Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. július (4. évfolyam, 130-201. szám)

1908-07-01 / 181. szám

ÁRA 2 FILLER. Negyedik évfolyam 181 szám Hódmezővásárhely, 1908. Julius 1. Szerda VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: negyedévre 2 k. — f. félévre 4 k­. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — f. Egy hóra 1 k. 40 f. Egy szám ára 2 fill­. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy­ utcza 17. szám alatt. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonosi HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. Telefon­szám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. Hangulat a vidéken. Hunvásárhely június 30. Míg a kormány gondtalanul mulat a semmittevés­ palotájába, addig a Ház külső része lángokban áll és csak idők kérdése mikor sza­kad rájuk a mestergerenda. Részeg fővel már nem látják, hogy ég felettök a Ház. A vidék gyújtotta fel, mert nem lehetett kikergetni belőle a nemzetgyilkosokat, az or­szágrablókat. A régi betyárvilágban is így fogtak ki a fosztogatásra vál­lalkozott szilaj legényeken. Rájuk gyújtották a házat. A mámoros le­gények vagy oda égtek, vagy ha menekülni akartak, egyenként fogdos­­ták el őket. De mind meglakolt. Ke­gyetlenül, kérlelhetetlenül. A bűnt üldözi a büntetés. Ennek bizonysága az az eset, a­mit az orosházi balpárt nagytu­­dású vezérének dr. Bikády Antalnak szókimondó lapjában a Békés­­m­egyei Ellenzékben olvasunk. A mezőberényi lakomáról számol be az a hír. Eképpen : ,,A kormányt országszerte gyű­lölik. Ezen nem is lehet csodálkozni, elvégre W­e­k­e­r­l­e és társasága minden lépésével újabb és újabb terheket sóz a polgárság nyakába. Hát senki se lehet szerelmes a koa­­lícziós urakba. Mező-Berény­­b­e­n, F­á­b­r­y Károly függetlenségi képviselő kerületében hangos szóval adott kifejezést érzelmeinek a pol­gárság. Bankettet rendeztek Fábry tiszteletére és a banketten megjelent az egész függetlenségi párti vezér­kar, élén Kollár János pártelnök­kel. Megjelent ottan azonban a me­gyéből is több függetlenségi párt­­ember, kik szintén részt akartak venni a banketten, így K­n­e­r Izidor gyomai tekintélyes iparos is és fel­szólalt. Első beszédében csak szőr­mentében kezelte a kormány eljárá­sát, második beszédében — mit közkívánatra mondott el — alapos igazságokat mondogatott oda a kor­mánynak és az azt támogató több­ségnek. A második fogás után föl­­állott Kollár és beszédében bírálta a kormány politikáját, egyenként sorolta föl a Wekerle-kabinet bű­neit. Utánna jöttek a többiek , egyik jobban szidta a kor­mányt, mint a másik. Valóság­gal versenyeztek ebben. Szegény Fábry kínos zavarba került, kényte­len volt pár szóval megvédelmezni a lecsepült kabinetet. Beszéde vé­gén a kormányt és Kossuth Feren­­czet éltette minden visszhang nélkül. Szegény Fábry Károly! Az ő tiszteletére rendezett banket­ten ütik verik a párt vezérét, dicső Kossuth Ferenczet, a kvóta­emelő többséget, a magyar érdekeket el­áruló nagy kabinetet. És nincs más szava, más védelme pártja és párt­vezére számára, mint hogy ő sem lehet külömb magyar hazafi Kossuth Ferencz Lipót rendes mi­niszternél. Egy kiszakított hangulat­kép ez a kis történet. És élénken bizonyítja azt, hogy a kormány végkép meggyűlöltette ma­gát bécsi politikájával, a sok árulással, a­mit har­madfélév óta véghezvitt“. Természetesen a kormányhű ember elpárolgott, mint a kámfor. A közvélemény őszinte bírálatát nem tudta hajnalig tűrni. Csúfos meglec­kéztetését hírül vihette a kormánynak. Legalább osztozik a fájdalmában és sajgó sebeire még egy„n­e­m­z­e­ti“ c­z­­m­e­t nyomhat. De a kormány egyben le­vonhatja a tanulságot a vidék han­gulatából. Ez a tanulság pedig az, hogy : mars ! !________________________ Nem lesz állomás. A miniszter leirata. Hunvásárhely, június 30. