Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. június (4. évfolyam, 152-180. szám)
1908-06-01 / 152. szám
Hódmezővásárhely, 1908. Junius I. Hétfő ARA 2 FILLÉR. Negyedik évfolyam 152 szám VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : negyedévre 2 k. — f. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — f. Egy hóra 1 k. 40 f. Egy szám ára 2 fill. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Andrássy utcza 17. szám alatt. Felelős szerkesztő és laptulajdonosi HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Két legfelsőbb kézirat. Hunvásárhely, május 31. Az elsőt I. Ferencz József intézte Aerenthal külügyminiszterhez. E legfelsőbb kéziratnak másolata napvilágot látott azután a Budapesti Közlönyben. Mik e legfelsőbb kézirat előzményei és mi annak tartalma? A tiszti fizetés felemelésének kérdésében a konfliktust ki lehetett volna kerülni azzal, ha a magyar delegátusok nem oldalognak, hanem becsületes nyíltsággal és egyértelműséggel megmondják a maguk álláspontját. Éspedig azt, hogy a tiszti fizetések felemelésének kérdése, mint katonai kérdés, az 1906-iki paktum tartalmához képest nem kerülhet tárgyalás alá. A magyar delegátusok azonban nem tették. Egy részük idő előtt lelkes szószólójává lett a fizetésfelemelés szükségességének, a másik rész azzal vélte elüthetni a kérdést, hogy a delegácziókat e részben kezdeményezési jog nem illeti. Ámde Aerenthal és Schönaich közös miniszterek szolidaritást vállaltak az osztrák delegáczió határozatával, így hát a kérdés nem kerülhetett le a napirendről. Megindultak az egyezkedési tárgyalások s a végén létrejött az a bizonyos megegyezés, amely szerint a tiszti fizetést emelni kell, az emelést a delegácziók is végzik el, de az nem a folyó egész évre, hanem csak ez év októberétől jut érvényre. Ezért a közös miniszterek felajánlják az uralkodónak lemondásukat, mert ők nem októbertől akarták a fizetésemelést. Ám megjelent a legfelsőbb kézirat, amely a lemondott minisztereket maradásra kötelezi. Tehát a császári akarat föléje kerekedik a parlamentáris elvnek s mikor a közös miniszterek beadják lemondásukat , megjelenik az uralkodói parancs, mely egyoldalúan feloldja őket. És maradnak. De hát lehet-e ezen az eltévedésen csodálkozni ? Aki csodálkozik, olvassa el figyelemmel a másik legfelsőbb kéziratot. Ezt nem I. Ferenc József intézte valamelyik miniszteréhez, hanem Kossuth Ferenc, Gaál Gaszton és Endrey Gyula képviselőkhöz. Akik olvasták valaha a világhistóriában, hogy PhaleroniDemetrius, bár egyike volt az ókor legkiválóbb uralkodóinak, mégis hazája bukását idézte elő az udvarában lábra kapott személykultusz könnyelmű egyezgetésével, megdöbbenve olvashatják ezt másik legfelsőbb kéziratot. Az alkotmányos ellenőrzés nagy jelentősége iránt való érzék nagyfokú deficitjéről tesz tanúságot ez a kézirat, melyből szinte durván, éles akkordban csendül ki a pártvezér személye részére vindikált feltétlen vak bizalom követelésének ridegsége. Valóságos melegágya ez a felfogás a parlamenti abszolutizmus elveinek, melyet szomorúan ismerünk Tisza Kálmán aerájából, de melyet ez a másik legfelsőbb kézirat még szomorúbb alakban állít a jövő sivár látképéül elénk. A pusztulás előjele ez! MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsav ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit felnimul |fg| ga gg n ^ , Milleniumi nagy éremmel hazánk természetes 3 IHOfiai fii jjJS 111 isT KL -F0IT3S, kitüntetve szénsavas vizek ----------- ! fi bliOP----------1 Kitűnő asztali, bor- és kiralya ---------- gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás a gyomorbajosoknak. Kedvelt borusz. Olcsóbb a szódavíznél. Mindenütt haplató. Főraktár Kokovay Mátyás urnái Hódmezővásárhely. Tojástáncz a választójog körül. A király ellenmondott. Andrássy páczban. Hunvásárhely május 31. Andrássy Gyula belügyminiszter minap a választóreformról a Házban kijelentette, hogy teljes határozottsággal ígéri az őszre való benyújtást és ha ígéretét nem teljesíthetné, lemond tárczájáról. A belügyminiszternek ezt az utóbbi nagyfontosságú kijelentését megmagyarázza az a bécsi értesülés, melyet alább közlünk. Ez részletesen elmondja azt a beavatott politikai körökben régóta tudott hírt, hogy Andrássy javaslatának benyújtását eddigelé a király akadályozta meg, aki ebben a kérdésben sokkal radikálisabb álláspontot foglal el, mint a belügyminiszter és a koalíczió. E bécsi híradás szerint a király és a belügyminiszter álláspontja közt nagy az ellentét. Az említett bécsi forrás ezeket mondja a választóreform sorsáról: Andrássy Gyula gróf nyilatkozott a választói jogról, de érdemileg arról semmit sem mondott. Nem azért, mert nem akart, hanem azért, mert nem tudott. A választói jogra vonatkozó törvényjavaslat ugyanis készen van és Andrássy mégsem adhat belőle semmiféle ízelítőt, mert ez a javaslat úgy amint most van, aligha fog a Ház elé