Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. október (3. évfolyam, 232-258. szám)

1907-10-01 / 232. szám

Hódmezővásárhely, 1907. október I Kedd AHA 2 FULLER Harmadik évfolyam 232. szám. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 60 f. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Antfrássy­ utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ffr'JTrr'Tír_tti urn—ran iiitw in iiwi ii —im~mnn—miiiwi i i m■■uwi Bmnimii Főszerkesztő és iastulajdonos : KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 30 fül. Megjelenik jó kora reggeli órákban. Telefon­szám 58. A háfiémáta Szegeden. Hunvásárhely szept. 30. Ausztriának sokszor megkergete­tt urai, a császári udvar nem hagyja a magáét. Ha törik, szakad, beleköp a tálba, melyből becsületes emberek ünnepi ebédjöket akarják elkölteni. Jó étvágyat a rosz vicchez. Szegeden is így történt. Ünnepre, egyszerű polgári ün­nepre gyűlt Szeged népe és még a vidékről egy pár ember. A meghalt királynét dicsőitetették abból az al­kalomból, hogy szobrot emeltek neki. Habsburg volt a királyné, Er­zsébet, mégis bizonyos vonzalommal, mondják, sok szeretettel viseltetett a magyarok iránt s a nemzet ezért haló porában sem akar hozzá há­látlan lenni. Hiszen olyan kevesen viseltetnek irántunk jó indulattal különösen a Habsburgok közül, kü­lönösen a császári udvarból, hogy ha valaki a szeretetnek csak a morzsáját is dobja hozzánk, mi tenyerünkre emeljük s mohón kap­kodjuk fel az elszórt jóságokat, mint az éhező, koldus Lázár a dúsgaz­dag asztaláról lehullott morzsákat. Hanem az ünnep öröm poha­rába bele kellett vegyíteni a ha­gyományos üröm­cseppeket, bele­köp­tek az ünnepi eledelbe. Tessék pa­rancsolni. Jó étvágyat hozzá, úgy esett, hogy a királyné sze­gedi szobrának leleplezési ünnepé­re, hosszas huza­vona, nagy készü­lődések után az udvar­ képviseleté­ben eljött József főherczeg úr. A programmot kiherélték a tisz­teletére, így lett ennek az ünnep, bár két pár miniszter volt az ünne­pélyen. A főherczeg utat nagy pom­pával fogadták Szegeden az állo­máson. Mihelyst láthatóvá lett a fő­herczeg, egy darab császár állt előttünk. de hangzott a kohernóta. Csak egy porcziót, néhány akkordot futott el a rezesbanda. De ennyit el kellett fújni, úgy vannak ezzel, mint a korhely ember a pálinkával. Egy, két, vagy három poríciót iszik, asszerint, a­mint a pénze, vagy a körülményei engedik. De inni iszik, ha mindenki szidja, mindenki csú­folja is. A hóhérnóta hangjai és a köl­csönös üdvözlések után az Erzsébet szobor előtt felhangzott a „Hazád­nak rendületlenül légy hive óh magyar“ ... is. És mikor ezt meghallotta a Habsburg sarj, levette csákóját s végig hallgatta a magyar nemzet imádságát. Ez a rendje. Ennek igy kellett lenni. Az lett volna még csak a szép, hogy egy Habsburg lerándu­­lása kedvéért elhagytuk volna a mi nemzeti imádságunkat is. Ne tessék tehát ezt valami diadalnak feltün­tetni. Nem méltó ez eset arra. Ha a Gotterhalte nem hangzott volna, ez sem lett volna vívmány, csak természetes. Ausztriában csinálja a császári udvar amit akar, húzassá azt a nótát,­ a­melyik tetszik neki, vagy amelyikre futja, de nálunk úgy mulasson, úgy gyászoljon, vagy úgy ünnepeljen, hogy a nemzeti érzü­letbe ne ütközzék. A Gotterkaltét sohase cserél­jük ki a Szózattal, vagy a Him­nusszal és a hóhérnótával nem kívánjuk megfertőzni Hazánk levegőjét. A császári hymnusz ma­radjon a Lajthán túl, erről azon hangozzék csak a mi imádságunk. Ha pedig valamelyik Habsburg mindenáron a hóhérnótát akarja hal­lani, akkor ne jöjjön Magyarország­ra megcsúfolni vele a magyar nem­zetet. Maradjanak otthon, ha nem jó nekik „itthon“. Bánja a jó ör­dög. Nem muszáj nekik idejönni, mint ahogy nem volt muszáj Sze­geden se megjelenniük. Vesszen a hóhérnóta ! Ha ne­kik imádság, nekünk átok és a mi imádságunkkal nem cseréljük el az ő átkukat. Ha eljönnek hozzánk, hát jó, de ne szidják, ne csúfolják a magyarok Istenét, mert a legelső magyar embertől az utolsó magyar emberig a lelke mélyéből kell hogy megbotránkozzék ezen és a nem­zeti becsület követeli, hogy a durva támadásért és sértésért elégtételt kö­veteljünk, elégtételt vegyünk. A koronás fehér szobor. Erzsébet és a „Gott­erhalte.