Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. augusztus (4. évfolyam, 132-162. szám)
1908-08-23 / 154. szám
IAK C£ p ' aj ® 3 ‹ S3 ̋ X‹ «1A › u 3« 3 . , ‘O »’S 1* ·3 N Hódmezővásárhely, 1908. Augusztus 23 Vasárnap. Negyedik évfolyam 154 szám VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: negyedévre 2 k. — I. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — egy hóra 1 k. 40 f Egy szám ára 2 fill) HIRDETÉSEK dijszabás szerint. NYÍLT TÉR petit sora 40 fiU Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy utcza 17. szám alatt. ARA 2FILLER. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos ■ Telefonszám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. o NiCG 3 C3 5 rd NCfi 0 ■So s •i H34G 3D 3nGD 336*3 $ ‘O "0· 3^ GO 84O3 3a,D fi3 3 43› 3 . o -*-» n -t, ijS Tio tiM o 33 , Ni’J 5 3 33d cV 4 ›■ jco CG na› A4 *—i O"0 dM J · 2 co t 3»4 cotree s·8NICG CO cotS3O3‰-NO ’S dw N ‘CO X 3 033 3 CO A baksis. A Vásárhelyi Reggeli Újság számára irta: LENGYEL ZOLTÁN orsz. képviselő. Nagy élvezettel olvastam a törökországi események hírét. Egy pusztulásnak indult nép megújhodása megy végbe szemeink előtt. Az emberi szabadság, a testvériség, egyenlőség igéi egy századdal elkésve behatoltak a török nép fatalizmussal és konzervatizmussal áltatott lelkébe. A ,beteg ember“ talpra áll. Élni akar. És úgy látszik élni is fog. Önmagának is, az emberiségnek is. Ezen vonatkozásai is érdekesek a megfigyelőnek. Tanulhatunk ebből is. De még többet az elmúlt világ összeomlásából. Ahogyan egy szempillantás alatt szétfutottak a kegyenczek és miként lett vége nagy kapzsisággal, ravaszsággal és sok bűn árán összeharácsolt vagyonuknak és évtizedek óta megtartott mindenhatóságuknak. Megszöktek a Melham testvérek, a dohánylövedék zsarolói. Riza pasánál, a volt hadügyminiszternél 120000 font volt, 12 millió 750 ezer koronára becsülik. Zekki pasánál 1 millió 600 ezer koronáról szóló banknyugtát találtak. Rahmi pasánál négy millió korona készpénzt foglaltak le. Izzet pasa vitte legtöbbre. Az volt a főkegyencz, tehát a főpiacra is. Hajójára, amelyen elmenekült, körülbelül 36 millió koronát hordatott. És ez mind csak készlet. Hányan lehettek még a nagy tolvajok és mennyi kicsi tolvaj vitte el szárazon ?! Törökország tönkre volt menve. Népe irtózatos nyomorban sínylődött. Az államnak külföldön hitele alig volt. S ha adtak neki pénzt a külföldi uzsorások : zálogot kértek fedezetül vagy valami lövedéket, vámot vettek saját Reze ésbe. A katonaság nem kapta meg zsoldját. Hadihajói a török görög háború idején világkaczajt idéztek föl. Annyira nem róluk fölszerelve, hogy elindítani se igen tudták. Lőszernek pedig semmi nyoma se volt. A kis görög állam egy pár hajójával majdnem tönkre lövette Konstantinápolyt. De ez a dolognak csak egyik oldala. Mert ime a fény és árny itt is találkoztak. A nagy szegénység mellett ezer milliók fölött rendelkezett a szultán. És töménytelen milliók jutottak a mindenható kegyenczek zsebébe. A kegyenczek loptak. Mindent áruba bocsátanak. Harácsoltak. Vesztegettették magukat. A szent baksis dolgozott. S amit öszszehordtak: elszedte tőlük is a szultán. A selyemzsinór s a vagyon elkobzás mindennapos volt. A nagy bal megette a kicsiket. S a nagyot felfalta a legnagyobb. Európában mindig volt egy néhány bankár és nagy vállalkozó, akiről tudták, hogy a megszámlálhatatlan millióit Törökországban szerezte rövid idő alatt. Lementek vasutat építeni. Szeosztottak egy csomó pénzt és megtízszerezték, megszázszorozták, úgy jöttek haza néhány év után. Úgy hívták ezt: a baksisrendszer. Magyarul: kenés. Németül Wer schmiert, der fahrt. Vagy : én lopok neked, te lopsz nekem. Ha fizetsz , lophatsz. Nem látja senki. Ha nem fizetsz , a becsületes vagyonodat is elszedik. így volt Törökországban. Ma már másként van. Nálunk is így