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy milyen szomorú sorsra jutott törvény­hatóságunk azon felterjesztése, melyet az állomás újraépítésének ügyé­ben küldött deputác­ió útján a kereske­delmi miniszternek. A száraz tény az, hogy megint nem kapunk semmit, nem lesz új állo­másunk, habár erre, vagy legalább az állomás kibővítésére égető szükségünk volna, nem csak azért, mivel az ország ötödik, forgalmi tekintetben pedig 16-ik városa vagyunk, hanem azért is, mivel azt mindenki tudja, hogy a mostani állomás a folyton fokozódó igényeket nem képes kielégíteni. A kereskedelmi miniszter leiratát alább egész terjedelmében közöljük : „Hódmezővásárhely állomás kibő­vítése és a felvételi épület újjáépíté­se érdekében folyó évi február hó 19-én 105 szám alatt kelt felterjesztésé­re a következőket közlöm a közönséggel: A törvényhatósági bizottság már az 1906 évben is terjesztett elém a mosta­nival azonos kérelmet és 1907 évi áp­rilis hó 10 én 23.826 szám alatt kelt leiratomban kilátásba helyeztem, hogy a m. kir. államvasutak h­álóza­ta a forga­lom biztos és gyors lebonyolítása érde­kében kielégítésre váró sürgősebb és fontosabb természetű szükségletek ki­elégítése után a város közönségének óhajára figyelemmel leszek. Azóta az utazó és szállító közönség érdekében fekvő, valóban szükséges bő­vítéses, úgymint az áruraktár és lerakó helyek bővítése tetemes költséggel rész­ben már végre is hajtatott, részben folya­matban van. A felvételi épület újjá­építésének ideje azonban még nem érkezett el. A legkedvezőtlenebb vonatcsoportnál is, vagyis a­midőn az állomáson a leg­több vonat találkozik, az utasok száma 146-ra adódik. Még pedig hozzávetőleges számítás szerint ezek közül : kettő I. osztályú, 24 II. osztályú és 120 III. osztályú. Ezeknek az adatoknak a ren­delkezésre álló helyiségek térfogatával való összevetéséből megállapítható, hogy a helyiségek jobban megfelelnek a for­galom mértékének, mint a m. kir. állam­vasutak számos, és a tárgyaltnál nagyobb forgalmú állomásán. Hogy több­t ne említsek, Orosháza utas­forgalma jóval felülmúlja Hódmezővásárhelyét és váró­­helyiségei kisebbek. A helyzet helyes megítéléséhez figyelembe kell még venni, hogy az 1907 évben bevezetett 5007 és 5008 sz. vonatok folytán az utazó kö­zönség még jobban megoszlik, mint ko­rábban és így az egyes vonatcsoportokra eső utas mennyiség még kevesebb, mint föntebb jeleztem, annál is inkább, mert Hódmezővásárhely-Népkert megállóhely forgalmának állandó emelkedése mellett Hódmezővásárhely forgalma csökkenőben van. Ugyanis az elszállított utasok száma az 1905 évben 224 593, az 1906 évben 212 545, az 1907 évben pedig csak 204 577, volt, a­miből látható, hogy a természetes fejlődés a Népkert megálló­hely felé irányul. A közléttekből megállapítható, hogy a felvételi épület, figyelemmel a m. kir. államvasutakon a forgalom biztos és gyors lebonyolítása érdekében sokkal sürgősebb kielégítést váró szükségletekre, a rendes viszonyoknak, megfelel. Kivéte­les alkalmakkor, például országos vá­sárok idején, a­mikor a kimutatott át­lagnál nagyobb számú utas fordul meg az állomáson, bizonyára nincs meg a kellő kényelem, de a rendezés alapjául az ilyen kivételes alkalmakat venni nem lehet. Fenntartom azonban ígéretemet, hogy a viszonyok alakulását figyelemmel kísérve, n­a annak ideje elérkezik, a vá­ros közönségének óhaját megfontolás tárgyává fogom tenni.“ C íme tehát a kegyelmes lipótren­des úr „fentartja ígéretét“, hogy majd egyszer, netalán esetleg „megfontolás tárgyává“ teszi a város kérelmét az állomás kibőví­tést illetőleg. Beszél a lipótrendes úr hivata­los adatokról, már teljesített bőví­tésekről, de hát ez mind csak nagyképű kibúvás a közönség sürgős igényeinek teljesítése alól. A közönség érzi, tudja, sínyli az állomás szűk voltát, de hát örülj ah nép!"mert Lipótfalvi úr adott flas­­tromot , újabb „Ígéretet.