Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. október (3. évfolyam, 232-258. szám)
1907-10-01 / 232. szám
Hódmezővásárhely, 1907. október I Kedd AHA 2 FULLER Harmadik évfolyam 232. szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 60 f. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Antfrássy utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ffr'JTrr'Tír_tti urn—ran iiitw in iiwi ii —im~mnn—miiiwi i i m■■uwi Bmnimii Főszerkesztő és iastulajdonos : KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. HIRDETÉSEK díjszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 30 fül. Megjelenik jó kora reggeli órákban. Telefonszám 58. A háfiémáta Szegeden. Hunvásárhely szept. 30. Ausztriának sokszor megkergetett urai, a császári udvar nem hagyja a magáét. Ha törik, szakad, beleköp a tálba, melyből becsületes emberek ünnepi ebédjöket akarják elkölteni. Jó étvágyat a rosz vicchez. Szegeden is így történt. Ünnepre, egyszerű polgári ünnepre gyűlt Szeged népe és még a vidékről egy pár ember. A meghalt királynét dicsőitetették abból az alkalomból, hogy szobrot emeltek neki. Habsburg volt a királyné, Erzsébet, mégis bizonyos vonzalommal, mondják, sok szeretettel viseltetett a magyarok iránt s a nemzet ezért haló porában sem akar hozzá hálátlan lenni. Hiszen olyan kevesen viseltetnek irántunk jó indulattal különösen a Habsburgok közül, különösen a császári udvarból, hogy ha valaki a szeretetnek csak a morzsáját is dobja hozzánk, mi tenyerünkre emeljük s mohón kapkodjuk fel az elszórt jóságokat, mint az éhező, koldus Lázár a dúsgazdag asztaláról lehullott morzsákat. Hanem az ünnep öröm poharába bele kellett vegyíteni a hagyományos ürömcseppeket, beleköptek az ünnepi eledelbe. Tessék parancsolni. Jó étvágyat hozzá, úgy esett, hogy a királyné szegedi szobrának leleplezési ünnepére, hosszas huzavona, nagy készülődések után az udvar képviseletében eljött József főherczeg úr. A programmot kiherélték a tiszteletére, így lett ennek az ünnep, bár két pár miniszter volt az ünnepélyen. A főherczeg utat nagy pompával fogadták Szegeden az állomáson. Mihelyst láthatóvá lett a főherczeg, egy darab császár állt előttünk. de hangzott a kohernóta. Csak egy porcziót, néhány akkordot futott el a rezesbanda. De ennyit el kellett fújni, úgy vannak ezzel, mint a korhely ember a pálinkával. Egy, két, vagy három poríciót iszik, asszerint, amint a pénze, vagy a körülményei engedik. De inni iszik, ha mindenki szidja, mindenki csúfolja is. A hóhérnóta hangjai és a kölcsönös üdvözlések után az Erzsébet szobor előtt felhangzott a „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar“ ... is. És mikor ezt meghallotta a Habsburg sarj, levette csákóját s végig hallgatta a magyar nemzet imádságát. Ez a rendje. Ennek igy kellett lenni. Az lett volna még csak a szép, hogy egy Habsburg lerándulása kedvéért elhagytuk volna a mi nemzeti imádságunkat is. Ne tessék tehát ezt valami diadalnak feltüntetni. Nem méltó ez eset arra. Ha a Gotterhalte nem hangzott volna, ez sem lett volna vívmány, csak természetes. Ausztriában csinálja a császári udvar amit akar, húzassá azt a nótát, amelyik tetszik neki, vagy amelyikre futja, de nálunk úgy mulasson, úgy gyászoljon, vagy úgy ünnepeljen, hogy a nemzeti érzületbe ne ütközzék. A Gotterkaltét sohase cseréljük ki a Szózattal, vagy a Himnusszal és a hóhérnótával nem kívánjuk megfertőzni Hazánk levegőjét. A császári hymnusz maradjon a Lajthán túl, erről azon hangozzék csak a mi imádságunk. Ha pedig valamelyik Habsburg mindenáron a hóhérnótát akarja hallani, akkor ne jöjjön Magyarországra megcsúfolni vele a magyar nemzetet. Maradjanak otthon, ha nem jó nekik „itthon“. Bánja a jó ördög. Nem muszáj nekik idejönni, mint ahogy nem volt muszáj Szegeden se megjelenniük. Vesszen a hóhérnóta ! Ha nekik imádság, nekünk átok és a mi imádságunkkal nem cseréljük el az ő átkukat. Ha eljönnek hozzánk, hát jó, de ne szidják, ne csúfolják a magyarok Istenét, mert a legelső magyar embertől az utolsó magyar emberig a lelke mélyéből kell hogy megbotránkozzék ezen és a nemzeti becsület követeli, hogy a durva támadásért és sértésért elégtételt követeljünk, elégtételt vegyünk. A koronás fehér szobor. Erzsébet és a „Gotterhalte.