Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. augusztus (3. évfolyam, 181-206. szám)

1907-08-01 / 181. szám

Hódmezővásárhely, 1907. augusztus I Csütörtök AHA 2 FILLÉR Harmadik évfolyam 181. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (1 kr.) .Vh­miWBl—w—n 1,1111 " ■wwimiuirwwa—iwiwwn—wwiMMMW Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ utcza 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos: HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYILT­­TÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Zajongó lelkiismeret, Hunvásárhely, július 31. Rátkay László, 48-as képviselő, a pártnak évtizedek óta oszlopos tagja a mai pak­­tumos nyomorult helyzetet elí­télő czikket irt a minap, az addig félig-meddig kormányszó­csőnek, a „Budapest“-nek ve­zető helyén. Többek közt ezeket írja : „ Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mi lehet egy politikai pártnak a legnagyobb tragédiája ? Az-e, ha úgy alakul végzete, hogy később már soha nem tud több­ségre verődni, hogy örökkén kisebb­ség marad, mígnem az események viharai elsöprik őt eszményeivel egyetemben ? Az-e, ha a többség megszer­zéséért hűtlenné kell válni elvei­hez? Avagy az-e, ha többségre jut ugyan, elveihez is hű marad, de nem tudja azokat érvényesíteni ? A függetlenségi pártnak ez a keserves szerep jutott. Ott kell lézengnie az udvar körében, lesni a császári asztal hulladékait, kenyérmorzsáit és meg kell elégednie az üres ígé­retek zacskóba zárt szelével. Szomorúan siralmas Golgota­járás ez! Megremeg a lelkem, ha rá gon­dolok, mit és mennyit lehetett volna alkotni a másfél év alatt, amióta miénk a többség­e , ha nem áll utunkban a császári akarat, zordon büszkeséggel ismételvén az évszázadok hatalmi szózatát: mil­liók egy miatt! Meg akarjátok ismerni a képet, melyet az éj csendjében föl-föl mu­tat bánatos lelkem, mint a puszta az ő délibábját ? ! Az új országgyűlés elsőbben el­küldte volna fejedelméhez az ő fel­iratát, megírva azt egyenes, férfias hangon, miként két felség szokott szólani egymáshoz! Azután lesúj­tott volna haragja mindazokra, akik az élő alkotmánynak árulói lettek. Lesújtott volna haragja, mint az ég valámja, hogy az unokák unokái is rettegve emlegessék azoknak a sor­sát, akik a honárulás bűnére vete­medtek ! Aztán év elején már leráztuk volna a gazdasági szolgaság lán­­czait. Határainkon ott lett volna a vámsorompó és már befejezéshez közel állna a palota, melyben a magyar bank fog székelni. A katonaság letette volna az esküt az alkotmányra! Magyarrá lett volna nyelve, az érzése, a zászlója, a kardja! Bez­zeg nem lenne nemzetiségi fészke­­lődés, horvát pökhendiség, Nagy- Ausztria hóbortja! A kivont magyar kard tiszteletet parancsolna honpol­gárnak, idegennek egyaránt. Közkézen forogna már a tör­vényjavaslat, mely a szavazati jo­got kiterjeszti a nemzet minden hű fiára és a függetlenségi párt emelt homlokkal készülődnék az uj választásra, mert valóra váltotta mindazt, a­mit ígért és hirdetett. Ezek az álmok! Hát a valóság ? Beck úr és az ő famulusa, Sieghardt úr újra kegyesek voltak lefáradni hozzánk a kiegyezés ügyében. És vájjon kinek kell ez a kiegyezés Magyarországon ? A nemzet nagy többségének nem kell, az országgyűlés többségének sem kell. Ki akarja mégis? Az a hatalom, mely nem is­mer nemzeti akaratot.