Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. március (4. évfolyam, 61-91. szám)

1908-03-01 / 61. szám

I V.1r* i 3‡. E *I1·I S» AS 3 —* D 3 Aa 3rr I.­­1 3 § i £ 33 sr i'r sr · S 1 S : 3 1­0 ;• O I O · 00 I* YZ I pr o”p - O - (* - P r c f­o i. ^ p· ** Co › r5 ?* CC : ES3 1 P ri ri 1 I ® : p 03 15 ? ** i ® !. *i i ©, i * ?· 0 ps 1 p* a P 1 n Li 03 n ex. 1 Ck €t·­­«-»* 03 M - © - cr - CO SO • P­P ‘ p­­› se , *-i_ cT pr Fáznak tőle. Hunvásárhely, márcz 1. Akárhogy is takarják a dolgot a koaliczió kolomposai s akárhogy is neki támadnak, mint a kopók minden hazafias hangnak, le akar- I­ván azt torkolni, mégis csak fáznak a házszabályreviziótól azok is, kik mellette ágaskodnak. Hiába rántják elő a hamis érvet, hogy kell a reví­zió a nemzetiségi veszedelem ellen, hiába jön nekik kapóra, hogy a hor­vátországi választásokon ismét a lá­zadó Supila-csorda győzött, mely ismét obstruálni fog, hiába mond egy-egy miniszter csitító megnyug­tató beszédet a szájkosár mellett, mégis csak bűzlik Dániában, mégis csak fáznak a hős urak, mert ér­zik, hogy régi programmjukkal jön­nek ellentétbe, mikor a szólássza­badságot akarják lakat alá verni, azt a szólásszabadságot, melyért való harcz indította meg az egész nagy nemzeti küzdelmet. A nemzetiségi csordával, a hor­­vátokkal nem a házszabályok meg­nyirbálása által kell elbánni, tessék ki­tanítani őket másképen arra, hogy büntetlenül egy gazember sem lázadhat a magyar állameszme és államegység ellen. S ha az új vá­lasztási törvény folytán csakugyan szükség lesz majd valami házsza­bály módosításra, akkor lássuk előbb a javaslatot az új választási jogról, s aztán a revíziót, ne pedig megfordítva! Most azt követelik a nemzettől, hogy fejjel menjen a fal­nak, pedig a nemzet az utat akarja látni, mely tényleg a jobb jövő felé vezet. A kormánylapok másból sem állanak, mint örökös gyanúsításból a nemzeti ellenzék nemes tagjai iránt. Megvádolják őket azzal, hogy Luciuval, Bredecianiuval s a többi nemzetiségi lázadóval paktál­­nak, holott, azt maguk is jól tud­ják, hogy e vád hülyeség. Arra való csak, hogy elterelje a figyelmet a tulajdonképeni tárgyról, a házsza­bály elleni merényletről. A­minthogy általában a kormány hűbéres sere­gének harczi modora abban merül ki, hogy személyi sértegetésekkel és hazug vádaskodással terelje el a figyelmet a vásári alkuról, mely­nek napról-napra áldozata lesz a nemzeti jogok és követelmények egy-egy foszlánya. De azért a kvótaemelő urak csak fáznak. Meg megborzogatja a hátukat a hideg, hogy talán mégis­csak rut játékot űznek a nemzettel, s nem a szerint cselekesznek, a­hogy a múlt választások előtt ígérték. Kerülgeti őket egy kis csaza­rheuma, mert nagyon csupaszon hagyták az elvhűségüket, pőrére vetkőztették s jól oda fújt a csipős bécsi szél. Mert hát bizony csakugyan csúzos, tehát beteg elvhűség az olyan, me­lyet csak az átmeneti takaró ron­gyaival lehet úgy a hogy megvédeni. Csak az­ a dicstelen állapot, hogy még a felemelt kvótát s a szájkosár­merényletet is ez alá a takaró alá dugják. . . . Fáznak tőle, de megsza­vazzák, mert a nyájnak kötelessége a kalomp után menni . . . Kun Béla. aa N ® 3 tf­̋(0 crq p • 03 . pr0N N P ‘ ‡ • ‡1 a tavaszi idényre finom divatos felejtő és 53 t@nyszövetek nagyválasztékban megérkeztek. Kérem megrendelések és mér­­té­kvételek végett üzletemet felkeresni, hogy kellő időre el­készíthessük a megrendeléseket. Lovagló bricsesz nadrágokat csinos magyar öltönyöket szép kivitelben készítek. Szántó József A csinos magyar legényhez czimzett szabóüzletben Kossuth-tér. Hódmezővásárhely, 1808. Márczius I. Vasárnap. ITÉSA 2 FILLÉR Negyedik évfolyam 61. szám. VA­SAHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRÁK HELYBEN : negyedévre 1 k. 80­­. félévre 3 k. 60 f. egész évre 7 k. 20 f. VIDÉKRE : negyedévre 3 k. 601. Egyes szám ára 2 fillér (I kr.) Szerkesztőség és kiadóhivatal: An­­­ássy-utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT­­TÉR petit sora 30 fill. Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Elitélt agitátor. Egy népgyűlés epilógusa. Hunvásárhely febr. 29. Még a múlt év júliusának végén a szocziáldemokrata párt népgyű­lést tar­tott a Kossuth­ téren. A­ gyűlés szóno­ka valami Pelczéder Ágoston nevű központi agitátor volt. Foglalkozott ezen a népgyű­lésen a politikai helyzet­tel, egyszer a „Szolnok“ minden igaz ok nélkül neki esett a Reggeli Újságnak, különösen pedig Szabó Imre tanítónak, lapunk főmunkatársának. A politikai biztos, D. Nagy Sándor rendőrtisztviselő, többször figyelmeztette a nyelves szónokot, hogy ne izgasson, mivel az mindenféle közintézményt majd a rendőrséget is elővette és támadta. Mikor a közintézmények piszkolásából kikopott, a nyomdászsztrájkból kifolyó­lag támadta Szabó Imrét olyan mo­dorban, amit munkatársunk magára nézve sértőnek talált és az agitátort beperelte. Tegnap volt ez ügyben a járásbíró­ságnál a harmadik tárgyalás. Büntető bíró volt Nagy Ernő. Szabó Imrét dr. Varga Imre ügyvéd képviselte, Pelczé­­dert Ladányi Ármin budapesti­­ügyvéd védte. Pelczéderék bár azt bizonyítgat­ták, hogy sértő kifejezést „Szolnok“ nem használt és sérteni nem is akarta Szabó Imrét, a tanuk azonban ellene vallottak és Pelczédert a járásbíróság bűnösnek mondta ki a becsüle­tsértés­­ben, tekintettel azonban az enyhítő körülményekre, a vádlott ügyvédjének alázatos kérelmére, mert a „Szolnok“ „nem mérlegelte a beszéd hevében sza­vainak súlyát“, tekintettel arra, hogy a vádlott bűnét beismerte, csak 30 ko­ronára büntettetett és a terhére 40 korona ügyvédi költség állapitatott meg. Pelczéder agitátort a törvényszék még izgatásért is elő fogja venni. Te­hát Vásárhelyen csak nem volt jó napja ö­lelmének Ágostonnak. Ebből pedig az a tanulság, hogy Ágoston ne ágaskodjék ! Jól oda csörtetett. Wesselényi Ferencz báró, Kolozsvár követe, a nemzeti ellenzék egyik tagja jól oda csörtetett tegnap a képviselő­­házban azoknak a gyanusító ura­csoknak, kik dühös kormánypártisá­gukban minden tiszta ellenzéki, ha­zafias hangot és mozgalmat kipellen­géreznek és sárral dobálnak meg. A házszabályrevizió elleni felszólalá­sában igy szólt az ős Wesselényi nemzetség sarja, Wesselényi Fe­­rencz báró : — Újabban olyan szomorú áram­latot látok föltűnni, amely a be­csületes meggyőződést, az adott szóhoz való férfias ragaszkodást le­kicsinyl!, (Igaz ! Úgy van! balfelől.) azt a gúny tárgyává teszi, sőt egye­sek ezen a téren annyira kívánnak excellálni, hogy nem reszelik reánk elé­­gületlen függetlenségiekre, akik ezen elégületlenségünknek kifejezést adni bát­rak voltunk, a hazafiatlanság vádját is rásütni. Nagy György : Szégyen, gyalá­zat ! Báró Wesselényi Ferencz : Nem akarok védekezéseket erre nézve fel­hozni, csak az a reflexióm, hogy ezen vádaktól fejfájást igazán nem fogok kapni, és csak annyit ajánlhatok ezen hereskedő urak figyelmébe, hogy a függetlenségi pártnak ilyen kirohanások­kal hasznot nem csinálnak. Ez önérzetes, komoly és pacz­­kázást nem tűrő kijelentésekből okulhatna némely túlbuzgó kor­mánylapocska is, melynek kenyere a gyalázkodás azokkal szemben, kik nem a függetlenségi kormánypártisá­got, hanem a Kossuth Lajos sze­rinti függetlenséget vallják ma is. — Beszédét különben igy fejezte be Wesselényi báró : — A házszabályreviziós javaslatban én a szólásszabadság megsértését látom, ez ellen e helyről ünnepélyesen tilta­kozom és nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés és hosszas taps a bal­oldalon.) Meghalt az őrült A főmolnár tragédiája. Hunvásárhely, febr. 29. Nagy riadalom történt január vé­gén a reggel 7 órakor Vásárhelyre ér­kező személyvonaton. Orosháza és Kút­­völgy között a dühöngő őrület tört ki egy emberen s tört, zúzott mindent, míg el nem zárták egy marhakocsiba. Az emberen a kútvölgyi állomás közelében tört