Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1908. szeptember (4. évfolyam, 163-263. szám)

1908-09-01 / 163. szám

10 “1 ›0 1 ■s* r-i «4 le 3 ̋ D .•› 73 uj ›0 3 a Szerkesztőség és kiadóhivatal , Andrássy­ utcza 17. szám alatt. VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely 1908. Szeptember 1. Kedr. ARA­EMLIER. Negyedik évfolyam 163 szám előfizetési árak HELYBEN : negyedévre 2 k. — 1. félévre 4 k. — f. egész évre 8 k. — f. VIDÉKRE : negyedévre 4 k — egy hóra 1 k. 40 f Egy szám ára 2 fill) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos­i HIRDETÉSEK dijsza­bás szerint: NYÍLT TÉR petit sora 40 fil) Megjelenik a kora reggeli órákban' Telefon szám 58 KUN BÉLA. Lapzárta éjjel 12 órakor. or a . 8 S M 'S UJ ftl jS 03 5 S js '30 1 M OM •03 0 S a -i2 К 13 M › u ° S co 2 cm «J›-‚ a ba €3› cd NCO N ft‡ *-»fl 1«s S 5 3 J 1 vH I 00 1 co 105 IJ *)1 e cd­ ­m" tp »© I** xa • •03 T3 "ST X cd Lelk­iismeretlen ember pusztítás. Hunrásárhely augusztus 31. Bilekben a halálra menetelt magyar fiuk sirhalmán már zöldül a fa. A hadsereg brutális munkája azóta folyton ujjal gazdagodott. Az országnak hol ezen, hol amazon a részén kínozzák halálra a katonákat. A becsületlovag, a tiszt, nem tartja becstelenségnek, hogy kardjá­val szúrjon meg egy regulát, azért mert az eltévesztette a lépést. A kaszárnya kegyetlenség, a katonai brutalitás nem ismer humanizmust. Az emberkínzásnak újabbnál újabb módját találják ki az aranypaszo­­mántos urak. A legújabb, amelynek sebesült­jei a kórházban, talán már a halot­tasházban fekszenek, az Ó Buda melletti mészárszékre kergetése az emberi testnek. Az esztergomi sze­mélyvonat vérbe gázolt, mert M­a­­yer Ottó az ulánus osztályt veze­tő alezredest megszállta a katonai gőg és bár látta, hogy vonat köze­ledik, a veszedelem torkában is azt határozta, hogy a vonat elől ő nem tér ki, s térjenek ki a kutyák.“ A vonatvezető nem tudta, hogy meg­­kergült az ezredes és fütyült, de nem készült a megállással. Mikor azonban látta, hogy milyen agyve­lejű emberrel áll szembe, meg akarta állítani a vonatot, de nem lehetett és a mozdony beleszaladt a lova­sokba. Lovak és lovasok lefordultak a töltésről véresen a rakodópartra, többen belezuhantak a Dunába és ami a legborzasztóbb, akárhányan lovastul a vonat kerekei alá kerül­tek és megcsonkítva kerültek elő. Nagynehezen megállították a vona­tot, de akkor már teljes volt a pusz­tulás. Több ló halálra sebesült, a lovasok véres sebeikkel jajveszékel­­tek. Egy ló a rémülettől megveszett és több lovat megharapott, nekiment a lovasoknak is, úgy hogy le kel­lett lőni. Mindez iszonyú zűrzavart okozott, néhány pillanat alatt olyan volt az ó­budai rakodópart, mint egy csatatér, ahol véres harcz után szétszórtak egy ulánus osz­tályt. Ez a legújabb vívmány, ame­lyért a létszámemelést már bizonyo­san meg kell adni. Ez az összegá­­lás fényes bizonyság arra, hogy a közös hadsereg katonai szelleme javításra nem szorul. A katonai bru­talitás ma már olyan eredményeket ért el, hogy békés időben a h­a­d­­gyarkolatok megkezdése előtt is halálba tudja kergetni a legény­séget. Képzelhető, hogy egy hadjárat al­kalmával mily eredményeke­t ér el ez a katonai nevelés, amely meg­­gyűlölteti az egész katonai szel­lemet és az embert kínzó tiszteket. Nincs és nem is lehet bennünk sem­­mi lelkesültség, hanem csak elkese­­dettség. A tisztek nagy részébe olyan szellemet neveltek, hogy ez a legény­ségben csak alárendelt személyzetet, holt embertömeget, sáncárok töltelé­ket lát és nem törődik a legény­ség egyéni és emberi sorsával. Az ember csak numerus a hadseregben, azért hagyják pusztulni. A legfőbb hadvezetőség csak abban látja a hadsereg javításnak eszközét, hogy a létszámot felemel­jük és minél több millióval eszkö­zöljünk anyagi beruházásokat. De azt, úgy látszik, odafönn Bécsben nem tudják, hogy csupán pénzkia­dással és lelketlen embertömegek nevelésével a hadsereg erejét még nem növelik. Emberségesebb szellemet kell önteni az egész katonai nevelésbe, a lelketlen aranyzsinórosokat a vo­nat elé kell rakni, nehogy a legény­séget ők gázoltassák el a vasbikák­kal, mert csak ekkor lesz minden létszámemelés nélkül újjá és erőssé a hadsereg. 