Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. június (4. évfolyam, 152-180. szám)

1908-06-01 / 152. szám

Hódmezővásárhely, 1908. Junius I. Hétfő ARA 2 FILLÉR. Negyedik évfolyam 152 szám VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 2 k. — f. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — f. Egy hóra 1 k. 40 f. Egy szám ára 2 fill­. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy­ utcza 17. szám alatt. Felelős szerkesztő és laptulajdonosi HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Két legfelsőbb kézirat. Hunvásárhely, május 31. Az elsőt I. Ferencz József in­tézte Aerenthal külügyminiszterhez. E legfelsőbb kéziratnak másolata napvilágot látott azután a Budapesti Közlöny­ben. Mik e legfelsőbb kézirat előzmé­nyei és mi annak tartalma? A tiszti fizetés felemelésének kérdésében a konfliktust ki lehetett volna kerülni azzal, ha a magyar delegátusok nem oldalognak, hanem becsületes nyíltsággal és egyértel­műséggel megmondják a maguk ál­láspontját. És­pedig azt, hogy a tiszti fizetések felemelésének kérdé­se, mint katonai kérdés, az 1906-iki paktum tartalmához képest nem ke­rülhet tárgyalás alá. A magyar delegátusok azonban nem tették. Egy részük idő előtt lelkes szószólójává lett a fizetésfel­emelés szükségességének, a másik rész azzal vélte elüthetni a kérdést, hogy a delegácziókat e részben kez­deményezési jog nem illeti. Ámde Aerenthal és Schönaich közös mi­niszterek szolidaritást vállaltak az osztrák delegáczió határozatával, így hát a kérdés nem kerülhetett le a napirendről. Megindultak az egyezkedési tárgyalások s a végén létrejött az a bizonyos megegyezés, amely szerint a tiszti fizetést emel­ni kell, az emelést a delegácziók is végzik el, de­ az nem a folyó egész évre, hanem csak ez év októ­berétől jut érvényre. Ezért a közös miniszterek fel­­ajánlják az uralkodónak lemondásu­kat, mert ők nem októbertől akar­ták a fizetésemelést. Ám megjelent a legfelsőbb kéz­irat, a­mely a lemondott minisztere­ket maradásra kötelezi. Tehát a császári akarat föléje kereke­dik a parlamentáris elvnek s mikor a közös miniszterek beadják lemon­dásukat , megjelenik az uralkodói parancs, mely egyoldalúan feloldja őket. És maradnak. De hát lehet-e ezen az eltéve­désen csodálkozni ? Aki csodálkozik, olvassa el figyelemmel a másik leg­felsőbb kéziratot. Ezt nem I. Ferenc József intézte valamelyik miniszte­réhez, hanem Kossuth Ferenc, Gaál Gaszton és Endrey Gyula kép­viselőkhöz. Akik olvasták valaha a világhistóriában, hogy Phaleroni­­Demetrius, bár egyike volt az ókor legkiválóbb uralkodóinak, mégis ha­zája bukását idézte elő az udvarában lábra kapott sze­mélykultusz könnyelmű­­ e­­gyezgetésével, megdöbbenve olvashatják ezt másik legfelsőbb kéziratot. Az alkotmányos ellenőrzés nagy jelentősége iránt való érzék nagyfokú defic­itjéről tesz tanúságot ez a kézirat, melyből szinte durván, éles akkordban csendül ki a párt­vezér személye részére vin­dikált feltétlen vak bizalom követelésének ridegsége. Valóságos melegágya ez a felfogás a parlamenti abszolutizmus elveinek, melyet szomorúan ismerünk Tisza Kálmán aerájából, de melyet ez a másik legfelsőbb kézirat még szomo­rúbb alakban állít a jövő sivár lát­képéül elénk. A pusztulás előjele ez! MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsav ás­ványvíz erre a legbiztosabb óvó­szer. Minden külföldit felnimul |fg| ga gg n ^ , Milleniumi nagy éremmel hazánk természetes 3 IHOfiai fii jjJS 111 isT KL -F0IT3S, kitüntetve szénsavas­ vizek ----------- ! fi bl­iOP----------1 Kitűnő asztali, bor- és kiralya ---------- gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás a gyomorbajosoknak. Kedvelt borusz. Olcsóbb a szódavíznél. Mindenütt haplató. Főraktár Kokovay Mátyás urnái Hódmezővásárhely.