„ A szegedi Erzsébet szobor leleplezése. Hunvásárhely szept. 30. Vasárnap délben leplezte le Erzsébet királyné szobrát a Stefánia sétányon a szegedi képzőművészeti egyesület. A leleplezés nagy ünnepélyességgel ment végbe, melyben erősen kidomborodott a katonai pompa. Hogyne, mikor egy élő királyi herczeg szavára hűlt le a lepel a díszes szoborról. . . Ünnepeltek, de az ünneplés nem annyira a meghalt emlékének, hanem az élő királyi herczegnek és nem is annyira a nádor unokájának, vagy az egyetlen magyar érzelmű főherczeg fiának, hanem Bécs küldöttjének szólt. Ha nem így van, miért kellett, ismét feharsogni a Gotterhalténak ? .. Szeged város közönsége gyűlöli ezt a nótát, rém kívánta ezt a fehér lelkű, mártír királyasszony sem .. . Az, hogy a főherczeg levett csákóval hallgatta a magyar himituszt későibb, nem elégtétel a gyűlölt nótáért. Itt viszonosságról nem lehet szó . .. A fehérlelkü királyiasszony, hófehér kőszobra ott áll már a sétány lombos fái közt. Fején a királyi korona, mely neki töviskoszorú volt életében. Ül, mintha trónján ülne . . . * A leleplezési ünnepélyről "az aláb­biakban számol be tudósítónk. A szobor leleplezés napjára ünnepi díszt öltött Szeged városa. A kormány kiküldöttei: gróf Apponyi Albert, Günther Aurél, Zichy Aladár gróf és Josipovics Imre miniszterek. Návay Lajos a Ház alelnöke, Lippich Elek miniszteri tanácsos, még éjjel Szegedre érkeztek s a Tisza szállóban vettek lakást. Reggel Szegedre érkezett báró­­Bu­­rián közös pénzügyminiszter is, a­ki alkalmilag ment el az ünnepélyre, a­mennyiben Szeged közelében sógoránál van látogatóban.­­ József főherczeget délelőtt 11 órakor várták Szeged állo­máson. Kimentek eléje az összes mi­niszterek és a hatóságok ; kivonultak a katonák, valamenyi tiszt, egy díszzász­­lóalj és a zenekar. A fogadó díszsátor az állomás előtti térségen volt felállítva, hol kor­dont húztak. A főherczeg Kelemen Béla főispán és dr. Lázár György pol­gármester által közre fogva ment le a sátorhoz, hol Kelemen üdvözölte, mire ő magyarul válaszolt. A sétálás alatt a katonabanda a Gotterhallét játszotta. Miután a főherczegnek bemutatták az elkelőségeket, a főherczeg kocsiba szállt s a városba hajtatott. Impozáns hosszú kocsisor kisérte. Érdekes jelenet történt a kocsiba­­ szállásnál. Mikor a főherczeg a város négyes fogatjához ért, az öreg városi kocsis illedelmesen lekapta diszsapkáját s köszönt: — Adjon isten jó napot ! A szobor leleplezés fél 12 órakor volt a Stefánia sétányban. József fő­herczeg szólt röviden mondván : — Hulljon le a lepel! Abban a perezben eltávolodtak a ponyvák s a közönség előtt állt az im­pozáns, hófehér szobor, mintha arczára véste volna a szobrász élete maríirom­­ságát a nagy király asszonynak, oly ki­fejező, megható a szobor. Lázár György polgármester vette át a szobrot a város nevében. A zenekar a himnuszt játszotta, mit a főherczeg s a katonaság a közön­séggel együtt levett kalappal hallgatott végig. Ünnepély­­után egy kis baleset tör­tént. Mikor a főherczeg kocsija a Tisza felé haladt, egy kis fiú át akart sza­ladni az utón s a kocsi elütötte. Semmi baja nem lett. A főherczeg leszállt a kocsiról. Délután 1 órakor szűkkörű bűn­­bankett volt, melyen csak a meghívottak vettek részt. Az ünnepélyen városunk képvise­letében dr. Szalay József főkapitány vett részt. Jäger Mari­a multról ő nem ölt a szemével. Ha ölt volna, mást ölt volna. Hunvásárhely, szept. 