„ A szegedi Erzsébet szobor leleplezése. Hunvásárhely szept. 30. Vasárnap délben leplezte le Erzsébet királyné szobrát a Stefánia sétányon a szegedi képzőművészeti egyesület. A leleplezés nagy ünnepélyességgel ment végbe, melyben erősen kidomborodott a katonai pompa. Hogyne, mikor egy élő királyi herczeg szavára hűlt le a lepel a díszes szoborról. . . Ünnepeltek, de az ünneplés nem annyira a meghalt emlékének, hanem az élő királyi herczegnek és nem is annyira a nádor unokájának, vagy az egyetlen magyar érzelmű főherczeg fiának, hanem Bécs küldöttjének szólt. Ha nem így van, miért kellett, ismét feharsogni a Gotterhalténak ? .. Szeged város közönsége gyűlöli ezt a nótát, rém kívánta ezt a fehér lelkű, mártír királyasszony sem .. . Az, hogy a főherczeg levett csákóval hallgatta a magyar himituszt későibb, nem elégtétel a gyűlölt nótáért. Itt viszonosságról nem lehet szó . .. A fehérlelkü királyiasszony, hófehér kőszobra ott áll már a sétány lombos fái közt. Fején a királyi korona, mely neki töviskoszorú volt életében. Ül, mintha trónján ülne . . . * A leleplezési ünnepélyről "az alábbiakban számol be tudósítónk. A szobor leleplezés napjára ünnepi díszt öltött Szeged városa. A kormány kiküldöttei: gróf Apponyi Albert, Günther Aurél, Zichy Aladár gróf és Josipovics Imre miniszterek. Návay Lajos a Ház alelnöke, Lippich Elek miniszteri tanácsos, még éjjel Szegedre érkeztek s a Tisza szállóban vettek lakást. Reggel Szegedre érkezett báróBurián közös pénzügyminiszter is, aki alkalmilag ment el az ünnepélyre, amennyiben Szeged közelében sógoránál van látogatóban. József főherczeget délelőtt 11 órakor várták Szeged állomáson. Kimentek eléje az összes miniszterek és a hatóságok ; kivonultak a katonák, valamenyi tiszt, egy díszzászlóalj és a zenekar. A fogadó díszsátor az állomás előtti térségen volt felállítva, hol kordont húztak. A főherczeg Kelemen Béla főispán és dr. Lázár György polgármester által közre fogva ment le a sátorhoz, hol Kelemen üdvözölte, mire ő magyarul válaszolt. A sétálás alatt a katonabanda a Gotterhallét játszotta. Miután a főherczegnek bemutatták az elkelőségeket, a főherczeg kocsiba szállt s a városba hajtatott. Impozáns hosszú kocsisor kisérte. Érdekes jelenet történt a kocsiba szállásnál. Mikor a főherczeg a város négyes fogatjához ért, az öreg városi kocsis illedelmesen lekapta diszsapkáját s köszönt: — Adjon isten jó napot ! A szobor leleplezés fél 12 órakor volt a Stefánia sétányban. József főherczeg szólt röviden mondván : — Hulljon le a lepel! Abban a perezben eltávolodtak a ponyvák s a közönség előtt állt az impozáns, hófehér szobor, mintha arczára véste volna a szobrász élete maríiromságát a nagy király asszonynak, oly kifejező, megható a szobor. Lázár György polgármester vette át a szobrot a város nevében. A zenekar a himnuszt játszotta, mit a főherczeg s a katonaság a közönséggel együtt levett kalappal hallgatott végig. Ünnepélyután egy kis baleset történt. Mikor a főherczeg kocsija a Tisza felé haladt, egy kis fiú át akart szaladni az utón s a kocsi elütötte. Semmi baja nem lett. A főherczeg leszállt a kocsiról. Délután 1 órakor szűkkörű bűnbankett volt, melyen csak a meghívottak vettek részt. Az ünnepélyen városunk képviseletében dr. Szalay József főkapitány vett részt. Jäger Maria multról ő nem ölt a szemével. Ha ölt volna, mást ölt volna. Hunvásárhely, szept. 