­­ Tojástáncz a választójog körül. A király ellenmondott. Andrássy páczban. Hunvásárhely május 31. Andrássy Gyula belügyminiszter minap a választóreformról a Ház­ban kijelentette, hogy teljes határozott­sággal ígéri az őszre való benyújtást és ha ígéretét nem teljesíthetné, lemond tárczájáról. A belügyminiszternek ezt az utóbbi nagyfontosságú kijelentését megmagya­rázza az a bécsi értesülés, melyet alább közlünk. Ez részletesen elmondja azt a beavatott politikai körökben régóta tudott hírt, hogy Andrássy javaslatának benyújtását eddigelé a király akadá­lyozta meg, aki ebben a kérdésben sokkal radikálisabb álláspontot foglal el, mint a belügyminiszter és a koalí­­czió. E bécsi híradás szerint a király és a belügyminiszter álláspontja közt nagy az ellentét. Az említett bécsi forrás ezeket mondja a választóreform­ sorsáról: Andrássy Gyula gróf nyilatkozott a választói jogról, de érdemileg arról semmit sem mondott. Nem azért, mert nem akart, hanem azért, mert nem tudott. A választói jogra vonat­kozó törvényjavaslat ugyanis készen van és Andrássy mégsem adhat belőle semmiféle ízelítőt, mert ez a javaslat úgy amint most van, aligha fog a Ház elé kerülni. Ez a javaslat azonban nem az első reformjavaslat. Ez már a harmadik a sorban és őszre meglesz a negyedik is. Andrássy már három ízben vitt kész javaslatot a király elé és ha megkapta volna a királyi hozzájárulást, már valamelyiket a Ház elé is terjesz­tette, vagy legalább is nyilvánosságra hozta volna és nem szorítkozott volna meg nem tartható újabb, meg újabb határidők ígérgetésére. Andrássy és a király felfogása között oly nagy eltérés van, hogy ezt nem lehet áthidalni. Andrássy — ez a beavatott bécsi körök véleménye — az új választási törvény keretében is fenn akarja tartani, illetőleg biz­tosítani az osztályuralmat. A „király ellenben a legutóbbi nemzeti ellent­­állás megtorlásául feltétlenül ragasz­kodik az általános, titkos és községen­­kénti választási joghoz legalább abban a mértékben, mely Ausztriában van. Andrássy első javaslata minden magyarul írni és olvasni tudó számára egyenlő választási jogot akart, de titkosság nélkül és körjegyzőségek szerint való szavazással. A király elu­tasította. A második javaslat szerint volt minden bárminő nyelven írni és ol­vasni tudónak választói joga, de megszorította ezt a jogot a plurális választói jog. A többi úgy, mint előbb. A király elutasította. Legutóbb jött a harmadik javaslat, mely a másodiktól csak abban külön­bözött, hogy Andrássy ráfanyalodott a községenkénti szavazásra. A király ezt is elutasította. Andrássy negyedik javaslatára majd csak a delegáczió után kerül a sor. Ha meg lesz a jövő évi közös költségvetés, Andrássy be fogja mutatni a negyedik és utolsó javaslatát, ha ez sem lesz olyan, minőt a király és a trónörökös akarnak. Andrássy akkor le