30. Vásárhelynek ma Jáger Mari, a rab­ságból megszabadult bábaasszony az érdekessége. Az ország minden lapja foglalkozik vele, ír a szabadulásáról és viselt dolgairól. Nincs az az ünnepelt primadonna, nincs az a beteg főherczeg a kiről annyit s oly sok formában be­szélnének, mint ő róla. Az emberek az utczán ezzel kö­szöntik egymást, ezzel búcsúznak egy­mástól : — Hazajött Jáger Mari! Ha a vásárhelyi ember vidékre té­ved, ha vonaton utazik, ha kávéházban ül, ha nyilvános helyen megjelenik s megnevezi magát, ezzel fogadják : — A Jáger Mari városából való, ugye ? Mit csinál a rabasszony ? Foly­tatja-e üzletét ? A nehéz múltú, súlyos bűnért szen­vedett asszony pedig meghúzódik az Álmos­ utcza egyszerű hajlékába ; fo­gadja az ismerősöket, érdeklődőket, a­kik czipót, juh­­bust és gyümölcsöket visznek neki. Roszul teszi Jáger­­Mari, hogy belépti díjat nem szed. Külön­ben nincs kizárva, hogy majd egy szép napon ajánlatot tesz neki valami élel­mes impresszárió, hogy lépjen fel a vi­dék színpadjain busás dijjak mellett. Tegnap nagyon érdekes kijelenté­­seket tett Jáger Mari: megírjuk az epi­zódokat, mert élénk világot vetnek azok lelkületére. ..Nem ölök a szemeimmel.." Jáger Marinak éles emlékező tehet­ségére vall, hogy az egész bűnpör le­folyásának minden részletére úgy emlé­kezik, mintha ma történt volna az. A legcsekélyebb részlet nem kerüli ki figyelmét. Hallása is mintha élesedett volna. — Emlékszek mindenre ! Mondta a látogatónak. — A Muskó Sándor törvényszéki elnök halálára is­­? — Nagyon — szólt Jáger Mari — azt írták akkor rólam, hogy én öltem meg a szememmel, pedig ha ölni tud­tam véna, másokat ölök m­eg a szeme­­immel ! Elmondta, hogy Muskót sokra be­csülte ő, mert az volt hozzá a legjobb , ugyanis, mikor senkinek a szavát nem értette, az övét igen. — Mondtam is neki, hogy csak a „maga“ szavát értem elnök úr ! Hozzátette Jáger Mari, hogy saj­nálja, hogy csak „magának“ nevezte s nem elnök úrnak, pedig ő nem akarta sérteni. Nem is vette rész néven tőle, mert mondta : — Na, hát aztán majd csak én kérdem magát! Kire haragszik ? Mikor visszaemlékezett elfogatására, nagyon kikelt az akkori tisztviselők­­ellen. — Összerugdaltak, beteggé tettek ! Mondta. Még a börtönben is csak egy év alatt hevertem ki a verést. Azok, a­kik megverték, velük az ő igazi ellenségei. Ha a szemével verni tudott volna, azokat veri meg. Hogy kikre irányul haragja, nem mondta meg. Méreg volt a Juczi urában. Szappanos Jucziról beszélt azután Jáger Mari. Úgy érzik a beszédjéből, hogy haragszik rá. — Mari néni adott mérget Juczinak? Kérdé ismerőse: — Nem adtam én galambom ! Fe­lelt Jáger Mari. Mikor Juczi hozzám jött, éppen a padolatot súroltuk ége­­tett timsó porral meg ék kis szerecsika keverékkel, hogy hamarább száradjon! Ebből kért Juczi, azt mondta, hogy be­adja az urának mert beteges ! — Hát aztán mi történt ? — Egy hét múlva gyütt Juczi, oszt újságolta, hogy meghalt az ura. Én na­gyon megdöbbentem. Később elmentünk a lányommal Jucziékhoz, a lányom a halotthoz ment be, én pedig a kis házba mentem Juczihoz! — Mitől halt meg az urad ? kér­­deztem. A Hódmezővásárhelyi Alephcinkned H. IVS.-\K­isarhe­yen csekély pótdij ellenében 1000, azaz egyezEFhorondt J_______________________ és 60 év közötti ember, aki az intézetnek újonnanszervezett takarkbiztositási osztályába előzetes orvosi vizsgálat alapján tagul belép. A befizetsek hetenkint teljesítenek, az intézet által takarékbetétként kezeltetnek s 4%/o-kat kamatoztatnak. E befizetések bármi­kor felmondhatók, amely esetben az erre vonatkozó szabályzatok értelmében, a teljesített befizetések visszafizettetnek. Amennyiben a befizető heti befizetéseit 1­0 éven át pontosan Sn^’rMndénev 1 Jíoföns tiBíí Iibíbí ütőn —1000, azaz BtjpzBP koronát kap. örököseid vagy az általa előre kijelölt kedvezményezett kap I korona heti betét után IOOO.. azaz eayezer koronát — Részletes felvilágosítások az intézet helyiségében a hivatalos órák alatt mindenkinek készséggel adatnak. A Hódmezővásárhelyi Népbank Igazgatósága, Hódmezővásárhely.

Next