszonyoknak. Leírják a történetet, úgy, amint megesett. A múlt szombaton az egyik fiatal ügyvédnél megjelent az anyósságra áhítozó mama és megbízta az ügyvédet, hogy egy ismert kuruzsló ellen csalás miatt tegyen följelentést. A czigányaszszony állítólag 200 koronát csalt ki a mamától. Az ügyvéd ismervén az ilyen esetek következményeit, ajánlja, hogy egyezséget próbáljanak. Ha a czigányasszony visszatéríti legalább felét a kicsalt összegnek, akkor ne üldözzék. A czigánynőt felczitáltatta a rendőrségre. A kitűzött időre az ügyvéddel együtt megjelent a leány és a mama is. A tisztviselő előadta a panaszt: — Maga 200 koronát kicsalt a családtól! Mondta neki. — Én nem csaltam! Tiltakozott az asszony. Én szolgálatomért kaptam! — Miféle szolgálatáért ? — A mit a nacsaságának csináltam ! A tisztviselő kiváncsi volt arra a nagy szolgálatra s tovább faggata a kuruzslót. A család elképzedésére általános csodálkozás mellett tárta föl a helyzetet a szabadszájú czigányasszony. Rpjindilfo előtt fél nnháp r1" gaBffi» asiaprirf keserű»« az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt rendbe hozza. nfigyMMM vlUll IBI NIUIUI R, ge , ~*1T ", Y . Hathatós óvszer a belső betegségek elterjedésének meggátlására, úgyszintén kiváló gyógy Crhmirithamni fé!p r \ * * f ? j y . „JLátású gyomor, bél- és vérbajokban, továbbá elkövéredés, szivelhájasodás, és azza. uUNi~iU!I!uHw~lii'B tftflSf AaujiJilkiAtiBaailiMMiWninrt w ^ adásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, czukorbetegség, aranyér, csuz köszvénynél, vérbőségnél s egyébb belszervezeti bajokban. Főszetküldés és forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban, ez kapható minden jobb gyógyszertár a# fűszerüzletben. kis üveg 30 fillér, nagy -íves, 50 fill- - nem ie»e„,ten«*' m», rajt* *e«-m«zereke