fog mondani és lemondását el fogják fogadni akár általános válság­gal jár, akár nem. * Mi ehez csak azt fűzzük hozzá, hogy Bécsben roszul számítnak, ha azt hiszik, hogy az általános titkos választójog a parlament­ből a nemzeti erőt ki fogja ölni. Ellenkezőleg ! A nemzeti erő még hatalmasabbul fog nyilvánulni s ha az egész nép benn lesz a politikai jogok gyakorlatában, akkor annak olyan súlya és hatalma lesz, hogy Bécs minden ördöge sem fog bírni a magyarral! Bécs is plühre esik, bukfenczet hányhat tehát, de a mostani üres fejű uracsok is ! A koppantó olló alakú és szer­kezetü. Hosszabb ága hegyes, hogy az el­hajlott belet fel lehessen vele egyenesre támasztani. A hosszabb szár közepén kiemel­kedő négy szegletes, belső oldalt nyitott házikó volt, melynek üregébe a rövidebb szárny lapát alakú része az össze­csu­kás alkalmával bejutott, elvágva a hosz­­szú, megégett gyertya belet. Ennek a koppantónak — talán az utolsó mohikánok közül való — a­mi itt eladásra várakozik, a kiállítása mu­tatja, hogy régi szerszám. Formás ta­karos. Talán az elsőkből való még, mi­kor divatba gyöttek. Meglátszik különben rajta, hogy bol­dogabb időben nagy gazda helyen tette a szolgálatot. Ollója, fogója, szege, minden­féle része sárga rézből van. Még a czifrasá­­got sem sajnálták tőle, raktak rá egy keveset abba az időbe abból is, hogy annál többet mutasson. Az a czigány kovács — mert az csinálhatta — nem kímélte tőle se az észt, se a munkát, bele tette lelkét, eszét és az egész tudományát. A forgó szeg, vagy tengő feje mu­tatja ezt legjobban. De tán a munka díjjal se voltak fukarok, csak jó legyen, meg mulatós legyen. Ez a koppantó bizonyosan Tarján­­ból került ki­ (úgy mondják hogy a Széll nemzetség portájáról). Mert a régi, sőt még a nem is olyan nagyon szép időben ott tanyáz­tak az igazi gyökeres gazdák. Első tele­pülő a Széli had lehetett, akiknek hősei a­mint azt a régi öregek állítják, — így maradt nemzedékről-nemzedékre — már a tatár­járás előtt szántottak itt. Meg­kedvelték a fekvést, itt maradtak száza­dokon át ebben a városrészben. Akadt köztük hivatalbeli is. Biró, esküdt, ta­nácsbeli, öreg gazda. Olyan volt ez a nemzetiség, mint a jó búza liszt, alkal­mas mindenre. Igazi jó nép, kit az egész tájék becsült, a ki az ősi fészekhez kitartóan ragaszkodott sokéig. Csak a legújabb kor rántotta ki őket a régi fekvésből, nem is a kor, hanem a mód, mondjuk talán a nagyra­­vágyás. De azér­­rmagnak maradt vissza egy. Nem is egy, hanem két Szél­. Utánunk aztán gyöztek a Nagy Kovácsok, Vaták,Tárkányok és Tóbiások. Ezek képezték a tarjáni arisztokrácziát. A két utóbbi nemzetség, az a mely századok után is hű maradt a hősi fé­szekhez. Olyan mélyen van már a gyö­kere, hogy átültetni máshova biros vol­na, vagy tán lehetetlen is. Ezt a nemzetséget nem tudta innen még kicsábítani, kimozdítani se a belső város zajos, kövesutja, se a Rá­kóczi hires csengettyűje, még kevésbbé az ó-templomi harangszó. Nem tudta A vásárhelyi népéletből. Irta : Dr. Szappanos Mihály. Az ócska-piacz. Érdekes kinézése volt a gyertya tartónak. Rendesen fatalpon bádogból, módosabb helyeken sárga rézből ké­szült. Oldalán fel- és lejáró szerkezet­tel, hogy a gyertyát, a­mint az hosszabb vagy rövidebb volt, a szükséghez képest emelni, vagy sülyeszteni, lehessen.

Next