volt, így van most is. Nem ennyire, de ilyenformán. Volt különbül is. Volt idő mikor mi voltunk ttz igazi törökök. A bécsi udvari levéltár tudná elmesélni, mennyi pénzt kaptak a magyar urak Mohács előtt és Mohács után, hogy a Habsburgokat a nyakunkra segítsék. Sok valóságos történeti eset igazolja a vesztegetéseket 1687 ből, de különösen Rákóczi után és a nőági örökösödés törvénybe iktatásakor. A pénz is bőven szerepelt. De még jobban a donácziók. Azoktól, kik a nemzettel éreztek, elszedték a vagyont s azok között osztották ki, akik a császárhoz húztak. Erre a sorsra jutott Rákóczinak egy millió kétszázezer hold földje, így osztották szét, telepítették be a törökök kiverése után pusztasággá lett alföldet. A császári kegy bearanyozott mindent. A zsoldosok zsaroltak, gyilkoltak, fosztogattak. A hatalomhoz húzók osztozkodának. Hivatal, rang, kitüntetés, pénz hatalom, birtok, minden földi jó azoké volt, kik a nemzet százados szabadságvágyát elfojtani segítették, az idegenek szolgálatába szegődtek és a magyarnak ősi faji erényeit kipusztitották, kezére bilincseket raktak, lelkét megmételyezték. Sokszor akartunk e rendszertől megszabadulni. Nem sikerült. Meg is maradt. Itt él, virágzik. Most is úgy, mint régen. Kis-rómákban, de hasonló eszközökkel. A „nagyok” kapják a nagy baksist. Ki gróf lesz, ki báró, ki miniszter, ki titkos tanácsos. A kisebbek megelégszenek egy-egy közjegyzőséggel, hivatallal, mi egyébbel, kiki tehetsége szerint. De a „baksis“ végigterpeszkedik az egész közéleten. Amennyit kiirtanunk sikerült a bíráskodás, a közigazgatás területén, amely majdnem egészen megtisztult a modern világban, annyit nyert a rendszer erőben, élénkségben, falánkságban másutt. A vasútépítések, az állami szállítások, beruházások, vételek, eladások, kinevezések, erdőeladások, a városok építkezései, a pausálék, a hirdetések elég bőséges alkalmat adnak hozzá. Igaz, hogy másutt is van romlottság. Francziaországban még több és nagyobb szabású az üzleti szédelgés a közgazdasági életben és a pénzügyi vállalkozásoknál, valamint a politikai korrupczió is virágzik. Kiirtani egészen sohase lehet. De az mind más. Egyik franczia bankalapítással, gyémántcsinálással, panamacsatornával elszedi a pénzt a másik francziától. A pénz gazdát cserélt. A gazemberség is menthetetlen. De a nemzeti franczia maradt. Szabad, hatalmas és franczia. A mi baksis rendszerünkhöz nem ez a hasonló, hanem a törököké. A mi szemét, vesztegetés nálunk felszínen van, az mind nemcsak erkölcseink rovására megy, de egyúttal nemzetünk szabadságának is az ára. Ezért vagyunk szolgaságban négyszáz esztendeje, ezért pusztulunk, veszünk. Akinek esze, tehetsége volna produktív üzleti vállalkozás terén előre vinni nemzetét és vagyont szerezni önmagának is, az ezt nem érvényesíti ott. Nehéz neki, fáradságos. Kitartást, munkát, befektetést igényel. A mi ,tehetségeink nem nyitnak üzletet, nem alapítanak gyárakat, nem szenek-fonnak, nem bányásznak. Hanem baksis után futkosnak. Közvetítenek. Miniszteri előszobában kuncsorognak. Kennek és megkenetnek. S amit könnyen szereztek — könnyen is elverik. Törökországban most halt meg a baksis. Nálunk most virít legjobban. A török élteti a padisaht és szabadságért hevül. A mieink „éljen a Haza* kiáltással tartják a markukat továbbra is. Mégis csak igaza volt annak, aki azt mondja: jobb lett volna nekünk mostanáig török uralom alatt maradni, milyen futás lenne akkor itt is és mennyi szabadság!! Kereszt és Gotterhalte, Hódmezővásárhely, augusztus 22. Kereszt alatt azt a keresztet kell érteni, melyet a császár alapított, mint érdemrendet 60 éves jubileuma alkalmából s melyre nézve egy iratot bocsátott ki a nemzeti (?) kormány fejének, borotvált képű és elvű Wekerle Sándornak ellenjegyzésével, hogy a kereszt magyar hivatalnokoknak is adományozandó. Tehát