kerülni. Ez a javaslat azonban nem az első reformjavaslat. Ez már a harmadik a sorban és őszre meglesz a negyedik is. Andrássy már három ízben vitt kész javaslatot a király elé és ha megkapta volna a királyi hozzájárulást, már valamelyiket a Ház elé is terjesztette, vagy legalább is nyilvánosságra hozta volna és nem szorítkozott volna meg nem tartható újabb, meg újabb határidők ígérgetésére. Andrássy és a király felfogása között oly nagy eltérés van, hogy ezt nem lehet áthidalni. Andrássy — ez a beavatott bécsi körök véleménye — az új választási törvény keretében is fenn akarja tartani, illetőleg biztosítani az osztályuralmat. A „király ellenben a legutóbbi nemzeti ellentállás megtorlásául feltétlenül ragaszkodik az általános, titkos és községenkénti választási joghoz legalább abban a mértékben, mely Ausztriában van. Andrássy első javaslata minden magyarul írni és olvasni tudó számára egyenlő választási jogot akart, de titkosság nélkül és körjegyzőségek szerint való szavazással. A király elutasította. A második javaslat szerint volt minden bárminő nyelven írni és olvasni tudónak választói joga, de megszorította ezt a jogot a plurális választói jog. A többi úgy, mint előbb. A király elutasította. Legutóbb jött a harmadik javaslat, mely a másodiktól csak abban különbözött, hogy Andrássy ráfanyalodott a községenkénti szavazásra. A király ezt is elutasította. Andrássy negyedik javaslatára majd csak a delegáczió után kerül a sor. Ha meg lesz a jövő évi közös költségvetés, Andrássy be fogja mutatni a negyedik és utolsó javaslatát, ha ez sem lesz olyan, minőt a király és a trónörökös akarnak. Andrássy akkor le fog mondani és lemondását el fogják fogadni akár általános válsággal jár, akár nem. * Mi ehez csak azt fűzzük hozzá, hogy Bécsben roszul számítnak, ha azt hiszik, hogy az általános titkos választójog a parlamentből a nemzeti erőt ki fogja ölni. Ellenkezőleg ! A nemzeti erő még hatalmasabbul fog nyilvánulni s ha az egész nép benn lesz a politikai jogok gyakorlatában, akkor annak olyan súlya és hatalma lesz, hogy Bécs minden ördöge sem fog bírni a magyarral! Bécs is plühre esik, bukfenczet hányhat tehát, de a mostani üres fejű uracsok is ! A koppantó olló alakú és szerkezetü. Hosszabb ága hegyes, hogy az elhajlott belet fel lehessen vele egyenesre támasztani. A hosszabb szár közepén kiemelkedő négy szegletes, belső oldalt nyitott házikó volt, melynek üregébe a rövidebb szárny lapát alakú része az összecsukás alkalmával bejutott, elvágva a hoszszú, megégett gyertya belet. Ennek a koppantónak — talán az utolsó mohikánok közül való — ami itt eladásra várakozik, a kiállítása mutatja, hogy régi szerszám. Formás takaros. Talán az elsőkből való még, mikor divatba gyöttek. Meglátszik különben rajta, hogy boldogabb időben nagy gazda helyen tette a szolgálatot. Ollója, fogója, szege, mindenféle része sárga rézből van. Még a czifraságot sem sajnálták tőle, raktak rá egy keveset abba az időbe abból is, hogy annál többet mutasson. Az a czigány kovács — mert az csinálhatta — nem kímélte tőle se az észt, se a munkát, bele tette lelkét, eszét és az egész tudományát. A forgó szeg, vagy tengő feje mutatja ezt legjobban. De tán a munka díjjal se voltak fukarok, csak jó legyen, meg mulatós legyen. Ez a koppantó bizonyosan Tarjánból került ki (úgy mondják hogy a Széll nemzetség portájáról). Mert a régi, sőt még a nem is olyan nagyon szép időben ott tanyáztak az igazi gyökeres gazdák. Első települő a Széli had lehetett, akiknek hősei amint azt a régi öregek állítják, — így maradt nemzedékről-nemzedékre — már a tatárjárás előtt szántottak itt. Megkedvelték a fekvést, itt maradtak századokon át ebben a városrészben. Akadt köztük hivatalbeli is. Biró, esküdt, tanácsbeli, öreg gazda. Olyan volt ez a nemzetiség, mint a jó búza liszt, alkalmas mindenre. Igazi jó nép, kit az egész tájék becsült, a ki az ősi fészekhez kitartóan ragaszkodott sokéig. Csak a legújabb kor rántotta ki őket a régi fekvésből, nem is a kor, hanem a mód, mondjuk talán a nagyravágyás. De azérrmagnak maradt vissza egy. Nem is egy, hanem két Szél. Utánunk aztán gyöztek a Nagy Kovácsok, Vaták,Tárkányok és Tóbiások. Ezek képezték a tarjáni arisztokrácziát. A két utóbbi nemzetség, az a mely századok után is hű maradt a hősi fészekhez. Olyan mélyen van már a gyökere, hogy átültetni máshova biros volna, vagy tán lehetetlen is. Ezt a nemzetséget nem tudta innen még kicsábítani, kimozdítani se a belső város zajos, kövesutja, se a Rákóczi hires csengettyűje, még kevésbbé az ó-templomi harangszó. Nem tudta A vásárhelyi népéletből. Irta : Dr. Szappanos Mihály. Az ócska-piacz. Érdekes kinézése volt a gyertya tartónak. Rendesen fatalpon bádogból, módosabb helyeken sárga rézből készült. Oldalán fel- és lejáró szerkezettel, hogy a gyertyát, amint az hosszabb vagy rövidebb volt, a szükséghez képest emelni, vagy sülyeszteni, lehessen.