Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. április (4. évfolyam, 92-120. szám)
1908-04-01 / 92. szám
Hódmezővásárhely, 1908. Április 1. Szerda. ARA 2 FILLER Negyedik évfolyam 92. szám VÁSÁRHELYI slofizkissi ARAK HELYBEN : negyedévre 2 k. — (. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — í. VIDÉKRE: negyedévre 4 k. — f. Egy kér a 1 k. 40 f. Így szénára 2 fül). HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLTTÉR petit sora 40 till. Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Fiiszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefonszám 58 Lipót-rend Kossuth Ferencznek. Császári rendjel Kossuth Lajos fiának. Hunvásárhelyi, 1908. ápril 1. Nem hiába április elseje van, de most sült ki, hogy a bécsi udvar tényleg áprilist, bolondját járatott a magyar nemzettel akkor, mikor kormányra engedte a Kossuth Apponyi szövetséget, az egykor bálványozott vezéreket. Kormányra engedte őket azért, hogy lejárassa és mint udvari lakásokat emelje újra magához, a magas udvarhoz. Siralmas példa áll előttünk. Szomorúan írjuk meg. Kossuth Ferenczet a király az osztrák császári Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki a kiegyezés megkötése terén szerzett érdemei elismeréséül. Tehát érdemei! Ha vannak azok tényleg, akkor csakis a bécsi udvar, a császár iránt vannak, mert ha a magyar nemzet iránt szerzett volna érdemeket Kossuth Ferencz, akkor bizonyára nem kapott volna a császártól kitüntetést. Hanem igenis kapta a Lipót-rendet Kossuth Ferencz a felemelt kvótáért s a 10 évre Magyarországot ismét rabszolgahelyzetbe sülyesztő közös vámterületes kiegyezés sima nyélbeütéséért. Ezekre pedig csak a bolond és a gazember mondhatja rá, hogy a 48-as programm mellett döntő nemzeti akarat szerinti alkotások. De menjünk tovább. A Lipót rend tisztán osztrák rendjel. A magyaroknak nagy ellensége, Ferencz császár alapította atyjának, Lipótnak emlékére, az érdemkereszten ez a monogramm van : „F(ranciscus) t(mperator) A(ustriae), ami magyarul annyit tesz :Ferencz, Ausztria császárja.“ A kereszt fölött bíborral bélelt arany császári korona áll. A Lipót rendes vitézek egyenruhája gyanánt a szabályok egy térdnadrágos, harisnyás, lakájszerű kosztümöt írnak elő. Ide iktatjuk a Lipót renddel járó teljes öltözék részeit: 1. Fehér bársony palást. 2. Aranycsipkés fehér batiszt gallér. 3. Vörös bársony kabát. 4. Sárga térdnadrág. 5. Aranyosatos czipő. 6. Fehér tollú arany zsinóros föveg. ___________________ A rendjel nyakláncra aranyból van, a lánczszemek felváltva tölgykoszorúból és F(ranc) L(eopold) betűk monogrammjából állanak, fölöttük ismét császári korona van. íme ezek a Kossuth Ferenczet ért kitüntetés szabályai és bécsi szó tulajdonságai. Most csak azt kérdezzük: 1. Kossuth Lajosnak fia-e Kossuth Ferencz ? 2. Azt az örökséget hagyta Kossuth Lajos Kossuth Ferencznek, hogy felemelt kvótát szállítson Bécsbe és ezen érdeméért császári koronás és térdnadrágos Lipótrendet kapjon? 3. Vezére-e Kossuth Ferencz a magát függetlenséginek és 48-asnak nevező pártnak? 4. Ha igen, összefér-e ennek a pártnak hagyományaival és elveivel a császári Lipótrend ? 