császári osztrák kereszt — magyar polgároknak. Jól értsük meg: ezt a közjogi sérelmet s botrányos nemzetgyalázást Wekerle ellenjegyezte, keze írásával lefogadta. Olyan dolog ez, mely kutyába sem véve a történelem borzalmas tanulságát, ami a császár 1848-iki trónraléptéhez, a magyar szabadságharcz zsarnoki leveréséhez, az aradi bitófákhoz s a száz meg száz golyóhalálhoz fűződik, — egyszerűen a császári kegy sugaraival akarja elnémitani a magyar polgárok felsiró emlékezését s közös ügyes érdemrenddel akar lakájokat csinálni a hazafias hivatalnoki karból. Mindez a Wekerle-Kossuth Ferencz kormány boldogító (?) uralma alatt! A számtalan bűnök sorozatához újabb bűn; olyan amilyenre nincs bocsánat. S a másik? Ismét Gotterhalte. Még pedig az első magyar királynak, Szent Istvánnak napján a budavári koronázó Mátyás templomban. Húzta a katonabanda s a magyar ifjúság a Kossuth-nótát zúgta bele. Wekerléék pedig szégyenkezve lapultak meg a templom első padsoraiban. De ahhoz már gyávák voltak, hogy a hóhérnótát előre kitöröljék a programmból. Eltekintve attól, hogy a Gotterhalte húzása már maga is sérelem a magyar nemzetre, s úgy tudjuk, hogy az első magyar király, apostoli szent István már akkor koronát viselt a fején, mikor még a Habsburgoknak és házi nótájuknak hirük-hamvuk sem volt. Miért csempésznek hát be egy tisztán magyar nemzeti emléknap ünnepébe Gotterhaltot, későbbi keletű, idegen császári zöngeményt ? Miért rontják el minden ünnepünket, miért nem hagynak már emlékezni sem úgy, ahogy mi akarunk ? Miért ? miért ? Annyi sok ,miért?“ fűződik már a szégyenszemre ellabanczosodott nemzeti kormányhoz, mint pl. ahány másodperc van huszonnégy órában. Hirtelen ki sem lehet számítani. Hogy azonban hány feleletet adott a miértekre a dicső kormány, azt könnyű kiszámítani. Semmit. Nem felelt soha. Mosakodott, de tudjuk a mesét a szerecsenről. Fekete volt, fekete marad. Épen így a Wekerle-Lipótfalvi társaság ! Eddig van. Kun Béla: Az állategészségügyi körzetek. Szomorú következmények. A sertészárlat mizériái. Hunvásárhely, aug. 22. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy a város belterületén a sertésvész járványosan állapíttatván meg, a rendőrség az egész város területére elrendelte a sertészárlatot. Ezen dologgal kapcsolatban kénytelenek vagyunk újólag rámutatni arra a nemtörődömségre, melyet a jelenlegi kormány városunk irányában tanúsít. Törvényhatósági közgyűlésünknek van egy határozata, melyet már évekkel ezelőtt hozott s melyet már évek óta lep a por a földmivelésügyi kegyelmes asztalán. Ebben a határozatban városunk állategészségügyi viszonyai vannak rendezve oly képen, hogy városunk egész területe öt állategészségügyi körzetre lett felosztva azon célzattal, hogy ha valahol vész üt ki, akkor csak arra az egy körzetre mondják ki a zárlatot, még a többi helyekről a szabad felhajtás nem korlátoztatnék. Most pedig úgy áll a dolog, hogyha városunkba valahol sertésvész üt ki, akkor az egész határra kimondják a sertészárlatot, pedig nagyon sok hely van olyan, ahol sertés vésznek hite-hamva sincs, tehát az ilyen helyekről való felhajtás megtiltása indokolatlan, a sertés tulajdonosokra nézve pedig sok esetben érzékeny károsodással jár. Ezeket a mizériákat akarta a városi tanács, majd a törvényhatósági közgyűlés megszüntetni, midőn föntebb említett határozatát kimondta. Leszállítótt árakifiL KAlaAPlURAlilfB/LN ! Kossuh-tér. Nagytakarék palota. Mindennemű nyári czikkek, u. m. nyári ingek, szalmakalapok, ernyők, színes női és férficzipők és női ernyők, utazó és sport- Czikkek, férfineslények, és más egyébb czikkek legfinomabb kivitelben a legjutányosabb árak mellett kerülnek eladásra. — Legpontosabb kiszolgálás Iskolai idényre gyermek fehérneműek, czipők kalapok és minden czikkek jutányos árakban. Tisztelettel Molnár Lajos.