1 s -n c 05 00CM 03 CD cdNy 3 '5 w i • -*-» [ Isi ; 13 1 s i •cd 1 N ; 02 ' ^ co O LO •o"ed ■s£2.cd Ccd Nyilatkozat. Tekintetes szerkesztő Úr ! A mai napon megtartott közgyűlé­sünkön Kun Miksa helybeli ügyvéd vád­jaival foglalkozván, az alábbi nyilatkoza­tot foglaltuk jegyzőkönyvbe és kérjük annak szíves közlését a közönség tájé­koztatása czéljából. 1. Azokkal a vádakkal és gyanúsí­tásokkal szemben, melyekkel Kun Miksa ügyvéd ur a kért s különösen elnö­künket, Halmi Béla urat illette, szük­ségesnek tartjuk kijelenteni, hogy úgy ezen sorok, valamint a már előbb Hal­mi Béla, mint a kör elnöke aláírá­sával megjelent közlemény a kör tagjainak egyhangú nézetét tolmá­ •oT3Cca •*­*an32 Szántó József férfiszabó üzlete „A csinos magyar legényhez“ a régi evang. reform, gimnázium épületében. Az őszi idényre finom divatszövetek nagy választékban érkeztek raktáromra Angol lovaglónadrágokat a legjobb szabásban, ünnepi és vőlegényi diszes magyar öltönyöket a gazdaifjaknál szép kivi­telben készítek. Megrendelések végett kérem üzletemet felkeresni ! Tankenpelet gimnáziumi, polgári­ fiú és leányiskolái, óvó­­nőképezdei, zárdái és az összes elemi isko­lai könyveket használt és új állapotban, to­vábbá minden emű írószereket és felszerelé­seket jutányos áron szerezhet be Nemes Kun könyvkereskedésében Andrássy-utcza Beregi-ház. Nyilatk­oznak az ifjú. Egy jubileum epilógusa. Hunvásárhely, aug. 31. A múlt héten volt az egyetemi ifjak vásárhelyi körének 40 éves jubileuma, mely után egész parázs hírlapi vita fej­lődött ki. Kun Miksa ügyvéd, mint régi tag, a Vásárhely és Vidékében czikkso­­rozatot tett közé, mert a jubiláló if­jakat az elődökhöz való hűtlenséggel stb. vádolta meg, a miért a régi tagok érdemeit személyileg nem méltatták; Halmi Bélának pedig, az ifjak elnöké­nek bűnéül rótta fel, hogy a jubileumba beugratta a kört tisztán szereplési visz­­ketegből és eljátszotta a jogc­ímet arra, hogy egy testületnek bármikor is elnöke lehessen stb. Hogy mik voltak a Kun Miksa ügy­véd többi vádjai, azokat meglátja a kö­zönség az ifjak alábbi nyilatkozataiból, hol a vádakra falulét foglaltatik. Mi magunk mélyebben nem avatko­zunk be a parázs tollharczba, azonban újságírói kötelességünk megállapítanunk a következőket: Kun Miksa ügyvédnek feltétlenül igaza van abban, hogy a jubileum ren­dezésébe tényleg be kellett vonni a vá­sárhelyi kör hajdani tagjait, hosszan meg ke­lett volna emlékezni a kör ala­pításéról, az alapítás előzményeiről, kész­tető okairól s meg kellett volna hatni a kor 40 éves történetét s ha ezekre nézve írott adatok nincsenek, akkor a még élő szemtanuk előadásából kellett volna ösz­­szeállitani kerek egész szó az egyes moz­zanatokat. Nem szabad azonban feltenni i­a­inkról azt — s itt kezdődik a Kun Miksa nem igaza, — hogy a fenti hi­bát rostaskaratból és hálátlanságból kö­vették el, ez már azért is méltatlan vád, mert az ifjak az ünnepségek egész so­rán hálával és kegyelettel emlékeztek meg az elődökről, ha személyileg nem is di­csérték ki őket. Az a vád is elesik, hogy Halmi Béla elnök beugratta a kört a jubi­leumba, mert hiszen a közönség tüntető rokonszenvvel vett részt az ünnepsége­ken s a jövedelem 1200 korona volt. Ilyen impozáns anyagi siker mellett beugratásról csak a harag beszélhet és elismerés illeti Halmi Bélát, ki na­pokig valósággal látott-futott a siker ér­dekében, elnöki tisztét becsületesen, sze­replési viszketeg nélkül betöltötte s ál­talában igen szép jövőjű szerény fiatal ember. A­mi a kör 40 éves történetének megírását illeti, azt még meg lehet s meg is kell csinálni-Ezek után közöljük az alábbi nyi­latokat : Válasz Kun Miksa ügyvéd úrnak. A be­rbeli lapok f. hó 27-iki