5. Mert mi mindezeket a tények és a köztudat folytán megírtuk és megkérdeztük, rágalmazók vagyunk-e vagy pedig nyílt szavú krónikásai az eseményeknek, elveinkhez hű, következetes hazafiak ? Feleljen mindenki ezekre a kérdésekre, de nem a fizetett kormánylapok hazug okoskodása, hanem a saját maga becsületes magyar lelkének hitvallása szerint ! Mi s akik velünk egy nézeten vannak, nem félünk a felelettől. Írta: Dr. Nagy György orsz. képviselő. A függetlenségi kormánypártnak csak annyi köze van a függetlenségi eszméhez, mint a falusi boltosnak a czégérül kipingált oroszlánhoz. Kapható a boltban „gyertya, szappan, kocsikenőcs, ostornyél, túró, száz és más jó hideg ételek“, de az oroszlánból legfeljebb csak annyi, hogy Lőtt úrnak hívják az eleven eszű kalmárt. De ha a kocsikenőcs nem oroszlán, akkor még kevésbé függetlenségi politika a kvótának felemelése, a szólásszabadság elkobzása, a tiszti fizetés növelése. Amilyen igaz, hogy az oroszlán nem él gyertyával, szappannal, éppen olyan igaz, hogy igaz függetlenségi politikus nem vágyik czímre, kitüntetésre, közjegyzőségre, udvari tanácsosságra, Lipót rendre. Nem úgy, uraim, nem úgy ! Bűn volna a jó, becsületes, függetlenségi érzésű néppel ilyen csúf játékot űzni. Tessék nyíltan beszélni! Vallják be bűnüket ! Különben minden nap fejükre olvassuk kímélet nélkül, igazságszeretettel. A czégért is fessék át. Legyen látható, hog az oroszlánnak lenyirták sörényét, kihúzták fogait, lerágták körmeit. Siralmas látvány, de igaz. Fájdalmasan, kétségbeejtően igaz. A függetlenségi párt a nemzet előtt a szabadság szentegyházának felépítésére vállalkozott. Gyönyörű, fönséges feladat ! Erő, elhatározás, önzetlenség, munkaszeretet, elvhűség az építő téglák. Ilyen téglákat nem lehet vetni nyállal nyirkontott szemétből. Pedig abból akarnak. Váltig erőlködnek azon. Azért gyanúsítják a balpártot a nemzetiségi képviselőkkel való szövetkezéssel is. Ez a szövetkezés az oktalan dühnek otromba hazugsága. A balpárt nemes, kitartó, ragyogó becsületességű harczot folytat a szólásszabadság érdekében. Küzdelmünket a nemzet közvéleménye lelkesíti. Annyi közünk van a nemzetiségi képviselőkhöz, mint a függetlenségi kormánypártnak Kossuth Lajos eszméihez. Vagyis semmi. A semminél is kevesebb. A nemzetiségi képviselők a maguk külön közvéleményére támaszkodva, küzdenek a házszabályok szigorítása ellen. A maguk felelősségére. A maguk taktikája szerint. Tehetünk-e róla, hogy a szólásszabadsághoz nemcsak mi, magyar képviselők ragaszkodunk, hanem a szerbek, a tótok, az oláhok is ? Tehetünk-e róla, hogy nemcsak az Alföld húzavetése vágyik napsugárra, hanem a tótoknak krumplija, az oláhnak kukoricája is ? Tehetünk-e róla, hogy olyan féltett drága, kívánatos a napsugár és a szólásszabadság ? Tehetünk-e mi arról, hogy a természetnek örök, megmásíthatatlan törvényei szerint, ha kihűlne a napnak sugara, nemcsak a búza, hanem a krumpli és kukorica is elpusztulna ? Nem lennénk méltók a nemzet bizalmára, ha a hazugságtól megijedve, abbanhagynák a szólásszabadságért folytatott küzdelmünket. A nemzet lát és ítélni fog! A hazugság nem diadalmaskodhatik az igazság felett. A nemzetiségi kérdés vezéreszméje az kell hogy legyen: Korbácsot az izgatóknak, kenyeret a népnek ! Azokat, kik az egységes magyar állam ellen pártot ütnek, kik a független Magyarország megteremtése ellen lázítanak, kímélet nélkül, könyörtelenül össze kell törni. Azok pedig, kik bár idegen anyanyelvűek, de érzésben ha fiai édes hazánknak, azok hadd érezzék a magyar nemzet áldó, testvéri jobbját. Ez az egyedüli helyes, igazságos, czélravezető nemzetiségi politika. Szégyen, hogy egy többségben levő párt a nemzetet hazugsággal akarja félrevezetni. A nemzetiségieket odaállítják spanyolfalnak, hogy a mögött a szabadságról szavalva, a szólásszabadságot megfojtsák. Azt szeretnék, hogy a nemzet most szavalatukat hallja, de gonosz munkájukat ne lássa. Nem merik bevallani, hogy a létszámemelés miatt van szükségük a házszabályok szigorítására. Lesz gondunk rá, hogy ezt az ország is megtudja. Kérni fogjuk, hogy a katonai kérdések kapcsoltassanak ki a sürgősség alól. Erre vonatkozólag indítványt terjesztünk Indítványunkat