Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. szeptember (3. évfolyam, 207-231. szám)
1907-09-01 / 207. szám
*OR. Hódmezővásárhely, 1907. szeptember . Vasárnap ÁRA 2 FILLÉR. Harmadik évfolyam 207. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (1 kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám alatt. HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYILTTÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58. Főszerkesztő és laptulajdonos a KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. ISJ CC 6 6 o «! Csak rajta hát, rajta! Hunvásárhely, 1907 aug. 31. Egyik lapban is, másikban is jelennek meg naponként régi függetlenségi politikusok szájából nyilatkozatok, melyek a 48-as párt ősi követeléseinek ébrentartását hangsúlyozzák és azt nyilvánítják ki, hogy immár torkig vannak a 67-es kormányzással. Jelenleg ugyan még nem léptek ki ezek a nyilatkozók a kormányt támogató többségből, de már jelzik, hogy megfeküdte gyomrukat a sok bécsi maszlag, melyet a Wekerlekormány beléjük gyömöszölt és készek már arra, hogy újra harczba szálljanak s a kényelmes mamelukságból újra a követelések tüskésebb, de hazafias pályájára lépjenek. Tegnap Hentaller Lajos és Batthyány Tivadar nyilatkoztak, igaz kurucz hangot hallatnak, melyhez más nem hiányzik, mint az, hogy a hang ne csak hang maradjon, hanem tett is kövesse, még pedig elszánt, viszsza nem rettenő bátorságú, határozott tettek sorozata! Nem szabad, hogy csak nyári, kánikulai passziózás legyen a régi elveket hangoztató nyilatkozat, nem szabad, hogy csak szavak röpüljenek el s aztán ismét a mukkanni sem merészkedő, mulva parlamenti népszavazás következzék, hanem már egyszer istenigazában talpra kell állani s követelni kell sürgősen az alkotmánybiztositékokat, az általános, titkos választójogot, fokozatos adót, önálló vámterületet és bankot, melyeket a paktum sem tilt, sőt előír s melyeknek gyors valósítása a nemzetnek visszavonhatatlan akaratát képezi. Valóban fogytán van a nemzet türelme, nincs kedve a nemzetnek arra, hogy bőrére és zsebére tovább folyjék az átmeneti játék, a csupa ígérettel való komédiázás, a széllel bélelt kártyavár építgetés, a hókuszpókusz és Ausztria zsebének tömögetése. Ideje már, hogy ne csak levegőt markoljon a nemzet, hanem valami szilárd dolgot is megfoghasson, pl. az önálló bankot, vagy azt, hogy a király ezentúl nem napolhatja és oszlathatja fel exlexben az országgyűlést. Ilyet kell kivívnia a kormánynak s ha nem vívja ki, ilyet kell követelnie a 48-as pártnak, ily határozott követelések mellett fog a nemzet újra bízni a mostani porhintő politika miatt való elkeseredése és csalatkozása után. Rajta hát, rajta, mig nem késő, fel kell rúgni a húsos fazekakat s vissza kell érni a régi ösvényhez, hol tövis is terem, de ahová Kossuth Lajos pártját a politikai becsület köti. Akik pedig gyávák, vagy vajas fejűek, azok maradjanak tovább is, mint léhűtők, a kormány zsoldjában és bérszolgálatában. Jó éjszakát nekik! Kun Béla. Kopogtat a fizetésrendezés. A presbiterek figyelmébe. Adjad uram, de mindjárt. Hunvásárhely augusztus 31. Az az általános drágaság, mely mindenkire szinte elviselhetetlenül nehezedik, nem hagyja érintetlenül különösen a tisztviselőket, általában mindazokat, akik fix fizetésből élnek s ez a fix ma is olyan kevés, mint volt évtizedekkel ezelőtt. Városok és az állam egyformán érezték már ezt régi idő óta, de mert ezen a vonalon sztrájktól nem lehetettartani, mindig elmaradt a fizetésrendezés. " Elérkezett a tizenkettedik óra, melyen túl már az állam nem mehetett és az állam legszorgosabb munkásainak, a néptanítóknak alamizsna-fizetését, mint maga