30. Vásárhelynek ma Jáger Mari, a rabságból megszabadult bábaasszony az érdekessége. Az ország minden lapja foglalkozik vele, ír a szabadulásáról és viselt dolgairól. Nincs az az ünnepelt primadonna, nincs az a beteg főherczeg a kiről annyit s oly sok formában beszélnének, mint ő róla. Az emberek az utczán ezzel köszöntik egymást, ezzel búcsúznak egymástól : — Hazajött Jáger Mari! Ha a vásárhelyi ember vidékre téved, ha vonaton utazik, ha kávéházban ül, ha nyilvános helyen megjelenik s megnevezi magát, ezzel fogadják : — A Jáger Mari városából való, ugye ? Mit csinál a rabasszony ? Folytatja-e üzletét ? A nehéz múltú, súlyos bűnért szenvedett asszony pedig meghúzódik az Álmos utcza egyszerű hajlékába ; fogadja az ismerősöket, érdeklődőket, akik czipót, juhbust és gyümölcsöket visznek neki. Roszul teszi JágerMari, hogy belépti díjat nem szed. Különben nincs kizárva, hogy majd egy szép napon ajánlatot tesz neki valami élelmes impresszárió, hogy lépjen fel a vidék színpadjain busás dijjak mellett. Tegnap nagyon érdekes kijelentéseket tett Jáger Mari: megírjuk az epizódokat, mert élénk világot vetnek azok lelkületére. ..Nem ölök a szemeimmel.." Jáger Marinak éles emlékező tehetségére vall, hogy az egész bűnpör lefolyásának minden részletére úgy emlékezik, mintha ma történt volna az. A legcsekélyebb részlet nem kerüli ki figyelmét. Hallása is mintha élesedett volna. — Emlékszek mindenre ! Mondta a látogatónak. — A Muskó Sándor törvényszéki elnök halálára is? — Nagyon — szólt Jáger Mari — azt írták akkor rólam, hogy én öltem meg a szememmel, pedig ha ölni tudtam véna, másokat ölök meg a szemeimmel ! Elmondta, hogy Muskót sokra becsülte ő, mert az volt hozzá a legjobb , ugyanis, mikor senkinek a szavát nem értette, az övét igen. — Mondtam is neki, hogy csak a „maga“ szavát értem elnök úr ! Hozzátette Jáger Mari, hogy sajnálja, hogy csak „magának“ nevezte s nem elnök úrnak, pedig ő nem akarta sérteni. Nem is vette rész néven tőle, mert mondta : — Na, hát aztán majd csak én kérdem magát! Kire haragszik ? Mikor visszaemlékezett elfogatására, nagyon kikelt az akkori tisztviselőkellen. — Összerugdaltak, beteggé tettek ! Mondta. Még a börtönben is csak egy év alatt hevertem ki a verést. Azok, akik megverték, velük az ő igazi ellenségei. Ha a szemével verni tudott volna, azokat veri meg. Hogy kikre irányul haragja, nem mondta meg. Méreg volt a Juczi urában. Szappanos Jucziról beszélt azután Jáger Mari. Úgy érzik a beszédjéből, hogy haragszik rá. — Mari néni adott mérget Juczinak? Kérdé ismerőse: — Nem adtam én galambom ! Felelt Jáger Mari. Mikor Juczi hozzám jött, éppen a padolatot súroltuk égetett timsó porral meg ék kis szerecsika keverékkel, hogy hamarább száradjon! Ebből kért Juczi, azt mondta, hogy beadja az urának mert beteges ! — Hát aztán mi történt ? — Egy hét múlva gyütt Juczi, oszt újságolta, hogy meghalt az ura. Én nagyon megdöbbentem. Később elmentünk a lányommal Jucziékhoz, a lányom a halotthoz ment be, én pedig a kis házba mentem Juczihoz! — Mitől halt meg az urad ? kérdeztem. A Hódmezővásárhelyi Alephcinkned H. IVS.-\Kisarheyen csekély pótdij ellenében 1000, azaz egyezEFhorondt J_______________________ és 60 év közötti ember, aki az intézetnek újonnanszervezett takarkbiztositási osztályába előzetes orvosi vizsgálat alapján tagul belép. A befizetsek hetenkint teljesítenek, az intézet által takarékbetétként kezeltetnek s 4%/o-kat kamatoztatnak. E befizetések bármikor felmondhatók, amely esetben az erre vonatkozó szabályzatok értelmében, a teljesített befizetések visszafizettetnek. Amennyiben a befizető heti befizetéseit 10 éven át pontosan Sn^’rMndénev 1 Jíoföns tiBíí Iibíbí ütőn —1000, azaz BtjpzBP koronát kap. örököseid vagy az általa előre kijelölt kedvezményezett kap I korona heti betét után IOOO.. azaz eayezer koronát — Részletes felvilágosítások az intézet helyiségében a hivatalos órák alatt mindenkinek készséggel adatnak. A Hódmezővásárhelyi Népbank Igazgatósága, Hódmezővásárhely.