Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. február (4. évfolyam, 32-60. szám)

1908-02-01 / 32. szám

Fotik­­elővásárhely, ISG8 Február 1. Szombat ARA 2 fr­ILLER Negyedik évfolyam 32. szám HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. előfizetési Árak HELYBEN : negyedévre 1 k. 80 f. félévre 3 k. 80 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 60 f. Egyes szám ára 2 fillér (1­kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy­ utcza 17. szám Főszerkesztő és lmptulajdonos­­ Telefon­szám 58. KUN BÉLA: Lapzárta éjjel 12 órakor. Duczi titka, Hunvásárhely jan. 31. Gróf Andrássy Gyula a folyo­­són beszélgetett a választói jogról. Néhány nyájas szót intézett a kö­rülötte álldogáló képviselőkhöz. Vala­ki azt a megjegyzést koc­káztatta, hogy jó volna talán a választási re­formtervezetnek legalább az alapel­veit ismerni, hogy az ország félig­­meddig is a nagy reformmal tisztába legyen. Rövid időre nagy csönd támadt erre. Lélekzetüket visszafojtva les­ték a körülállók Magyarország bel­ügyminiszterének kijelentéseit. Ha legyek röpködtek volna a folyosón, azoknak a szárnyrebbenését is meg lehetett volna hallani. Hátha kipat­tan valami a nagy titokból ! Hisz az egész ország — képletesen szólva — lábajhegyen áll. Fönt és alant, a mélységben és a magasságban mindenki lesi, várja a megnyilatko­zásokat oly feszült várakozással, mint a kinyilatkozást. Itt volna az ideje valóban, hogy Andrássy bepillantást engedjen a kormány szándékaiba, terveibe. And­rássy alighanem érezte, hogy rá most némi megnyilatkozási köteles­ségek hárultak. Éppen ezért gom­­bolkozott be és azt válaszolta: — Titok. Duczika a titok leplébe burko­lózott. A legjobb akarattal sem árul­hat el semmit. Ha elárulná, mi van a tervezetben, esetleg akadályokat gördíthetnének eb­be és esetleg né­hány képviselőnek eszébe juthatna megobstruálni a javaslatot. Inkább hallgat és egyre hallgat és mindig hallgat.­­ Duczika alighanem nincs tisztá­ban azzal, hogy milyen jelentősége és hordereje van a választói reform­nak, úgy tesz, mint mikor a piruló menyecske férje keblére hajtja fejét és annak édes titkot suttog. De a mi TM jog a választói reform, hogy azzal befejezett tény elé lehet állítani az országot? Miképpen akarja Duczi gróf­ a közvéleményt kipuhatolni, ha mindent titokban tart ? Hogyan akarja megtudni, mit tart az ország a nagy reformról, ha mindent meg­­c­áfol, a­mi a tervezetről nyilvá­nosságra kerül, ellenben semmit sem mond, a­mi valóban benne van a tervezetben ? Nem úgy tűnik-e föl a dolog, mintha úgy akarnának eljárni és elbánni a választói re­formmal, mint a rongy kiegyezéssel: akkor adnák át a nyilvánosságnak, amikor azon már semmit sem le­het változtatni s az országnak és a többséget alkotó pártnak meg kell hajolnia a befejezett tények előtt? A dolog úgy áll, hogy Duczi gróf igenis tudja, milyen messze elüt a reformtervezet a várakozás­tól, a melyet jogosan fűz hozzá az ország közvéleménye , éppen ezért tartja titokban. Tudja ezt , hisz ezért van szükség előbb házsza­­bályrevízióra, a kormányhata­lomnak és Bécs befolyásának megerősítésére. Duczi gróf nem tud úgy sem — mint maga mondja — olyan reformtervezetet készíteni, mely min­denkinek fog tetszeni. Valószínű tehát, hogy a választói reformter­vezet olyan lesz, mely senkinek sem fog tetszeni, csak a kor­mánynak és Ausztriának. Ez a titka Duczinak. Soha kormány annyi titokzatos­sággal nem dolgozott még, mint éppen ez a „nemzeti kormány. Soha annyi csúfosan befejezett tény elé nem állították még az országot, mint mióta ez a kormány van ural­mon. De nem hisszük, hogy messze esünk az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy éppen ez a titokzatosság ássa meg majd ennek a kormánynak a sírját. Mindennek van határa. A titoktartás is ott fog végződni, ahol az ország népének türelme elfogy és azt mondja, hogy mars ! A hazaárulók jutalma. Üres a 'K üres a gyomrunk, üresek a »váraink néptelenek, a­­­ókhálója még a nap , elölünk. A va­­lt­ a debreczeni elpáholt főispán, Nagy L­ászló, Perczel Dezső, Meskó Sándor, György Endre és mások alig győzik tömni zsebüket a rengeteg pénzzel, amit a Wekerle-Apponyi-Kossuth minisztérium rájuk zudít. Szóval, ezek a derék urak nem hiába dolgoztak. Nem hiába árul­ták el a hazát mindennap tízszer. Nem hiába gyalázták meg nemzetünket úgy, hogy száz év múlva is szégyennel kell bitang­­ulásuk idejére gondolni. We­­kerléék hálásak , valószínűleg azért, mert ha a darabontok nem­ lettek volna, akkor Wekerle Sándort soha többet nem csó­kolta volna meg a vörös bársonyszék, persze nem szájon. Épp ellenkezőleg. Könnyű neked Sólyom madár. De nehéz a kis hivatalnoknak. Hova lett a sok apell ? A Sólyom madárnak könnyű, mert neki van párja, de annak az eljárásnak melyet a kis hivatalnokokkal szemben a nemes közgyűlés követ, annak nincs párja sehol a világon. Erre mutat az alábbi eset, melynek pikáns részletei csak most kerültek napvilágra. Köztudomású dolog, hogy a kisem­mizett kishivatalnokok megapellálták a 41 ezer korona felosztására vonatkozó közgyűlési határozatot. Az iratokat fel­terjesztették a belügyminiszterhez. Egyszer csak lett a miniszter, hogy hol a közgyűlési határozat s hol vannak a felebbezések ? mert az iratoknál nin­csenek. A torony alatt nagy megrökö­nyödés támadt. Az első gondolat az volt, hogy : — Ellopták a felebbezéseket! — De hát ki lopta el ? Ez volt a második kérdés. Megtalálták nemsokára a magyará­zatot. Azt, hogy csakis az anyakönyvi ügyben küldött iratokhoz kallódhattak a felebbezések. Nosza összesúgtak a torony alatt s dr. Endrey Gyula fel­ment Pestre, hogy informálja a minisz­tert. Valószínű, hogy informálta is. Ha pedig informálta, akkor lettek a felebbe­­zéseknek. Ez bizonyos. Ezért könnyű a Sólyom madárnak, meg a közgyűlési többségnek. Mind a ket­tőnek van párja, de a kishivatalnoknak nincs aki pártját fogja. S ez a baj . . . oldalon. Mivel egyelőre több zsákmány nem mutatkozol az összes peczérek erre az egy ebre vetették magukat. Csata­­kiáltással rohantak az eb után, az pedig szűkölve, vonyitva szaladt, ahogy csak birt. Mikor egy kis fórt kapott, akkor vette észre, hogy egy peczér várja a hurokkal. A megszorított eb nyílást keresve, a Szabó­ Imre kovácsmester kapuja alatti résen bemenekült s egye­nest a pingált folyosóra bujt. — Utánna! Kiáltottak a gyeple­gények. Mint a vadászt a szenvedély, úgy hajtotta, izgatta őket is az érdekes hajtás. Belökték a kaput s benyomultak az eb után. A kovácsmester tiltakozott a betörés ellen, de nem használt sem­mit. Mert jött a kisérő rendőr is és a törvény nevében megnyitotta a garázdálkodást. Az ebet felverték s botokkal verve kergették; le s föl futott az a folyosón, közben ordított, sikított s kínjában je­lölte útját, amerre haladt. Végre sikerült leverni. Hurkot vetettek a nyakába s elvitték, ott hagyván a vadászat nyomait s az izgalom emlékeit. Ez az eset. Nem volt ugyan mó­dunkban ellenőrizni az eset részleteit, de nincs okunk kételkedni abban. A peczérek kétségtelenül "visszaéltek jo­gukkal, de vissza­élt a rendőr is. Fel­hívjuk rá dr. Szalay József­­főkapitány figyelmét, a­ki bizonyára elégtételt fog szolgáltatni a megsértett egyéneknek. Peczérek a Rárósi utczán. A megostromolt ház. Országút a polgár háza. Hunvásárhely január 30. Felháborító esetről adnak hírt Rárósi­­utczai olvasóink. Híradásunk szerint tegnapelőtt gyeplegényes­ kutyáz­­tak a Rárósi utczán ; egy elszabadult s bemenekült egy magán­házhoz. A meg­vadult peczérek erre nem nézve sem Istent, sem embert, berohantak a ma­gánházhoz a gazda megkérdezése nélkül, ‘■'Uakozása ellenére végig rohantak a s gangon, ott botokkal össze­ér az ebet s ekközben h«­ Gyilkosság a Leopold gyár mellett, meglékelte az ura fejét. Hogy a szeretőjével élhessen. Hunvásárhely, január 31. Szenzácziós gyilkosság hire terjedt el pénteken délben Vásárhelyen. Egy női mivoltát levetkőzött asszony baltával orozva támadt alvó urára ; a homlokát rettenetesen bevágta ; ha az ember fel nem ugrik s be nem zárkózik a vér­szomjas asszony előtt, az teljesen szét­veri a fejét. Az embert így is halálosan meg­sebezte , most haldoklik a kórházban, míg a gyilkos a rendőrség zárkájában várja sorsát. A gyilkos merénylet részletei nin­csenek kellően tisztázva, előzményei még ismeretlenek, de a súlyosan sérült ember és a gyikos kihallgatásából eddig is megállapítható, hogy az asszony nem veszekedésből, hanem előre megfontolt gyilkossági szándékkal és orozva támadt alvó urára. A dolog háttere valószínűleg sze­relmi história. Az eddig megtudott részletekről az alábbi tudósításban szá­molunk be. Támadás okozva. Gulyás Imre 36 éves napszámos a Leopold féle fagyárhoz vezető Király utczában, a 11 számú háznál lakik. Ott élt a mai napig feleségével Nagy Máriával, a­ki még csak 27 esztendős s megle­hetős nagy vérű­ asszony. Mint rebes­getik, szeretőt is tartott, valami György utczai legényt. A házaspár úgy éldegélt egy min mollnH --t­a1 !

Next