mondja, körülményeihez képest igyekezett javítani. Korán se rendezte végleg, azt a miniszter se mondja, sőt kilátásba helyezte, hogy mihelyt az állam kasszája engedi, méltólag rendezi a tanítók fizetését. Most tűrhetőleg javította az államiak javadalmát, de mostohagyermek módjára bánt el a felekezetiekkel. Mikor ezért a felekezeti tanítók kérdést intéztek hozzá, azt mondta az excellenciás úr, hogy a felekezeti tanítók az egyház érdekeit szolgálják fokozottabb mértékben, mint az államiak, rendezzék és javítsák tehát az egyházak a maguk tanítóinak fizetését. Nincs okuk és nincs joguk most már az egyházaknak tanítóik elől elzárkózni. Az állami tanító csak olyan mánmás, mint a felekezeti, épen úgy megérdemli a fizetést, mint a másik. Sőt a felekezeti tanítók a vallás-tananyag részletes feldolgozásával, az óriási énekanyag betanításával az egyház érdekeit tényleg fokozottabb mértékben szolgálják. Ebből természetszerűleg következik az, hogy azokat, kik az egyháznak a nyersanyagot nemesen érző, öntudatos tagjává nevelik, ne taszítsa el az egyház és ne öljön keserűséget tanítói lelkébe, hanem tőle telhetőleg rendezze azok fizetését. A ref. egyháztanács megbízta Császár Pétert, hogy a ref. tanítók fizetésrendezési tervezetét készítse el. Császár a munkával kész van. Ismerjük az egész tervezetet és nyugodt lélekkel kijelentjük, hogy az, a mai körülményekhez képest, méltányos és igazságos. A legkisebb, amit az egyház adhat s a tanítóság is elfogadhatja egyelőre. A törvényeken alapuló egész tervezet a hétfői presbiteri gyűlésen előkerül. Nincs azt oka a presbitériumnak halogatni és elbizottságolni, az államiak megkapták a jobb fizetést, mondja rá tehát erre is a presbitérium az Áment, vagy ha nem tudja tanítóit tisztességesen fizetni a maga erejéből, iskoláinak egy részét adja át az államnak, így nem fog szenvedni a nevelésoktatás ügye,mert nem nélkülöznek a tanító se. Ne tessék ugyanis azt elfelejteni, hogy éhes hassal, megélhetés gondokkal tanítani nem lehet. Ne felfejtsék még a hétfői gyűlésen a presbiterek ezt a jelszót se mikor a tanítók zörgetnek, hogy nyittassák, kérnek, hogy megadassák: Adja uram, de mindjárt. Mit csinált a kilencz táltos ? Kilencz angyal, kilencz ördög. Oda van a nyári haszon. Hunvásárhely, aug. 31. Még mindig akadnak becsapható, könnyen hivő emberek, akik javas czigányasszonyokkal szóba állanak és csak mikor már kifosztották őket, akkor siratják balgaságukat és kapkodnak fáhöz-fához, hogy amit lehet, megmentsenek. A Szentesi utczán lakik egy fiatal házaspár. Szeretik egymást, házasságuk tisztán érzelmen alapuló. A férj hivatásánál fogva távol szokott lenni napokig, egy ilyen távollétet használt fel a javasasszony, hogy a helyzetet kihasználja. — Tudok jósolni, kártyát venni! Mondta a czigányasszony. — Nem kell, nem akarok én a jövőbe látni! Tiltakozott a fiatal aszszony. — De csak jót mondok ám én! — Nem kell, nem kell semmi! — Tudok én olvasni a szemedből is, ha rám nézel! Te boldogtalan vagy, elmondom, mit csinál az urad, no ! Megriadva nézett az asszony, mikor aztán újra nógatta a csaló, odatartotta a tenyerét megadással: — Fújj bele háromszor ! Parancsolta a czigányasszony. Az asszony megtette. Gyorsan beszélt a nő : — Kilencz angyal, kilencz ördög, kilencz táltos, kilencz szűz lány, kilencz kilis elmaradjon, vállad, lábad sohse fájjon, kilencz fába fájás menjen ! Hukk ! Téged nem szeret az urad, most is megcsal barna lánynyal! Szivébe nyilallott a szó az asszonynak Gondolatban talált is magyarázatot, ami valószínűvé tette ura hűtlenségét. — Mit csináljak, mit csináljak ? Töprengett az asszony. — Én segítek rajtad! Én adok olyan szert, amivel