néhán le fogják a többség részéről szavazni s tovább is hirdetni fogják, hogy ők az igaz függetlenségiek s mi, kik Kossuth Lajos tanítását követjük, kik a nemzet érdekét szolgáljuk, kik a 48-as zászlót tisztán szeplőtlenül visszük előre, mi , szerintük hazaaárulók vagyunk. Adjon az Isten szegény, édes hazánknak minél több ilyen „hazaárulót“ ! ki országos gyermekvédelem érdekében. Felhívás közönségünkhöz. Hunvásárhely, márczius 31. Egyik igen kiváló franczia költő mondja, hogy az „elhagyott gyermek és a szárnya szegett kis madárka“ az, ami a szivet leginkább meghatja. És valóban az emberi szívekbe oltott nemes érzés mindannyiszor felébred, megszólal bennünk, valahányszor elhagyott embertársaink, de leginkább, midőn az apátián, anyátlan szegény gyermekek sorsáról van szó, hogy rajtuk segítsünk. Sajnos, nagyon sok hazánkban az elhagyott gyermekek száma. A társadalom első rendű érdeke, hogy ezek gondozó kéz nélkül, neveletlenül ne lépjenek be embertársaik közé. Ezek az elhagyott gyermekek nem okai sorsuknak ; pótoljuk hát ki nekik legalább részben — megfelelő intézmények állításával — a nevelés és szeretet által, amit sorsuknál fogva a családi tűzhelynél nem élvezhetnek. Hála Istennek, az elhagyott gyermekek sorsának intézését a magyar társadalom az utóbbi években szokatlan egyértelműséggel felkarolta. A mi városunkban ez ideig csak szórványosan, leginkább csak az egyes iskolák tanulói buzgolkodtak azon, hogy filléres adományaikkal az Országos Gyermekvédő Liga czéljait támogassák. Kezdetnek ez is elég volt. Most azonban, mint erről e lap is szíves volt megemlékezni, egy nagyobb szabású mozgalom indult meg, hogy a gyermekvédelem érdekében, társadalmunknak minden rétege bevonassák. A programm ismeretes volt, most ennek csak a legközelebb megvalósítandó részéről akarunk közönségünknek némely dolgokat szíves figyelmébe ajánlani. E hó 10-én fog megtartatni az u. n. gyermeknapi vásár. Ennek sikere érdekében Rittné, Gábris Ágnes úrnő elnöklete alatt vasárnap, mintegy 40 tagú hölgybizottság vállalkozott arra, hogy kisebb csoportokra oszolva a gyermeknapi vásárt hirdető plaká■ tokát a városban levő összes kereskedőkhöz elvigyék. Azok a kereskedők azután, kik ezt kisebb nagyobb összeggel megváltják, a szép, pirosszegélyű „gyermeknapi vásár“ lapot kirakatukban elhelyezik. Ennek ellenében kapnak egy az O. Gy. L. által kiállított levelezőlapot, amelyen az adományozott összeg beírásán kívül az üzletüket érdeklő egyéb rovatokat is kitölthetnek. Így az adományozott összeg, valamint az illető kereskedő üzletére vonatkozó adatok egy könyvben kinyomatnak s az év végén ilyen könyvet minden adakozó kap s ezzel egyben az O. Gy. L. tagjának is tekintetik. Ezenkívülminden kereskedő és vendéglős (ez utóbbiról más alkalomal lesz szó) néhány számlaczédulát is kap, melynek egyik sarkában az O. Gy. L. pecsétje látható. Ennek ára darabonként mindössze 2 fillér. Ezek után csak néhány szót intézünk jószívű közönségünkhöz. A gyermeknapi vásárt csak a közönség támogatása teszi azzá. Függesszük fel tehát, vagy hagyjuk e napra vásárolni valónkat. Amidőn ezt tesszük, a legszebb emberbaráti kötelességet teljesítjük s a legszebb czél szolgálatában állunk. És amennyiben kereskedőink legalább ezen a napon jövedelmüknek bizonyos százalékát az O. Gy. Liga czéljára áldoz- Korbácsot az izgatóknak! Egy éves önkénteseket szabályszerűen felszerelek. Költségvetéseim ép oly árakban vannak, mint bármely szegedi vagy budapesti szabóknál. Számos elismeréssel bírok azon uraktól, akiket eddig felszereltem. Elsőrendű kivitelt biztosítok. Szántó József szabó üzlete A csinos magyar legényhez A régi gimnázium épületében.