“ Íme így zajong a lelkiis­merete Rátkay Lászlónak, a régi kurucznak, kit a pártfegye­lem eddig szintén a kormány­­támogatás örvényébe sodort. És szavai viszhangot keltenek széles e hazában. A lélek mé­lyén ott forr, ott sistereg is­mét, a 48-as ellenzék lángja. Az ország sajtójában is egyre erősebb lesz az ellenzéki hang, az a hang, melyet a Reggeli Újság kezdettől fogva hallatott, s melyet a gyanúsító rosszaka­rat sokszor, de eredménytelenül azonosítani próbált a darabont­­sajtó kuvasz kurjantásaival, no­ha mi mindig követeltük a da­rabont csorda megbüntetését, mely büntetésnek a kormány által való csúf elpaktálását az illető orgánumok ugyancsak agyonhallgatták. De menjünk tovább. A minap közöltük Hental­­ler Lajosnak, a szintén régi 48-as hazafinak riadóját, mely tiltakozik a 67-es további vad­­házasság ellen. Hentallert e miatt a koalíczió 67 es taka­rékpártjai, az alkotmány­párt és néppárt élesen megtámadták, mire ő tegnap szóról szóra a következőleg nyilatkozott :­­ „Végtelenül örvendek, hogy a hatvanheteseknél tudomást vesz­nek arról, hogy a függetlenségi párt nem hagyhatja magát mind az idők végéig az eddigi ösvé­nyen vezetni. Igaz, hogy nem a közemberektől függ a negyvennyol­­c­as párt politikája, de ha a vezé­rek még jobban belelovagolják magu­kat a hatvanhetes politikába, akkor mindenkinek szabad választás nyílik, hogy kövesse-e őket, vagy más útra térjen. A­mi pedig a paktum nyilvánosságát illeti, arra csak az a megjegyzésem, hogy We­­kerle mást mondott a paktumról a Royal nagytermében az össze­gyűlt koalícziónak és mást a függetlenségi párt értekezletén. Az öszvér politikára vonatkozó al­kotmánypárti malicziát is elértem. Ez azt akarja mondani, hogy a függetlenségi párt volt a szamár, mikor vállalta a közös politikát.“ Íme, a Hentaller újabb nyi­latkozata a vezéreln­e is jól megmondja az igazat. Mi is megmondtuk mindig, bár egyéni nagy kiválóságukat mindig el­ismertük, mégis kormánypárti oldalról „rágalmazás“-nak mi­nősítették­ hazafias igazmondá­sunkat. Ím­e, most a független­ségi és 48-as párt régi híres tagjainak nyilatkozatai adnak nekünk igazat. Ébred az elfojtott öntudat, zaj­on­g a lelkiismeret, csak ébredjen, zajongjon tovább mert nem császári konczleső­­nek született a magyar t­ íz egygyermek-rendszer átka. VI. Simvásárhely, július 31. Egyik közleményünkben említettük azt, hogy Baranya vármegyében a baj gyógyítását, a kérdéses bűn kiirtását a papság és tanítóság vette kezébe. Szerintünk ez vidéken, kis községek területén, hol mindenki közvetlenül és személyesen ismeri egymást, helyes és eredménynyel járó is lehet, de a nagyobb helyeken, népesebb városokban, a lelké­szek és tanítók erőfeszítése, legnagyobb buzgalma is csekély eredménynyel járna, ha a társadalom többi hivatalos orgá­numa segítő kezet nem nyújtana e betegség orvoslásához. De máskülönben az első feladat itt is az állam kor­mányáé. — Bárki, bármint gondolkozik, törvényhozásnak kell intézkedni, hogy a büntetőtörvény szigorúbban sújtsa azokat, a­kik e bűnt elkövetik. Itt fölhatalma­zást kellene adni a legutolsó hegy­mögötti falucska rendőrközegének, a jegyzőnek, a körorvosnak és a csendőrségnek arra, hogy e bűnt hivatalból üldözhesse. Az a rövid idő, a­mivel a bíróság eddig büntette a bű­n elkövetőit, nem is büntetés. Hisz gyakran tyúklopásért is kap a csirkefogónak nevezett gonosztevő ennyi büntetést. Lenne csak egyszer valaki e bűn miatt feltétlenül 2-3 esztendőre elmarasztalva, majd látni fogná mindenki, hogy több lenne a síró gyermek a házaknál, s apadna a gyer­mekgyilkos anyák száma. Most a törvény enyhe büntetéséből a bűnös azt olvassa ki, azt tanulja meg, hogy az állam sem törődik sokat e bűnnel. Legfölebb egye­sek intelme ostorozza őket érte. Könnyen rájöhetnek erre az okos­kodásra különösen akkor, a­midőn azt lá­ják, hogy sem a jegyző, sem az orvos, sőt maguk a csendőrök sem íg­y üldö­zik őket, hacsak valaki fel nem jelenti. Följelentő pedig ritkán találkozik, mivel sokak lelkét nyomhatja ugyanannak a bűnnek tudata, így történik aztán, hogy majdnem nyíltan követik el egyesek a bűnt. A lapokból olvastuk, hogy a tabá­ni díszes társaság is csak akkor lett fölfedezhető, amikor a