Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1907. december (3. évfolyam, 285-309. szám)
1907-12-01 / 285. szám
| ‡ Ii) ‡ 1 3 o40 0 :· 1 •4a D3 x› ·3 ‡» rf tT c 1O 600‹ •*3 00Cfl a0 A3n43m0fi10««-4 OD •6 C8A3It10fieo o Vékony Lidia bábaasszony maga beismerte, hogy egy év alatt harmadízben kezelte a szerencsétlen asszonyt, magzatától szabadította meg, legutóbb azonban, június 10-én oly rombolást végzett az asszonyon, hogy az a manipuláció következtében súlyos beteg lett. Ő maga megrettent a következményektől, azért hivatott orvost, aki azonban már nem tudta megmenteni a beteget. Az asszony június 15 én meghalt. Mindenki tudta, hogy kriminális, hogy bűnügyről van szó, de senkinek nem jutott eszébe, hogy a halott felbonczolását indítványozza. Most félév után nem mutathatott sikert az, de nyomban kétségtelenül megállapíthatták volna a halál közvetlen okát. A méregkeverők esete egészen más volt. Ott mérget kellett keresni, az ásványi méreg pedig esztendők múlva is kimutatható, mert nem rothad el, nem semmisül meg. A sebek azonban elenyésznek. A Vékony Lidi bűnét nem enyhíti ez a körülmény, de másoldalról vádat emel azok ellen, akiknek csak most jutott eszébe a bonczolás. Akkor kellett volna megejteni, most nem tapogatózna sötétben a vizsgálat.. . 0 1 A3 Ei S W 60 A3 A30 co c a 31 ülé. A negyvennyolcz magva." Hunvásárhely, dncz. 1. Azt mondta a 90 éves, ősz Szappanos István a Ház minapi ülésén a kormánynak s a függetlenségi (?) kormánypártnak szemébe, hogy a mameluk pártkörből kilépett honatyák elvei képviselik a „negyvennyolcz magvát“ s így csak a hitvány rosszakarat gyanúsíthatja meg a kilépetteket azzal, hogy a horvátok malmára hajtják a vizet, vagy csak a zavart akarják felidézni. Az ősz kecskeméti követ mondása fején találta a szeget. Valóban leplezetlen igazsággal vágta a kormány mamelukjait zömébe, hogy nekik a 48 hoz semmi közük! Egyszerre két istent nem lehet szolgálni. Nem lehet szolgálni Kossuth Lajost és vele együtt az osztrák császárt. Márpedig a felemelt kvóta, közös vámterület és közös bank, no meg a közös hadsereg az osztrák császár szolgálatát jelenti. S mikor az udvari bárányává vedlett régi kuruczok ezt megszavazzák, ugyanakkor nem kérkedhetnek azzal, hogy ők mégis negyvennyolczasok. A negyvennyolcz magvát az önálló bank és vámterület képezi, ezt pedig ma a kilépettek hirdetik, ha az önálló hadseregről a paktum értelmében nem beszélünk is. És amikor ezzel szemben a többség a legszolgaibb függést, közös ügyes szédelgést szavazza meg, akkor voltaképen a nemzet által már egyszer bukásra ítélt 67-et állítja talpra s annak a kedvéért dobja oda közprédává a régi elveket, melyeknek valósításáért pedig évtizedekig harczolt. Hitvány mentség, hogy mindez „az ország érdekében“ történik. Az ország érdeke nem lehet az, ami a zseb teljes kiürítésével, száz és száz milliók kisajtolásával jár. És ha még a régi szabadelvű párt hangsúlyozta, hogy az ország érdekében közösködik, az csak hagyján. Annak programmja volt a 67. De a nemzet megelégelte azt a politikát s a választásokon másképen döntött. A nemzet maga ítélt arról, hogy milyen politikát tart az „ország érdekében" valónak, de ebben az ítéletben nem volt benne, mint mag, sem a felemelt kvóta, sem a közös bank, sem a közös vámterület s a többi rabszolga-láncz sem. S akik mégis belekeverték, azok meghamisították a tiszta bort , a nemzet ítéletét. Azok az ellenséghez állottak zsoldba, de a cserben hagyott régi zászlót használják testük melegítő takarójául. A kilépettek ezt a zászlót nem engedik, ezt ragadják ismét kézbe, hogy harczra hívó lobogó, ne pedig elpuhult, korcsosult mamelukok hazug takarója váljék belőle. Az a kormány, mely azért lép a rendeleti kormányzás mezejére, hogy Ausztria tető alá hozza a kiegyezést s ugyanakkor csupaszon, védtelenül, dermesztő fagynak és viharnak odadobva hagyja a nemzet legszentebb jogait és érdekeit, az a többség, melyhez hozzájárul s ezt támogatja , mindkettő osztrák szolgálatban és nem a magyar nemzet szolgálatában áll. S az, hogy még ez a kormány s ez a mindenre kapható többség merészkedik leczkéztetni és becsmérelni