visszaszerzöd urad szerelmét! Addig addig beszélt a javasasszony, míg a menyecskével megegyezett, a ki a háznál levő egész pénzt, mintegy 40 forintot odaadott a czigányasszonynak. Most, hogy a férj hazajött, kiderült az eset, a menyecske bevallott mindent. A férj följelentést tett a csaló czigányaszszony ellen, akinek nem ez már az első ilynemű bűne. Mikor a gazda szemükre hányta, hogy olyan túlkövetelők, majd elverték és nem ment el vele koronáért egyik sem. Ez az eset. Érdemes ennél a tárgynál időzni néhány perczet. Az a nincsetlen ember, aki egy koronáért meg sem mozdul a piaczról, a télen olcsóbban is nyomorogni fog. Mikor már nincs délelkinek hova lenni, felmegy a városházára és 20 krajczárokat kunczog ki a rögtöni segélyalapból, később pedig a szegényügyi bizottsághoz fordul és fölvéteti magát állandó segélyre. S a város fölveszi. Az a kisgazda pedig, a kit elűzött, kiszidott a csoportból az ő koronás ajánlatával a segélyes, fertálykor malaczát, kenyérnek valóját kénytelen eladni, hogy az adót fizethesse, amely adóból munkanélküli segélyt kap az az ember, aki szóba sem állt vele a piaczon... Ha elgondolkozik az ember ezen a perverszül komisz állapoton, lehetetlen, hogy fel ne lázadjon a jó érzülete. Hiszen szép dolog, ha a szegényről gondoskodik a város , az elesettel segíteni is kell, de nem úgy, mint mi teszünk. Sehol annyi munkakerülő lehetőt nem tartanak közköltségen, mint minálunk. Nem vádoljuk a szegényügyi bizottságot, de az adóval sarczolt polgárok elvárhatnák, hogy ne legyen olyan nagyon bőkezű a jószívűségben. Van nekünk szeretetházunk, utalja be oda a segélykérőket s állítson fel dologházat, ahol dolgozzanak a segélyzettek. Aki nem akar dolgozni, az ne egyék és legkevésbbé egyék abból a kenyérből, amit én, meg a másik polgár keserves verejtékkel keresünk meg. Van rajtunk teher elég, annélkül is. Fizetjük az országos betegápolási pótadót, fizetjük a betegsegély pénztárt, a cselédsegély pénztárt, most a munkásbiztosítást, és mindezek mellett, ha beteg a cselédünk, munkásunk, külön megfizetjük ápolási költségeit az utolsó fillérig. . .. Ha már háromszorosan lenyúzzák a bőrünket, legalább ne verjenek pofon is mellé. Lenyúzzák a bőrünket. Nem is egyszer, hanem kétszer. Furcsa társadalmi rendszer. Hódmezővásárhely, aug 31. Kint a fórumon, a piacztéren jártunk. Ott, hol vasárnaponként a vagyonos osztályra kéri az isten nyilát a piros kendős, piros trimfilis agitátor. Egy kis gazda vegyült a száj látók, az ácsorgók közé. Napszámost keresett, kevés időre, egy fél órára. Valami hurczolkodásnál kellett volna segédkezni, a kocsira pakolásnál. Egy teher volt csupán. Megszólít egy embert a gazda: — Mennyiért jön el a közelbe, fél órára ? — Egy pöngvér! Szólt kiköpve a magyar, Nézze meg TILL fényképész kirakatát, Andrássy utcza 18 szám. Az minden dicséretnél ékesebben beszél. Felvételek egész nap ! Borús időben is. Legmodernebb készülékek! Megszólalásig hű kidolgozás! A tanyák parazitája. Megfogták a csendőrök. Hunvásárhely, augusztus 31. Vásárhely város belterületére már nem mernek jönni az országjáró csavargók, mert itt lefülelik, megbüntetik s hazatolonczolják őket. Ha tehát nem lehet a városban járni, kimennek a tanyák közé s ott élősködnek kéregetve ha kell, csalva és lopva. Csak nem régen fogtak el a csen- Az összes intézetekben használt Használt állapotban féláron beszerezhetők tankönyvek, tanszerek NEMES ÁRMIN szigorúan előírás szerint, a legújabb kiadásban. Újonnan eredeti bolti árakon, könyvkereskedésében, a volt Grossmann B. Utóda könyvkerekedése helyén, Andrássy-u. Beregi-ház. A nálam vásárolt tankönyvek hatóságilag fertőtlenítve vannak.