posta névtelen levelet kézbesített rendőr­ségünknek, ekkor tudtuk vagy leg­alább hallottuk azt, hog a lányok anyjuk segítségével hajtották végre szörnyű tettüket. Ezért kell első­sor­ban a törvényhozást sürgetni arra, hogy e bűnt hivatalból üldözendő cselekmény­nek minősítse és az üldözésre az illeté­kes közegeknek jogot adjon. Sőt még többet is lehetne tenni az államnak, ha igazán lelkén viseli a ma­gyar faj fenmaradásának érdekét. Az állami adók kirovásánál — mint azt egyes törvényhatóságok javasolják is — más elbánásban részesülhetne az a család, mely 6—8 gyermeknek a nevelése által járul hozzá a magyar faj fentartásához, mint azok, melyeknek ezek a nevelési költségek megmaradanak saját egyéni czéljaikra, mivelhogy nem nevelnek gyermeket, így ha egyházi és világi s társadalmi részről kezet­ kézbe téve, egész lelkiismeretességgel minden egyes tényező megteszi a maga köteles­ségét, akkor majd megszűnik e bűn rettenetes és nemzetirtó munkájának folytatása, akkor a családi élet igaz boldogsága ismét beül a magyar csalá­dok tűzhelye mellé. Lesz talán gyermek­­sírás, de lesz gyermekkac­agás is; lesz talán gond a gyermekek nevelésével, de lesz öröm is, ha a gyermekek karja szeretettel fonódik az édes anyák nyaka köré és édes gyermeki csókra nyújtják mosolygó, beszédes ajkaikat. Mert mit ér, ha örökös közjogi harczainkban a legfényesebb eredménye­ket fogjuk is elérni; mit használ, ha alkotmányunk bástyái bármennyire meg­erősödnének is; de nem lesz elegendő magyar nép, mely hazája alkotmányos szabadságnak örülhessen ! .. . Molnár Ferencz. A kisasszony férjhez menne. Mit ajánll a kuruzsló. Nem jó a czigánynyal kikötni. Hunvásárhely július 31. Nagyon különös és minden izében pikáns történetről beszélnek néhány nap Vásárhely úgynevezett magasabb körei­ben, hol a zsu­­k teremnek. Egy jó családról van szó. Annál csodálatosabb, hogy még ott is felülnek a babonaságot terjesztő czigányasszonyoknak. Leírják a történetet, úgy, a­mint megesett. A múlt szombaton az egyik fiatal ügyvédnél megjelent az anyósságra áhí­tozó mama és megbízta az ügyvédet, hogy egy ismert kuruzsló ellen csalás miatt tegyen följelentést. A czigányasz­­szony állítólag 200 koronát csalt ki a mamától. Az ügyvéd ismervén az ilyen ese­tek következményeit, ajánlja, hogy egyezséget próbáljanak. Ha a czigány­­asszony visszatéríti legalább felét a ki­­csalt összegnek, akkor ne üldözzék. A czigánynőt felczitáltatta a rend­őrségre. A kitűzött időre az ügyvéddel együtt megjelent a leány és a mama is. A tisztviselő előadta a panaszt: — Maga 200 koronát kicsalt a családtól! Mondta neki. — Én nem csaltam! Tiltakozott az asszony. Én szolgálatomért kaptam! — Miféle szolgálatáért ? — A mit a nacsaságának csinál­tam ! A tisztviselő kiváncsi volt arra a nagy szolgálatra s tovább faggata a ku­­ruzslót. A család elképzedésére általá­nos csodálkozás mellett tárta föl a hely­zetet a szabadszájú czigányasszony. Rpjindilfo előtt fél nnháp r1" gaBffi» asiaprirf keserű»« az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt rendbe hozza. nfigyMMM vlUll IBI NIUIUI­ R, ge , ~*1T ", Y . Hathatós óvszer a belső betegségek elterjedésének meggátlására, úgyszintén kiváló gyógy Crhmirithamni fé!p r \ * * f ? j y . „JLátású gyomor, bél- és vérbajokban, továbbá elkövéredés, szivelhájasodás, és azza. uUN­i~iU!I!uHw~lii'B tftflSf AaujiJil­kiAtiBaailiMMiWninrt w ^ adásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, czukorbetegség, aranyér, csuz köszvénynél, vérbőségnél s egyébb belszervezeti bajokban.­­ Főszetküldés és forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban, ez kapható minden jobb gyógyszertár a# fűszerüzletben. kis üveg 30 fillér, nagy -íves, 50 fill- - nem ie»e„,ten«*' m», rajt* *e«-m«zereke

Next