a magyar lelkiismeretük szavát követő kilépettek kicsiny, de erős seregét, egészen hasonlatos fenegyerekeskedés és orvtámadás ahoz, mint mikor a tetten kapott tolvaj kezd el kiabálni másra, hogy: „Tolvaj, fogjátok meg“ Csakhogy ám a nemzet tisztán lát és tudja, hogy hol kell keresnie a negyvennyolc magvát és mert tudja, bizonyára nem fogja annak tartani a kormány és talpnyaló csatlósai 67-es maszlagjait. Kun Béla, Hock János és Endrey Gyula. A kőbányaiak aranyszájú papja Hock János, ki a kecskeméti egyik kerületet képviseli, nagy beszédet mondott tegnap a képviselőházban. Endrey Gyula folyton közbeszólott, (természetesen nem a kvóta ellen) amiből aztán a következő párbeszéd fejlődött ki . Hock a következő fejmosást gyakorolta . Hock János: A függetlenségi párt hosszú idő óta szürcsöli a negyvennyolcas feketekávét a hatvanhetes czukorral, olyannyira, hogy a czukor mármár felolvadt benne. Endrey Gyula : Sokáig szürcsölte Hock is a hatvanhetes feketekávét.. . Hock János : De nemzeti csészéből ! (Taps.) Endrey Gyula: Nem is olyan régen negyvennyolcas ! Hock János : Jobban teszi édes képviselő úr, ha nem,folytatja ezeket a polémiákat. Mert akkor kénytelen leszek megmondani, hogy én akkor erős ellenzék voltam és tizenkettedmagammal kitartottam az obstrukczió mellett, amikor ön, Endrey Gyula képviselő úr, paktumokat kötött Khuen Héderváryval. (Taps.) Endrey Gyula elhallgat. (Derültség.) Mindezekhez azt kell tudnunk, hogy gr. Khuen Héderváry egyike volt a leggyűlöltebb miniszterelnököknek, kit „horvát granicsárnak“ is neveztek s kinek bársonyszékét egyszer tényleg a függetlenségi (?) politikusok paktálása mentette meg. nN NIfiorH Hódmezővásárhely, 1907. deczember 1. Vasárnap. ARA 2 FELESS Harmadik évfolyam 285. szám ■OKM^KUI VÁSÁRHELYI előfizetési arak HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 l. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (1 kr.) HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 30 fül. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. * Lapzárta éjjel 12 órakor. 12 23 JS C tsj A3 a 0 .A oTid a 60 feO'CC •«3 J C/5 3 N fi J? o f c lij A megzavart siri álom. A halott nem vallott. De vallott a bábaasszony. Hunvásárhely, nov. 30. Mint megírtuk, Pénteken délután fél 2 órakor exhumálták és felbonczolták a Kincses temetőben néhai Kádár Sándorné, Balog Zsófia holttestét. Az igazság keresésében megbolygatták a fél éve pihenő 22 éves asszony sírját hogy ha még lehet, megvizsgálják rajta a bába manipulácziójának nyomait, a sérüléseket, melyek a fiatal asszonyt megölték. Tetemre hívták a bábát, vallomástételre a megfeketedett hulla-ajkakat, de ezek nem vallottak semmit. Az enyészet rátette romboló kezét a halottra s eltüntette, megsemmisítette a sebeket. A bonczolás nem hozott semmi eredményt. Mikor a feloszló testroncsokba belevágott az orvos bonczkése, már akkor lehetett látni, hogy semmi siker nem koronázza a szenzácziós exhumálást. De megkísérelték mégis, azonban hiába. Az asszony testrészein nem lehetett megkülönböztetni semmit. Az orvosok a koporsóba rakatták a hulla részeket s eltemettették ismét. Ezzel a dolognak ez a része elintézést nyert. De ha valaki azt hiszi, hogy ezzel elesett a Vékony Lidia ellen emelt halál — kuruzslási vád, — téved. Ez csak egy újabb bizonyíték lett volna ellene, de nem minden. Paczban van a piócra. Följelentették uzsora miatt. Csekély százas perczent. Hunvásárhely nov. 30. Minden időnek megvannak a maga uzsorásai, a kik a szegény ember kényszerhelyzetét kihasználva, a jótétemény czime alatt segélyt nyújtanak a megszorultnak, de azután ráülve annak mellére, pióczakánt szívják, szipolyozzák annak vérét, míg csak egy csepp van benne. A fa, — a hús — és élelmiszer uzsorásokról nem szólunk most, csupán a pénzuzsorásokról. Vannak ezek is Vásárhelyen; üzletük jól jövedelmez és különösen jól ma, mikor oly nagy a pénzszűke. A királyi ügyészség indította meg a napokban az eljárást egy ilyen, még szelídnek mondható piócza ellen. A rendőrség most folytatja a nyomozást az ügyben. Egy szegény zsellérember megszorult ezelőtt 6 évvel s kölcsönt kért, nem sokat, csupán 