ki a dühöngő őrület. Hetek óta búskomor volt már , örök­ségen gondolkozott, mely nagynénje után járt volna neki. Nagynénje Eszéken la­kott. Az ember Máramarosban, Bustya­­házán volt alkalmazásban, mint főmol­nár. Nagyon vallásos volt, minden va­sárnap eljárt a templomba, sőt otthon kis oltárt emelt a lakásán s az örök mécses előtt órák hosszat imádko­zott. Januárban beteljesedett várakozása Eszékről hirt kapott, hogy örökségének ügye jóra fordult s most már lemehet oda. Szicsevics Ferencz, a főmolnár egészen megváltozott erre a hitre. Ör­vendezni kezdett, sokszor elmondta fe­leségének : — Gazdagok vagyunk, úgy élünk, mint a herczegek ! Addig mondogatta, mig valóságos rögeszméjévé vált s azt képzelte magá­ról, hogy ő herczeg. Feleségével vonatra szálltak, hogy Eszékre menjenek. Az állomáson megkérdezte feleségét: — Melyik osztályra váltsak ! — Csak az olcsóra, a harmadikra! Szólt az asszony. — Mit képzelsz ! Szörnyüködött az ember. Hiszen mi nea­ utazhatunk azon a helyen ! Alig tudta rávenni a felesége, hogy az első osztályra ne váltson jegyet. Végre megelégedett a II. osztállyal. Az egész után mindig nyugtalanul viselke­dett,végre Csabán azzal állt elő : — Én herczeg vagyok ! Felesége kezdte kínosan érezni ma­gát, mert az utasok rájuk figyeltek. Az ember mind nyugtalanabb lett, már Kutason vetkőzni kezdett, mikor pedig Kutvögyhöz közeledett a vonat, felugrott s az ablakokat beverte. Felesége nem birt vele. A szerencsétlen ember merő vér lett az üvegcserepektől. Egy zárt kocsiba kellett csukni, hol Vásárhelyig teljesen letépte magáról a ruhát s összevagdalta a testét. 1_ Mentő­kocsin a kórházba szállították. Őrültsége gyógyu­latlannak bizonyult. A múlt héten felesége írt a városi tanácshoz, kérvén, hogy urát szállíttassa el Máramarosszigetre, hogy ő közelebb lehessen hozzá, ezt a kérését azonban nem lehetett teljesíteni. S most már késő is, a szerencsétlen ember pén­teken délután meghalt a kórház czel­­lájában. Feleségét táviratilag értesítették. A szerencsétlen embernek az örökség vette el az eszét s az okozta a halálát is. Utóbb már nem dühöngöt, csak lefeküdt czellájában, lábait a falra támasztva s szent énekeket énekelt. Borzalmas szerenádokat csaptak egy őrült asszony­nyal. Vili a vasrácsos ablakon csüngve hallgatta, majd ő kezdett rá valami velőket hasogató rémes nótára. Szicserics mindvégig azt hangoz­tatta, hogy ő Szent Imre herczeg. Felesége valószínűleg elszállíttatja hul­láját. Az igáskocsis jobban van. Mi lesz a családjával ? Hunvásárhely, február 29. Mint megírtuk, kedden reggel nagy szerencsétlenség történt a Lázár Lajos kopáncsi tanyáján. A szecskavágó két vágásra lemetszette a Matók Ferencz igás kocsis jobb kezének a négy ujját, csak a hüvelyk ujj egy ize ma­radt meg. A járgányos szecskavágón luczérna szénát vágott a kocsis, mikor a szénát igazította, kezét elkapta­­ a henger s a kerék két metszésre levágták ujjait. Az embernek volt annyi ereje, hogy maga menjen a béreshez s bekötöztesse borzalmas sebeit. Tagja volt a cselédsegélypénztárnak, innen kap 150—200 koronát. Mikor ezt megittuk, hozzátettük, hogy ha ez elfogy, a szegény ember koldulhat. Erre vonatkozólag főszerkesztőnk Lázár Lajostól az alábbi levelet­­kapta : Kedves Béla ! Lapod pénteki számában kö­zölve van, Matók Ferencz kocsis­béresem szerencsétlen esete hőven és a valóságnak megfelelően. Az utolsó passzus azonban, mint végső következtetés azt mondja, hogy fel­­gyógyulása után mehet koldulni. Ezen kitételre vonatkozólag kötelességemnek tartom, — nem a nyilvánosságra, — csak neked szi­ves tudomásodra hozni azt, hogy addig, amig én élek és addig a meddig Matók Ferencz olyan be­csületes, hű és tisztességes ember lesz hozzám és családomhoz, mint amilyen eddig 3 és fél év óta volt, az esetben sem ő, sem családjának egyetlen tagja sem fog koldulni menni. Szives üdvözlettel vagyok híved Lázár Lajos.

Next