“ Kossuth Ferencz ő excel­­lencziája helyett különben S­z­­e­ré­n­y­i József államtitkár irta alá a Vásárhelyt kutyába sem vevő le­iratot, ez azonban a lényegen nem változtat semmit, mert tudtunk­­kal a deputáczió magánál Kossuth Ferencznél járt, a városnak ő tett ígéretet s igy ő az, ki nem tartotta meg a szavát. Hiába hát itt min­den szépítgetés, rút dolog ez, rút, rút, rút! A légycsapó növényt kevesen is­merik. Legfeljebb azok, kiknek a fais­merete, a kenyerük. A kézi könyvek azt mondják róla, hogy vízinövény. Tavakban tenyészik. Levelei szélesek, laposak. A gyökér felett, a vízszínén nyertek elhelyezést. Két lemezből állanak. A két lemez a főéren összecsukódik. Rendes körülmények­ között a le­velek kiterítve vannak, ha azonban rá­juk esik valami, összecsukódnak. Érdekes itt egy megfigyelés. Ha levelére olyan dolog esik, a­mi nem élő, rögtön szétnyílik, de ha bo­gár, vagy légy csapódik rá, mindaddig zárva marad, míg az él. Azért, mert ver­gődik és izgatja. Arra magyarázzák ezt sokan, hogy ennek a növénynek a táplálékát légy képezi. Hogy ilyen formán hasznos növény, az bizonyos. Hisz az embereknek egyik bosz­­szantóját, ellenségét pusztítja. Nálunk is nagyon fölférne. Ha ki­váltképpen a szobában lehetne tartani. Ez azonban lehetetlen mert a ház­ba bajos lenne a számára tavat vará­zsolni. A nélkül meg nem életképes, így a haszna ránk nézve elve­szett. A másik fajta légy csapó azonban bevág minden tekintetben. Nem mai csirke ez, kicsivel lehet fiatalabb a légynél. Tisztes kora a házban előkelő he­lyet biztosít számára. Valóságos bútor­darabbá nőtte ki magát. Hozzá még fontossá. Annyira fontossá, hogy valaha a legszegényebb házból sem hiányzott. De helyet talált a gazdáknál, sőt az uraknál is. Oka ennek abban volt, mert min­den rendű és rangú ember bosszús volt a légyre. Vagy azért, mert az orrára szállt és ott roppta a tánczot, vagy pedig, mert beleborozdolt a levesibe és ott meleg fürdőt vett. Sőt a derelye tejfeles, va­jas levében sem restellt hizlaló kúrát tartani. A légycsapó ott állott a padon, vagy a falra felakasztva. Nem ritkán a legfőbb helyre, a tükör mellé került. A rámás, vagy tornyos tükör mellé. Télire pedig b­eszorult a kuczkóba. Az öreg gazda háta mögé. Azért, hogy állandóan kéznél legyen. Ilyenkor más szerepet töltött be. A gyerekek rendbeszedését bízták rá. Ezt is teljes sikerrel végezte. Sokan tehetnének róla tanúbizonyságot. A légy csapónak három része van. A nyele, csapós része, meg a füle. A két elsőt egymásssal vagy madzag, vagy szil tartja össze. Ritkán dróttal egyesítik. Nincsen a világon olyan bútor da­rab, a­mit a divat érintetlenül hagyna. Többé kevésbbé csak rá tenyerel. Nem suhant ez el nyomtalanul a légycsapó felett sem. A vásárhelyi népézésről. Irta: Dr. Szappanos Mihály. a— A légycsapó. A légy ellen az irtóháborút az em­berek is felvették. A legkülönbözőbb fegyverekkel. Elmés eszköz tán egy sincs köztük. Valamennyi mögötte marad annak, a­mit hőseink divatba hoztak, a­mit örökségképpen átvettünk és meg is tar­tottunk. Ez a fegyver a légycsapó. Kettő van ilyen. Az egyik növény, a másik meg szerszám. Amazt a teremtést hozta létre, emez az emberi kéz műve. Tolvajt fogtak. Egy vásárhelyi kofa vendégszereplése Kitiltották Szegedről. Hunvásárhely, június 30. Egy vásárhelyi asszony viselt dol­gairól szól az alábbi kis történet, ki va­sárnap reggel átrándult Szegedre, hogy ott egy kis pénzangra tegyen szert,­­je Legfinomabb áruk ! Jó kalapokat csak a KALAPKIRALYBAN! Legszolidabb árak! Jó czipőket, jó fehérneműeket, jó kertyüket ! J# A I A D E­ I D A I O Jl ILI Nagytakarék Koss­uth-téri palota Gyönyörű női czipőket és ernyőket csak |\ L | |\ | f| L I D ll lehet olcsón beszerezni. Botokat, utazó, sport és más czikkeket csak Tisztelettel: Molnár Lajos.

Next