50 koronát. Az uzsorás — belvárosi asszony — adott neki, heti csekély 1 korona kamat mellett. A zsellér meg lévén szorulva, így is belement az üzletbe, azt remélte, hogy 2—3 hét alatt visszafizetheti a kölcsönt, egyszer volt is pénze, de akkor megnyugtatta az uzsorás : — Ráér még, nem sietős, jó lelkű vagyok én ! Ekkor elmaradt a fizetés, többé nem volt alkalma fizetni az embernek, de a kamatokat minden vasárnap pontosan bevasalta a piacra; folytogatta, szorongatta az adóst, hogy szinte a könnye csordult a szerencsétlennek. A 3 hétből 6 esztendő lett, 6 év alatt 300 korona kamatot fizetett a zsellér és a tőke, az 50 korona tartozás mégis fent van. Mivel valaki kitanította a zsellért, az a kamatfizetést beszüntette, erre az uzsorás bepörölte. Ennek a pernek lett szüleménye az uzsoraper. Páczba került a piacra, de nagyon helyesen, úgy kellene tenni mindegyikkel. Mert van még ezenkívül is száz meg száz hiéna Vásárhelyen. Tudunk néhány esetet. Ennek a czikknek az írója egy alkalommal már írt az uzsorásokról, természetesen névtelenül, mert a bizonyiítás nehéz és uzsorás keresi a becsületé. Mikor a czikk megjelent, 50—60 ember mondta a czikkirónak: — Én tudom ki volt, N. N. volt, az 200—300 perczentre ad pénzt! S az az érdekes, hogy mind az ötven ember más más uzsorást nevezett meg . .. Van a megnevezettek közt egy, aki kofáknak 20 krajcrár kamat mellett ad egy piacra 1 forintot, egy évre tehát az 1 forint után kereken 20 forint kamatot fizet a kofa, ami kétezeres perczentnek felel meg... Az ilyen uzsorásokat, lelketlen hiénákat nem kell kímélni, följelenteni kell őket, hadd kerüljenek a dutyiba ... Kacsalódik Zsuzsika. . . , A rohanó biczikli előtt. Jelenet a vásártéren. Hódmezővásárhely, nov. 30. Tegnap déli 12 órakor könnyen végzetessé válható baleset történt a vásártéren a polgári fiúiskola előtt. Egy bicziklin rohanó fiatalember nekiszaladt gépével egy szép leánynak, azt elütötte A leány érzékeny sérüléseket szenvedett, a fiatalemer is leesett a biczikliről s ő is, gépje is megsérült. A sajnálatos balesetért senki sem vonható felelősségre, mert a balesetet maga a megsérült lányka okozta. Kerekes István, a Weisz szabó segédje, 12 órakor a vásártéren keresztül bicziklin igyekezett haza, Jókai utczai lakására. Az özvegy Müllerné varróleányai szintén azon az úton haladtak, közöttük Olasz Zsuzsika és Bán Erzsike is, akik a Rákóczi utczában laknak. A varrólányok ismerik a bicziklis fiatalembert; ez a polgári fiúiskola előtt érte utól őket, mire a leghátul menő rákiáltott : — Vegyen föl Kerekes úr ! — Nem lehet, sietek ! Szólt a fiatalember. Erősen csengetett az előtte haladóknak, azok ki is tértek, azonban Olasz Zsuzsika az utolsó pillanatban eléje ugrott a kerékpárnak, ezen szavakkal : — Én nem engedem tovább ! A következő pillanatban megtörtént az összeütközés. A fiatalember nem tudott kitérni s teljes erővel nekiszaladt a lánynak, aki elvágódott a kövezeten, vállát érte a nagy ütés, fejét csak dús haja mentette meg a sérüléstől. A fiatalember is leesett, bicziklije eltört s ő horzsolásokat szenvedett. A baleset színhelyén nagy tömeg verődött össze. A sérült lányt barátnője Bán Erzsi vezette haza. „Meg akarnak ölni!... Üldözés élet-halálra. A pásztoróra miatt. Hunvásárhely, november 30. Tegnap délután 3 órakor egy elég rendes külsejű, közép idejű ember jeentkezett a vásárhelyi rendőrségen, villogva, lihegve lépett be a Szilágyi Gyula kihágási biró hivatalában bemutatta magát : — Hangai Sándor bánhegyesi esernyőjavító vagyok ! — Mit kíván ? Kérdék tőle. — Karhatalmat, mert meg akarnak ölni, üldöztek Tótkomlóstól kezdve ! A jelenet előzményei igen érdekesek. Elmondta Hangai töviről-hegyire. Csütörtökön Tótkomlóson járt, este a nagyvendéglőbe tért be, hogy éjjeli szállást vegyen. Már akkor vagy nyolc gyolcsos oláh táborzott ottan, másnap akartak szétszéledni, hogy háziszőttes portékáikat elliberálják a vidéken. Az esernyőcsináló is olyan kóbor életet élt, mint a gyolcsosok, hamar megértették hát egymást s összebarátkoztak. Együtt vacsoráztak s ittak is. A gyolcsosokkal három asszony is volt, csinosak és kevésbé csinosak.