szá­mában a kör képviseletében, nevében és jegyzőkönyvbe foglalt egyhangú határo­zatából kifolyólag egy nyilatkozatban til­takoztam a tagoknak durva megsértése és hazafias érzésük kigúnyolása miatt. Ha ön „tárgyilagosan“ itt volna , talán nem is válaszoltunk volna, de oly „sze­líd figyelmeztetés“-sel szemben, mint az Öné: tiltakoznunk kellett már abból az önérzetből kifolyólag is, mely a nemes példákhoz hű, de semmi kötekedést el nem tűrő magyar ifjúsághoz ülik és a mely önérzetet mi megtagadni soha nem fogunk sem mással, sem Önnel szem­ben. Habár — hangsúlyozom — a kör nevében és teljes tudomásával tettem a nyilatkozatot, mégis Ön kilépve a név­telenség homályából, újból a „tárgyila­gosság“ terére lép, durván személyem­nek ront és az öregkor sánczaiba vonul, 30 éves közéleti múltjával takaródzva igyekszik kezemből a védekezés fegyve­rét kicsavarni._Ugyanis nézete szerint fiatal vagyok Önhöz és ebből kifolyólag nem vagyok feljogosítva arra, hogy Önnek azon rágalmaira, melyeket ugy­­látszik — az öreg kor privilégiumának tart — válaszoljak. Hát akkor nobilis eljárás öntöl nekem, védtelen egyenlőtlen ellenfélnek neki támadni ? Tisztelettel h­íjlok meg kora előtt és mindenesetre nagy idő 30 éves közszereplés, de ha még annyi idős volna, ha még olyan közéleti múltja volna is, soha­se fogom azt jogczimül elfogadni arra, hogy va­lótlanul sértegethessen nálánál fiatalabb egyéneket. Hogy — enyhén fejezve ki magam — mennyire ferdít és gyanusít ön , azt majd a kör által Önnek adandó válaszból meg fogja tudni és ez azt hi­szem pozdoijává zúzza összes ellenem irányított vádját. Ön elvesztette hig­gadtságát: én az ön méltatlan táma­dásai közepette is megőrzöm azt és annélkül, hogy a „fe­nekek oktatására“ vállalkoznék , itélje meg ön­maga saját „tárgyilagosságát“ és izéje meg méltó-e egy műveit, inteligens úri­emberhez az olyan sértő kifejezések, alaptalan rágal­mak özöne, mint a minővel elárasztott engem, méltó-e az a kíméletlen durva hang, melyet ön velem szemben teljesen igaztalanul használt. Hogy t. i. én a kör „totum factumjának tartom“ magam, hogy „pökhendi“ módra viselkedtem, hogy „én még nem számítok semmit“, hogy „kiállítottam magamról a szegény­ségi bizonyítványt,“ hogy semmivel sem törődöm, mindenáron jubilálni és elnöki megnyitót akartam tartani,­ hogy a ha­tás minden eszközét felhasználtam arra, hogy önmagamat bemutassam“, hogy szereplési viszketegből beugrattam a kört“, hogy „egyszers mindenkorra el­játszottam a jogc­ímet arra, hogy az ifjúság vezetőjei lehessek stb. Igen tisz­telt ügyvéd úr, mivel érdemeltem meg mindezt ? Most már a kör nyilatkozatá­ból Ön is meggyőződhetik, hogy sérté­sei, rágalma — melyeket egy pálya kezdetén levő fiatal emberre szórt — alaptalanok és azok miatt nem nekem kell pirulnom. Tarthat Ön magáról bármit: a közönség bizonyára a maga érdeme szerint fogja elbírálni az Ön mostani viselkedését. Ezzel én Önnel végeztem. Nincs elpocsékolni való időm, hogy Önnek hírlapi polémiáinál továbbra is czélpontul szolgáljak Igenis, megyek vissza „az iskola porába“, az egyetemre, megtanulni, hogy a közélet szín­terére, a nyilvánosság elé felemelt fővel csak az léphet, a­ki a mások becsületes szándékait nem igyekszik mindenáron meggyanúsítani, a­ki művelt úriember­hez méltón fel tud emelkedni arra a színvonalra, mely kizárja az ízléstelen személyeskedéseket és egyedül a ko­moly, tárgyilagos s mindamellett önér­zetes érvelésnek ad helyet. Megyek vissza megtanulni, megbecsülni a haza­fias érzés bárminő megnyilatkozását, a tudomány minden nyilvánulása közt is a nemzetiszinti zászlóhoz való hűséget, a­mit Ön nálunk profánul kigunyolt és lekicsinyelt és a­mely tettével alig hi­szem, hogy gyarapította 30 éves köz­életi tevékenykedésének sikereit. Külön­ben legyen nyugodt ! Én sem irigyke­dem Önre és tőlem zavartalanul nyu­godhat tovább az „ilyen“ közéleti mű­ködésével szerzett babérain. Halmi Béla, jogszigorló.

Next